Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-02 / 282. szám
1968. december I. 8 Vasárnap Jelzések a ft&ívak kulturális igényeiről A falvak növekvő kulturális ” igényét mi sem jelzi jobban, mint amikor arról hallunk: több tanteremre, több könyvre volna szükségünk, több olyan előadást szeretnénk hallani, amely nem „csak” beszámol a tudomány eredményeiről, hanem úgy taglalná azokat, hogy abból úgyis okulnánk: mit, hogyan szükséges csinálni. Mondjuk: hogyan, mi módon hasznosíthatnánk jobban az új termelési kultúrákat. Ma már általánosan meggyökeresedett, hogy a társadalmi előrehaladásnak nélkülözhetetlen tényezője az általános műveltség bővítése, a szakismeretek állandó gyarapítása. Élő bizonyítéka ennek az ismeretek szerzésének erjedő vágya, az a sok-sok ember, aki a napi munkáján kívül külön, böző iskolákba és tanfolyamokra jár, könyvtárakat látogat, újságokat, folyóiratokat járat, különböző ismeretterjesztő előadásokat hallgat. S mindennek erjesztői a községi pártbizottságok,- a szövetkezeti pártszervezetek; a kultúra terjesztése a 'pártmunka szerves részeként kezd meghonosodni. Ennek a hatásnak az eredménye, hogy több szövetkezetben rendeltetésének megfelelően használják fel a kulturális alapot, egyes helyeken már arra is gondolnák, milyen összeggel támogassák az iskolai tantermek, s a könyvtár bővítését Hasonlóképpen tanácsa, ink is a lehetőségeknek megfelelően használnak fel anyagi eszkö^ zöket kulturális létesítményekre. A mezőkovácsházi járásban 1962- ben három községben nyolc általános iskolai tanterem építését kezdték meg. Kevermesen, 40 tanulót befogadó általános iskolai diákotthont létesítettek, melyhez anyagi eszközökkel a járás valamennyi községi tanácsa hozzájárult Az egyes községi pártbizottsá” gok, hogy mennyire erjesztői már a kultúrának, az ismeret gazdagításnak, mutatója a dévaványai példa, ahol a pártbizottság titkára, Back Imre elvtárs volt az első számú akarója—mozgatója, hogy a községben „kihelyezett” mezőgazdasági technikum létesüljön. Ez az erjesztő tudatosság segítette elő, hogy a különböző napi- és hetilapokból, folyóiratokból 19,5 ezer példányra fizetnek elő Dévaványán, három évvel ezelőtt pedig csak 13,800-ra. Mindez együttesen fejezi ki kurta tömörséggel a művelődés jelentőségének felismerését. De a fejlődés mégsem tudott lépést -tartani a társadalmi igények növekedésével. Nem teljes még a paraszti lakosság bevonása a kulturális áramlatba. Nagyon Jó, hogy a helyes egészségügyi szemléletet alakító előadásoknak sok falusi asszony hallgatója van, de az már nem jó, hogy a tavaly télen hirdetett baromfinevelési tanfolyamokról, előadásokról keveset hallunk. Ilyen módon jelentkezik az az igény, amely szerint több olyan előadást szeretnénk hallani, amely nemcsak beszámol a tudományos eredményekről, hanem úgy taglalná azokat, hogy abból úgyis okulnánk: mit, hogyan szükséges csinálni. Ennek pedig olyan okai is vannak, hogy az értelmiség részvétele a népművelésben nem nő az igényekkel. Többek között kevés mezőgazdasági szakember vesz részt a népművelő munkában, az ismeretterjesztésben, Ezzel párhuzamosan szükséges megemlítenünk, hogy az előadások tematikáját is §z élethez kell jobban igazítani. Ez az egyik módja, hogy a paraszti lakosságot minél jobban bevonjuk az ismeretterjesztő előadások egész láncolatába. Az érdeklődési körnek, a szükségleteknek, a gyakorlati élet igényeinek, megfelelően választott téma, s a tárgykört ismerő előadó válthat ki csak olyan érdeklődést, hogy szívesen hallgatják meg az előadást. Érmek hiánya okozta tavaly, hogy az ezüstkalászos tanfolyamokról több helyen elmaradoztak az emberek. Ennek hiánya okozta, hogy tavaly Kaszaperen a szövetkezti gazdáknak a reneszánszról, a színképelemzésről akartak ismeretterjesztő előadást tartani. Ügy vélem, hogy az ilyen tértől, időtől független előadások, ha még oly’ tudományosak is, nem sokkal több hasznot hoznak, mint amikor arról szeretnének hallani valahol, hogyan szűnt meg a Karib-tenger térségében a háborús feszültség és közben az öskommunizmusról, a társadalmi formák fejlődéséről hallanak. klem kívánom itt részletesen ’ felölelni mindazt, ami „belevág” a kultúra terjesztésének feladatkörébe. Azt szeretném külön említem, hogy általában szükséges a társadalmi bázist növelni, átfogóbban, elemzőbben szükséges bakapcsolódniok a kultúra tér jesztésébe a tanácsi testületeknek, a könyvtáraknak, a kultúrotthonoknak, a tömegszervezeteknek, a művelődési bizottságoknak. És természetesen szükséges az értelmiség szélesebb körű bekapcsolódása. Arra is gondoljanak, hogy az iskolai oktatásban résztvevő felnőtt lakosságnak hogyan oldhatnák meg a társadalmi korrepetálást. Az is a ma igénye, hogy több szakkönyvre van szükség, ennek egyenes arányában jelentkezik az a követelmény, hogy a könyvtárosoknak szakkönyvtári funkciót is szükséges ellátni, hogy tudják milyen könyvet ajánljanak, ha valamilyen termelési kultúrával kapcsolatos irodalmat kémek. Cok-sok összetevője van a kultúra terjesztésének, s csak néhány vonását említettem, melyet az élet „sugallt”, melyet a falvak növekvő kulturális igénye jelzett. Cserei Pál Új könyvek a Kossuth-kiadónál —------9 — Mihajló Sztyelmah: Az ember vére drága Mihajló Sztyelmah az élő irodalom egyik legkiemelkedőbb művelője. Monumentális trilógiáját tavaly Lenin-díjjal tüntették ki. Az ember vére drága című kő. tete abban a vérzivataros időben játszódik, amikor a fiatal szovjet államot 14 ország intervenciója marcangolja,.a háborútól és éhségtől elgyötört lakosságot ellenforradalmi bandák tartják rettegésben. Különösen bonyolult a helyzet Ukrajnában, amelyet semmiképpen sem akarnak elveszíteni a régi rend külső és belső hívei. A forradalom ellenségei minds® erejüket latba vetik, hogy az ukrán nép hosszú évszázadok alatt kiformálódott, mély nemzeti érzését elvakult nacionalizmussá változtassák. Közben él, erősödik a szovjet állam; megkezdődik a földosztás. Sztyelmah regénye hatalmas, mély zengésű himnusz az embervér áztata ukrán földről és annak szorgos munkásáról, az ukrán parasztról, aki életét adja az új hatalomért Jacques Stephen Alexis: Muzsikáló fák Jacques -Stephen Alexis vagy ahogy honfitársai nevezik, „Haiti lelkiismerete”, a haladó latinamerikai . irodalom egyik legjelesebb művelője. Alexis lebilincselő erővel, káprázatos színekkel rajzolja meg a haiti nép tragikus, de mégis derűs, optimista életét Művészete forrójf pezsgő bonyolultságában tükrözi Haiti parasztjainak konfliktusait, nyomorát, reményeit, életörömét. Azok közé az emberek közé vezet el, akik lenyűgöző szépségű és gazdag hazájukban kény te. lenek mindennapos, elkeseredett küzdelmet vívni a nyomor és az éhínség örökös rémei éllen. DECEMBER 2. Békési Bástya: Pirosbetűs hétköznapok. Békéscsabai Brigád: Fagyosszentek. Békéscsabai Szabadság: Malachiás csodái. Békéscsabai Terv: Utolsó vacsora. Gyomai Szabadság: Túl fiatal a szerelemre. Gyulai Erkel: Nyomorultak n. rész. Gyulai Petőfi: A francia nő és a szerelem. Mezőkovácsházi Vörös Október: A világ minden aranya. Orosházi Béke: Pillantás a hídról. Szökőkút, két kis bronzfigurával, árnyas fasor, magasba futó széles lépcső, lágy, halk ének hangjai: „Volt egyszer két királyi gyermek...” A film első kockái peregnek, s máris valamilyen különös hangulat keríti hatalmába a nézőt. Az egyszerű népdalból, a fák lombjaiból, a permetező vízből árad. Egy régi népdal szövege és melódiája adta az íróknak és a rendezőnek a film vezérmotívumát, amelynek története két ember hosszú időt és sok megpróbáltatást kiálló szerelméről szól, akik egymásnak voltak rendelve, de a sors következtében nem lehettek egymáséi. — Bemutatja a dévaványai Kultúr mozi december 1-től 2-ig Fagyosszen tek Űj magyar film, a mai falu éleiéről Él a Galga mentén egy írogató parasztember, bizonyos Püspöki Mihály. Ö vetette papírra azt az életízű elbeszélést, melyet Fekete Gyula gyakorlott tolla dolgozott fel filmforgatókönyvvé. Legújabb magyar filmünk tehát falun fogant és a falu életéről szóló híradásként üdvözölhető. Rövid története pedig megfér néhány mondatban is. Czimer Andrást — aki már hosszú-hosszú ideje városban él — elnökké választják szülőfalujának most egyesült termelőszövetkezetei. A férfi, aki húsz esztendeje egy szerelmi csalódás miatt hagyta el a községet, most családostól hazatér. Bizakodással és lendülettel lát hozzá, hogy fölvirágoztassa a közös gazdaságot. Jószándéka azonban csak szándék marad, mert erőszakos fellépése elriasztja tőle az embereket. Végül egy tavaszi fagy, amely pusztulással fenyegeti a tsz termését, fölébreszti a tagságban a közös sorsáért érzett felelősséget és szinte az elnök háta mögött megmentik a zsenge palántákat A falusi élet sok, nagy kérdését érintő film részletei — s ez Révész György rendező dicsérete is —, helyenként igen szépek. Költői benne Bálint traktoros és Gyepes Rozika szerelme. Érdekes és igaz Süsü cigány tragikus figurája. Emlékezetesen művészi az a jelenet, amikor Czimer András traktorra ül és egybe szántja a kisparcellákat. Kedves báj és mondhatni, néprajzi hitelesség árad el a húsvéti locsolkodást bemutató képsoron. Ám e film egésze mégsem jelent igazi gyönyörűséget. Ennek okát elsősorban talán abban kereshetjük, hogy a Fagyosszentekben több dráma anyaga torlódik egymásra. Lényegében végig tisztázatlan marad a néző előtt, hogy az alkotók mit tekintettek művük legfontosabb mondanivalójának. A jó célokért rossz eszközökkel küzdő falusi vezető kálváriáját és megtisztulását? Ez is lehetett volna a Fagyosszentek tengelyében. Vagy azokat az előítéleteket akarták kipellengérezni, amelyek a cigányszármazású traktoros-fiú és az egykori gazdalány szerelmének akarták útját állni? Igen, erről is szólhatott volna a film egésze. Sőt abból is futotta volna egy egész játékfilmre, hogy a kerekedő veszéllyel szemben miként alakul ki a falu tettre kész egysége. A Fagyosszentek mindezeket csak érintette. Ezt még az sem menti, hogy Agárdi Gábor tehetsége életszerűvé tette Czimer András figuráját; hogy a daliás Bessenyei Ferenc egy béna parasztot — lényegében epizódszerepet játszott nagy művészi erővel; hogy Tolnay Klári, Komlós Juci, Mezei Mária, Tőkés Anna, Kiss Ferenc, Barsy Béla,. Bánhidy László és Misoga László jó alakítások sorával örvendeztetik meg a nézőt. És hogy Blaha Márta és Sallay Tibor megnyerő tisztaságú mai parasztfiatalok alakjával gazdagítják a filmet. Farkas Ferenc szép kísérőzenéje úgy népi, hogy ugyanakkor érdekesen modem is. Szécsényi Ferenc opratőri munkája olykor feledteti a film gyengéit. Napjainkban sok szó esik arról, hogy filmművészetünk megtorpant. Éles hangú bírálatok és ellenvélemények feleselnek azon, mi annak az oka, hogy annyi a sablonos, az unalmas, a művészietlen film. A vitatkozó felek eszmei csatározásai most is folytatódnak. A közönség pedig a jó filmet várja, amely már a viták művészi gyümölcsét jelentené. A Fagyosszentek, sajnos, még nem ilyen mű. Bajor Nagy Ernő
