Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-22 / 273. szám

1962. november 22. 7 Csütörtök Tanulni sohasem késő — Képriport az Orosházi Dózsa Tsz esti iskolájáról — 181300 hízott sertést vásárolt lel eddig az állatforsalmi Horváth Ferenc, a javítóműhely vezetője a VII. osztályba jár. A tanítás 5-kor kezdődik, fél ötkor búcsúzik ifj. Szűcs Ferenc gép­szerelőtől, de kézfogás közben még arra is időt kerít, hogy el­mondjon alkalmi helyettesének néhány fontos dolgot. A megyei állatforgalmi vállalat az első, a második és a harmadik negyedévben 147 860 hízott sertést vásárolt fel. A IV. negyedévben — november 19-ig — a várható 85 szer darabból — 33 440-et vettek át a termelőszövetkezetektől és a háztáji gazdaságoktól. Így eddig összesen 181 300 hízott sertés ke­rült megyénkből felvásárlásra. Most, a IV. negyedévben való­ságos hajrába fogott a vállalat, hogy 51 560 hízott sertés felvásár­lását december 31-ig el tudják vé­gezni. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a vállalat eleget tud tenni az előtte álló feladat­nak, és éves tervét — a 220 ezer sertés felvásárlását — valame­lyest túl is teljesíti. Az őszi felvásárlással egyidő­­ben a vállalat dolgozói jelentős eredményt értek el 1963 első fél­évi szerződéses akciójának szerve­zésében. Eddig 81 ezer sertés hiz­lalására kötöttek szerződést. Eb­ből 61 ezret a termelőszövetkeze­tek hizlalnak, 20 ezret pedig a háztáji gazdaságok. A szerződés­­kötést tovább folytatják. Takarmányjuttatás a háztáji gazdaságokba és az egyénieknek A különféle szerződéses állat­tartást kormányunk jelentős ta­­karmánykölcsönökkel segíti. Csu­pán a IV. negyedévben 850 vagon kukorica kerül a termelőszövetke­zetek háztáji gazdaságaiba és az egyéniek magtárába, a termény­forgalmi és malomipari vállalat­tól sertéshizlalásra, liba és kacsa tömésre. E nagy mennyiségű ab­raktakarmányt a szerződéses ál­lathizlalók, a szerződés megköté­sét követő néhány napon belül veszik át a terményforgalmi és a malomipari vállalat helyi, körze­ti telepein. Gondosan szervezett gépjavítást megyénk szövétkezeteiben A z MSZMP VIII. kongresszu­" sónak irányelvei többek kö­zött leszögezik, hogy az ötéves terv­ben a traktorállomány, mintegy két és félszeresére növekszik. A munkagépek száma is olyan mér­tékben emelkedik, hogy biztosít­ják 1965-re a gabonafélék és a leg­fontosabb szálastakarmányok na­gyobb részének géppel való’beta­karítását, a kapásnövények vetési és ápolási munkáinak túlnyomó részben géppel való végzését. Ugyanakkor nagy gondot fordíta­nak a cukorrépa- és burgonya­szedés gépesítésére is. A VII. kongresszus óta eltelt idő alatt jelentős változás következett be a mezőgazdaságban. 1961-ben me­gyénk is rátért a szocialista útra, ezáltal lehetőség nyílott a mező­gazdaság gépesítési irányelveinek megvalósulásához. Megyénk traktorparkjának fej­lesztése elsősorban korszerű Die­sel lánctalpas és nehéz univer­­zál traktorokkal történt. A tsz­­ekben, 1958-hoz viszonyítva a mai géplétszám, mintegy 1,7-szere­­sére, traktoregységben pedig több mint hétszeresére emelkedett. A korszerű gépekkel tér nyílott a fejlettebb agrotechnika követel­ményeinek megvalósítására, rá­térhettünk a mélyművelésre. A termelőszövetkezetek 1958-ban alig 200 darab géppel rendelkez­tek, ma már csaknem 1300 darab­bal, ami azt jelenti, hogy a me­gye gépparkjának 45 százaléka a szövetkezetek tulajdonát képezi. A mezőgazdaság átszervezése során a gépesítés és gépellátás a termelőszövetkezetek felé tolódik, így a gépi munkák egyre na­gyobb részét maguk végzik el. Ezen munkák végzéséhez egyre inkább szükségessé válik a ter­melőszövetkezetek gépeinek javí­tása és karbantartása. Azonban termelőszövetkezeteink csak egy része rendelkezik műhellyel és a legszükségesebb szerszámokkal. Márpedig nagyjavításokat csak megfelelő műhelyben, megfelelő szerszámgépekkel és szakembe­rekkel lehet eszközölni. Az emlí­tettek bármelyikének hiánya ki­zárja a minőségi és időbeni javí­tást. Éppen ezért termelőszövetke­“ zeteink építsenek műhelyt, szerezzenek be szerszámgépeket és szerződtessenek szakembereket vagy pédig a gépállomáson vé­geztessék el a nagyjavítást. A legjobban járható út a gép­állomáson végzendő nagyjavítás. Indokként szolgáljon röviden az, hogy a szükséges műhely, szer­számgépek és egyéb beruházások igen magas költségűek, lassan té­rülnek meg. Továbbá elaprózód­nak a gépek, a jó szakemberek, az anyagbiztosítás lehetősége — az egyébként is hiányos alkatrész­­ellátás mellett — ugyanakkor a beruházások lassan térülnek meg. A gépállomások megfelelő felsze­reléssel, műhellyel, szakemberek­kel rendelkeznek és az eddig szerzett tapasztalatok birtokában gyorsabban, gördülékenyebben, jobb minőségű munkát tudnak biztosítani. Vagyis a népgazdaság e téren rendelkezésre álló beru­házási alapjait koncentrálja és biztosítja a jó kihasználást. Államunk a gépek javításához és karbantartásához ezideig is igen nagy segítséget nyújtott ter­melőszövetkezeteinknek. A továb­biakban még több segítséget nyújt a 3004/5 számú kormányhatározat­tal. 1963. január hó 1-től ugyan­is az 50 százalékos díjkedvezményt általánosan kiterjesztik a javítá­sokra is. Ilyesmi ezideig még nem volt.-gyénkben az ősz folyamán * tanácsi szerveink a gépállo­másokkal karöltve felmérték a ja­vítási és karbantartási igényeket. Tapasztalatunk az, hogy a felmé­rések körültekintőbbek voltak az előző évieknél, s a gépek műszaki állapotuk és teljesítményük alap­ján előrelátható beütemezést nyer­tek. A nagyobb gépparkkal ren­delkező termelőszövetkezeteink is előszeretettel fogadják az 50 szá­zalékos javítási díjkedvezményt és tetemes mennyiségű javítást szerződnek le a gépállomásokkal. Ilyen például az ecsegfalvi Egyet­értés, a körösladányi Űj Baráz­da, a gyulavári Lenin Hagyatéka és még több tsz. Sajnos vannak olyan termelőszövetkezeteink is, amelyekben ezt a segítséget nem tudják magukévá tenni, egyesek­ben nem is igen akarják, mint például a battonyai Aranykalász Tsz-ben, ahol ez évben is ma­gániparossal javíttattak, s a há­rom darab, szinte új gépük után csak javítási munkabérként, au­gusztus 31-ig több mint 10 ezer forintot fizettek ki. De a batto­nyai Május 1, az endrődi Béke, az újkígyósi Aranykalász és még több szövetkezet nem áll szerződéses viszonyban a gépállomásokkal. Egyes termelőszövetkezeti veze­tők nem végeznek gazdaságossági számításokat, amellyel munka­egység-értéküket növelhetnék. Ahhoz, hogy termelőszövetkeze­teink kövessék az egyértelmű utat, szükséges, hogy a gépállomások odaadással végezzék a javítási munkákat, mind minőség, mind pedig átfutási idő szempontjából. Álljon példaképül az orosházi vagy a Békéscsabai Gépállomás és körzete, ahol igen jó a termelő­­szövetkezetek és a gépállomások kapcsolata a gépek javítása te­kintetében. ^Gépállomásainkkal a termelő­­szövetkezeteink géppark­juknak mintegy 25 százalékát szer­ződték le nagyjavításra. Ezt a számot feltétlen növelni kell az­által, hogy azon termelőszövetke­zetek, amelyek eddig szerződést nem kötöttek, rövid időn belül mérjék fel javítási szükségletei­ket és szerződési igényeiket és jelentsék a gépállomásoknak A megfelelő minőségű javításokkal érhető el csak a következő év terméseredményeinek teljesítése, illetve túlteljesítése. A helyes igényfelmérés biztosítani tudja a gépek minőségi javítását és rö­vid átfutási idejét azzal, hogy a gépállomás a javítási munkákat megfelelő csoportosításban végez­heti el. t-ántye Péter mérnök, MTVB MG. osztály A klubhelyiségben már égnek a neonok. A korán érkezők: Szent­­péteri Ferenc növénytermesztési bérelszámoló, Domokos Imre nö­vénytermesztési brigádvezető és Vincze József molnár, a magyar nyelvtan kérdéseit vitatják. A VIII. osztályban megkezdődött a tanítás. Az első óra kémia. Pu­­kánszky Béláné tanárnő érdekes kísérletet mutat be: hidrogént fejlesztenek a kémcsőben. Ravasz Julianna gyújtja meg a gázt, melynek tulajdonságait szépen elmondja később. A VII. osztályban fizika óra volt az első. Vörös Borcsa Jenő tanár a fénytörésről tart előadást, és közben felelésre is sor kerül. Sass Ervin — Október 22-én volt az első tanítási nap a Dózsa Tsz kihelyezett esti iskolájában — tájékoztat Abonyj János, az orosházi városi tanács művelődési osztályán. — Két csoportot alakítottunk a jelentkezőkből, összesen 53-an vannak. Az egyik csoportba az V—VI—VIII, osztályba járók tartoznak, a másikba csak a Vll.-esek, ők vannak legtöbben. Remek helyet kaptak az osztályok a tsz két klubhelyiségében; hétfőn, szerdán ás pénteken van tanítás, öt hónap alatt veszik át az anyagot, és vizsgáznak azután. Mi a tapasztalat? Eddig csak jó. Nézze, ahol az elnök és a párttitkár is odaül a többiek közé, hogy gyarapítsa tudá­sát, ott nem lehet hiba. Igen, hat pedagógus vállalta, hogy a tanítási napokon kerékpárra ül ás kimegy a tsz központjába, tanítani. Az ered­ményen felbuzdulva, rövidesen megnyitunk egy csoportot a Vörös Csillag Tsz-ben is. Ennyi előzetes tájékoztatás után indultunk ki, hogy ellessünk né­hány jellemző pillanatot a dózsások iskolájából. Amit láttunk, tapasz telítünk, azt a képek világosan tükrözik ... Sziákovics András és felesége együtt tanulnak a VII. osztály­ban. Sziákovics elvtárs a javító­műhely szocialista címért ver­senyző brigádjának a vezetője. ..Tanulnom kell, ezt is megfogad­tuk. örömmel teszem.”. „Tesszük” — javítja ki az asszony és gyor­san csomagolnak, közeleg a taní­tás kezdete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom