Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-09 / 236. szám

1963. október 9. 5 Kedd Remekül választottak — Két kislányt keresek — ezek­kel a szavakkal nyitok be a szege­di tanárképző főiskola tanulmányi osztályának ajtaján. — Szervusz — üdvözöl örömmel egy kordibársony kabátos fiatal­ember. — Nézd csak! A Simái Misi! — kiáltok fel és összeölelkezem régi barátommal, a megyénkben is jól ismert költővel és tanárral, ö nyomban tolmócsolómmá szegő­dik, s így Elek József elvtárssal, a tanulmányi osztály vezetőjével pillanatok alatt tisztázzuk, hogy honnan jöttem és mi okból kere­sem a két kislányt, a Mezőhegyes­re való Németh Annáit és Szent­­miklósi Ilonáit. Nyomban kartono­kat néz át, tanrendet tanulmá­nyoz, jobbra-balra telefonál, vagy­is magyarán: mozgósítja őket. Közben azért beszélgetünk is. Sok jót mond a két kislányról. A me­zőhegyese tanács jól választott — mondja, amikor kettőjüket sze­melte ki ösztöndíjra. Várakozás közben arról is be­szélünk, hogy az ösztöndíjjal-segí­­tés mit mutat a tanulmányi osz­tály szemével? Tavaly százan vol­tak. Az idén még többen. Békés és Szolnok megye viszi a pálmát. Meglepetéssé! halljuk, hogy mi­lyen jelentős összegeket áldoz ta­nulmányi ösztöndíjra az ily mó­don ide kerültek szűkebb pátriá­ja; megyéjük, városuk, községük. Az átutalt összegekből az osztály havonta 70 ezer forintot fizet ki a hallgatóknak. Ebből 35 ezer a tár­sadalmi ösztöndíjasoknak jár, ami azt jelenti, hogy személyenként 400-tól 600 forintig terjedően kap­nak tanulmányi előmenetelük sze­rint. Sajnos, szépséghibája is van a dolognak, amin elsősorban a megyék segíthetnének. A mini­mum és a maximum között ők szabják meg, hogy milyen összegű ösztöndíjjal „rajtoltatják” lányai­kat, fiaikat. így aztán — mondjuk — „A” megye már az év elején nyomban 450, 500 forintot juttat az övéinek, míg a „B” megyebeli csak 400-at kap. Az utóbbi, ha je­zov. — Elmehet, Szuhova pol­gártársnő. Szemin kikísérte az asszonyt, aztán visszajött, s leült az ágy mellé. Azizov folytatta a kihallga­tást — Ezek után, Scsuko, azt hi­szem érti, miért nem jelentkezett ez az ember a rendőrségen. Vagy még mindig nem világos minden? Akkor megmagyará­zom. Azért igyekezett bejutni a lakására, hogy legyen még ideje az ön bőröndjébe csempészni ezt az újságot, amelyen a rejtjeles írás álL — Miért? — kiáltott fel hirte­len Scsuko, miközben könyöké­re támaszkodott. Egészen bele­­vörösödött az erőlködésbe. — Miért?! Azizov vállat vont. — Mert ugyanolyan külföldi kém, mint maga. S lebuktatta magát. Először megrendezte a villamosban a zsebmetszést, zajt provokált, s elérte, hogy magát letartóztatták. Aztán el­ment a maga lakására, s belop­ta a bőröndjébe az újságot. Na­gyon egyszerű volt a számítása. Ha egyszer letartóztatták magát, gondolta, akkor házkutatás is lesz. Akkor pedig megtalálják a rejtjeles újságot. A rejtjeles szöveget megfejtik, s a szovjet kémelhárító szervek rájönnek, kivel van dolguk. És megsemmi­sítik az ügynököt. Vagyis ma­iit. les vagy ha kitűnő is lesz, fél, esetleg egy év múlva is még csak ott tárt, ahonnan a másik, közepes eredménnyel startolt. Ily módon a „B”-kategóriabeliek jogos összeha­­sonlítgatása miatt, náluk csökken az ösztöndíj ösztönző hatása, ami igen célszerűtlen valami. Pedagó­gusoknak és diákoknak az a véle­ményük, hogy jó lenne, ha a me­gyék összehangoltan, azonos fo­kozatokban egyeznének meg az ösztöndíjak összegét illetően. Nyílik az ajtó. Tisztelettudóan és mégis magabiztosan lép be és üdvözöl minket Német Anna. Fe­kete hajú kislány. Szeme, tekinte­te csupa értelem, csupa érdeklő­dés. Nyomában ott van Szentmik­­lósi Ilona. Fellépésben, arckifeje­zésben Anna mása, csak ő vilá­gos-, mondhatni szőkés-bama és valamivel magasabb. Elek József a társalgóba kalauzol, mondván, hogy ott zavartalanul megtörtén­het az „interjú”. Ilonkának órája lesz, vele kez­dem a beszélgetést. „Sablonos” és mégis mindig új történet az övé is, mint minden emberé. Szülei a Mezőhegyesi Cukorgyárban dol­goznak. Mezőhegyesen született, Battonyán érettségizett. Arra ké­rem, hogy szívre tett kézzel, na­gyon őszintén mondja meg; való­ban azzal a szándékkal fogadta el az ösztöndíjat, hogy a falujában fog tanítani? Csodálkozva tekint rám: — Már ötödikes általános isko­lás koromban tanítósdit játszot­tam. Egyik nagybátyám is peda­gógus. És, hogy a falumban ta­nítsak? Ez csak természetes. Tud­ja, milyen jó érzés azok között lenni, azok gyermekeit tanítani, akik közt születtem és nevelked­tem? Megtisztelő is. Sőt, nem is bel-, hanem külterületet vállal­tam, az 57-es majort! Így még jobban érzem majd, hogy mivel is tartozom az én Mezőhegyesem­nek. Egyébként érettségim kitűnő. A gimnázium után a cukorgyár­ban dolgoztam egy évig. Egyszer váratlanul behívtak a tanácsra és megkérdezték, hogy lenne-e ked­Scsuko mesterkélten erőltetve elnevette magát. — Durva módszerekkel dol­goznak nyomozó polgártárs. Megvásárolták az öregasszonyt. Meg azt a szakállas öreget is. Az újságot pedig maguk tették a bőröndömbe. Maszlag az egész, főnököcskéim. Meg akarnak etetni vele, ezredes. De én nem vagyok veréb, én nem veszem be ezt a maszlagot. — Azt mondja, maszlag? — Azizov felállt. — Szemin őr­nagy! Hívjon kocsit. — Aztán Scsukóhoz fordult. — Készül­jön, azonnal indulunk. Scsuko hunyorogni kezdett. — Idegeskedik a kedves fő­nök ... Éppenséggel nem az öreghez akar vinni? — Fejével az öreg fényképére intett. — Őhozzá magához. Csak alig­ha telik benne majd nagy örö­me. Azizov ezredes kocsija a nap folyamán már másodszor tette meg az utat Bakutól a kis ten­gerparti faluig A sofőr meg a kísérő felemelte Scsukót, s be­vitte a lakásba. A szobában minden változat­lan volt. Csak a padlón heverő hullát fedték le pgy lepedővel. Scsukót leültették, a sebesült lába alá pedig kisszéket tettek. Azizov jeladására felemelték a lepedőt, s a halottat arccal fel­felé fordították. Scsuko íelszisüzent. vem azzal a kötelezettséggel, hogy hazajövök tanítani, a szegedi ta­nárképzőbe menni? Képzelheti, hogy megörültem. A szívem a torkomba ugrott, úgy vert. A folyosón élesen felberreg a csengő... — Jaj,' elnézést, kezdődik az óra... És Ilonka kezet ráz, elsiet. Annuska mondja még meg, hogy hallgatótársa és barátnője mate­matika—műszaki—kémia szakos, meg hogy öten vannak testvérek. Neki pedig húgocskája van. Anyu otthon él a háztartásban — me­séli —, apu a mezőhegyesi gépja­vítóban vasesztergályos. Ő Makón érettségizett, ugyancsak kitűnően. A főiskolán magyar—történelem —ének szakos. — Nyolc évig tanultam zongo­rázni. Otthon, anyukámmal min­dig énekeltünk, a magunk szóra­kozására ... Ezért választottam az ének szakot. Rengeteget olva­sok, » szeretem az irodalmat, a magyart és a történelmet, ami ugyancsak olvasmányos. Egész sor szakkörre jártam, a politech­nikai oktatás rám eső részében is otthonos leszek. Én is tanítósdit játszottam, mint Hu( csak már egészen pici koromban. Amikor megtudtam az ösztöndíjat, napo­kig aludni sem tudtam örömöm­ben. Most élek először kollégiumi életet. Megszerettem. Harmincha­­tan vagyunk. Jó barátnőm Ilun kí­vül a kiskunfélegyházi Tisza Évi. Aztán meglepő fordulattal feje­ződik be az interjú. — Nagyon szeretem a falusi éle­tet, én is külterületen fogok ta­nítani. Gyönyörű lesz majd va­lamelyik majorban!... Miközben ezt mondja, tekinte­te a távolba réved, talán már ma­ga előtt látja az osztályt, az irka fölé hajoló buksi fejeket, melyek­be ő plántálja a tudás drága mag­­vát... Ahogy elnézem, elismerő­en gondolok a mezőhegyesiekre: úgy érzem, mindkét ösztöndíjasuk esetében — remekül választottak! Huszár Rezső — Ügy látszik, megismerte — mondta Szemin. Azizov ezredes magához in­tette az egyik beosztottját. — Hozzon ide mindent, amit a rejtekhelyen találtak. A nyomozó egy csomagot ho­zott a szobába. Az asztalra tet­te, s kipakolta. Két fémdoboz volt benne, mindkettőn kapcso­lók és skálák voltak. — Nézzen ide, Scsuko — mondta Azizov. — Ez rádióle­adó. Ez a kisebb doboz pedig a hozzávaló energia-telep. Látja, a1 vezetékek össze vannak kötve. Tehát az áramforrás be volt kapcsolva. Azizov elfordította az egyik gombot. Kattanás hallatszott, s megvilágosodott a készülék hangolóskálája. A következő pillanatban enyhe recsegés, sus­torgás hallatszott a fülhallgató­ban. — Minden rendben. Működik. — Azizov Scsuko füléhez tette a hallgatót. Néhány másodpercig ott tartotta, aztán kikapcsolta a készüléket. — Tegnapelőtt ennek a leadónak a gazdája a szovjet kémelhárító szervek kezére ad­ta magát. Aztán elment a laká­sára, és odacsempészte azt a tit­kosírásos újságot. Azzal a meg­győződéssel jött ebbe a faluba, hogy magának csengettek. Visz­­szajött és bekapcsolta ezt a rá­­dióleadót. A góllövő zenész Vidám, itt-ott meghökkentő hu­morú csehszlovák film „A góllö­vő zenész”. A főhős: a zenéhez, sporthoz nem sokat értő fiatalem­ber bekerül egy jéghoki-csapatba. Mondanunk sem kell, mennyit csetlik-botlik, és a kihegyezett élű komikus helyzeteken rengeteget derülhet a néző: (A medgyesegyházi Vörös Csil­lag filmszínház mutatja be 1962. október 9—10-ig.) X Gyümölcsöt szedtek és kukoricát fosztottak a szarvasi felsőfokú óvónőképző hallgatói A szarvasi felsőfokú óvónőkép­ző hallgatói az elmúlt szombaton a békésszentandrási Ifjú Gárda Tsz-ben a termelőszövetkezeti ta­goknak a gyümölcsszedésben segí­tettek, majd pedig a Csabacsűdi Állami Gazdaságban kukoricát fosztottak. A gazdaságban meg­elégedéssel nyilatkoztak munká­jukról. Az óvónőképző KISZ-szervezete a közelmúltban tartotta meg első taggyűlését, melyen megvitatták a KISZ-alapszervezet és a kollé­gium évi munkatervét, valamint az első évfolyam hallgatóiból ki­bővítették a KISZ és a kollégium vezetőségét. Milyen törekvések vannak Orosházán a dolgozók iskolájáért A város művelődési osztályának az a törekvése, hogy Orosházán és környékén a dolgozók iskolá­jának minden típusa működjék. Az 1. számú általános iskolában most indult szakmai továbbkép­zés. Az ipari dolgozók részére 10, a mezőgazdaságiak részére 5 hó­napos időtartamú, egy-egy tanév­ben. A tanyavilágban négy éve működik dolgozók iskolája. Az ideit is megszervezték már. Mi­nisztériumi kísérletként, a pusz­­taszentetornyai Béke Tsz-ben, a Mjelnyikov-mozgalom meggyöke­­resítése érdekében, kezdetét ve­szi az úgynevezett összevont taní­tási módszer, mely által, különö­sen a tanyavilágban, a felnőttek al­só tagozatú oktatása közvetleneb­bé, alaposabbá válik. Az orosházi Üj Élet Tsz és a Dózsa Tsz tag­sága részére — ugyancsak a jobb tanítás érdekében — bent a vá­rosban indítanak esti iskolát. Kiváló könyvterjesztő Urbán Ferencnét, a Békés me­gyei Tanács Irodaházának portá­sát, a békéscsabai könyvesbolt bizományosát az üzemi könyv­terjesztés és könyvpropaganda terén végzett több éves kiváló munkájáért elismerő oklevéllel tüntette ki a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa kulturális, agitá­­ciós-propaganda osztálya és a Művelődésügyi Minisztérium ki­adói főigazgatósága. Urbán Ferencné mái- nyolcadik éve foglalkozik a könyvek árusí­tásával, terjesztésével portási kis fülkéjében. Átlagosan ötezer fo­rint értékű könyvet vesznek meg tőle havonta a tanácsi dolgozók és az irodaházban megforduló Iá-1 togatók. Voltak olyan időszakok, |i amikor „rekordforgalmat” ért el: tavaly novemberben, december­ben, s az idén januárban 36 ezer forint értékű könyvet vásároltak a' portásfülkében. Az eredményes könyvterjesz­tésnek az a „titka”, hogy a kiváló bizományos jól ismeri vevőinek irodalmi ízlését,' kívánságát. S nem sajnálja a fáradságot hogy felhívja a figyelmet egy-egy új könyvre, szépirodalmi, tudomá­nyos, ismeretterjesztő, politikai, szakmai kiadványra vagy útleírás­ra. Sok vevőjét ő tette rendszeres könyvvásárlóvá és olvasóvá. Nem­csak eladó, hanem nevelő hatású munkájával jelentősen elősegíti a művelődést, éppen ezért a tanács is támogatja könyvterjesztését. Az ÉM. 44. 8z. Építőipari Vállalat Budapestre felvesz kőműveseket, ácsokat, állványozókat, lakatosokat, vasbetonszerelőket; ÉM.-vizsgával rendel­­kező könnyűgépkezelőket, kubikosokat vegyes munkára és férfi segédmunkásokat. Tanács-igazolás és munkaruha szükséges. Szállást és napi két­szeri étkezést biztosítunk. Jelentkezés: Budapest V., Kossuth L. tér 13—15. 50961 (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom