Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-23 / 274. szám

W68. november 23. 5 Péntek Cázbuborékok nyomait őrzik a Mold kráterei Hogyan születtek a Nap eltűnt bolygójából a jelenlegi kisbolygók? — Magyar tudós feltételezései A Hold jelenlegi állapotának ki. alakulására vonatkozó új feltétele, zését terjesztette a napokban szak­mai nyilvánosság elé Hédervári Péter, a Nemzetközi Holdszövet­ség tagja. Feltételezése W. H. Ram­sey angol geofizikus elméletén alapszik. Ez az elmélet a bolygó magjá­ban lejátszódó átalakulásokra igyekszik magyarázatot adni. Esze. rint a bolygók magja az idők fo­lyamán egyre kisebbedik, mert fé­mes állapotú anyaguk szélső réte­gei fokozatosan .közönséges anyag­gá alakulnak át. Ez a folyamat előbb-utóbb eljuthat odáig, hogy a megmaradt apró mag átalakulása már nem ilyen lassú folyamattal megy végbe, hanem az összezsu­gorodott magmaradvány már „egy tételben” robbanásszerűen alakul át, óriási energiát szabadítva fel — körülbelül tízezerszeresét an­nak, ami valamikor régen az eurá­­zsiai hegylánc felgyűrődését okoz­ta. A mag ezzel megszűnik létezni, a robbanás energiája pedig Ram­sey szerint kétféle következményt válthat ki. Ez az energia vagy átalakul — amint azt a Venus ese­tében feltételezi —, vagy szétveti esetleg az egész bolygót. Az angol geofizikus szerint így szakadt da­rabokra annak idején a naprend-1962. november 23., péntek. Szulejman Sztalszkij — 25 évvel ezelőtt, 1937. no­vember 23-án halt meg SZULEJ­MAN SZTALSZKIJ szovjet-da­­gesztáni költő, a Szovjetunióban a népköltők egyik jellegzetes meg­személyesítője, a szavak mestere aki a hazai hegyek között a szov­jet rend dicséretéi zengte. 9 Érdekes találmányok és felfedezések — 90 évvel ezelőtt, 1872-ben indultak el északi-sarki expedí­ciójukra Payer és Weyprecht osztrák kutatók, akik ez útjuk során fedezték fel a sarkvidéken a Ferenc József-íóldet. 9 — 85 évvel ezelőtt, 1877-ben kezdte meg Wörner budapesti nyomdász a saját szabadalmú rotációs gépének gyártását. Wör­ner gépén már egyszerre 32 újságoldalt lehetett nyomni. szer „hiányzó” bolygója, a Phae­ton, amelynek „repeszdarabjai” — a legfeljebb 800 kilométer átmé­rőjű kisbolygók — ma is ott ke­ringenek felrobbant ősük régi pá­lyáján, a Mars és a Jupiter kö­zött. A Holdon viszont — Hédervári Péter szerint — a belső magnak ez a felrobbanása egy harmadik­féle következményt vont maga után: a Hold térfogata hirtelen megnőtt, az átalakuló mag felüle­téről pedig gőzbuborékok indultak a felszín felé, áttörték a szilárd kérget vagy a kéreg alsó határán robbanva, hatalmas tölcséreket vágtak, kialakítva a Hold annyira jellemző krátereit. A robbanás ereje természetesen különböző anyagrészeket is kiröpíthetett a világűrbe 'és esetleg ezekből ala­kulhatott ki az eddig kiderítetlen eredetű tektitek egy része is. Ezt az elképzelést alátámaszt­ja az, hogy a Holdnak jelenleg nincs magja. Ha lenne ugyanis magja, feltétlenül mérhető mág­neses teret tartana fenn az égitest körül, márpedig a Lunyik 2. sem­miféle számottevő mágneses térről nem adott jelzést földi megfigye­lőinek. (MTI) A harmincadik születésnap Szvetlána, a 30 éves fiatalasszony két házassága pereg le előttünk. Az elsőt szinte gyerekfejjel kötötte, még főiskolás volt. Férje ar­ra akarta kényszeríteni, hogy családja szűk korlátain belül találja meg a boldogságot és mondjon le hivatásáról. Az asszony erre nem volt hajlandó. Második férje berepülő-pilóta. Egy alkalommal bal­eset éri, s az asszony arra kéri, hogy hagyja abba a repülést. Ebből adódik az újabb konfliktus: most Szvetlána az, aki csak e. családi körben akarja megtalálni élete értelmét. A választ a film érdekesen és a maga bonyolultságában fogalmazza meg. (Bemutat­ja a körösladányi Alkotmány mozi november 22-től 24-ig.) Űj riport-dokumentumfilm a Tiszáról NOVEMBER 23. Békési Bástya: A Milady bosszúja. Békéscsabai Brigád: Csak ketten játsz­­hatják. Békéscsabai szabadság: Esős vasárnap. Békéscsabai Terv: A kétéltű ember. Gyomai Szabadság: Hófehérke és a 7 törpe. Gyulai Erkel: Nyomorul­tak I. rész. Gyulai Petőfi: Aki átmegy a falon, Mezőkovácsházi Vörös Októ­ber: Krisztina és a szerelem. Orosházi Béke: Revüparádé. Orosházi Partizán: Hátha mégis szerelem. Sarltadi Petőfi: Az elmaradt találkozó. Szarvasi Tán­csics: En és a nagyapám. Szeghalmi Ady: Suhog a pálca. Évről évre megjelenik a mozi­ban a Budapest Filmstúdió né­hány olyan újdonsága, amely ha­zánk nevezetességeit, tájait mu­tatja be a nézőknek. Néhány hó­nappal ezelőtt elkészült a kék­­jelzésű országos turistaút legszebb szakaszait ismertető alkotás, s fil­met forgattak a Balatonról is. Most Gaál István rendező és Sára Sándor operatőr, a szeszélyes, ka­nyargós Tiszát választotta „témá­nak”. Felvevőgépükkel végigjár­ták a sokszor megénekelt folyó úgyszólván teljes magyarországi szakaszát, megörökítették a vál­tozó tiszaparti tájak szépségét is, a tiszai halászok életének egy­­egy epizódját. (MTI) Menetrend, óh! Nézi az állványra rögzített kartont. Ügy áll vele szemben, mint egy párbajozó, aki ellenfele erejét, gyengéjét méregeti. Vagy mint egy szobrász az óriás kő­tömb előtt, aiki már látja a szik­lában rejlő szobrot. Sokáig tart ez a merő figye­lem. Felületes szemlélő azt hin­né, hogy nem tudja hol kezdje el, nem tudja mit hova tegyen, mit formáljon a képre, a kezé­ben táncoló, türelmetlen ecset. Pedig ez már alkotás, hisz a kép a művész lelkében már meg­született, Ez a látszólagos sem­mittevés vajúdás már, az alko­tás része. A néma csendben úgy éreztem, szemeivel vetíti rá az engedelmes kartonra, a lelkében alkotott képet. Keze még áll, de a kompozíció -már születendő­ben van. Ez még a lélek, az érzelem munkája. És ez a fontosabb. Ez ad értéket a képnek, melegséget a színeknek, tartalmat a for­máknak. Hosszú időbe telik, míg meg­mozdul az ecset, és keverni kez­di a „megtalált” színeket. Én lopva a műterem falára pillantok, ahol Hajdik Antal fes­tőművésznek több képe nyújtó­zik. Mutatja magát, akarja, hogy észrevegyék. A „Gondolkodó férfi” az al­kotás alkotása. Nem, nem egy­szerűen szójáték ez, hisz az eny­hén felhúzott homlok, a kemény kézre támaszkodó fej, a komor tekintet — amely mögül valami nagyszerű csillan elő — azt sej­tetik, hogy e portréban nemcsak egyszerűen a gondolkodó, hanem valami nagyszerűt alkotó férfi vonásait formálta meg a mű­vész. Alatta, a „Fűkaszáló” monu­mentálisnak tűnő alkotás. A ka­száló férfi háttal áll és abban a pillanatban rögzítette a festő, amikor kezét kinyújtja újabb csapásra. A mozdulataiban erő van, élet. Szinte várja a szem­lélő, hogy megmozduljon az éles szerszám, hogy szaporodjon a rend. A férfi karjában szunnya­dó erő, amelyet megkötött, kép­re rögzített a művész, egy kicsit a múltat és még jobban a jelent szimbolizálja. A múltat, az eldo­bott kiskaszát, amelyet felvál­tott a kombájnok sora, a jelent, a parasztság erejét, amellyel ké­pes volt megteremteni a sokat ígérő jövőjét. Közben az új kép Is alakul. Nem tudom, mi lesz a címe. A Duna-kanyar visegrádi kontúrjai bontakoznak ki. Az öreg Duna méltóságteljes víztömege a kép közepét uralja. Él ez a víz, mo­zog, talán a benne fürdő hegyek árnyképét mosdatja. A hegyek szerelmeseiben, a képet lezáró lágy vonulatok, a nyár szépségeit idézik. Bár ko­mornak tűnnek a hegyek kon­túrjai, a romantikát rejtő, gaz­dag színezetű erdő, mégis köny­­nyeddé varázsolja. Az erdős he­gyek nemcsak egyszerűen kísé­rik a Dunát, hanem lágy kar­jaikkal mintha irányítanák, ve­zetnék is. Azt mondtam, a kép nem most született. A visegrádi váz­latok ezt bizonyítják. Még a nyáron, Hajdik Antal visegrádi útja alatt alakult ki e mű. Ami akkor csak vázlatokban jelent­kezett, most ölt végleges képet. A látványból, amely a művész lelkében rögződött, a vázlatok­ból, amelyek megőrizték a for­mákat és az érzelemből, amely lelkileg kapcsolta a művészt születendő alkotásához, született meg ez a mű. A festék, az ecset, a karton csak segédeszközök. A készülő alkotás előtere mozgalmas, szinte felbontja a hegyek és a vén Duna méltóság­­teljes nyugalmát. A parton néhány fa áll. Képe­ik a vízre vetítődnek anélkül, hogy a hatalmas folyóból lopná­nak el valamit. Néhány aprócs­ka ház, olyanok, amilyenek ott teremnek a Duna mellett... És egy kikötőben veszteglő hajó. A híd még a parthoz kapcsolja. Nyújtózkodó, fáradt teste pihen­ni látszik az őt ringató hullá­mokon. A környezettől elütő színeit pajkosan tükrözi vissza a víz. Míg készül a mű, a vajúdó mű­vész arcát figyelem. Lágy voná­sait még a sötét szemüveg sem változtatja meg. Szeme néha a kartonra néz, néha messze sza­lad... messze, a Duna-kanyarba, felidézni, ellenőrizni a valósá­got. K-k Kevés ember van, aki elmond­hatja magáról: én még soha éle­temben nem késtem el sehonnan. Sajnos, sokszor tapasztaljuk, hogy akadnak még szép számmal no­tórius későnjövők, akik megza­varják az értekezletet, 5—10 perccel késó'bb foglalják el helyei­ket a színházban, moziban vagy esetleg a randevúról késnek el. Ezek azonban egyedi esetek. Sok­kal nagyobb baj az — bár az előbbi késéseket is ki kellene már iktatni életünkből —, ha egy dol­gozókat vidékről szállító vonat nem menetrend szerint közleke­dik és reggelenként vagy délutá­nomként emiatt több száz ember késik el munkahelyéről. Nem tud­juk mi okból, de október vége óta ilyen rendszeres, 20—30 per­ces késéssel közlekedik a Gyula felől Csabára érkező vonat. Néhány hete megkezdte műkö­dését a Békéscsabai Hűtőház, aho­va reggelenként 70—80 ember érkezik Sarkadról, Gyuláról. De még többen igyekeznek ezen a vo­naton hivatalokba vagy más üze­mekbe, akik szintén fél órás, vagy még több késéssel érnek munka­helyükre. Ugyanakkor, ha az Orosháza felől jövő vonat 5—10 percet késik, a Gyula, Sarkad fe­lé induló nem várja be az érkező­ket, nélkülük, sokszor üres ko­csikkal indul el. Ez rendjén is vol­na akkor, ha minden útvonalon menetrendszerű pontossággal in­dulnának és érkeznének a szerel­vények. Sok panasz érkezett mostaná­ban mindezzel kapcsolatban szer­kesztőségünkhöz. Igazat adunk a reklamálóknak és velük együtt kérjük: vizsgálja meg a MAV- igazgatőság, mit lehetne tenni a sok-sok munkaóra-kiesést jelentő vonatkésések ellen. Talán lenne valami megoldás... V. D5

Next

/
Oldalképek
Tartalom