Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-13 / 240. szám

196Z. október 13. 2 Szombat Jemenről lehull a fáitól Egy „drága” család Ezt a Vörös-tenger melletti or­szágot, mely több mint két­szer akkora, mint Magyarország területén csupán 5. millió ember él, eddig majdnem teljesen elzár­ták a küliöldiek szeme elől. S dó egyben az egyház feje is, éppen a Koránra hivatkozással gyako­rolta ebben a szerencsétlen or­szágban a legkegyetlenebb terrort. Ennek a keleti despotának halála jelentette tulajdonképpen a mo­fajta legsúlyosabb betegségben szenvedő aggastyán, akit például a múlt évben, amikor köszvényének gyógykezeltetésére Rómába uta­zott, 38 asszonya követett. Fényűző életmódja azonban nem akadá­lyozta meg abban, hogy például alattvalóit teljesen eltiltsa az al­kohol és a cigaretta élvezetétől. Múlt év márciusában, egyik ho­­deidai látogatása alkalmával (Vö­rös-tengerparti kikötő), merényle­tet követtek el ellene. A tettese­ket lefejeztette, holttestüket a ke­selyűk martalékául póznákra tű­zette. Az országban igen elter­jedt büntetési mód volt az, hogy a bűnösnek találtak kezét kéztő­ben levágták, Nem a hóhér, ha­nem a község mészárosa! És „fer­tőtlenítésre” — hála az imám em­berségességének — forró olajba mártották a lecsonkolt kart. Emellett az imám A kis athéni kávéhazak tera­szain az utóbbi napokban felhá­borodott kisemberek számolnak a márványasztalokon — és fel­háborodott képviselek számol­nak a parlamenti társalgóban. Görögország síilyos pénzügyi ba­jokkal küzd, s különösen a fal­vakban egyre nagyobb a nyomo. rúság. A márványasztalok mel­lett és a társalgóban is felhang­zik már a számoszlopok nyomán az a kiáltás, amit a falvakban régen mondogatnak a parasztok: „Ez a család túl drága nekünk”. A család, amelyről szó van, a görög királyi família. A botrá­nyok már akkor kezdődtek, ami­kor néhány hónappal ezelőtt Zsófia hercegnő az ifjú és re­ményteljes spanyol trónkövetelő­­fiókanak nyújtotta kezét. Ez a drágakó-esóvel megtartott me­nyegző minden görög állampol­gárnak annyi pénzébe került, mint egy föld nélküli paraszt ha­vi jövedelme. A görög királyi család most új. ra megadóztatja az országot. Az engedelmes kormánypárti több­séggel törvényt hozattak, amely csaknem évi húszmillió drach­mára emeli a királyi család fize­tését. Az ellenzék gyorsan ki­számította. hogy ez devizára át­számítva tízszer annyi, mint az olasz köztársasági elnök fizetése. Ami szép pénz még akkor is, ha ellenszolgáltatásképpen a király minden nyáron elutazik kéthó­napos yacht-kirándulásra, a ki­rálynő pedig havonta egyszer cu. korkát oszt a katonai kórház­ban... Nem is beszélve arról, hogy a civillista tíz évvel ezelőtt még csak ötmillió drachma volt. Más szóval: Míg az átlagos görög munkás névleges bére ötven szá­zalékkal emelkedett, a királyi ..bért” háromszáz százalékkal emelték. Nem csoda, hogy Athénben egyre elégtelenebbül harsog a ki. állás: „Egy köztársasági elnök sokkal olcsóbb!...” g. e. , i POLITIKAILAG MODER­­NIZALÖDOTT. Adenauer Washingtonba látogat Provokációs lárma az Egyesült Államokban Orömtüntetés Jemen fővárosában a monarchia megdöntése, a köz­társaság kikiáltása után. (Te lefoto—MTI Külföldi Képszolgálat) hogy most fellebbent a fátyol, az napjaink gyorsan pergő eseménye­inek köszönhető. Az események, melyek a köztár­saság kikiáltásához vezettek, az ország 72 éves uralkodójának, Ahmed királynak elhunytéval kezdődtek. „A RETTENETES IMÁM" így emlegették alattvalói, célozva arra,, hogy a mohamedán mo­narchikus országokban az uralko-Washington Kuba-ellenes tervei aggasztják a svéd kormányt és az angol kereskedelmi hajózási kamarát Stockholm A svéd külügyminisztérium szó­vivője közölte, a svéd kormány washingtoni nagykövetsége útján tudomására hozta a Kennedy-kor­­mánynak. aggodalommal töltik el Washingtonnak a Kubával folyta­tott kereskedelmi hajózás korlá­tozására irányuló tervei. A szóvivő szerint a svéd kor­mányt kölönösen az aggasztja: az amerikai rendszabályok miatt korlátozásokat kell majd elszen­vednie az egész nemzetközi ten­geri teherhajózásnak. London Az angol kereskedelmi hajózási kamara kiadott közleményében szintén „nagyon komoly aggodal­mát” juttatta kifejezésre a Ken­­nedy-kormánynak a Kubával fennálló hagyományos hajóforga­lom megbénítására törekvő elgon­dolásai miatt. (MTI) ÓRIÁSI VÁLASZTÉK! Leértékeli hanglemezek 3,—, 4,—, 10,—, 20,— Ft-os áron kaphatók. Normál és mikro-, tánc- és művészle­­mezék. Keresse fel a szaküz. leteket. 1446 narchia végét, ugyanis a trónon őt követő fia, Mohamed al Badr herceget, az addigi miniszterelnö­köt, had- és külügyminisztert a hadsereg megadásra szólította fel. Az elutasító válasz után a páncélosok tüzet nyitottak palo­tájára. Egyes jelentések szerint az újdonsült király a romok között lelte halálát, mások szerint elme­nekült és állítólag életben van. A LEGSÖTÉTEBB KÖ­ZÉPKORBAN tartotta a családi birtoknak tekin­tett országát Ahmed, ez a négy-4. Ahol a fény születik Napok óta lakói vagyunk ennek a modern, és nagyon barátságos városnak, Volgográdnak. Virágil­lat és tisztaság mindenütt. A köz­épületek homlokzatán vörös neon. betűs jelszavak olvashatók a mun­káról, a békéről, a kommunizmus­ról. Szemben velünk, az Inturiszt­­szálló tetején Lenin-idézet világít az éjszakába: „Kommunizmus egyenlő szovjet hatalom, plusz az egész ország villamosítása.” Azóta negyven esztendő telt el. békés évtizedek, vérzivataros esz­tendők. És Lenin álma már-már közel a teljes megvalósuláshoz. A várostól délre, csak alig né­hány lrilométerre, már működik a világ legnagyobb vízierőmüve. Az erőmű kilométeres hídján ál­lunk. Zuhogó víz hűvöse száll ar­cunkba. Minél messzebbre nézünk, annál kékebb a víz, s belevész a távoli zöld partokba. Alattunk ha­talmas turbinák lapátjai forognak, fölöttünk dróthálóba sűrűsödnek a vezetékek. A csarnokba lépünk. Monoton hangon zúg a huszonhárom turbi­na. Vörös hátuk, mint óriási pó­koké, ragyog a neoníényben. Em­bert alig látni körülöttük. Megtud­juk, hogy egy műszakban csak nyolcán dolgoznak. Az emberek helyett fallá sokasodó számológé­pek, vezérlőművek Irányítják a termelést. Rajtuk gombszerü pa­rányi lámpák ezrei jelzik a turbi­nák működését. Vasbeton-fái mellett visz utunk a csarnokban. Kívülről tenger fek­szik neki. Jóval a víz szintje alatt Az amerikai olajtársaságokkal fé­li berlini kérdés körül nyes üzleteket kötött, de például a Kínai Népköztársasághoz is 1958- tól kezdve barátsági szerződés fűzte. Csat Jakozott az Egyesült Arab Köztársasághoz, majd kilé­pett az unióból, csupán a világ egyik legelmaradottabb országa nem változott: 95 százalékban analfabétát vett át az új köztársa­ság. SZAUD KIRÁLY, a halott imám testvére, most az új trónkövetelőt, Hasszán herce­get segíti. A királyság azonban Jemenben már halott, s csak bor­zalmas emlékei élnek. Kováts Andor New York (TASZSZ) Az amerikai hírügynökség csü­törtöki bonni jelentései szerint Adenauer nyugatnémet kancellár novemberben Washingtonba láto­gat, hogy ott tárgyalásokat folytas­son a „berlini kérdésről”. Mint a (JPI bonni tudósítója írja, Aden­auer „hangsúlyozni kívánja azt a meggyőződését, hogy a Nyugatnak semmilyen engedményt nem sza­bad tennie a berlini és a német kérdésben. A kancellár kerülni akar minden olyan lépést, amely Berlint négyhatalmi státusának bármiféle megváltoztatását vonná maga után”. Ugyancsak az UPI jelenti, hogy Adenauer látogatását Schröder külügyminiszter készíti elő, aki­nek október 13-án kell Washing­tonba érkeznie, hogy megbeszélé­seket folytasson Kennedy elnök­kel és Rusk külgyminiszterrel. A TASZSZ New York-i tudósí­tója ezzel összefüggésben megálla­pítja, hogy a Kuba-ellenes készü­lődés és hisztéria mellett az utóbbi időben egyre nagyobb lármát csapnak az Egyesült Államokban a német kérdés, valamint a nyu­gati hatalmak úgynevezett nyugat­berlini jogai körül. Az elmúlt na­pokban az amerikai kormány olyan felelős képviselői, mint McNamara hadügyminiszter és Robert Kenne­dy igazságügyminiszter, igen har­cias nyilatkozatokat tettek és azzal fenyegetőztek, hogy atomfegyvert alkalmaznák, ha meg kell védel­mezni az Egyesült Államok és szövetségesei „életfontosságú ér­dekeit” Nyugat-Berlinben. (MTI) Gulyás Sándor: Utazás a Szovjetunióban vagyunk. Mesterséges tenger, kö­zel akkora, mint hazánk. Hajdan, nem is olyan régen, emberi tele­pülések voltak a helyén, ma víz, víz, amerre csak nézünk. Turbiná­kat hajt, uramot ad az országnak. A villamosenergia szétiramlik a drótokon, nyomában fények gyúl­­nak a városokban, falvakban, gé­pek üzemelnek gyárakban, földe­ken. Vezetőnk sugárzó arccal beszél erőművükről, s mi őszintén cso­dáljuk méreteit. De ha azt gon­dolnánk, hogy büszkesége lokálpat­riotizmusból ered, tévednénk. Sze­me felcsillan, kezével kelet felé mutat, amikor arról beszél, hogy Szibériában már épülnek az ennél is nagyobb kapacitású erőművek. Elhisszük neki, hogy legalább annyira sajátjának érzi azokat, mint ezt itt, ahol dolgozik. ... És fények születnek majd új. ra és újra, egyre több. egyre erő­sebb fények szerte a hatalmas Szovjetunióban — a kommuniz­mus lenini fényei. Hazafelé Tegnap este még a volgográdi planetáriumban ismerkedtünk a csillagos égbolttal. Az űrhajók su­hanó fényes pontját kísértük sze­münkkel, amint a város fölött ha­ladtak. Ma reggel elbúcsúztunk a komszomolistáktól, akiknél felejt­hetetlen estét töltöttünk, s akik­kel nagyon összebarátkoztunk. A részünkre lefoglalt hálókocsiban elhelyeztük a csomagokat, s búcsút intettünk vendéglátóinknak, és már indultunk is Moszkva felé. A Volga ezüstösen csiljogott a reg­geli fényben. Még egy felvétel a városról... s a többi már csak emlék. Moszkvában csaknem egy teljes napunk volt a hazaindulásig. Sza­bad programként sétát tettünk az ismerős fővárosban. Ügy is mond­hatnám, bámészkodtunk egy ki csit. Elvetödtiink a Rosszija Film­színházhoz, a világhírű Tretyákov. képtárhoz, amely előtt a „Ková­csoljunk ekevasat a kardokból” fel iratú szobor állt. Megpihentünk a Marx téri szökőkútnál, s egy ko­­pejkást dobtunk a medencébe, hogy viszontláthassuk Moszkvát. Mögöttünk Marx Károly melegte­kintetű lcőszobra. Figyelmeztet mindannyiunkat, hogy a pioleta­­riátusra még nagy feladatok vár­nak. És talán sehol, sem érzik ezt annyira, mint éppen itt, a Szovjet­unióban. Szállodánk előtt már berregnek az autóbuszok. Viszontlátásra! Vi­szontlátásra! — hangzik sok nyel­ven a búcsúzás. A szemünk mintha egyszerre mindent össze akarna gyűjteni, ami szép, ami kedves... Szép volt, igaz volt. De vár már bennünket az otthon, vár a ha­zánk, vár a munkakörünk. Elhagyjuk a pályaudvart. Űj vá­gyakkal telve rohanunk a síneken. Útközben értesülünk a rádióból, hogy a két űrutas szerencsésen föl­det Áztán dalok csendülnek fel a végtelen tájakról, a ■ szovjet emberekről. Szívünkben áradó tiszta érzéseket gyújtanak ezek az orosz dalok, mert bennük egy me­legszívű nép lelke muzsikál. Barátként jöttünk, testvérként távozunk. Harminc óra utazás után elér­tük a határt. A vágy vonatán ez­alatt otthon jártunk. A tájnak is integettünk már, az egybesimuló szovjet—magyar tájnak. Mire fel­ocsúdtunk, már hazunk földjén nyargalt velünk a gyors. Az ér­zés, ami eltöltött, Radnóti Miklós szavait juttatta eszembe: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám...” Amikor most az írás végéhez érek, még egyszer újra megrohan­nak az emlékek, az elmondottak és el nem mondották egyaránt. Ügy vélem, mindennél többet mond a vágyam, amit újra érzek; — szeretném még látnj ezt a ha­talmas és szép országot. Addig is viszontlátásra Moszkva, viszont­látásra Volga-part! (Vége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom