Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-16 / 294. szám
KULTURÁLIS MELLÉKLET Kodály Zcüsán 80 eves • Kevés embernek adatott meg, hogy oly hatalmas eredményekre tekinthessen vissza s munkája gyümölcsét oly megelégedettséggel szemlélhesse, mint a ma 80. születésnapját ünneplő Kodály Zoltán. Ha visszapillantunk élet-útjára, fiatal korától kezdve a magyar zene tudatos megformálása érdekelte, s zenénk európaivá tételének első lépeseként az ősforrás, a népzene felkutatását végezte el. Fellépte a századfordulóra esik, amikor még zene-életünkben túltengett a németcs elem. Huszonnégy éves korában dók .mi disszertációjának témájául a népdalt választja, fiatal éveiben Bartókkal együtt a régmúlt századok dallam, kincsének kutatását tűzte kJ. célul. A csodálatos kodályi életműnek a több tízezer népdal feldolgozása csupán a kezdetét jelentette. A dallamokat nemcsak feljegyezte, hanem tovább fejlesztőt, te s az ősi melódiák ragyogó technikája nyomán a modern zenében testet öltve szervezőjüket a legnagyobbak közé emelték. Legfőbb területe a kórusművek. Egyik legniegkapóbb műve a Kecskeméti Végh Mihály 400 éves szövegére írt Psalmus Hungarians című vokális kompozíció. Művészeti rendkívül széles skálájú, művei kő. zott gyönyörű zenekari müvek („Galántai táncok”, a „Concerto”), népdalfcidol. gozások („Kádár Kata”), különféle kórusművek: vegyes-, férfi-, női- és gyermekkarok szerepelnek. Munkásságát nagyrabecsüli megújhodott társadalmunk s a Kossuth-díjjal bárom ízben kitüntetett kiváló művészt meghívottként ott láthattuk pártunk Vili. kongresszusán is. Szülővárosa, Kecskemét, most híres fiáról emlékkönyvet készít elő. Az évfordulóra a napokban számos levél érkezett Kecskemétre. Közülük néhányat — melyek a tatnak a vei nézett- jelentőségére — az alábbiakban idézünk. Az egyik londoni zeneis-Icg jobbanjrámukülföldiek szemézenekar neves karmestere s a Finn Nemzeti Opera művészeti vezetője többek között ezt írja: „Kodály a mai idők zenei életének legnagyobb egyéni, sége, aki kompozíciói minden ágával a magyar' népi zenét nemzetközi művészi színvonalra emelte. Személyesen kora ifjúságom óta A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kodály Zoltán háromszoros Kossuth-díjas zeneszerzőnek 80. születésnapja alkalmából kiemelkedő művészi munkássága eCismerőséül a Magyar Népköztársaság Érdemrendje kitüntetést adományozta. A ki tüntetést Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, a Parlament Munkácsy termében december 12-én, szerdán délben adta át. A kitüntetés átadásánál jelen volt Kádár János, az MSZMP KB első tát kára. kola Igazgatója Adele Franklin, az Ottani Liszt—; Bartók emlékünnepség bizottsága nevében így ír: „Nem túlzás azt mondanunk, hogy az élő zeneszer. zők közül nincs még egy, aki írásaival és repertoárjával nagyobb hatást fejtett volna ki, mint Magyarország e nagy fia. Mint zenetanár, a gyakorlatban is könnyen le tudom mérni a gyönyörű kórusművei hatását. Kodály Zoltán 80. születésnapján nagy öröm számunkra, angoloknak, hogy köszönthetjük a Psalmus Hungaricus szerzőjét.” Jussi .Talas, a finn zenei élet egyik vezető egyénisége, a helsinki szimfonikus szeretem őt, amióta a Hári János című ’művét dirigáltam.” Stephen S. Mooré, az egyik angliai zeneiskola vezetője Kodály műveinek főleg a gyermekek zenei oktatásában nyújtott segítségét emeli ki. „A legnagyobb elismeréssel kell adóznunk” — írja — „Kodály Zoltán gyermekkórusairól és arról a munkájáról, mely a gyermekek zenepedagógiai nevelését célozza.” A 80 éves művész dalai •tovább élnek ifjúságunk aj. kán és ez a tény — úgy véljük — a sok helyről jövő szerencsekívánatok mellett a legszebb születésnapi ajándék. jr>r Kováts Andor Nagyon sok esodálőja van annak a műfajnak, amelyik ellen évszázadok óta hadakoznak a normális emberek, de amelyik ennek ellenére, sajnos, útón-útfélen még mindig virágzik. Termékei megtalálhatók a falakra és kerítésekre írva, illemhelyek falain, és a legszentebb helyeken: a könyvekben is. Azt irtuk, hogy nagyon sok csodálója van ennek a műfajnak Valóban így van ez. A csodálat minősége azonban megoszlik. Es ez a szerencse. Mert vannak, akik ezeket üz idétlen, undorító felírásokat élvezik, szellemességüket, amit csak idézőjelbe tehetünk, valóban csodálják. A másik rész pedig és talán ez a nagyobb, csodálkozik azon, hogy a XX. században, különösen a mai művelődési viszonyok melleit, amikor az eddigi korokhoz képest a legszélesebb körökben terjedhet a kultúra, ilyen jelenségekkel még találkozunk. Azt hiszem, hogy olvasóink közül mindenkinek a kezében volt már olyan könyv, amelynek az utolsó oldalára egyesek „elmés” megjegyzéseket Írtak. Es a tapasztalat az, hogyha csak egy ilyen megjegyzés is megszületik, utána már nem várnak szabályos időközökre a ^testvérek”, hanem pillunulok alatt benépesítik az összes lehetséges helyet. Így járt az a szegény kis könyv is, melynek címe: Shakespeare: Hamlet, dán királyfi. A soha nem látott kulturális lehetőségek ellenére, so-Gondolatok a könyvtáriján' ha nem látott barbárságnak a tanúi lehetünk, ha e könyvecskét (leltári száma S 53) kinyitjuk az utolsó oldalán. Sajnos, e helyen minden szépítés nélkül nem közölhetjük mindazt, amit ott olvashatunk. De hogy tudjuk, mit Ítéljünk el, kénytelenek vagyunk legalább néhány bejegyzést idézni, minden hozzáfüzés nélkül. Shakespeare logikájának végleges csődje ez az unalmas izé» — kezdődik az egyik oldalon. „Ez nagyon jó komédia" —i írja egy másik kéz. (Nem tudni, hogy a műre érti-e vagy a megkezdett „társasjátékra”.) „Egyik legszebb („legszebb” áthúzva, javítva: . legvacakabb) műve Shakespeare-nek” — így a következő. „Kiváló tragédia” =* frja a% ötödik („tragédia9* áthúzva, javítva: komédia). A másik oldal: „Unalmas ponyva* Ez ellen valaki felemeli a szavát: „Aki ezt írta, nem volt észnélr „Ócska rongy ” „Régi papíK” „Régi hazugság.” Erre a megjegyzés: í,Bugris, unintelligens állat megnyilatkozása.* „Ide ne firkáljatok!!” Válaszok rá: „Te anyád majma! Akkor te mért firkáltál??r » Mindez gyönyörű elrendezésbem t • Milyen gondolatokat támasztott bennem ez a véletlenül kezembe # akadt kis könyv? 1. Hamlet bizonyára szeretné elhagyni ezt a környezetet. Vagy legalább ilyen társasággal nem mutatkozni a nagyközönség előtt: ezt a könyvet és még sok másikat — sajnos, ki kell vonni a forgalomból. 2. A könyvtárosok munkája nehezedik: ilyen szempontból ellenőrizniük kell az olvasóközönséget. 3. Nekünk pedagógusoknak Is el kell ezen gondolkoznunk. (És ez egyik leglényegesebb!) 4. Megérdemlik-e az ilyen olvasók, hogy az orosházi járási könyvtár évi félmillió forintot költ rájuk? BECK ZOLTÁN IGEN VAGY NEM? — Jegyzetek a műkedvelő színjátszók országos konferenciájáról — Nagyon sokszor teszik fel a kérdést, hogy van-e még létjogosultsága a műkedvelő színjátszásnak. Féltik a TV-től, a rádiótól és nem utolsósorban a hivatásos színháztól. Ezt a kérdést persze nemcsak a mozgalom ellenzői teszik fel, hanem felteszi maga az élet is. Lépten-nyomon találkozunk a műkedvelő színjátszással szembeni csökkenő érdeklődéssel. A legélesebb hangú cikket pedig Kiss János írta a Debrecenben megjelenő ALFÖLD c. folyóiratban, ö túl a reális problémák felmérésén, még ideológiai visszamaradottságot és játékstílusbeli közhelyszerűséget, valamint népszínműelemgket is vet a mozga.om szemére. A Népművelési Intézet december 8—9-én színjátszó táj konferenciát hívott öszsze Pécsett. A konferencián — melyein a mozgalom hivatásos vezetői, megyei és városi színjátszó szakreferensek, népművelési előadók és kultúrotthon igazgatók vettek részt — a kételyekre adandó válasz volt a központi téma, A konferencia résztvevői, nek el kellett ismerni, hogy sok ellenvetésben van igaz. ság. Sóik színjátszócsoportban élnek még a műkedvelés rossz, kispolgári hagyományai, néhány falusi csoportban él a népszínművesdi. Ezeknek a csoportoknak valóban konkurrencia a hivatásos színház, a rádió és a TV. De legnagyobb „konkurrenciájuk” a közönség igénye .és egyre növekvő ízlése. A konferencia arra a kér. désre, hogy tovább élhet-e a műkedvelő színjátszómozgalom, egyértelmű igen. nel válaszolt. De csak akkor, ha korszerű. Turóczi György referátuma, a korreferátumok és hozzászólások, • valamint Mezei Éva elemző elvi állásfoglalása arra igyekezett választ adni, hogy miben rejlik a színjátszó mozgalom korszerűsége? Megegyeztünk abban, hogy korszerű 'az, ami a m a i ember érzés és gondolatvilágához 'szól, mai nyelven a máról vagy akár a tegnapról. A korszerűség kérdésének alfája , tehát a műsorpolitika. A helyes, műsorválasztás nemcsak jó politikai mondani való jú darabok megválasztását, hanem érdekesen, a mai ember érdeklő módon kiboruló cselek-mónyű és stílusú darabok megválasztását is jelenti. A mai ember életritmusa .gyors, felfogása könnyű, • idegrendszere nem viseli el, a részletező, túl aprólékos, érdektelen vagy patetikus, sokszor a romatikus hangvételű írói és színjátszó stílust. A mit játszunk kérdés helyes megoldása mellett a korszerűség problémájához tartozik a hol játszunk kérdése? Nyilvánvaló, hogy a színház-pótlék jellegű előadások élettere városon csökken; falun is inkább a szín. házi tájakon kívül eső művelődési otthonokban és tsz. központokban jogosult. A városi csoportok számára (a táj előadásokon kívül) klubestek, irodalmi estek (irodalmi színpadszerű formában vagy másként) színjátszó fellépési lehetőségein felül rengeteg feladat adódik. Műsorpolitikája (mozgékonysága folytán) érdekesebb és rugalmasabb lehet, mint a hivatásos színházé. A műkedvelő színpad érdekes drámai kísérletek otthona is lehet. Mindannyian megegyeztünk abban, hogy hivatásos és műkedvelő színész között óriási és alapvető különbségek vannak, elsősorban emberábrázoló képességük terén, de nem lehet semmi különbség törekvéseikben és az elvekben, melyet követniük kell. A szocialista művelődésügyet, azaz népművelést és művészetet egész egységként kell kezelni, s mindkettőnek része a hivatásos és a műkedvelő színjátszás egyaránt. A korszerűség harmadik — de egyenrangúan fontos része — a hogyan játszunk kérdése. A műkedvelő színjátszásban meg kell találnunk a korszerű stílust. Ehhez elsősorban szakítani kell a hivatásos színház utánzásával a külsőségek, ben. A próbamunka során kifejezetten az u. n. „belső nevelés” emberformáló bar tásával kell élnünk. A színjátszó munka nem szorítkozhat csak a szó szerinti próbamunkára, hanem a szocialista műveltség műhelye is kell legyen. Maga a játékmód sem lehet naturálisán részletező vagy hazugul patetikus. A mai néző nemcsak a díszletekben, hanem, a színészi munkában is a jelzést szeretné látni. (Ez persze nem azonos az illusztráló, jelzett játékmóddal.) Jelzésszerű játékon nagyon sűrített, csak a lényegre koncentráló, erős intellektuális telítettségű játékot értünk — s ebben — persze mű'kecL veiszinten — meg kell közelíteni a hivatásos színész módszereit. A rendezés nem tékiníhrti a formai trükköket a korszerűség ismérvének. Az alaposan elemzett, helyesein értelmezett rendezői munka az alapállás a korszerű színjátszó munkához. A megbeszéléseket színjátszó bemutatók egészítet„ ték ki. A túrkevei színjátszók Brecht: „Carrar aszszony puskái”, a debreceni Kis Színpad színjátszói Saroyan: „Halló, ki az?” c. egyfelvonásosát, a miskolciak Valleé: „Szenteltvíz és kokain” c. négyfelvonásos' vígjátékát adták elő. Mindhárom csoport műsorválasztása helyes volt, s megfelelt a korszerű műsorpolitika igényeinek. Az előadások azonban ko. rántsem voltak ilyen egyértelműen korszerűek. A „Carrar asszony puskáidban a rendező elemző munkája, a játék lélektani' hitele’ és a térkompoziciók logikája példaszerűen kor. szerű és jó. A játék ritmusa azonban vontatott volt, sok feszültség hiányzott, • • nagyfokú unalom még a naturalista színjátszó-hagyományok eleven hatását mutatta. A „Halló, ki az?” rendezője plveszett a formai újításokban. S miután az előadás Technikai körülményei rosszak voltak, ezek csődöt mondván — az előadás zavaros és kielemezetlen volt. Világos bizonyíték volt ez arra, hogy bár modem játék és modem technika kölcsönhatásban van egymással, az igazi korszerűség alapja a rendező elemző és a színjátszóval végzett munkája, nem pedig a trükk. A „Szenteltvíz és kokain" előadása mutatta a legriasztóbb képet. A rendező nem elemezte jól és egységesen végig a darabot. így nemcsak nem jött ki a darab éles társadalmi mondanivalója (a francia kispolgár bL rálata), hanem visszájára fordult. A szereplők zöme a szatirikus stílus helyett sokszor fékevesztetten ripacskodó „műkedvélősdit” játszott. A rendező térkomponáló munkája — néhány súlyos hibától eltekintve — lényegében jó volt. A három bemutató azonban végül is jól egészítette ki a konferencia elméleti részét, mert segített pozitív igennel válaszolni a lét, vagy nemlét kérdésére. d A színjátszó konferenciáról hazatérőben megállapíthatjuk, hogy a Békés megyei műkedvelő színjátszás szoros összefüggésben működik az országos mozgalommal. Megyeszerte léteznek és eredményeket érnek el jó vezetők kezében lévő színjátszócsoportok. A terület ismeretében bátran mondhatjuk, hogy a Kóta Ferene vezette mezóberényi textiles színjátszók, az orosházi Petőfi művelődési ház Zana János irányította színjátszói, Csáki Sándor eleid műkedvelői és a békési Művelődési Ház Nagy Imre által rendezett csoportjai előadásaik zömével méltán sorakoznak a műkedvelő színjátszást igenlő, a zsákutcából kivezető utat muta-, tó országos hírű csoportok mellé. Helyes a mezőberényiek klub-műsor kezdeményezése, nagyon követendő példa a 'békésiek tsz-központokat látogató előadásszervezése. A tavasz folyamán Justh Zsigmond-ünnepségek lesznek a megyében. A mai Békés megyei műkedvelő csoportok méltó folytatása kell legyenek Justh Zsi gmond egykori paraszt-színházának. S akkor a műkedvelő színjátszó-mozgalom igenlő válaszát nemcsak a távoli Pécsett megrendezett tájkonferencia adja meg, hanem megyénk színjátszóinak mindennapos élete éa sikere is. Máté Lajos KÖRÖST ÁJ
