Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-30 / 280. szám

Külföldi jelentéseink | ősz végi híradás Pusztaoftlakáról | Egész heti rádióműsor | Párás, ködös idő Nagy jelentőségű államközi szerződést fogadott el a kormány — A Minisztertanács ülése -A teormány Tájékoztatási Hivatala közli A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Apró Antal, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, je­lentést tett a kormánynak az 1963 —65. évekre szóló magyar—szov­jet hosszú lejáratú áruszállítási egyezmény bővítéséről és az 1963. évi áruszállítási tárgyalásokról, továbbá a timföld- és alumínium­termelés területén megvalósításra kerülő magyar—szovjet együtt­működési egyezményről. A kor­mány a jelentéseket megvitatta és jóváhagyólag tudomásul vette. A kormány elismerését fejezte ki mindazoknak a szakértőknek, mérnököknek, közgazdászoknak és tervezőknek, akik a Magyarország és a Szovjetunió között létrejött nagy jelentőségű államközi szerző­dés, a timföld—alumínium egyez­­ihény előkészítésében részt vettek. A kormány ezután kinevezések­re vonatkozó előterjesztésekben hozott határozatot, majd folyó ügyeket tárgyalt. A magyar—szovjet timföld- és alumínium egyezmény A Minisztertanács ülésén a timföld- és az alu­míniumtermelés területén megvalósításra kerü­lő magyar—szovjet együttműködésről előterjesz­tett jelentés beszámolt arról, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya és a Szovjet Szocialis­ta Köztársaságok Szövetségének kormánya kö­zött 1962. november 15-én kötött államközi egyez­mény alapján, Magyarország 1967-től kezdődően 1980-ig, fokozatosan évi 330 ezer tonnára növek­vő mennyiségű timföldet szállít a Szovjetunióba kohósítás Céljából és az így előállított alumíni­umot a Szovjetunió teljes egészében visszaszállít­ja Magyarországra. A szállított timföldnek meg­felelően, a visszaszállított alumínium legnagyobb éves mennyisége 165 ezer tonna lesz. Ez több, mint a magyar alumíniumkohók jelenlegi terme­lésének háromszorosa és mintegy hét új — inotai nagyságú — kohó kapacitásának felel meg. A magyar timföld- és a szovjet alumínium­szállítások elszámolása a szocialista világpiac árain, a két ország közötti áruforgalom kereté­ben történik. A timföld és az alumínium értéke közötti különbözeiét a két ország közötti árufor­galom keretében, a szokásosan exportra kerülő magyar áruknak a Szovjetunióba történő szál­lításával egyenlítjük ki. Amint az államközi egyezmény megkötéséről nyilvánosságra hozott hivatalos közlemény meg­állapította, a timföld, és alumíniumtermelés terü­letén megvalósításra kerülő magyar—szovjet együttműködés mindkét ország számára kedve­ző, mivel egyesíti a gazdaságos magyar timföld­­gyártásból, illetve az igen kedvező önköltséggel előállított szovjet vízierőművi villamosenergia termelésből, valamint a termékek olcsó vízi úton történő szállításából származó előnyöket. Az egyezmény igen nagy fontosságú a magyar népgazdaság kívánatos irányú további fejlődése szempontjából, különös tekintettel az alábbi té­nyezőkre: A magyar alumíniumipar fejlesztéséhez bizto­sítja a szovjet vízienergia-források igénybevéte­lét, ezzel elhárítja azt az akadályt, amelyet vi­szonylagos villamosenergia-szegénységünk immár évtizedek óta a bauxit-vagy ónunk teljes és gazda­ságos kiaknázásának útjába állított. Az a villa­mosenergia mennyiség, amelyet a Szovjetunió a kohó-alumínium gyártásához fel fog használni, mintegy 500 megawatt hőerőműid kapacitásnak léiéi meg. A magyar energiagazdálkodásban ez egyenértékű 3 milliárd kilowattóra villamosener­gia importjával, ami 1961. évi teljes hazai vil­lamosenergia termelésünk 40 százalékával azo­nos mennyiségű villamosenergia. Ha alumínium-termelésünknek az egyezmény segítségével elérhető fejlesztését saját erőből akarnánk megvalósítani, az eddigi számítások szerint ehhez körülbelül 30 milliárd forintos be­ruházásra lenne szükség. Ha azonban a 30 milli­árd teljes egészében nem állna majd rendelke­zésre, alumíniumtermelésünket a következő 15— M évben csak jóval kisebb mérvben tudnánk nö­velni. Az egyezmény alapján Magyarország men­tesül az alumíniumtermelés ilyen mértékű fej­lesztéséhez szükséges kohászati, villamosenergia­­termelő és alumíniumipari segédanyag-termelő kapacitások beruházásainak terhei alól. Az alu­míniumtermelés említett mérvű fejlesztése 30 milliárd helyett mintegy 16 milliárd forintos be­ruházással megvalósítható, amelyet 1980-ig a magyar bauxitbányák további fejlesztésére, új timföldgyárak építésére és a régiek bővítésére fordítunk. A Magyarország részéről megtakarít­ható mintegy 14 milliárd forint beruházással szemben, a Szovjetunió végez beruházásokat vi­­zierőművei mellett kohászati és segédanyag­­gyártó üzemek, továbbá szállítási létesítmények építésére. A magyar népgazdaság az ilyen mó­don majd rendelkezésre álló 14 milliárd forint­nyi beruházási lehetőséget más fontos területek fejlesztésére tudja fordítani. A magyar külkereskedelmi forgalomban szó. kásosan exportra kerülő áruk ellenében a nyers­anyagokban viszonylag szegény magyar népgaz­daság, a jövőben megnövekedett mennyiségben gyártott alumíniumban igen jól hasznosítható ipari nyersanyaghoz jut. Ezen az alapon tovább fejleszthetjük alumínium félgyártmány- és alu­míniumfeldolgozó iparunkat, valamint gépgyár­tásunkat, ez pedig lehetővé fogja tenni, hogy nagymértékben kiszélesítsük alumíniumipari export-áruink és gépipari termékeink választé­kát. Ezek az export-áruk elsősorban a baráti or­szágokba irányulnak majd, a magyar—szovjet egyezmény megállapodásai tehát kedvezőek a többi szocialista ország szempontjából is. Megítélésünk szerint előnyös az államközi egyezmény a Szovjetunió részére is, mert lehető­vé teszi számára, hogy vízierőművekben igen kedvező önköltséggel előállított villamosenergi­áját feldolgozott alumínium formájában, azaz közvetve exportálja világpiaci áron országának olyan területéről, ahonnan a villamosenergia közvetlen exportja egyébként csak kevésbé gaz­daságosan lenne megoldható. A magyar timföld feldolgozása céljából szük­ségessé váló beruházások — számítások szerint — a Szovjetunió számára mintegy másfél évtized alatt megtérülnek, tekintettel arra, hogy a szov­jet vízierőművekben termelt villamosenergia lényegesen olcsóbb, mint az alumínium árában foglalt villamosenergia világpiaci ára. A magyar—szovjet timföld- és alumínium­­egyezmény tehát mindkét ország és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában részt vevő vala­mennyi állam szempontjából előnyös, ezen be­lül igen kedvező a magyar ipar, az egész ma­gyar népgazdaság gyorsabb és gazdaságosabb fej­lesztése szempontjából is. Az egyezmény újabb bi­zonyítéka a Szovjetunió baráti, internacionalista segítőkészségének, egyben kifejezi a KGST-ben részt vevő országok együttműködésében rejlő nagy lehetőségek hasznosításának értékét. Kinevezés—felmentés A Minisztertanács dr. Diményl Imrét, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesét, e tisztsége alól felmentette, miután a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága mezőgazdasági osztá­lyának vezetőjévé nevezték ki. A kormány Lehr Ferencet, a Könnyűipari Tervező Iroda Kos­­suth-díjas főmérnökét, könnyűipa­ri miniszterhelyettessé nevezte ki. A kormány megbízta dr. Sályi Gyulát, az Állatorvostudományl Egyetem, dr. Somos Andrást, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola, dr. Gál Jánost, az Erdészeti és Faipari Egyetem, Bencsik Istvánt, a Debreceni Agrártudományi Fő­iskola, dr. Bélák Sándort, a Keszthelyi Agrártudományi Főis­kola, dr. Varga Jánost, a Moson­magyaróvári Agrártudományi Főiskola rektori teendőinek ellá­tásával. (MTI) Brüsszeli és kubai élménybeszámoló a nőtanács szervezésében A megyei nőtanács meghívásá­ra november 28-án Békéscsabára látogatott Turgonyi Júlia, a Ma­gyar Nők Országos Tanácsa mű­velődési osztályának vezetője. Eb­ből az alkalomból Békéscsabán, a megyei nőtanács helyiségében ta­lálkozót rendeztek, melyre a nőta­nács pedagógiai és kulturális bi­zottságának tagjait, valamint több járási nőtanácsi aktívát és ve­zetőt hívtak meg. Turgonyi élv­társnő beszámolt a brüsszeli nem. zetközi pedagógiai konferenciáról, melynek célja volt az ifjúság ne­velési problémáinak megtárgya­lása. Ä konferencia az ifjúságnak a béke és barátság szellemében való neveléséről szóló feladatokat tárgyalta meg. Turgonyi elvtársnő részletesen beszámolt a konferen­cia tapasztalatairól és a különböző országok képviselőinek felszólalá­sáról. Az igen színes, és tartalmas előadást nagy érdeklődéssel hall­gatták a résztvevők és több kér­dést is intéztek az előadóhoz a konferencia előadásaival, valamint határozataival kapcsolatban. Az előadás után Turgonyi Júlia Bé~ késszentandrásra látogatott, ahol a kubai útjáról tartott élménybe­számolót a résztvevőknek. Novem­ber 29-én, délelőtt pedig Gyulán, a városi tanács klubjában tartott beszámolót a' szülői munkaközös­ségek feladatairól, az iskolák igaz­gatói, a nőtitkárok, s a szülői mun­kaközösségi elnökök részére. Cipőgondok? Ha többen segítenek, könnyebb a választás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom