Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-09 / 262. szám

f 1962. november ». 2 Péntek U Thant kubai útja Tárgyalás Havannában. Bal oldalon az ENSZ-delegáció, Omir Lui­­ti, U Thant, Hermane Tavares de Sa (brazil), jobb oldalon a ku­bai kormány tagjai: Raul Roa, Fid el Gastro, Dorticos és Carlos Lechuga kutsai ENSZ-küldött. (MTI ~ Külföldi Képszolgálat) Eldőlt az amerikai mandátumainak Washington (MTI) A hírügynökségek csütörtök reg­geli jelentései szerint befejeződött, a választásokra bocsátott szenátusi mandátumokra leadott szavazatok összeszámolása. A 39 szenátusi mandátum közül 25 a Demokrata Pártnak, 14 pedig a Köztársasági Pártnak jutott; eszerint a 100 tagú szenátusban 68 demokrata és 32 republikánus szenátor foglal he­lyet. , A legutóbbi jelentések szerint a képviselőház 435 mandátumából eddig a demokraták 258-at, a köz­­társaságiak pedig 176-ot kaptak. Egy mandátum -sorsáról még nem érkezett tudósítás. Nem ismeretes továbbá még három kormányzói tisztség sorsa sem. Eddigi jelenté­sek szerint a 35 kormányzói tiszt­ségből 19 jutott a demokratáknak, 13 pedig a köztársaságiaknak. A* amerikai kongresszusi választások nem hoztak lényeges változást a belpolitikai erőviszonyokban New York Polgár Dénes, az MTI tudósító­ja jelenti New Yorkból: Az amerikai kongresszusi vá­lasztások kimenetele azt mutatja, hogy nem történt lényeges válto­zás a Demokrata és a Republiká­nus Párt erőviszonyában. A hiva­talos végeredmény egyes államok­ban még nem ismeretes, de máris bizonyos, hogy a Demokrata Párt valamivel növelte kétharmados többségét a szenátusban, és nem vesztett lényeges pozíciókat, tehát megtartotta eddigi többségét a szenátusban is. Demokrata kéz­ben maradt a kormányzói tiszt­ségek többsége. A portugál bagoly A világesemények forgatagában megbújik az a szerény, de mégis rendkívül jellemző epizód, amely a minap esett meg az ENSZ közgyű­lésén. A portugál külügyminiszter 35 percen át Indiát szapulta, ami elég tekintélyes arány, ha meg­gondoljuk, hogy összesen 75 per­cet beszélt. S a megjelentek leg­nagyobb csodálkozására az indiai delegátus — a megszólítással és formaságokkal együtt — röpke két perc alatt válaszolt: A miniszter úr, úgy látszik, módfelett fantá­zia-dús ember. Aztán leült. Az történt ugyanis, hogy No­­guaira portugál külügyminiszter 35 perces kirohanásában megvá­dolta Indiát: meg akarja hódítani Afrikát, el akarja foglalni Angolát és Mozambique-ot. Ilyen lélegzet­elállító képtelenség hallatára — mint egy tudósító beszámolt róla —még a nevetés is bent szorult a delegátusokba. A portugál külügy­miniszter — amolyan bagoly mondja verébnek alapon — egy könnyed fordulattal Indiát vádol­ta meg gyarmatosítás! törekvések­kel. Csak egyet felejtett el, amire azonban, úgy látszik, a jelenlévők többsége emlékezett: Angola és Mozambique egyelő­re portugál gyarmat. Immár több mint négyszáz esztendeje, (sp) A szenátusba néhány, itt libe­rális gondolkodásúnak, tartott sze­mély került be, mint például Ab­raham Ribicoff, aki még nemrég Kennedy egészségügyi és népjóléti minisztere volt; továbbá Brewster marylandi derookratapártj szená­tor és Edward Kennedy, az elnök legifjabb fivére. Mindezek az eredmények törté­nelmi szempontból nézve az elnök győzelmét jelentenék, mert idáig csak egyezer fordult elő, hogy két elnökválasztás időpontja között megtartott kongresszusi választá­sokon az éppen hivatalban lévő el­nök pártja nem veszített. Valójá­ban azonban nem ez a helyzet. Sem Kennedy, sem a republikánusok nem győztek. Az elnök olyan ösz­­szetételű kongresszust szeretett volna, amely nem gördít akadályo­kat belpolitikai programjának végrehajtása elé, a republikánusok pedig szerették volna átvenni a képviselőház ellenőrzését. Egyik sem érte el célját. A republiká­nusok és a déli konzervatív de­mokraták koalíciója lényegében ugyanolyan erős maradt mint volt, s ezért Kennedynek továbbra is ugyanolyan nehézségekkel kell számolnia a kongresszusban bel­politikai programja keresztülvite­lénél, mint eddig. Amíg tehát a választások áltálé, nos eredménye alapján nem vár­ható változás, néhány érdekes sze­mélyi eredményből bizonyos vál­tozásokra lehet következtetni. A legfontosabb Nixon volt elnökje­lölt veresége Calif ormában. A másik fontos személyi válto­zás, hogy Indiana államban Ca­­pehart republikánus szenátort le­győzte egy teljesen ismeretlen fia. tál ügyvéd, Birch Bayh demokra­tapárti jelölt. Capehart azzal tette ismeretessé nevét, hogy ő indította el az Egyesülj Álamokban a Kuba­­ellenes hisztériát és ő követelte már hónapokkal ezelőtt a Kuba el­leni inváziót. Jelentőséget tulajdonítanak an­nak is, hogy Nelson Rockefeller biztosan nyerte a New York-i kor. ményzoi választást, de lényegében Tüntetés a Spiegel-ügy miatt Bonn (TASZSZ) Mannbeimben tüntetés zajlott le, amelynek résztvevői tiltakoz­tak a Spiegel és vezető munkatár­sai üldözése ellen. Körülbelül ezerkétszáz képző­művész, zeneművész és más mű­vészeti dolgozók fáklyás menet­ben vonultak fel a város főutcáin, s követelték, hagyják abba a Spie­gel üldözését és helyezzék szabad­lábra Augsteint, a folyóirat kiadó­ját. A tüntetés résztvevőd üteme­sen kiáltozták: „Augsteint sza­badlábra, Strausst börtönbe!” szenátus sorsa kisebb többséggel, mint ahogy sze. rette volna. Természetesen ko­rai volna még mindezekből a sze­mélyi változásokból az amerikai politika további irányára követ­keztetni. A választások legfonto­sabb eredménye az, hogy az Egye­sült Államok túl van a választási harcokon és az amerikai kormány­zatnak ezentúl nem kell tekintetbe vennie a választási taktikázást egy-egy politikai lépés megtételé­nél. Kennedy végeredményben megtartotta pozícióját, s ez azt je­lenti, hogy különösen külpolitikai kérdésekben szabadabban mozog­hat, mint a választások előtti hó­napokban tehette. Ez természete­sen semmiképpen sem jelenti azt, hogy az amerikai kormányzat po­litikájának változásával számol­hatnánk, de az bizonyos, hogy a következő hetek és hónapok ame­rikai lépései meg fogják mutatni, melyek a Kennedy-kormányzat va­lódi, tényleges szándékai 'külpoli­tikai kérdésekben. KOMMENTAR Az Egyesült Álla­­párt mozgósította mákban tombol a nagyágyúit, a repub­képviselő-választások ^PStÜföS” “Sf elnST^ finise. Az utolso, Jl ö demokratapártiak pe­döntő szakaszban «♦•••••♦♦*•♦ ;|ig természetesen: > mindkét mammut- Kennedy elnököt. Most érkezett hozzánk a Newsweek című amerikai magazin legújabb száma, amely részletesen beszámol Kennedy kortes-kör­­útjáról. A lap megemlékezik arról, hogy az elnök kénytelen volt kam­pányát megszakítani, mivel „meghűlt”. Valóban: a magyar újság­olvasók is emlékeznek arra a néhánysoros hírre> a Fehér Ház erről szóló közleményére. A Newsweek jobb ügyhöz méltó precizitással idézi dir. Géorge Burckleynak, a Fehér Ház főorvosának kommüni­kéjét, amely szerint „az elnök hőmérséklete a szabályos fölött van” és így tovább. Kissé tragikomikus ma olvasni ezeket a sorokat. Azóta ugyanis az egész világ tudja, hogy nem Kennedy betege­dett meg, hanem (az általa elrendelt blokád miatt) a világbéke, hogy nem az elnök, hanem a nemzetközi helyzet hőmérséklete volt aggasztóan magas. ...És azt is tudja a világ, hogy ennek a betegnek az ál­lapota a hatásos moszkvai kezelés miatt javult... (ha—) — Mindent vissza, nem utazunk Nyugat-Berlinbe! Most kaptam egy táviratot, hogy influenzás vagyok! (Gresrő Sándor rajza) Magasabb színtű tudományos és műszaki együttműködés a KGST országok között kJ arx több mint 100 esztendővel TM ezelőtt megjósolta, hogy a vi­lág ipari fejlődésének kibontako­zásával párhuzamosan rohamo­san megnő a tudomány gazdasági jelentősége. Azt írta, hogy a nagy­ipar kifejlődésével a gazdaság nö­vekedése mind nagyobb mérték­ben „függ a tudomány általános helyzetétől és attól, hogy mennyi, re fejlesztik ki a technológiát, és mennyire alkalmazzák a tudo­mányt az iparban.” Napjainkban, amikor az egész világ szinte állan­dó tudományos-műszaki forrada­lom korában el, amikor a tudo­mány és a technika csodálatos fel­fedezésekkel gazdagítja az embe­riséget — óriásiak a tudomány gazdasági lehetőségei —, de szin­te elképzelhetetlenül hatalmasak a feladatai és a felelőssége is. A szocialista országok számára a tömegek életszínvonalának eme­lésében és a kapitalizmussal folytatott gazdasági verseny meg­nyerésében különösen sorsdöntő szerepe van a tudomány és techni­ka nemzetközileg mind magasabb­­rendű kihasználásának. A KGST egész eddigi tevékeny­sége bizonyítja, hogy a szocialis­ta tervgazdaság óriási előnyöket biztosít az ilyen együttműködés számára is. Hiszen a tőkés orszá­gokban az ilyen jellegű értesülé­sek cseréje magának a kapitaliz­musnak természetébe ütközik. A különböző laboratóriumok és ku­tatóintézetek, amelyek az esetek legnagyobb részében monopóli­umok irányítása alatt állnak, fél­tékenyen őrzik titkaikat, s ha mégis a nemzetközi piacra bocsát­ják —, akkor többnyire mono­polárat követelnek e tudományos és kutatási eredmények nyilvá­nosságra hozásáért. A szocialista országok közötti kapcsolatok ter­mészetesen nem ismerik a tudo­mányos és technikai eredmények monopóliumának fogalmát, s ez a magyarázata annak, hogy a Köl­csönös Gazdasági Segítség Taná­csának eddigi munkája során is olyan eredmények születtek a tu­dományos együttműködésben, amelyeket a tőkés országok „in­tegrációs” fejlődése nem ismer és nem is ismerhet A KGST-n belül bonyolódó tech ” nikai és tudományos együtt­működés jelenlegi formája — 1949-től egészen mostanáig —, a kétoldalú szerződések rendszere. Tartalmilag 1949 és 1954 között ez az együttműködés lényegében a nehéziparral kapcsolatos eed­­mények kölcsönös átadását szol­gálta. Ebben az időszakban azon­ban az ilyen együttműködés ki­bontakozását természetszerűen fé­kezték az egyes népi demokratikus országok szocialista építésének gyakorlatában megmutatkozó hi­bák. így 1954 után, a tudományos technikai együttműködésben is új időszak kezdődött, azzal párhu­zamosan, hogy 1954-től kezdve megteremtődtek a szocialista or­szágok gazdasági együttműködésé­nek tökéletesítését biztosító felté­telek is. Ezt a második időszakot már az ipari, sőt mezőgazdasági termelés egész területén lényege­sen kiterjedtebb tudományos technikai együttműködés jelle­mezte. így a KGST első két tevé­kenységi szakaszában is rendkívül pozitív a tudományos és technikai együttműködés mérlege. 1949 és 1960 között a Szovjetunió csak­nem 30 ezer teljesen dokumentált termelési tervet nyújtott át a szo­cialista országoknak, egyes szer­számgépek és felszerelések tervei­től egész üzemkoplexumokig. Ez idő alatt az európai népi demok­ráciák, a KGST e többi tagálla­mad 7000 hasonló dokumentációt juttattak a Szovjetuniónak. Érdemes magyar vonatkozás­­*■ ban megemlíteni ennek az együttműködésnek néhány példá­ját. Magyarországnak valameny­­nyi szocialista országgal van mű­szaki-tudományos együttműködési megállapodása, s ennek eredmé­nyei rendkívül előnyös hatással voltak a magyar ipar megfelelő, komplex fejlődésére. így például szovjet dokumentációk alapján teremtettük meg a hazai gördülő, csapágyipart. Szovjet dokumen­táció felhasználásával vált lehető­vé televíziós stúdiók és berendezé­sek, valamint tranzisztorok hazai gyártása. Szovjet tudományos segítséggel rekonstruálták a Lenin

Next

/
Oldalképek
Tartalom