Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-21 / 298. szám
W62. december 21. 2 Péntek Ok is a iiiigi család tagjai fii—másfél millió magyar él országhatárainkon túl, nyugaton. Nyolcvan évvel ezelőtt, még az osztrák—magyar monarchia „aranykorának” idején kezdődött a magyar nép legújabbkori történelmének ez a „népvándorlása”. Évtizedekig tartott és az első világháború is csak időlegesen szakította félbe, hogy a Tanácsköztársaság bukása, a fehérterror és a gazdasági válságok idején újult erővel induljon meg ismét. A jogfosztottság, munkanélküliség, a föld utáni vágy és annak tudata, hogy sorsuk jobbrafordulására legcsekélyebb reményük sincs — ez a vak keserűség hajszolta a munkásokat, parasztokat, hogy az itthont felcseréljék az idegennel. Ez a „népvándorlás” azonban több volt a biztos megélhetés utáni vágynál. Ady „menekülő forradalomnak” nevezte és keserű szavakkal hívta fel az úri rend figyelmét: Vegye észre ezt a forradalmat, mely csak a parlamenti szócsaták, jól szervezett sajtókórus, szolgabírák és csendőrök kommandói, és az árverező dob pergése miatt nem hallatszik. A felszabadulással új fejezet kezdődött a magyar emigráció történetében. Hat évtizedig a tőkés és a földesúri rendszer gazdasági és politikai menekültjei emigráltak. A második világháború utolsó hónapjaiban a volt uralkodó osztályok tagjai és kiszolgálói, horthysta katonatisztek, politikusok, csendőrök és nyilasok menekültek nyugatra. És lelkiismeretlenül magukkal hurcoltak nagyszámú mégtévesztett embert, elsősorban fiatalokat, katonákat, leventéket, „kimenekített” gyárak munkásait. Közülük nagyon sokan kint letelepedtek. Ugyanakkor 1945 után történt először, hogy régen kivándorolt magyarok tömegesen hazajöttek. A francia és belga, bányákban, amerikai és kanadai farmokon, gyárakban dolgozó munkások és parasztok biztos ösztönnel megérezték, hogy az új Magyarország végleg felszámolja azt a rendszert, mely őket emigrálásra kényszerítette. Hz e’lenforratlalom hatására 1956-ban nem kevesen hagyták él az • országot, hogy meghasonlott emberek módjára, a múltba mene. küljenek. Közülük több tízezren már hazatértek. Elbeszéléseikből és a kint élők leveleiből tudjuk, hogy legtöbbjük már régen megbánta elhamarkodott lépését. Csalódtak a nagy hangon hirdetett nyugati életformában, kiábrándultak a kapitalista „édes élet”-ből. Vágyódva emlékeznek szülőföldjükre, kedvelt szórakozásuk, hogy ki tud egy bizonyos kezdőbetűvel több budapesti utcanevet felsorolni. A nyolc évtized alatt nyugaton letelepedett magyarok — ezt világosan kell látnunk — kevés kivételtől eltekintve, nem ellenségeink, . sőt mind határozottabb rbkonszenwel kísérik hazánk fejlődését, | népünk felemelkedését. Azok, kik ; régebben ä nyomor halálos szorí- J tása elől emigráltak, gyökeret verj tek ugyan új hazájukban, de túlnyomó többségük ma is magyar| nak vallja magát és velünk együtt j örül sikereinknek. Sem kivándorlásuk oka, sem osztályhelyzetük nem indokolja régi hazájuk megtagadását. A szülőhazához ragaszkodó, becsülettel dolgozó magyarok táborát növeli az 1956-ban disszidáltak jelentős része is. Együttérzően figyelik életünket és mélyen érintik őket a bekövetkezett változások! A honvágy is — minden emigráns legkínzóbb betegsége — őket gyötri a legjobban, és ha jól is keresnek, a létbizonytalanság Damoklész kardja, a barátokat, hozzátartozóikat nélkülöző magány őrli idegeiket. Elsősorban róluk mondotta Kádár elvtárs pártunk nyolcadik kongressszusán á Központi Bizottság beszámolójában: „Visszavárunk minden Magyarországon élni és dolgozni akaró becsületes embert”. Minden levél, minden teilátogatás vagy hangos üzenet, amelyet a hazaiak küldenek, természetesen csak erősiti az együvé tartozás szálait, és megsemmisíti az ellenséges törekvéseket. A reakciós emigránsok ugyanis mindent megtesznek, hogy rémhírekkel vagy ha kell, terrorral befolyásolják a látogatókat, hazatérni készülőket. A. Gyula 1956-ban disszidált Nyugat-Németországba. Megnősült, kislánya született, és a fiatalasszony ez év őszién konzuli útlevéllel, gyermekével együtt meglátogatta férje szüleit. A. Gyulára azonban rosszindulatú elemek ráijesztettek. Felhívta tehát a feleségét telefonon, és alig akarta elhinni, hogy az nem börtönből (!) beszél vele. Végül is a fiatalasszony gyerekével — bár szívesen maradtak volna még — idő előtt visszautazott. Férje, miután meghallgatta felesége beszámolóját, ezeket írta haza: Sajnálom, hogy én nem jöttem. Feleségem olyan sok jót és érdekeset mesélt,hogy már alig várom a nyarat, amikor mindenről a saját szememmel győződhetek meg ... A levélváltások és hazalátogatások mind ezzel az eredménnyel végződnek. így alakul és fejlődik népünk kapcsolata azokkal a nyugaton élő emigránsokkal, akik nem állnak szemben szocializmust építő országunkkal. Államunk úgy tekinti ezeket, a kapitalista országokban gyökeret vert és a magyar névnek becsületet szerző emigránsokat, mint egy nagy család távol élő gyermekeit. Kifejezésre jut ez a hazalátogatás jelentős megkönnyítésében, azokban a kedvezményekben, amelyeket kor. mányunk a csoportos hazalátogatóknak az IBUSZ-on keresztül biztosít, és abban a készségben, mellyel állami és társadalmi szerveink a hazatérőket a letelepedésben és elhelyezkedésben segítik.' SZGfBtGttGl és bizakodással teli gondolatok szállnak karácsony estéjén a nyugaton élő magyarok felé. A szülői, rokoni szere,tét gondolatai ezek; tele bizakodással, hogy pártunk helyes politikája nyomán még tovább erősödnek a szülőföld és a hazánkhoz hű emigráció láthatatlan kötelékei. Es az egymástól távol élők, itthoniak és kivándoroltak részére nem lehet szebb, ígéretesebb karácsonyi ajándék ennél a reménynél. Lengyel László Elhalasztotta kongói utazását az amerikai katonai küldöttség New York (Reuter, AP) U Thant, az ENSZ főtitkára szerdán este több mint egyórás megbeszélést folytatott Truman amerikai tábornokkal. Truman, aki egyébként a volt elnök közeli rokona, még szerdán este kilenctagú amerikai katonai küldöttség élén Kongóba került, hogy ott tárgyalásokat folytasson az amerikai katonai szállítmányok kérdéséről. Mint ismeretes, az Egyesült Államok az ENSZ kongói erőinek további fegyverzetet és katonai felszerelést készül szállítani. U Thant és Truman megbeszélése után az utazást váratlanul a jövő hétre halasztották el. (MTI) 761 Krieger odament s tarkón vágta. — Nincs más választásunk... — szólt Aszker. — ö sem teketóriázna sokat a mieinkkel. Bejött a szobába Stalecker. Amikor meglátta Torpot, összeharapta a szája szélét. Felismerte azt a férfit, aki a mulatóban figyelte őt. — Otto — mondta Krieger — keresse iheg gyorsan Willit és mondja meg neki: készítse elő a teherautóját. Útközben vegye fel Dietrichet és menjen Dietrich háza elé. — Oda az isten háta mögé? A városon túlra? — Igen. — Krieger az asztalhoz lépett. Gyors mozdulatokkal írt valamit egy papírszelet-Medgyesegyházi Vas-, Faipari Ktsz a lakosság szolgálatában Kőszőníjük az 1963-as új esztendőt és kérjük kedves megrendelőinket, hogy bizalommal keressék fel továbbra is részlegeinket Elektromos háztartási kisgépek javítását és szerelését gyorsan és pontosan vállaljuk. Vállaljuk vaskerítés, vaskapuk és új kerti bútorok készítését. Motorkerékpár, rádió és televízió szervizszolgálat állandóan Kedves megrendelőinknek és összes ügyfeleinknek kellemes ünnepeket és boldog új esztendőt kíván a Medgyesegyházi Vas és Faipari Ktsz vezetősége. ______________ 691 Hogyan leplezték le a Szovjetunióban az amerikai kémeket? A Pravda múlt hét szombati szá. mában részleteket közölt arról, he gyan érték tetten a tudományé, és kutatómunkát összehangoló ál lami bizottságban dolgozó Ölet Penykovszkijt és megbízóit, a diplomata útlevelekkel ellátott amerikai hírszerzőket. Penykovszkij a titkos anyagok átadására egy rejtekhelyei használt fel a moszkvai Puskin utca 5—0 számú ház bejáratánál, amelyből Davison, az amerikai légi attasé tanácsadója, s Richard Jacob, az amerikai nagykövetség levéltári titkára a jelzett időkben kivették a küldeményeket. Első képünk Penykovszkij átkötözött dobozát mutatja, amelybe a kémanyagot rejtette a diverzáns. Második képünkön Richard Jacob, amerikai hírszerző a Puskin utcai ház bejáratánál, azon a helyen, ahol a rejtekhelyről kiveszi a titkos adatokat tartalmazó skatulyát. Az amerikai kémeket azonban, akármilyen agyafúrtan szervezték meg a Penykovszkijjal való összeköttetést s a kémanyagok további, tására a „biztonság hármas rendszerét”, a szovjet államvédelmi szervék leleplezték. re, 9 odaadta Staleckemék Itt az engedély a kocsihasználatra. Stalecker elment, s egy percre rá elhagyták a szobát a többiek is. már kigördült a kapun a Buick. ... Krieger és Aszker a városon túlra, egy jókora liget szélén álló magányos házba vitték az elfogott kémelhárítót. A ház A számlázók, akik a szomszédos nagy irodateremben dolgoztak, csodálkozó pillantásokkal követték a vendéget, akit kivezettek az irodavezető szobájából. Torp elaléltan támolygott Krieger és Gube között, akik erősen tartották a karjánál és a hónaljánál fogva. — Egy jő félóra múlva itt vagyok — szólt oda Krieger menetközben az irodaszolgának. — Mi történt? — csapta össze Dietrich szüleié volt, s most üresen állt. Dietrich apját és anyját — mind a kettő túl volt már a hatvanon — előrehaladott koruk ellenére felszólították, hogy menjenek vissza dolgozni a gyárba, a katonának bevonult férfiak helyett. Be kellett tehát költözniök a városba, a fiúkhoz. A Gans—Behmer-gyárral szomszédos üzemben dolgoztak. A magányos, elhagyatott házat különböző célokra használták a tenyerét Lotte. Az egyik idős tisztviselő, aki az előtte fekvő számológép karját csavarta eddig, abbahagyta a munkát, s lelkapta a szemüvegét. fel az antifasiszták. Itt pihentek meg és gyűjtöttek erőt a Keletre indulás előtt a koncentrációs táborok szökevényei: az épület közelében rejtették el Schubertak az emberfeletti erőfeszítés — A szíve — mondta. — Fogadok, hogy a szíve rakoncátlankodik. — Az öreg tisztviselő egy mélyet sóhajtott. Megigazította lecsúszott kömyökvédőjét, aztán még hozzátette: — Most sokan küszködnek a szívükkel... Lotte, aki az ablakon nézett kifelé, látta, amint az igazgató autójához vitték a vendéget, s óva'osan a hátsó ülésre tették. Krieger intett a kapuőmek, s maga is beült a kocsiba. Aszker elfoglalta a helyét a volán mellett, s a következő pillanatban árán összegyűjtött fegyvereket; két alkalommal is ebből a házból adott hírt magáról Moszkvának Aszker a rádióleadójávah Adolf Torpot a konyhából nyíló, ablak nélküli kamrába tették. Mialatt Aszker ' szétnézett a környéken, Krieger összekötözte Torpot, s kikutatta zsebeit. A fegyverét még a gyárban elvették. Krieger most magához vette Torp iratait is. Tüzetesen végiglapozta az okmányokat. Közben a ház elé ért a teherautó. Willi, a sofőr és Dietrich
