Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-20 / 271. szám
1962. november 29. 6 Kedd Egy kivégzett nyilatkozik — A Volksstimme helyettes főszerkesztőjének riportja — „Engedje meg, a nevem Ostendorff, Hans-Jürgen Ostendorff.” Élénk tekintetű fiatalember nyújtja kezét, szeretne elbeszélgetni velem. Egy pillanatra meghökkenek, ezt a nevet mér hallottam valahol. — Igen, igen! Egy nemrégiben látott televíziós adás jut az eszem, be. Néhány, volt Bundeswehr katonát mutattak be, akik otthagyták Nyugat-Németországot és az NDK-ban kerestek új hazát. „Huszonhat éves vagyok, Kidben születtem” — kezdj Hans- Jürgen Ostendorff a nyilatkozatát. „1956-ban önként jelenkeztem a Bundeswehrbe, Érdekelt a repülés, pilóta szerettem volna lenni. A hadsereg Amerikába küldött kiképzésre. Visszatérésünk után angol tanárként és a légibiztonság oktatójaként tevékeny, kedtem a Bundeswehrben. Mindaz, amit hatéves katonái szolgálatom alatt az USA-ban és a Szövetségi Köztársaságban átéltem, arra késztetett, hogy új hazát keressék magamnak, ahol emberként, és nem ostoba, korlátolt bábúként bánnak velem.” — Hogyan lehetséges, hogy mégis 6 évet kibírt a Bundeswehr kötelékében? „Ez azzal magyarázható, hogy az NDK-ról és a Szovjetunióról mint valami szörnyűségről beszéltek állandóan. Azt hazudták nekünk, hogy a Bundeswehr katonáit vagy elhurcolják, vagy agyonlövik, ha átjönnek az NDK-ba. Közben megtudtam, egykori bajtársaimnak azt mesélik, hogy engem is kivégeztek már.” Mosolyognom kell erre, hisz Ostendorff vidáman, csillogó szemmel ül velem szemben. Akit kivégeztek az nem nyilatkozik. „Tizenhármán voltunk. * * Fiatalok valamennyien, az élet előttünk állt. Meg akartuk tanulni a repülést, de a rettegés már a szívünkben honolt. Kizsigereltek bennünket, hogy megtanuljuk a félelmet, hogy az emberi méltóság értelmét elfelejtsük. Négymotoros gép repített bennünket Texas állam egyik kiképző táborába. Háromhónapos katonai szolgálat állt már mögöttünk, a náci hadsereg egykori szellemében. Még ma is a fülembe cseng az egyik tiszt kijelentése: ’Aki azt hiszi, hogy a Bundeswehr a védelem hadserege, az még a Mikulásban hisz.’ Szállítógépünk a lacklandi Air Force Base-n szállt le. Sergeant Sepper, egykori düsseldorfi SS beosztott fogadott bennünket. Ma a lacklandi légi bázis kiképzője. Nem érthettük félre, mi vár ránk, amikor ilyen szavakkal fogadott bennünket: „A semmivel tesszük magukat egyenlővé és ebből a semmiből csinálunk használható tiszteket.” * Zseniális. találékonyságra vallott a büntetések rendszere. Mindenért büntető pontot kaptunk: porszem a padlón három pont, piszkos köröm 12 pont. Aki csak 8 pontot szedett össze egy héten, azt nem büntettek meg. A többieknek szombaton és vasárnap fegyelmező túrán kellett részt venniök. Ez abból állt, hogy a kadettek felvették téli ruhájukat és fehér kesztyűben az egyik tábor j melletti mezőn jelentkeztek. Téli | ruha és texasi hőség: él lehet képzelni milyen kínzást jelentett egy-egy menetelés. Állítólag azért csinálták ezt velünk, nehogy úgy járjunk, mint a koreai háború amerikai tisztjei, akik egymás után dőltek ki. Minden óráért egy pontot engedtek él. Szombaton és vasárnap 16 órát lehetett ledolgozni. Én magam a kiképzés alatt 72 büntető gyakorlaton vettem részt. Robotemberekké képezték ki bennünket, s mindez egyéniségünk nagymérvű csökkenését hozta magaval. Be kell vallanom, hogy baj társaim és én is akaratlan parancs végrehajtókká alakultunk át.” A Bundeswehr 13 katonája fenékig ürítette a nyugatnémet és az USA-hadsereg kiképzési módszereinek serlegét. Úgy tudom, ma a 13-ból csak négyen élnek, a többiek a bonni militarizmus áldozatául estek, mint pilóták. Ostendorff a negyedik az életben maradottak közül. „Hat évig teljesítettem katonai szolgálatot. Az élbocsájtásom előtt álltam. Azt gondoltam, ha nem is a légi biztonsági szolgálatnál, de hasonló munkakörben el tudok helyezkedni. De bárhol is jelentkeztem, mindenütt zárt ajtókra találtam. Azt mondták a Bundeswehr egykori tisztjét nem tudják alkalmazni.” Ostendorff nő®, két gyermeke van. „A jövőjük szebb lesz, mint az én múltam volt. Mindaz, amit a Bundeswehr zsoldosaként átéltem arra késztetett, hogy új utakat keressek. Ezért jöttem a Német Demokratikus Köztársaságba. Jól választottam. Strauss hadügyminiszter törölhet a hadsereg listájáról, számára kivégeztek. De csak itt, a német békeállamban kezdődik igazán az életem.” (Ford.: Szentirmai László A községi tanácselnöki irodában a párnázott vendégkanapén két idős asszony ül. Egyikük 74 éves. A másik meg 80 évével támaszkodik ültében is a botjára. Reszkető töprengéssel amiatt aggódnak, hogyan éljenek idős korukra, miként rendezhetik sorsukat, ki lesz megbízható támaszuk? D. asszony házában lakó rokon gondozóitól szeretne megválni, mert nem szívlelik. P. J. néni pedig azt kérdezi az elnöktől tájékozatlanságból eredő bizonytalansággal, hogy a fia, hozzá beköltözhet-e tanyáról? Mondja az elnök, hogy jöhet a fiú, miért ne jöhetne, nincs annak semmi akadálya, sőt úgy lesz jó, ha van gondozója. A kis töpörödött asszony elégedett a válasszal. Fogja a kaskát, búcsúzik és indul, nyitná az ajtót, ha az újságíró nem tartaná túlságosan rövidnek az elhangzott beszélgetést. Miért is siet annyira? S elégedettsége nemcsak látszólagos-e? így vett utána gyanút, s már kéri is még egy kis maradásra. Visszaül a Mama. Kaska az ölében. Fejét kissé közelebb hajtja, hogy jobban megfogja a szót. Nehezen szövődik a válasza. A kérdések ’fájó résznél tapogatják a szívét. — Egyedül él M. néni? — Tíz éve, hogy meghalt az uram. — Gyerekek? Lev Landau A Svéd Tudományos Akadémia megbízottja fehér köpenyt öltött ünnepi ruhájára, úgy lépett a betegszobába. Korunk egyik legnagyobb tudósát, Lev Landau-t értesítette hivatalosan arról, hogy neki ítélték idén a fizikai Nobel-díjat. „Nagyon büszke vagyok a szovjet tudományra” — mondotta az 54 éves világhírű fizikus. A kitüntetés, úgy érezte, nagy népének szól, a Szovjetunió napról napra gyarapodó tudományos sikereinek, melyekre tisztelettel tekint az emberiség. Lev Davidovics Landau páratlanul fiatalon, 19 éves karóiban nyerte el a doktori címet a lerángrádi egyetemen. Munkássága azóta a modern fizika egész területére kiterjed: térelmélet, kvantum-mechanika, a szilárd testek elektrodinamikája, a cseppfolyós testek és gázok fázisváltozásai. Tévedés lenne azt gondolni, hogy ezek elvont problémák. Ellenkezőleg: olyan gyakorlati kérdések megoldását segítik elő, mint az atomenergia felhasználása és az űrhajózás. Landau professzor legutóbb például azt vizsgálta, hogy az abszolút fagypont, vagyis mínusz 273 fok közelében hogyan viselkednek a gázok. Nos, a Marsrakéta hetek óta a —273 fokos világűrben száguld... A tudósok élete általában nem eseménydús. Az ő világuk a laboratórium, a könyvek, a katedra, az asztali lámpa fényköre. Lev Landauf ez év elején súlyos autóbaleset érte. Teste tizenegy kelyen szenvedett törést, létfontosságú szervei is megsérültek. Nem túlzás, ha azt mondjuk: az egész világ a nagy tudós megmentésére sietett. Egyszerű emberek ajánlották fel vérüket, csontjukat, és az öt világrész legkiválóbb orvosai sereglettek betegágyához. Két hónapig az elmúlás veszélye lebegett a roncsolt test körül, ki— Két-három évig voltam a lányomnál. _ ? — A vejern azt mondta, hogy most már nincsen föld, azért a kis nyugdíjért nem tart... — S a leánya mit szól? — Sajnál. Nagyon sajnál, de egyik helyen a vöm, másik helyen meg a menyem nem akar... Elakad a szava. Vívódik. Senkit nem akar megbántani. De ahogy érzi a megértést, lassan kicsordulnak belőle a keserű izü szavak: A fiatalok mennek, s hagyják az öregeket. Az öreg már teher... — „Három ilyen házért sem kell az anyád. Nekem elég a két gyerek” — így vélekedett egyik menye. Nem haragszik rájuk. Megérti őket. Nekik sem könnyű. Nem akar akadály lenni. Három fiút és négy leányt nevelt. — S hogyan? — Mintha a telkemet adtam volna... — mondja csendesen. Szeretet és aggódás remeg a hangjában, ahogy róluk emlékezik. Egy édesanya tehát , hét gyermeket nevelt egyedül, a hét felnőtté vált gyermek pedig alig képes állandósággal gondozni egy édesanyát. De talán most az alvás fenyegette a különleges képességekkel felruházott wgyvelöt. Végül győzött az emberi szolidaritás és az orvostudomány együttes ereje. Landau professzor, a Lomonoszov Egyetem tanára, számos külföldi akadémia és egyetem dísztagja, meggyógyult, most már utókezelésben részesül. Hatalmas tudása, fáradhatatlan és termékeny A TIT Országos Elnöksége, az MSZMP Központi Bizottsága 1962 márciusi határozata „A mezőgazdaságról és a további feladatokról”, végrehajtásának érdekében felhívta a TIT tagjait, hogy a termelőszövetkezetek politikai és gazdasági megszilárdításának országos munkájában szervezetten egyik fiú hazajöttével támaszra talál... A másik asszony helyzete sem könnyű. Veszekedések, gyűlölködés, fenyegetések keserítik napjait. Dépten-nyomon éreztetik vele, hogy saját házában teher, a távoli rokon és egyben a ház lakóinak nyakán, akiket régebben azért fogadott be, mert vállalták, hogy mellette lesznek... Sokan élnek falusi öregek között ilyen és hasonló gondokkal küszködő emberek. Hallani, hogy nem egyszer a hivatalokban is igyekeznek rajtuk mielőbb túladni, valahogy úgy, ahogy egyes felnőtt gyerekek is menekülnek befogadásuktól. Sok keserűség után nem csoda hát, hogy szinte új élet költözik beléjük, s az önömtől, meghatódástól könnyessé válik a szemük, ha azt látják, hogy akad valaki, aki segítő kezet nyújt. S milyen jó, hogy ma már megyénkben is egyre szaporodnak a nyugdíjas körök, a termelőszövetkezetekben mind többször hívják össze az öregeket, és még tanácsaikat is kikérik a gazdálkodáshoz, érzik, szükség van rájuk. Nem egy helyen a KISZ-szervezetek fiataljai segítenek beteg, magatehetetlen, magukra maradt öregek ház körüli munkájában. Halalkotókészsége hamarosan ismét hazája és az emberiség javára munkálkodik. Szívből kívánunk neki jó egészséget és sok sikert szenvedélyesen szeretett tudományában, amelynek végső célja: a Világ megismerése, a klasszikusokkal együtt már Landau nevétől is elválaszthatatlan. A TIT Békés megyei Elnöksége ennek alapján elhatározta, hogy mozgósítja tagjait a megye gyengébb termelőszövetkezeteinek támogatására. Az eddigi felmérések alapján a sarkadi, gyomai és a szeghalmi járás segítésre szoruló egy-egy termelőszövetkezetét kerítik először sorra. lani sok szép és jó tettről, de váL juk be, hogy mindez még csak a kezdet kezdete. A falusi megváltozott viszonyok e téren jóval nagyobb állandó jellegű, és általános érvényű tetteket követelnek. A többiekkel együtt a falusi öregek is szövetkeztek, s ezáltal nyugdíjra jogosulttá váltak. Ez nagyon jó dolog, de érzéseikbe ezúton némi bizonytalanság is költözött. Amint a fenti eset is jelzi, a hozzátartozók nemegyszer magukra hagyják az ilyen öregeket, vagy a termelőszövetkezetbe küldik őket támaszért. Azt mondják nekik, menjetek oda, ahová a földeteket vittétek. Nem jutottunk még el minden öreghez, s a szüleiket lelkiismeretlenül magukra hagyó gyermekekhez. Nem állunk még ott, hegy minden öreg biztos támaszt erezzen maga mellett, akár a jóra nevelt gyermekeinek személyében, vagy a társadalmi szervezetek képviselőjében. Vannak még öregek, akik csupán látszólag élnek gyámmal, de a valóságban gyám nélkül vannak, s nem egy van közöttük, akiket szívtelenül a sír felé siettetnek egyesek. Vannak még öregek, akik jogi tanács és segítség nélkül reszketnek megoldhatatlannak látszó, fájó gondjaikban. Rajtuk segíteni, életük alkonyát fénnyel beszőni, legszebb emberi kötelességünk. Boda Zoltán vállaljanak részt. Falusi öregek gondjaiból ©y. I. A TIT termelőszövetkezeteket patronál
