Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-11 / 264. szám
Kiss Zoltán: Q R Q S 7 Ä J ____________KULTURÁLIS MELLÉKLET___________ cA udvtneU nines i/jatai' bemutatója ilí A rendező vallomása — ** az előadás, mondta egy kitűnő pesti rendező. S az, hogy most a „Hamletnek nincs igaza” előadásai előtt a darab rendezője ír munkájáról, nem azt jelenti, mintha magam is nem azt vallanám, amit fővárosi kollégám. Az új magyar dráma bemutatója azonban felvet néhány olyan problémát, mit nem árt az előadás előtt tisztázni. Gáspár Margit 1957-ben írta művet, melyet először a budapesti Vígszínház mutatott be az Ödry Színpadon, 1991 januárjában. Az írónő égető problémához nyúl, s műve e témában úttörő jellegű. 1955-be viszi vissza a nézőt, mikor az 1949—50-es évek koncepciós pereinek életben maradt áldozatait rehabilitálták. Rehabilitálták ugyan, de csendben, nem tisztázva a dolgok lényegét, és sokszor hátuk mögött összekacsintva. A darab témája ellenkező előjellel analóg Shakespeare remekművével. Amíg Hamletnak igaza van abbén, hogy atyja szellemében igyekszik élni és eljárni, addig Gáspár Hamletiének, Tárnok Gabínak nincs, hogy szinte családi „személyi kultuszt” űzve atyja szelleméből: nem tudja elképzelni, hogy atyja — aki a koncepciós perek egyik bírája volt — tévedett volna. A mi Ham le t ünknek tehát nincs igaza. Gáspár Margit sok olyan gondolatot vet fel, problémát old meg, mely segít tisztázni még sokunkban élő tévedéseket, beidegzettségeket és rögeszméket. Művét az analógián kívül is Shakespeare^ izzásává hevíti az igazság keresése ... Bár talán, ha ma írná művét — megfogalmazásai még élesebbek lennének. Az előadás kettős fel” adat elé állította a rendezőt. Egyrészt meg kellett ragadni 1955 sajátos légkörét a társadalom egy olyan rétegének életében, melynek tagjai foglalkozásszerűen politizálnak, tehát minden napjuk politikai légkörben zajlik. S szorosabban fonódik egybe közélet és magánélet — mint egy egyszerű dolgozó, vagy akár egyszerű kommunista dolgozó életében. Ugyanakkor nem lehetett elsiklani az írónő hamleti utalásai felett sem. Ez ihlette munkánkban azt a koncepciót, hogy a reális napi élet lehetőleg hű és illúzió-keltő kifejezése mellett a hamleti vonatkozásokat is megragadjuk: és külső-belső megoldásokban egyaránt kifejezzük. Ezt mér Suki Antal dísz- : Qj letterve is igyekszik kifejez- " ni. Egy jellegzetesen zugligeti villa halijának reális képét és külső környezetét elegyíti egy klasszikus kompozícióval. A rendezés pedig a „Hamlet-szók” előtérbe állításával, Tárnok Gabi mai jelmezben Is a megszokott Hamlet-öltözéket kifejező öltöztetésével és bizonyos helyzetekben klasszikus beállítások idézésével igyekszik az írónő Hamletutalásait színpadilag konkretizálni. I ehetséges, hogy a reá“ lis környezet és a hamleti vonatkozások kontrasztja bizonyos kettősséget okoz az előadásban. De ezt a kettősséget a mondanivaló kifejezésének kiélezésére, megragadőbbá tételére szánjuk. Ennyit mondanék el — a szokástól eltérően — előre. Az igazi vallomásnak valóban az élőadást szánjuk. Bírálónk pedig legyen az értő közönség és a kritika. Máté Lajos Emberi rangra Játékát félti a gyermek. Az ember küzd és fényre vágy. Mint éjbe nyílnak világos termek, pásztázza érő tudatunk a Párt. Viszik az embert kanyargó utak hegyre föl és völgybe le, s eltéved, hogyha nem mutat utat egünkre gyűlő lángjele. Oszló, sötét fellegeknek hasogatja ködfátyolát. Hasztalan kelnek bősz regimentek elfogni a Nap fénylő sugarát. Játékát hagyva felnő a gyermek, s követve Eszménk igazát — ledőlnek benne glóriás szentek — emberi rangra emeli a Párt. Rezső: Novemberi meditáció November... Mégis csodásán ragyog a Nap le rám. A kertben kört mindent letört veszett futás után lábam előtt hever ledőlt lihegve a kutyám. ’.'..a levegő rezeg, remeg; millió bogár temet millió bogáréletet... ... ökönnyáihsaj ók pókhajóst visznek a dérhalál felé... ... egy légy repül a szám elé utolsót bosszantani még, hisz oly rövid a légyi lét... Élet, s halál a cirkuszát köröttem játssza el. A kérdezést, s a felelést a mának adta fel a tegnapok professzora. A „csoda” bizony nem csoda: halálát verdő szárnyverés hangján zümmögi szám előtt a hősi szürke légy az örök, örök számcsodát, mely rácsot old és rácsot ád, hogy — kétszer kettő négy. >»«»»» *+**-*+***+-* ♦♦ ♦ ♦ »♦ Bemutatjuk József Dezső festőművészt József Dezsőt arról isme- Munkás-portréit pedig kürik Gyulán, hogy a képző- lönös gonddal készítette művészet az éltető eleme, mindig. Néha kiröppent vá- Evtizedek óta kettős terüle- rosából és meglátogatta az Utn munkálkodik: fest és /estói tájait ahon. festem tanít. _ , , Grafikái között szinte T* 902000 vazkttanyaggal ^ . tért vissza, egyenlő aranyban találunk szén-, akvarell- és olaj- Festői munkálkodást munkát. A szívéhez nőtt mellett évek óta vezeti c Gyula öreg utcái állandó gyulai képzőművészeti kört tanulmánytémái voltak, neveli a jövő grafikusait. József Dezső: Tokaji utcarészlet r ■ Viszonyom [ Ismerek egy nőt. Ügy magamban ■' nagy „N”-nel gondolom a nevét, mert . számomra ő a Nő. Viszonyom van ■ J vele és halálosan szeretem. Hogy vi•' szont szeret-e? Nem tudom. Eddig i semmi jelét sem adta annak, mintha ■' valami nagy tervei volnának velem, de nyugton sem hagy, folyton incselkedik. • Pokolian csintalan teremtés. Amidkor legtöbb a dolgom, — például fe- 1 gyelmi terhe mellett a levelezési res.tanciámat igyekszem letudni vagy ló' halálba készülök a szigorlatra finn• ugor összehasonlító nyelvészetből — , odatelepszik az íróasztalomra, és el| kezd velem kacérkodni. Loholok az ■ utcán, ott futkos körülöttem, riszáXja magát, megbillenti a szoknyája szegélyét, rám kacsint. Ha belekarolnék, ' elszalad, aztán feltűnik a legforgalt masabb átjárónál — mintha csak azt .akarná, hogy egy autó kerekei alatt Jkössek ki. Vagy borotválkozom, ő *meg csiklandozza az oldalamat, mintiha az lenne a célja, hogy önkezemfmel vessek véget nyomorult életemének. Ha aztán így összekaszabolom I magamat, a biblia szavaival pirít jrám: „Ne csinálj magadnak faragott I képet!" Vagy ott idétlenkedik ami• kor aprítom a fát, s természetesen » hozzáaprítom a kisujjamat is. Szóval J egyszerűen elviselhetetlen. Izgat, de j megfogni nem hagyja magát. Néha Iegy-egy kis dal töredékeit dúdolja a fülembe. — Várj egy kicsit — fogom ilyenkor könyörgöre — majd később! Most t engedj dolgozni) estére majd eljö-Ihetsz a lakásomra, nálam töltheted az egész éjszakát, kettesben, szép nyugodtan ... — Nyugodtan?... Utálom ezt a szót! — húzza el a száját. Hányszor előkészítettem már fogaf dúsára magamat és a szobámat. Ko« nyakat is vásároltam, feltettem a leg‘ andalítóbb lemezeimet, felkattintot-Ítam a hangulatlámpát, s vártam, vártam. Nem jött el. Vagy eljött ugyan, de körülnézett s megkérdezte: — Most ráérsz? — Igen drágám, ez az éjszakám egészen a tied, nem akarok most sem mi mással törődni! — Akkor jó — ásított nagyot, odakucorodott a rekamié sarkába, és beverte a szundit. Aludt. Hajnali négyig ébreszthettem, de nem tudtam belé lelket verni. Egyedül nyákaltam be az üveg konyakot, minden ered mény nélkül. Végül hajnali négykor amikor már nem bírtam tovább meddő várakozást és ágynak estem — egyszeriben virgonc lett. Oda telepedett a paplanomra, s a legtündé ribb mosolyával a legszebb dalait dúdolta a fülembe — altatóul. De ezeket reggelre elfelejtettem. A daItöredékeket néha megpróbá lom magam kiegészíteni. Ebből rendszerint pocsék förmedvények születnek. Máskor meg, bár úgy érzem, si került a kiegészítés, de ha megmutatom neki a már kiegészített példányt kirobban belőle a nevetés: — Te, te hólyag! — mondja. — Azt hiszed, ezt magadtól találtad ki? Szó sincs róla! Ezeltet is én súgtam, csak hogy nem a te hanem másvalaki fülébe! Gondolkozz csak, hol olvastad, te,te tolvaj szarka!... AFORIZMÁK Mennyire gyönyörködnénk a tigris támadásában, ha előre tudmök, hogy nem ejt sebet rajtunk! • Hogy minden nőnek yen feneke, effelől akkor is biztos * lehetsz, ha nem tapogatod végig valamennyit. * Minél nagyobb jelvényt vi. selsz, annál kisebb a meggyőződésed. * — Kit tarthatunk öregnek? — kérdeztem M. B. orvos-költő barátomtól. — Csak azt, aki legalább tíz esztendővel idősebb nálunk — hangzott bölcs válasza. * Ott van jó világ, ahol az erősebb kutyáról szóió közmondás eszmei mondanivalója nem érvényesül. * Egyesek így gondolkodnak a művészetről: minél érthetetlenebb, annál modernebb, és minél botrányosabb, annál érdekesebb. E. Kovács Kálmán a Nővel Pirulva kell konstatálnom, hogy csakugyan igaza van. Egyébként erről a... szóval erről a nőről tud a feleségem is. Ha sokat foglalkozom vele, a feleségem féltékeny, mert nem jut elég időm rá és a családomra. De különösképpen nem érdekli a dolog. Sőt, azt hiszem, úgy titokban szeretné is ha sikereim lennének a nőnél. Csak hogy nincsenek sikereim. Pedig egyszer már leborultam elé: — Neked szentelem az életemet, szakítok a világgal, otthagyom az állásomat, a családomat, mindenemet, csak Te légy az enyém! — mondtam. — Pfúj, nem szégyenled magad! — förmedt rám. — Micsoda nyárspolgár vagy! Azt hiszed, van kedvem egy Robinzonnal enyelegni?!... S különben is: miből akarsz így megélni? Engem bocsájtanál áruba, mi? Jó firma vagy mondhatom! A szeretőd bőrére spekulálsz? Velem akarsz üzletelni, engem akarsz piacra dobni?! Ismét máskor elhatároztam, hogy végérvényesen szakítok vele. Ezt én így nem csinálom tovább! Vagy. vagy! Azt hiszik, sikerült? Szó sincs róla! Utánam jött, sírt, könyörgött. ölembe fészkelte magát, rám akaszkodott, és ha viasszal dugtam be a fülemet, mint a néhai jó Odysseus társai, hát akkor a számba csókolta legédesebb dalait. Szóval hamisítatlan mai lány: mindig az keU neki, akinek ő nem kell, és mindig akkor, amikor másnak nem alkalmas. És micsoda szélhámos! Eél világnak elcsavarta már a fejét, de csak keveseknek adta és adja oda magát. Életkorát nem árulta el. Annyit megtudtam róla. hogy már két-háromezer esztendeje vagy annál is régebb idő óta bolondítja az emberiség rászedhetőbb és oktondibb képviselőit. Másrészt az is igaz. hogy ifjúsága nem múlandó. A régiek úgy nevezték: Múzsa. KONCZ ISTVÁN
