Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-23 / 274. szám

MB. november 23. 2 Péntek Tanácskozik az jfSSZÜEI* Vili* kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) máit, amelyek megfelelnek a szocialista elosztás elvének. A mezőgazdaságban a terme­lékenyebb munka kialakításának másik nagyon fontos előrevivő tényezője: az alapvető és korszerű ter­melési módszerek alkalmazá­sa, az ehhez szükséges szak­tudás megszerzésié mind a dolgozóik, mind a vezetők ré­széről. Az alapvető termelési eljárások legszélesebb körű, kulturált alkal­mazásáért nem folyik kellő harc, szervezőmunka, sem a mezőgaz­dasági irányító szervek, a Föld­művelésügyi Minisztérium, a ta­nácsok részéről, de nem vívott ki megfelelő polgárjogot a falusi pártmunkában, az üzemi pártszer­vezetek felvilágosító munkájában sem. Pedig megérdemli, mert a mezőgazdaság fellendítésének ez az egyik legnagyobb tartaléka. Részletesein szólt még az istálló­­trágya fontosságáról, a nyári és őszi mélyszántás szerepéről, majd elmondotta, hogy rét- és legelő­­gazdálkodásunk színvonala ala­csony. Rétjeink, legelőink össz­terület« 2,5 millió kát. hold. Ez az összes szálastakarmány-termőte­­rület 70 százaléka, a rajtuk nyert takarmány viszont takarmányter­­melésünknek mindössze 30—35 százaléka. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok — részben megfelelő irányítás hiányában —, a legegyszerűbb intézkedéseket sem teszik meg a rétek, legelők karbantartására. Ha minden ré­ten és legelőn csak a legegysze­rűbb művelési, ápolási munkákat elvégeznék, egy-két mázsával nö­velni lehetne a szénahozamot. Or­szágosan egy mázsás hozamnövelés 25 ezer vagon szónaértékef jelen­tene, ami 125 ezer szarvasmarha évi fű--és szénaszükségletét elégí­tené ki. A termelékenység növelésében, a népgazdasági szükségletek ki­elégítésében, a mezőgazdaságban rejlő tartalékok feltárásában egy­re nagyobb jelentősége van a faj­ta kérdésnek, illetve a nagyobb ho­zamú fajták kinemesítésének, or­szágos elterjesztésének. A fajta fontossága a növényter­mesztésben eddig legszembetű­nőbben a búzánál és a kukoricá­nál mutatkozott meg. Mindaddig, amíg az új, bőter­mő, intenzív magyar búzafajtát elő nem állítják — és ez még több év kérdése —, főleg a Be­­zosztája-1 őszi búzát kell termesz­tenünk a jelenlegi szinten, az or­szág egyes vidékein pedig a ha­zai Fertődi-293 fajtát lehet java­solni. Az intenzív búzafajtáknál azonban meg kell jegyezni, hogy azok csakis intenzív termelési el­járások mellett nyújtják a bennük levő termőképességet, s adják meg a kívánt 3—1 mázsás termés­többletet Hazai növénytermesztésünk­ben eddigi legnagyobb ered­ménynek keli tekintenünk a bel tenyésztés« hibridkukori­ca előállítását Ennek eredményeként ma már a kukoricaterület háromnegyed ré­szén nagyobb hozamú belterjes hibridfajtákat tudunk vetni. Baromfitenyésztésünk színvo­nala — különösen a tojástermelés tekintetében — messze* elmarad a legfejlettebb országokétól. Egy tyúk évi tojáshozama országos át­lagban 85—90 darab, ezenbelül az állami gazdaságokban a hozam 140, a termelőszövetkezetekben pe­dig 100 darab, s ez nagyon kevés. A nagyfokú elmaradás fő oka az, hogy az ország 25 milliós tyúkállo­­nyának több mint 90 százaléka, fajtajelleg nélküli és gyenge ter­melőképességű. Ezen változtatni kell és lehet is. A termelékenyebb munka ki­alakításának következő igen fontos feltétele: a termelés technikai—műszaki alapjainak bővítése, korszerűsítése. 1959 óta, az idei esztendőt is be­beleértve, kerekein 25 milliár­­dot ruháztunk be a mezőgazdaság­ba. A termelőszövetkezetek mint­­egy 4 milliárd forintot, az összes mezőgazdasági beruházások 16 százalékát saját erőből valósítot­ták meg. Az állami erőfeszítések eredményeként jelenleg a tanácsi területen országosan egy traktor­egységre kereken 170 katasztrális hold szántó megművelése jut, az állami gazdaságokban 97 kataszt­rális hold. Az egy katasztrális hold szántóra jutó műtrágya-felhasználás az idei évben 138 kilogramm volt A ténylegesen öntözött terület a két évvel ezelőtti 160 ezer holdról az idei nyárra több mint 350 ezer­­re nőtt. A Központi Bizottság idei márciusi határozatával 600 ezer holdra felemelt — a mostani öt­éves tervünk végéig előirányzott — öntözési program nagyobbik fe­lét már teljesítettük. Szövetkezeteink az említett be­ruházás túlnyomó többségét a nagyüzemi állati férőhelyek bizto­sítására fordították. A hatalmas igényeket az egyszerűbb megoldá­sok előtérbe helyezésével, a szer­fás istállók tömeges építésével, meglévő gazdasági épületek — na­gyobb paraszti tanyák, pajták — átalakításával tudtuk nagyjából kielégíteni. így 1959 óta mostanáig a terme­lőszövetkezetekben felépült össze­sen 633 ezer szarvasmarha-, (ezen. belül 240 ezer tehén-), 1 900 000 sertés- és koca-, 875 000 juh-, 7 750 000 baromfi nagyüzemi férő­hely. A szerfás épületek aránya 57 százalék. Az ország népe joggal elvárja, hogy a népgazdaság által nehezen előteremtett beruházásokkal a jövőben az eddiginél jobban gazdálkodjunk A beruházások hatékonyságát nö­velhetjük a járulékos, kiegészítő beruházásokkal, valamint a beru­házások műszaki színvonalának emelésével és a rendelkezésünkre álló anyagi erők jobb koncentrá­lásával Az anyagi eszközök koncentrál­­tabb felhasználása összefügg a me­zőgazdasági termelés határozot­tabb belterjesítésóvel és a szako­sítással. A mezőgazdasági termelés bel­terjes! tése azt a fő törekvésünket jelenti, hogy egységnyi földterüle­ten a lehető legnagyobb termelési értéket érjük él, ennek érdekében növel jük a munka, és eszköz­ráfordításokat, de úgy, hogy azokkal maximálisan takaré­koskodjunk. A belterjesítés útját és színvona­lát döntően megszabják egyes or­szágrészek, üzemek természeti, társadalmi közgazdasági adottsá­gai. A belterjesítés a legszorosab­ban összefügg a szakosítás problé. máival, a termelés területi és üze. mi szakosításával. Á kenyérgabo­nát, a szemes- és tömegtakarmá­nyokat ugyan az ország minden részében, minden egyes üzemnek meg kell termelnie, de elég mesz­­szemenő szakosodás is lehetséges abban a tekintetben, hogy milyen arányokban és főleg milyen nö­vényfélékből termelje meg a szük­séges kenyérgabonát, illetve takar­mányt. A növények másik csoportja: az ipari és kereskedelmi növények, a burgonya, és zöldségfélék, a szőlő- és gyümölcsfélék, amelyeket főleg az adottságoknak megfelelő speci­ális körzetekben termelnek. Eze­ket a növényeket kereken kétmil­lió kát. holdon termesztjük. E nö­vények termesztésében, a jelenlegi feltételek mellett is messzemenő szakosításra van szükség és lehető­ség. Itt nyűik mód arra, hogy egy. egy nagyüzem a sokféle növény helyett, néhányra szakosítsa ma­gát, erre koncentrálja erőit, s így nagymértékben növelje áruterme­lését. Az állattenyésztésben részben hasonló a helyzet, mint a növény­­termesztésben. Szarvasmarhát, sertést, baromfit általában az or­szág minden körzetében tenyészte­nek. A takarmánybázis összetéte­lének megfelelően azonban az egyik vidéken a szarvasmarhát, másikon a sertést részesítik előny­ben. Ezenbelül — aszerint, hogy egy-egy gazdaságban milyen ter­mék előállítása a fő cél: — a tej vagy vágómarha, esetleg tenyész­­álalt, vagy vágósertés, esetleg ba­con áru, vagy tenyészsüldő előállí­tására szakosítanak. A megindult szakosodási folya­mat megkönnyíti népgazdaságunk számára, hogy a szocialista nem­zetközi munkamegosztásba mező­­gazdasági vonatkozásban is foko­zottabban beilleszkedjünk, s az el­következendő években és hosszabb távlatban teljesítsük az e téren re­ánk háruló feladatokat, valamint kamatoztassuk országunk javára a szorosabb mezőgazdasági együtt­működésből származó kölcsönös előnyöket. A mezőgazdasági termelés sza­kosítása hozzáértő, felkészült veze. tést kíván minden szinten. Min­denekelőtt az üzemi vezetést kell megjavítani Ha a kevésbé fejlett szövetkezete­ket a közeljövőben legalább a kö­zepesek színvonalára tudnánk emelni, egyik legnagyobb tartalé­kát tárnánk fel a mezőgazdaság­nak! Az ipar és mezőgazdaság kap­csolatában kiemelkedő szerepet töltenek be a gépek és kémiai sze­rek. Kormányunk megfelelő intéz­kedéseket tett annak érdekében hogy a gépipar és vegyipar mind jobban kiszolgálja ezeket az igé­nyeket. A növényvédelem nagyon elma. radott országunkban. Éppen ezéirt igen nagy jelentőségű az a kor­mányintézkedés, amely — a Köz­ponti Bizottság idei márciusi me­zőgazdasági fejlesztési határozata után — a második ötéves terv ide­jében kereken egynegyed milliárd forint többletberuházást biztosított a növényvédő szerek gyártásfej­lesztésére. A műtrágyagyártás fej­lesztésére pedig, a második ötéves terv időszakára a Gazdasági Bi­zottság 1,3 milliárd többletberu­házást engedélyezett. Az élelmiszeriparon belül telje­sen új iparág a takarmánykeve­rék-gyártás. Három év alatt a le­állított malmok egy részének át­alakításával lényegében kiépült az egész országban az ötéves tervre élőirányzott körzeti keverő mal­mok hálózata. Ezek az idén már csaknem 100 ezer vagon korszerű keveréktakarmányt állítanak élő s az ötéves terv végére a keverék­gyártás eléri a 200 ezer vagont! Végül hangsúlyozta: annak el­lenére, hogy a mezőgazdasági ter­melés egyes ágaiban időnként je­lentős lemaradások mutatkoznak, s emiatt a lakosság ellátásában át­menetileg zavarok keletkeznek — néha a burgonyaellátásban, más­kor a tojás, a bab vagy egyes zöld­ségfélék tétén —, a mezőgazdaság egyre növekvő, alapvető termelési és árutermelési feladatait általá­ban teljesíti. A felvásárlási rendszer, s annak fő formája a szerződés« rendszer kiállta a próbát az átszervezés nehéz idő­szakában, de beváltja a hozzáfű­zött reményeket a nagyüzemi szo­cialista mezőgazdaságban is. 1957- ben az összfelvásárlás — változat­lan árakon számítva —, 17 milli­árd forint értékű volt, tavaly már 20,9 rtülliárd, s az idén megköze­líti a 22 mUliárdot. A felvásárlá­son bedül a növényi cikkek felvá­sárlása 1957-hez képest a múlt év. ben 7,9, az élő állatoké és állati termékeké 36,9 százalékkal volt nagyobb. Ezenbelül csupán egyet­len cikk, a vágósertés alakulását szeretném bemutatni, tíz évre visz. szamenőleg. 1952-ben, az akkori aszályos esztendőben 16 100 vagon volt az összes sertésfelvásárlás, az igen jó 1955-ös esztendőben 18 500 vagon, tavaly már 25 400 vagon, s az idén előreláthatólag eléri a 29 800 vagont. A többi között emiatt tudtunk tavaly az ország egy lakosára számítva, több mint 48 kg hús- és több mint 23 kg ze radékellátást biztosítani. A mezőgazdasági export-import aktív egyenleg az 1956—58. évek átlagában 1027 millió deviza-forint volt. Az 1959—61. évek átlagában, tehát az átszervezés idején, s ami­kor három közül két esztendőben mostoha volt az időjárás — az ak­tív egyenleg 1470 millió deviza­forint volt. A mezőgazdaság dolgozói azon­ban nagyon jól tudják, hogy az elért eredmények egyáltalán nem elegendők. Az igények szocialista rendszerünkben állandóan nőnek mind a lakosság ellátásában, mind az ipar szükségleteinek kielégíté­sében, s még inkább az exportfei­­aoa tokban. A szocialista nagyüzemi mező­­gazdaság dolgozói tudatában le­hetnek annak, hogy a mezőgazda­ság fellendítésének nagy munkájá­ban — csakúgy, mint az átszerve­zés éveiben — bízhatnak és szá­míthatnak a párt, a kormány és egész társadalmunk legmesszebb­menő támogatására! — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Fe­hér Lajos. Bias Roca kubai küldött felszólalása Bias Roca, a kubai egyesített forradalmi szervezetek titkársá­gának tagja átadta a kongresszus­nak pártja üdvözletét, s többek között hangoztatta: A Magyar Népköztársaság és a szabad amerikai föld, Kuba kö­zött napról napra szorosabb a kapcsolat és termékenyebb az együttműködés. Mindkét ország népét a mar­­xizmus-leninizmus vezérli, mindkét ország a szocializ­mus útján fejlődik, a proletár­internacionalizmus elvei köt­nek össze bennünket. Örülünk a magyar nép sikereinek, amelyeket a kongresszuson is is­mertettek. Ezek az egész szocialis­ta tábort, bennünket is segítenek és erősítenek. — Nagyon köszönjük, hogy Ká­dár János elvtárs józan és tömör előadói beszédében teljes vezetői tekintélyével, a munkásosztály és a magyar nép kipróbált harcosa­ként tolmácsolta a magyar nép testvéri üdvözletét hős népünknek és bátor vezetőinek. Köszönjük, hogy támogatják a kubai kor­mány öt pontját, amelyet Fidel Castro elvtárs terjesztett elő. — Hogy Kuba minden agresz­­szió és nehézség ellenére győzött és fenntartja magát, hogy megte­remtette a maga függetlenségét és önállóságát, megszabadult az imperializmustól és a nagybirtok­­rendszertől, hogy elindulhatott a szocializmus építésének útján — mindez a kubai nép bátorságának, vezetői szilárd elszántságának, a néptömegek megtörhetetlen egy­ségének, a latin-amerikai népek szolidaritásának, Ázsia, Afrika és Európa népei, az egész világ dol­gozói, a Szovjetunió vezette szo­cialista tábor segítségének köszön, hető. — Az a válság, ajnelyet az Egye­sült Államok Kuba elleni inváá­­ós előkészületei váltottak ki és amely a termonukleáris háború szélére sodorta a világot, tovább tart. Az Egyesült Államok nem hajlandó kötelezni magát árra, hogy tiszteletben tartsa Kuba szu­verenitását és nem akarja vissza­adni azt a területet, amelyet ten­geri haditámaszpontjukkal elfog­lal. — A legújabb jelentések sze­rint a törvénytelen vesztegzár — amely ellenkezik az'államok jo­gaival, a tengerek szabadságával, az ENSZ alapelveivel — meg­szűnt. Ez egy lépés a Karib-ten­­ger és a világ békéje felé. — Újabb lépésekre van azon­ban szükség, hogy megszűn­jenek az Egyesült Államok többi Kuba-ellenes törvényte­len cselekedetei, fondorlatai is, s hogy béke legyen a Ka­rib-tengeren és az egész vilá­gon. A békeszerető népek és államok egyesült ereje el fogja érni, hogy megtegyék ezeket az újabb lépé­seket is. Bias Roca befejezésül köszönetét mondott azért a hatal­mas segítségért, amelyet a Szov­jetuniótól és a szocialista orszá­goktól kap Kuba. Legyenek meg­győződve róla, magyar elvtársak és testvérek, hogy a Patria o mu­­erto (haza vagy halál) jelszótól vezérelve győzni fogunk — mon­dotta a kubai küldött. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom