Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-07 / 261. szám

1962. november 7.

2

Szerda

Nagy János bácsi, a Vörös Hadsereg hadnagya Leninről beszélt

Olyan furcsa beszélgetés volt ez a tegnapi, hogy a krónikás a történelem igazságát kéri, segítsen fogni a tollát. Nem,

nem a félelem, hanem a nagy összehasonlítás izgalma és egy kicsit a szégyene vibrál most. Bár Nagy János bátyám, a békési veterán talán meg is feledkezett arról, amit nekem mondott, most mégis a sérthetetlenség óvatossága jár körülöttem. Furcsa-mód egyszerűen és kezdettől fogva kommunistához illően beszélte el a történteket János bácsi tegnap délelőtt, amikor a megyei pártbizottságon Klaukó Mátyás elvtárstól átvette a magas kitüntetést. Hátborzongatóan igaz és történelmi paradox, amit elmondott. Két esetet. Egyet Vlagyimir Iljics Leninről, a másikat Rákosi Mátyásról.

Hogy lehet együtt említeni őket? Legyetek tanúim, idegördülő szavak, meséljetek helyettem, mondjátok el az igazságot, mint ahogy azt elmondotta volt Nagy János bátyám, a fiatal Vörös Hadsereg hajdani katonája, aki 1918-ban a Kremlben egy évig tanulta a proletárok hadtudományát. Legyetek igazak szavak és adjátok át János bácsi történetét.

1918. Kreml. Magyarok, oroszok és ki tudja még hány nemzetiségűek hadtudományt és politikai világosság-látást tanuló emberek róják az orosz cárok ősi fészkének történelemtől dohosodé folyosóit és valaki elhintette, hát pillanatok alatt mindenkié lett, hogy jön Vlagyimir Iljics Lenin, a fiatal Szovjet-Oroszország vezetője.

— Tadod, Máté fiam — így János bácsi —, nem lehelt elmondani nektek, mostani fiataloknak, hogy mit éreztünk mi akkor. Lenin elvtárs megjelenése bárhol is, akkor a forradalom megtestesülését jelentette. És hozzánk, a proletár hadsereg jövendő tisztjeihez most személyesen maga Iljics jön. Nem törődtünk azzalt hogy vacsora előtt vagyunk, szegény volt a fiatal ország kamrája, nekünk se jutott több, mint másoknak. Korgó gyomorral vártuk a gyűlést, s az ajtónál egyszer felmorajlott a tömeg és láttuk személyesen Vlagyimir Iljicset. ö volt az, pontosan olyan, amilyennek hallottuk., ismertük látatlanból is, ahogy a fényképek, festmények ábrázolták őt.

Kérdezte; van-e bajunk, problémánk? Mit nem látunk világosan és mit akarunk tudni? De hát mit kérdezzen az ember ilyenkor. A megilletődöttség a szót nem engedte ki a szánkon. Lenin elvtárs várt és aztán megszólalt. Mosolygott, amíg beszélt.

— Ha önök nem kérdeznek, akkor én leszek a kérdező, elvtársak. Mondják meg nekem, mi a fontosabb: a gazdasági bajaink megoldása vagy pedig a hatalom kérdése?

Suták voltak a szavak, érthetetlenül torlódhattak Lenin elvtárs elé, ezért mondhatta:

— Tudják mit, elvtársaim, szavazzuk meg. Nyújtsa fel a kezét, aki amellett dönt, hogy a gazdasági kérdés a fontosabb.

És mi, korgó gyomra vöröskatonák, éhesen, vacsora előtt, gondolhattunk-e másra? Megszavaztuk, hogy bizony az előbbi a legnehezebb.

Komoly, szomorú is lett ettől Vlagyimir Iljics.

— Látják, akarattal kérettem magúkat vacsora előtt. Hónapok óta tanulnak már itt az iskolában. Magukba szívják a proletárforradalom elveit is, gyakorlatát is. És úgy döntenek, ahogy most pillanatnyilag a legjobbnak érzik. Talán maguknak igazuk van, de nekünk mégis legfontosabb a hatalom. Ezt megoldjuk és nem lesz baj a gyomrunkkal sem, barátaim.

így mondta Lenin. Embermódra, az ő nagyszerű, mindenkit lenyűgöző, velünk együtt érző akaratával. Igaza volt, legjobban talán egész Szovjet-Oroszországban Ö érezhette a munkások akaratát, baját, szívsóhaját.

*

— Máskor is találkoztam Leninnel, még ezen áz iskolán. De ezt ne írd fiam, nem illik ide. (Dehogynem, kedves János bácsi.)

Mi még nem tudtuk, Leninnneic már megtáviratozták, hogy Szibériában összefutott két katonavonat. Nagy fájdalommal adta nekünk át a hírt és csak ennyit mondott:

— Látják barátaim, ezért kell önöknek tanulni, ezért kell megismerni a technikát és annak al- Icalmazását, hogy feleslegesen ne folyjon a proletárok vére.

A résztvevők, akik végighallgatták Nagy János bácsi történetét Vlagyimir Iljiesről, mintha mamut között érezték volna az első proletárállam megteremtőjét. Körülnézett János bácsi és ki tud. ja miért, egyszer csak borúsan előjöttek, vádoltak a szavak.

♦

1919. Megbukott a Magyar Tanácsköztársaság. János bácsi, a

Tovább! megmozdulások Kuba védelmében

Vörös Hadsereg tisztjeiként hallotta a rettenetesen szomorú hírt.

Aztán rövidesen alkalmuk volt ta_ lálkozni Kun Bélával és Rákosi Mátyással. A találkozáson Rákosi elnökölt. Beszélt a hibáikról, az okokról. Magyarázott. Ekkor János bácsi:

— Mondják, voltak a Vörös Hadseregben Viharsarokból származott katonák?

Csend.

És akkor megszólalt Kun Béla.

— Voltak, elvtársak. Csongrád és Békés megyeiek nagyon sokan. Végigharcolták, küzdöttek a forradalomért. Erről a vidékről sokan jöttek olyanok, akik már sohasem térnek vissza.

— Akkor miért kötöttek paktumot a franciákkal? Volt ott erő: viharsarkiak meg dunántúliak, magyar kommunisták.

— Tudod fiam — így János bácsi —, mi akkor csak keseregtünk, nem tudtuk a teljes igazságot. Egy azonban biztos: felpat. tant a pirospozsgás arcú Rákosi és így szólt:

— Kikérem magamnak az ilyen hangokat. Nem szeretem az újdonsült forradalmárok bátorságát. Engem ne oktassanak.

Zavartan hallgattunk. És akkor felállt Kapitány Gyula, a tisztiiskola igazgatója és megvédett bennünket.

— Ezek az elvtársak nem újdonsült forradalmárok, régi harcosai a forradalomnak, akik nem egy város felszabadításában hullatták vérüket.

*

Elhallgatott János bácsi. Néztünk egymásra szomorúan, valahányan, akik ott voltunk. János bácsi őszintesége, a tőle jött indulatos szavak most itt sorolnak. Elmondták egyszerűen, tisztán a történeteket, mert ez a kötelességük.

Kiss Máté

Moszkva ünnepre készül

Moszkva (MTI)

November 7-én magyar ldö szerint reggel 8 órakor kezdődik a moszkvai helyőrség háromnegyedórás díszszemléje, amely az eddigieknél is impozánsabbnak ígérkezik. Hír szerint a díszszemlén bemutatják azokat a hatalmas hadászati rakétákat is, amelyeknek egyik változata emelte a magasba s vitte pályájára a Mars 1. önműködő bolygóközi állomást. A szemlét Krilov marsall, a moszkvai katonai körzet parancsnoka vezényli és Malinovszklj marsall, honvédelmi miniszter fogadja. A Magyar Televízió helyszíni közvetítést ad a díszszemléről és a dolgozók felvonulásának első részéről.

Hz Egyesült Államok rakátatámaszpositokat akar Paraguaykan

Rio de Janeiro (TASZSZ) A Rio de Janeiro-i sajtó közli a Paraguay felszabadításáért küzdő nemzeti egységfront nyilatkozatát, amely leleplezi az Egyesült Államok paraguayi agresszív terveit.

Az amerikai hadsereg vezérkara — hangzik a nyilatkozat — megállapodást kötött a paraguayi kormánnyal rakéta támaszpontok építéséről. Marshall Estigarriba körzetében lesznek ezek a támaszpontok.

Chaco központjában az Egyesült Államok folytatja e nagyméretű légitámaszpont építését, de titkos légitámaszpontot építenek az amerikaiak a paraguayi határnál, a Brazília területén lévő Ponta Porában is.

A nyilatkozat felhívja a paraguayi népet és Latin-Amerika minden népét, akadályozzák meg, hogy az amerikai háborús gyújtogatók katonai támaszpontokat létesítsenek Paraguayban és a kontinens más országaiban. (MTI)

Házkutatás a „Der Spiegel' szerkesztőségében

Két rendőr őrzi a bejáratot a lap archívumában,

alatt.

a házkutatás

Barátok, elvtársak között voltunk

Szovj etunióbeii élmények

Koppenhága (TASZSZ) A Dán Kommunista Ifjúsági Szövetség koppenhágai szervezete tüntetést szervezett a Kuba iránti szolidaritás jegyében. A felvonuló fiatalok röpiratokban hívták fel a kormányt, hogy segítse elő az általános leszerelés ügyét.

SAN JÓSÉ

A Costa Rica-i munkások általános szövetsége, a kubai forradalom Costa Ricai-i barátainak társasága és több Costa Rica-i ifjúsági és nő-szervezet kezdeményezésére nagygyűlést tartottak San Jóséban. A nagygyűlés résztvevői állást foglaltak Kuba és a szocialista országok békepolitikája mellett, és az amerikai nagykövethez intézett üzenetükben elítélték az Egyesült Államok Kubával szemben folytatott politikáját.

DJAKARTA

„Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országainak össze kell fogniuk az imperializmus ellen” ez volt a jelszava annak az estnek, amelyet a djakartaá állami egyetemen rendeztek a kubai néppel való szolidaritás jegyében.

Subandrio külügyminiszter kijelentette: Indonézia támogatja az iraki, a jemeni és a kubai nép forradalmát, mert ezek az országok a haladásért küzdenek.

A közelmúltban megyénkből

" tizedmagammal egy hétig részt vettem egy szovjetunióbeli szakmai tanulmányúton, melynék célja kievi és moszkvai sütőüzemek megtekintése volt. így többek között megnéztük a Kijev melletti damicai sütőüzemet, több moszkvai gyárat és az Élelmiszeripari Mérnökképző Egyetemet. Nem célom, hogy ebben a cikkben részletezzem a megtekintett üzemek műszaki tapasztalatait vagy egyéb termelési kérdéseket. Inkább személyes benyomásaimról tennék említést.

Az első általános tapasztalatom a szovjet emberek szívélyességével függ össze. Ezt a szó legteljesebb értelmében lehet általános emberi vonásuknak tartani. Az üzemekben, az utcán, a szállodában és mindenütt rendkívül figyelmesek, barátságosak. A gyárakban mindenütt a vezetők tájékoztattak és kalauzoltak személyesen. Türelmük szinte kifogyhatatlan volt, nem egyszer a mi részünkről elhangzott naiv kérdések részletes megválaszolásával szemben is. Az Élelmiszeripari Mérnökképző Egyetem vezetője és több tanszékvezető tanára megérkezésünkkor

azonnal félbeszakította munkáját és amíg az egyetem épületében voltunk, addig egyik professzor sem távozott el tőlünk. Sőt, látogatásunkat követő napon szállodánkban is felkerestek bennünket A vállalati gazdálkodás rend” szere nagyjából azonos a mienkével. Ami azonnal feltűnt, a vállalati önállóság sokkal nagyobb, mint nálunk és a felügyeleti szervek rendszere szűkebb, hatáskörük a mi felügyeleti rendszerünkénél jelentősen kisebb. A gazdasági élet átszervezése igen jó hatással volt gazdasági vonatkozásban, mert megnövelte a vállalati hatáskört és ezzel együtt a felelősséget is. Ezt a felelősséget mindenütt tapasztaltuk a vezetőktől a beosztottakig. A munkafegyelem megsértése igen ritka az üzemekben, melyhez a dolgozók által választott társadalmi bíróságoknak igen sok közük van. A párt és a kormány irányelveinek, politikai és gazdasági rendelkezéseinek igen nagy súlya van. Igen nagyfokú a politikájuk helyességébe vetett hit és ebből következik az a nyugodt derű, biz tonságérzet, melyet iépten-nyomon éreztünk.

A műszaki helyzetet többek kö(MTI Külföld Képszolgálat)

zött azért is tudtuk valójában megismerni, mert az elvtársak a programot úgy állították össze, hogy láttuk a múltat, a jelent, de átvitt értelemben értve: a jövőt is. Láttunk az 1930-as években épített kenyérgyárat, a háború utáni építkezés során létesült korszerűbbet és megismertük a jövőt illető elgondolások műszaki vonatkozásait. Számomra furcsának tűnt többek között az, hogy a termelés egyes kérdéseiben igen nagyvonalúak. így például egy élelmiszeripari gépgyárban láttam, hogy egy-egy darabban sokkal több anyag van, mint amennyit a gép terhelése szükségessé tenne. A magyar gépgyártásban is van ilyen probléma, például a szerszámgépeknél, de hát a különbség az, hogy ott van anyag bőven, de itt nincs. A munkatempó hasonlít a mienkhez, ott is megvan a szükséges idő egy kis „lazításra”. A munkaszervezés pontos, a nehéz fizikai munkák általában gépesítettek. összbenyomásom szerint a termelési fegyelem, a munkafegyelem erősebb, mint nálunk.

A kommunizmus építése ha" talmas program. Moszkva, Kijev építkezéseit figyelve, a magyar méretekhez szokott ember nagyon elcsodálkozik. Kijev soksok parkjával kimondottan szép, európai nagyváros. Moszkva más. Nem szebb, nem csúnyább, hanem más. Sajátos építési stílusban épült, illetve épülő világváros, ahol építészetileg az új győzött a