Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-24 / 275. szám

•Ät bji' MV 111; W62. november 24. Szombat Sokat hallunk anróll, hogy a KISZ-nek milyen fontos szerepe van ifjúságunk művelődésének se­gítésében, támogatáséban. Vajon ez a segítés hol, miben és miiként nyilvánul meg közvetlen módon? Abban az igen hasznosnak mutat­kozó Űtmutatóban, melyet az öt évre szólóan meghirdetett Kulieh Gyula Kulturális Szemle 1962/63. évi programadása céljából adtak ki a Békés megyei KlSZ-alapszer­­vezetek, úttörőcsapatok és népmű­velési intézmények számára, erre nékve pontos és részletes útbaiga­zítás található. Eszerint a mostani időszakban megkülönböztetett fi­gyelmet kell fordítani a falusi if­júság kulturális nevelésére és ilyen értelemben művelődési ott­honok, könyvtárak, ifjúsági klu­bok létesítésére, illetve a mór meglévők munkájának fellendíté­sére, s a falusi (főleg a tsz) KISZ- szervezetek tevékenységének szé­lesítésére. De ml ezeknek konk­retebb, tartalmibb, vagyis meg­foghatóbb jelentése és gyakorla­ta? A kiemelt feladatok felsorolá­sával erre is választ kapunk: 1. József Attila olvasómozgalom, 2. Szellemi vetélkedők, 3. Társas­tánc-tanfolyamok és versenyek, 4. Ismeretterjesztő előadások és szakkörök, munkás- és tsz-ifjúsági akadémiák, 5. Ifjúsági filmklu­bok, színház-, mozi-, hangver­seny-, tárlat-, kiállítás-, múzeum­­látogatások. Mind megannyi fon­tos kulturális elfoglaltság. DG hogyan és miként érvé­nyesül és valósul meg mindez? Első pontként a József Attila ol­vasómozgalom szerepel. Bizonyá­ra jelentősége miatt került élre. Mivel az egész szemlének egyik igen fontos célja, hogy a kultúrá­ban, a művelődésiben ne csupán egy-egy tánccsoport vagy színját­szó csoport néhány tagja része­Hogyisne! A forgalmas csabai utcán le­hajol egy lányka és felvesz va­lamit, forgatja, nézegeti. Arra haladó kamaszfiú csap le rá: — Erszényt találtál, kislány? — Dehogy. Igazolványt. — Mutasd. —* Hogyisne! Elvennéd — fe­lel amaz és indul. — Hová, te? — áll elébe a ka­masz. — A rendőrségre. Aki elvesz­tette, lehet, hogy ott keresi majd. — Buta vagy! Hátha pénz is van beledugva — nyúl mohón az igazolványt szorongató kéz felé a fiú. — Még mit nem! — siklik el mellette ügyesen a kislány és futni kezd a kapitányság felé. Két fiatal élet. Mindkettőt a mi esőnk, napunk, egünk, föl­dünk táplálja, élteti, növeszti. Az egyik, a kamasz, talán otthon, talán rosszul válogatott társak körében a lelkiismeretlenség, az önzés, a jogtalan szerzés vágyá­nak bacilusaival Hatódott át: gyógyítani kellene, védetté ten­ni az efféle ráhatások ellen. A másik, a lányka olyan, amilyen­nek nálunk lenni szép, jó és ér­demes. — „Hogyisne!...” — kiál­totta oda amannak, aki el akar­ta tulajdonítani a másét. Nem­csak él ebben a közegben, mely­nek világnézetünk erkölcsi tar­talma az éltetője, hanem amikor kell, meg is védi erkölcsi világ­rendünket az ő csepp és mégis lebírhatatlan jót akarásával. Sajnos, még akadnak olyanok, akik lompos szándékkal nyúlnak közös értékeink felé, de mind több felől hallják az orra és a rossz szándékra koppintó felkiál­tást: — Hogyisne! —búr— süljön, hanem minél előbb min­den fiatal, KISZ-en belül és kívül — a József Attila olvasómozga­lomnak is a községi, üzemi és tsz-könyvtárak benépesítése a célja, törekvése. Véleményünk szerint ez a nem egyszerű és nem rövid lejáratú feladat egészséges arányban kell, hogy megosztódjék a KISZ és a könyvtárak között. A KISZ-iszervezetekben nincsenek kiforrott olvasómozgósító és irá­nyító módszerek, s viszont a könyvtárosok sem gazdái és isme­rői még a KISZ-területnek annyi­ra, hogy az eredményesség teljes reményével próbálják egyedül az olvasásra, a könyvtárba járásra való mozgósítást. Szerencsére már több konkrét példa akad az egy­behangolt, jó, eredményes munká­ra. Egyik ilyen a mezőkovácsházi járási könyvtár és a KISZ közti együttműködés. Személy szerint maga Balogh György könyvtáros tartja szívügyének a KISZ-szel való olvasómozgalmi kapcsolatot. Munkatársa, Üti Éva lelkesen se­gíti ebben. KISZ-értekezeletekre, gyűlésekre, előadásokra járnak el helyben és a járás községeiben is, ahol szakkönyvtárosi tudásuk és széles irodalmi ismeretük birtoká­ban és nem utolsósorban ember­es könyvszeretetük alapján, köz­vetlenül győzik meg a jelenlévő fiatalokat az olvasás szórakozta­tó, nevelő és tudásgyarapító ha­tásáról. Ugyanígy kell a községek könyvtárosainak eljárni, mint te­szi azt például Kunágotán az idős könyvtáros, Rigó József bácsi is, aki legutóbb azzal búcsúzott tő­lünk a könyvtárajtóban, hogy ne haragudjunk, de siet a Petőfi meg a Béke Tsz KlSZ-szervezeté­­be, a József Attila olvasómozga­lom ügyében! Igen-igen szükséges ez, hi­szen nem egy KISZ-szervezet élén olyan fiatal titkár tevékenykedik, akit magát is most kell bevezetni az irodalomba, s megszerettetni vele az olvasást, hogy ő is meg­szerettesse másokkal, elsősorban a tagsággal. Ügy érezzük, nem állítunk valótlant, mikor azt han­goztatjuk, hogy megyénk ifjúsá­gának az irodalommal való igaz barátsága a KISZ és a könyvtá­rak szoros együttműködésén áll vagy bukik! H. R. Békésiek irodalmi estje Kamaton A kamuti művelődési otthon­bein, november 21-én, szerdán a békési járási művelődési ház iro­dalmi köre, másfél száznál is na­gyobb hallgatóság előtt, irodalmi estet tartott A műsor bevezetője­ként Juhász János irodalomszakos gimnáziumi tanár, Solohov életét és munkásságát ismertette, majd részleteket olvasott fel a nagy szovjet író: Feltört ugar című re­gényéből. Egy kamuti úttörő Maja­­kovszíki j-verset szavalt, majd a bé­kési írók, költők műveiből hang­zottak el verseik, regényrészietek, vidám hangú írások. A jelenlévő Mucsi József, Szőnyi Ernő, Joós Béla és O. Kovács István hálás szavakkal köszönték meg a közön­ség figyelmét tapsait Az irodalmi est kedves színfolt­jaként a kamuti általános iskola úttörőcsapatának citerazenelkara környékbeli népdalokat adott elő, nagy tetszés közepette. Csak ketten játszhatják Egy walesi kisvárosban játszódik ennek az angol filmnek a cselek­ménye. Témáját az emberek érzelmi életéből meríti, és választ ke­res az igazi házasság kérdéseire, arra, hogy miként érhetjük el, ta­lálhatjuk meg egymásban a boldogságot. — (Bemutatja a Békés­csabai Brigád mozi november 22-től 28-ig.) Jó az ősz a városon, a tarka neonfényeket visszatükröző esőverte aszfalton sétálva. Jó a hűvös november az esz­presszók kávéillatú me­legében, s mozik félho­mályos nézőterén, s a könyvtár könyvszagú csendjében. És jó a ködös délután az autóbusz indulásra kész berregése közben, amikor a fűtőtest és az emberek lehelete szürke párát von az ablaküveg­re. Jó gyermekként kis ablakocskát törülni kesz­tyűs kézzel a homályra, várva az indulást, mert akkor elkezdődik a film, a leselkedés az utcák, házak vasárnapi életé­ben. A nagy széles utca néptelen. Ajtó és ablak zárva van, zörgethet itt az ismerős. Csak nagy­sokára nyílik ki egy-egy ablak és a délutáni álom­tól kába fej tekint ki rajta, kulcsot lóbáló kéz ad engedélyt a bebocsá­tásra. A hídra érünk. Autók Ww Őszi utazás és autók suhannak mel­lettünk, meg fürge mo­torkerékpárok. Innen a magasból még szebb a kép az ablakocskán. A kertészet alszik. Az üvegházak teteje zár­va. Sehol semmi mozgás, sehol semmi élet. Csak a gyékénytakarók halma­za között ül, pipázik az öreg kertész. Pipája, füstje ködszínű. Távo­labb vörös hajú tölgy­fafiúk rázzák Üstökűket a szélben, de túl a so­rompón a nyárfasor már lábához dobta sárga sely­mét. Jaminában járunk, e forró spanyolhoni szép­lány-nevű városrészben. Ezt a most születő ut­cácskát én „Szép utcá­nak” nevezem. Az alig elkészült házacskák kö­zül mindig üdvözlöm a legszebbet. Azt, ahol mindig minden rendben van téve az épületen és az udvaron. Azt, ahol a tenyérnyi kertben min­dig, mindent dolgoznak az ottlakók. Ma éppen a „rózsák takarásának napja” van. A néhány tő engedelmesen hajtja fejét a porhanyós föld alá, s a vakolt falúi cseréptetős kutyaól előtt fényes szőrű farkaskutya mancsán pihenteti fe­jét. Robog a szürke autó­busz, emberek jönnek, emberek mennek, az új, meleg páráktól elho­mályosul az ablakocs­kám. Kint is új ködök szállnak az egyre ki­­sebbedő régi kis házak fölé. Egy nyitott kapu­ban meggörnyedt, kucs­­más öregember áll. Gyenge keze a kapufél­fát fogja, arca színét az őszi levéltől lopta. Kis­­kontyú, kövér asszony ünneplő kötényét oldja az udvaron. Alatta ott a hétköznapló, nemsokára kezdődik az etetés. Elfogy a járda, elfogy­tak a házak is. A tsz tábláin szárkúpok vi­gyáznak a rendre. A föld mélybama, porha­nyós, finom, mint a szi­tált homok. Az árokpar­ton unatkozó tyúkok rúgják az avart, az or­szágúton tarka kardi­gánok, csillogó kerékpá­rok gurulnak a város felé. Ezek a fiatalok már mit sem tudnak a régi ünnepekről a tanyán. Egy-egy piros karú vasoszlopnál fékez a busz, valaki leugrik, fel már senki. Egyszercsak nekem is nyílik az ajtó. A tükörsima országút egyre kisebbíti az autó­busz alakját és körül­fog a csend. Lassan in­dulok hazafelé, oda, ahol selyem-zöld búzatábla öleli körül a fehér fala­kat. Még megbámulom az út mentén pirosló furcsa füvecskét, aztán néhány lépés, s az utas célhoz ért. Huszár Istvánná HAMLETNEK NINCS IQ AZ A — Képek a Jókai Színház előadásáról — Gáspár Margit, Budapesten és jó néhány vidéki színházban Gábor, az ártatlanul elitéit bíró (Szoboszlai Sándor). A második nagy sikert aratott színművét játssza e napokban a Békés megyei képen a vívódó Tárnok Gabit (Győry Emil) és Idát, a kis egyete-T,. . o . . . . „-.„u - , i ,, . , , , mista lányt látjuk (Szűcs Ildikó). A harmadik felvétel a Liát és Jókai Színház is. Felvételeink erdekes pillanatképek a darab fo- _ . . , ., , Fncit masodszereposztasban játszó Vamagy Katit es Túra Andrást szereplőiről. mutatja be. Mögöttük Tárnok Gabi (Győry Emil). Az első képen öziv. Tárnok Istvánná (Szendrey Ilona) és Máké (Fotó: Medveczky Lésa*) 5 Olvasó ifjúságért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom