Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-30 / 280. szám
19*!. november 30. 5 Péntek ww Ősz végi híradás Pusztaottlakáról A Malachias csodája nyugatnémet film, az angol Bruce Marshall regénye nyomán keletkezett, s cselekménye eredetileg Skóciában játszódott a 20-as évek végén. A film írói ezt a cselekményt helyezték a nyugatnémet jelenbe. (Bemutatja a Békéscsabai Szabadság mozi november 29-től december 3-ig.) Budapestre utazott a csabai bábszínház Néhány nappal ezelőtt tárgyalta a községi tanács vb az ottlaikai kulturális élet kérdéseit. Petrucza Tivadar, a művelődési terein igazgatója formás és mindenre kiterjedő beszámolójához sokan hozzászóltak. A végső értékelés olyasféle volt, hogy tapasztalható fejlődés, de néhány részfeladatban visszaesés is mutatkozik. Például az Egyetértés Tsz tagjainak szakmai továbbképzésében, közérthetően: az ezüstkalászos tanfolyam dolgában. — Tavaly magam is beálltam a szervezésbe — mondja Nyíri László párttitkár, alki éppen benézett égy pár percre Tóth József tanácstitkárhoz, ahol a kultúrigazgatóval csevegünk a népművelésről. — Az idén? Ügy jött ki a lépés, hogy nem tudtam közvetlenül segíteni. Persze, ne higgye, hogy csak azért állt le a tanfolyam, dehogy! Pedig tavaly huszonketten vettek részt az állattenyésztési szak első évfolyamán, nyilván, ezt folytatni kellene. Nem folytatják. A járási tanács mezőgazdasági osztálya küldene előadót is, ha megszerveznék. — Es? — Nincs semmi. Ez bizony nagy hiba. Az ezüstkalászos tanfolyam problémáiról egy kis ugrással az ismeretterjesztésre térünk át. — Tizenkét előadásra kötöttünk szerződést — mondja Petrucza Tivadar. — Hatvan százaléka mezőgazdasági, a maradék egészségügyi és más témájú. Tavaly jól mentek. Az idén az elsőn csak heten voltak. — Az oka? gátunk el, megtudni, miért nem járnak hát, ha egyszer már él szánták magukat? — Ehhez a látogatáshoz mi is csatlakozunk — szól közbe a párttitkár és a tanácstitkár. — Nagyszerű — gondolom én, és örömmel jegyzem fel a község iránti szeretetnek ezt az egyszerű, mégis nemes megnyilvánulását. © Belelapozok a beszámolóba. — A művelődési terem művészeti csoportjairól szívesen írnék sok érdekeset, sok jót. Lehet? Kellemes terület, van siker bőven, — érzem Petrucza Tivadar válaszaiból és abból is, hogy elégedetten mosolyog. Van mit jegyezni hát! Idézzük vissza, mit is mondott? — A színjátszók tavaly két nagy színdarabot tanultak meg és mutattak be. Még vidékre is ellátogattunk velük! Most is tervezünk ilyen kirándulást és hamarosan megkezdődnek egy új darab próbái. Hogy mi, azt még nem döntöttük el, de a legjobb színjátszóink: Knyázsik Irén, Vozár János már érdeklődtek, hogy mi lesz? — A leány-tánccsoport? — Igen, ez tavaly alakult, az Idén is szerepelnek. Tagjai közül Okán Ilona, Tolán Flóra, Ottlakán Erzsébet és Szelezsán Zsófi — ha jól hallottam — a napokban már meg is beszélték Ökrös Zoltánná pedagógussal, a csoport vezetőjével, hogy három új táncot tanulnak. Egyszóval: rendezünk néhány jó kis műsoros estet ezen a télen is!.» o Van még egy büszkeségük az otüakaiaknak: az új iskola. Pet-I rucza Tivadar is az új iskoláiban tanít. Áradozik róla. — Gyönyörű! Persze 1 200 000 forintból szép is lehet. A legszebb, tudja, mégis az, hogy Pusztaottlakán az új iskola felépítésével megszűnt a váltott tanítás. Hogy ennek mennyi előnye van, azt hiszem nem kell részletezni... így fordul vissza csevegésünk fonala az iskolához és oda, hogy a dolgozók esti iskoláját is ott tartják meg, s az idősebbek bizony az elején mindig mondogatták: bezzeg az 6 idejükben álmukban sem jött elő ilyen csudaszép iskola! — Olyan sok idősebb ember jár tanulni? — kérdem. összemosolyognak. — Hát hogyne! Felír egyet-kettőt? x — Fel én! — Akkor írja: Tolán Gyuri bácsi és a felesége, Szelezsán János, Faur Mihály, Csatlós Imre... Persze húszévesek is akadnak; no, hirtelen!... Tolán Flóra, Okán Erzsi meg mások. o A kellemes beszélgetés után a boltba megyek: elfogyott a cigarettám. Miközben kérem és kapom, majd fizetek, hallgatózom kicsit. Férfiak, asszonyok, sokan vannak odabenn. Beszélgetnek. Hogy miről? Azt is elmondhatom. Az asszonyok valami mosószer dolgot vitatnak, három férfi pedig a kályha mellett azon okoskodik, hogy Sipos volt-e jobb formában a Fradi—MTK meccsen vagy Mátrai? Már csukom az ajtót, de még mindig nem tudták eldönteni, kinek van igaza? Sass Ervin A békéscsabai KPVDSZ „Napsugár” Bábszínház, november 30- án, valamint december 1—2-án részt vesz a Budapesten megrendezésre kerülő amatőr bábszínházak országos fesztiválján, melyen egyébként megfigyelőként résztvesznek a Bábjátékosok Világszövetségének, az UNIMA-nak szekció-elnökei, a világ jelentős bábszakemberei. A Szocialista Kultúráért jelvénnyel kitüntetett KPVDSZ „Napsugár” Bábszínház ezen a fesztiválon a Vásár című bábjátékot mutatja be, melyet a Weöres Sándor versei alapján, Kovács Ildikó írt. A produkciót Benkeffi Kondrád, A Szocialista Kultúráért jelvénnyel kitüntetett bábjátékos tervezte és rendezte. A zenét Boldizsár Antal állította össze. A bábukat és díszleteket az együttes kollektívája készítette. A Vásár nyilvános főpróbája november 25- én, vasárnap délután volt Békéscsabán, a Balassi művelődési ott. honban, nagyszámú közönség előtt. — Keressük az okát. Én azt hiszem, rossz időpontban rendeztük meg. Erre is nagyon kell vigyázni, mert ismeretterjesztő előadásért a munkát senki sem hagyja ott. Ez viszont igaz. És még jobban aláhúzza azt, hogy mennyi mindenre kell gondolnia egy jó kultúrigazgatónak, ha szervez valamit. o A tanács vb elé terjesztett beszámolóban hosszan és alaposan foglalkozik a kultúrigazgató a felnőtt oktatás tavalyi eredményeivel és az idei tanév indulásával. Mit tudna mondani erről, valamivel többet, mint azt a beszámolóban tette? — öt tanulócsoportot szerveztünk. Ezek közül az 1. számú településen, (régen Tökfalunak mondták) alapismereti tanfolyam és az V—VI—VII. osztályosok összevont tanfolyama kezdte meg a rendszeres munkát, Kasznár Pálné és Kasznár Pál pedagógusok vezetésével. A 2. számú településen is szerveztünk alapismereti tanfolyamot, ezt a csoportot Ökrös Zoltánné tanítja, az összevont V—VI. és VII. osztályos tanulócsoportot Torma Gábor, a nyolcadik osztályosokat Marosi István pedagógus. —• összlétszám? — ötvenheten jelentkeztek, negyvenötén járnak- A „lemorawlódottakhoiz” személyesen láto— Az én kocsim elromlott, igazgató úr. A fogaskerékáttétellel baj van. Most pedig sürgősen el kellene menni a szállító vállalathoz, hogy a számlázásban megállapodjunk. — Vigye az enyémet — mondta Khümetz —, csak ne maradjon vele sokáig. — Nem, nem maradok sokáig. Másfél óra az egész vagy még annyi sem. S Aszker és Krieger néhány perc múlva már kettesben mentek a kocsival a város határában lévő szállító vállalathoz. — Meséljen — szólt Krieger, amikor a kocsi a város utcáiról az országúira fordult. — Hogy van Schubert? — kérdezte válasz helyett Aszker. — Köszönöm, nincs vele semmi különös, ö kérte, hogy beszéljek magával... A napokban találkozóm lesz vele nálunk-Ahogy Aszker beszélt, Krieger mind komonabb lett, egyre mélyebbre hajtotta a fejét. — Sok mindent tudtunk — mondta szomorúan, fátyolos hangon, amikor Aszker befejezte az Auschwitzban látottakról szóló beszámolót. — Sokat. De nem mindent. Azt mondja, hogy a gázkamra befogadóképessége kétezer ember? Egy évvel ezelőtt ez a gázvesztőhely még nem volt meg. Aszker egy másodpercre Kriegerre nézett. Találkozott a pillantásuk. Krieger szögletes, szépnek nem mondható arca, széles, bennülő mandulaszeme szomorúságot tükrözött. — Gondolom, hogy megvetheti, mennyire gyűlölheti a németeket! — szólt Krieger alig hallhatóan. Mindketten hallgattak. — Krieger elvtárs! Nem készített elő valamit az én számomra? — kérdezte kis idő múlva Asziker. — Wiesbachra gondol? — Igen. — Valami keveset összegyűjtöttünk. Krieger egy papírlapot vett elő, s hangosan felolvasta a szöveget, amely rajta állt. — Semmi újabb. Ezt már mind ismerem — jegyezte meg utána Aszker. — Tehát beigazolódik a mi álláspontunk. — Krieger meggyújtotta a papírt, s az ujjal között tartotta, amíg csak el nem égett az egész. — Amint látja, a különböző helyekről kapott információk teljesen egybeesnek. Ez Wiesbach szempontjából előnyös, nem igaz? Aszker elgondolkozva bólintott. Hamarosan az üzemhez értek. Krieger kiszállt a kocsiból, s azt ígérte, jön nemsokára. Aszker követte a tekintetével, amíg Krieger a járdán lépdelve a gyár irodája felé tartott. Krieger jó szabású, elegáns öltönyben, egyenes tartással, könnyed, fesztelen járással haladt, miközben figyelmesen bólogatott viszsza a gyár dolgozóinak, akikkel útközben találkozott, s akik már messziről illedelmesen köszöntötték őt. Mintha valósággal kicserélték volna. Az imént, egy perccel ezelőtt még egy egészen más ember ült a kocsiban. „Nagyszerűen viselkedik, ügyesen fedi magát” — gondolta Aszker, aki a hivatásos hírszerző szigorúságával vizsgálta Krieger magatartását. Vagy tizenöt perc múlva jött Krieger, s azonnal indultak viszsza. Szótlanul ültek egymás mellett. Krieger valami hivatalos papírokat vizsgálgatott, Aszker figyelmét pedig a gondolatai kötötték le. Eljött az ideje, hogy alaposabban foglalkozzék a hegesztővel, akitől Georg Homann hírt szerzett az archívumokról és a titkos rejtekhelyekről. A töprengés közben Aszker új tervet gondolt ki.Wiesbach és még egy másik illető ellenőrzésére. Ennek az illetőnek ugvanúsv köze van mindahhoz, amit Homann elmondott, mint Wiesbachnak. * Krebs, a raktáros, harmadik évtizede dolgozott a Gans-Behmer gyárban. Negyvenegyben behívták a Wehrmachtba, 6 hónap múlva pedig visszajött Ostburgba. De csak féllábbal. Valahol Szmolenszk alatt hagyta ott a másikat. ötven év körüli, lármás, hangoskodó, életvidám, szenvedélyes vitatkozó volt az öreg, a lóversenyek szinte megszállott rajongója. Krebs, ahol csak megjelent, nyomban tréfálkozott, élcelődött, sziporkázott a szellemességtől.. Ha ment az utcán vagy csinált valamit, mindig dúdolgatott hozzá. Sohasem látták szomorúnak. Még a rokkantsága sem befolyásolta a jellemét, eredeti egyéniségét. Egy-kettőre megszokta a falábat, s olyan ügyesen lépegetett véle, mintha örök életében azzal járt volna. Munka után rendszerint betért a gyár szomszédságában lévő „Niebelung” mulatóba, ahol sok ismerőssel lehetett találkozni, elbeszélgetni, kicserélni a legújabb híreket. Egyszóval: kibeszélni a világ dolgait. Krebs a ,,Niebelung”-ban ebédelt is: szalvétában hozta az elemózsiát, s egy korsó sört rendéit hozzá. Ma a szokottnál valamivel később jött a mulatóba. Amikor belépett az ajtón, s széjjelnézett, látta, csaknem ipinden hely foglalt. Csak hátul a sarokban volt egy szabad asztal. Krebs a pincérek és a vendégek között, óvatosan kerülgetve a szinte egymásba érő székeket, odasietett a szabad cisztáihoz. (Folytatjuk) j^F J L Jjf "-iftnnnff 11 t**"— ** ■ ■-■■■■■■ ■ ■■ ■*^MM-«-»MTrir«w>fvv!^vvvWgVSfiB«Scfl Malachias csodája
