Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-02 / 230. szám

1962. október 2. 5 Kedd Kiküldött munkatársunk jelentése a Jókai Színház tájbemutatójáról: A „Majd as utánpótlás Orosházán 99 FV(/| ííimU Szemtől szembe Ügy kezdődött, hogy a Békés megyei Jókai Szánház „utánpótlás válogatottja” szombat este Oros­házára utazott, hogy kemény küz­delmet vívjon a helyi „Búskomor­ság” együttese ellen. Igazi rang­adó hangulat uralkodott a mint egy hatszáz főnyi nézősereg köré­ben, amikor nem egész tízperces Pulóver késéssel (ilyen jellegű mérkőzésen ez igazán ritkaság) megkezdődött a játék. Már az első percekben a ven­dégek vették át a játék irányítá­sát. Vérpezsdítő zenével, dallal, tánccal fergeteges támadásokat vezettek az ellenfél kapuja felé, aminek hamarosan meg is lett az eredménye. Felhangzott az első taps, és ezután már az sem zök­kentette ki a vendégek csatárso­rát a jó játékból, amikor egy for­más Déry—Széplaky akciónál nem egészen csendesnek mondható székzörgetéssel mintegy száz elké­sett szentetornyai szurkoló helyet foglalt a lelátón. így aztán nem csoda, hogy a békéscsabaiak már az első harmad végére megszám­lálhatatlan gólt lőttek az ellenfél hálójába. , A második harmadban sem vesztett a játék már említett ira­mából — sőt! Boross István kore­ográfus „mesternégyes” twisztje teljesen levette lábáról a szurko­lók egyelőre még ingadozóit. Most már teljesen egyértelmű buzdítás­sal megismételtették az akciót. Ekkor roppant össze az ellenfél, már csak a vendégek uralták a mezőnyt — szinte hiba nélkül mutatták be ezt a különös műfajú iskolajátékot. A nagy siker hírére a játékidő utolsó részét már Szepesi György közvetítette. (Csak egy kicsivel jobb lett volna az a magnó-felvé­tel!) Buzdítása jó talajra hullt, a játékosok mintha még jobban szárnyra kaptak volna. Egyre-más­­ra potyogtak a gólok, amit most már senki' sem számolt. A finálé aztán feltette a koronát a győze­lemre — a közönség nagy taps után vidáman hagyta el a néző­teret. A mérkőzés után az öltözőben Miszlay István rendező, Orosháza szülötte, Fülöp Kálmán társaságá­ban (a dalszövegíró, ki élete első bemutatójára utazott Orosházára, a rádióból jól ismerjük slágereit) vártai a játékosokat. Mindketten melegen mondtak köszönetét a jó alakításokért a Romvári Gizi, Szo­­boszlai Sándor, Dénes Piroska; Beck György, Darabos Ferenc, Dé­ry Mária, Marinkovics Zsuzsa, Széplaky Endre, Boross István, Székely Tamás, Horváth Magda, Padur Teréz, Kürti Lajosi és Ben­­de Attila összeállítású „utánpót­lás” együttesnek. A gratulálok között voltak még: Kaszai Pál, a színház igazgatója, Vass Károly főrendező, Orosháza város és a környékbeli falvak megjelent szurkolói, valamint a rangadó krónikása; akit elkapott a sporttudósítók heve, amin ne csodálkozzon a kedves olvasó, hi­szen így lesznek vele önók is, ha megnézik ezt a kedves történetet. Medveczky László őszi falusi könyvheteket rendeznek október—november hónapban a földművesszövetkezetek ősszel igen kellemes viselet a kö­tött gyapjúpulóver. Munkába, kirándulásra, utazáshoz jól hasz­nálható. Képünkön egy elegáns gyapjúpulóvert mutatunk be a Körös Állami Áruház modelljei­ből. Kiegészítője az ötvös nyakék. Október-november hónapban őszi falusi könyvheteket rendez­nek a földművesszövetkezetek. A könyvbarát-mozgalom keretében — házról házra árusítva — nem­csak a községekbe, de a legeldu­­godtabb tanyára is eljuttatják ez alkalommal a falusi lakosság kö­rében érdeklődésre számító szak­könyveket és szépirodalmi alkotá­sokat. A Szövetkezetek Országos Szö­vetsége felhívása alapján az őszi falusi könyvhetek idején vala­mennyi földművesszövetkezeti bolt foglalkozik könyvárusítással Egy cseh kommunista mártír lánya az élet könnyebbik oldalát tekintő, elpuhult emberré válik, holott jó állása, megbecsült mun­kaköre van. Most is olyan emberhez akar férjhez menni, aki ha­sonló módon kíván élni: csak neki mindennap jól menjen, semmi más nem érdekli. Olga Valentová azonban egy drámai fordulat kö­vetkeztében rádöbben arra, hogy mennyire semmibe vette édes­apja emlékét, mennyire méltatlanul viselte családja nevét. Új éle­tét azzal kezdi, hogy szakít udvarlójával és egy igazabb, tisztább szerelem képét festi képzelete elé és talán nem is alaptalanul, (Bé­késcsabán a Szabadság mozi mutatja be október 2-től 3-ig.) Rádió- és televízió-műsor SZÉKI)A, 1962. OKTOBER 3. KOSSUTH RÁDIÓ; 8.10 Könnyűzene nagymamáknak. 9.00 Sodrásban. 9.30 Lakmé. 10.10 Üttörő-híradó. 10.30 Né­met zenei hét. 10.52 Napirenden . . . 10.57 Bartók: Divertimento.. 11.25 A Szabó család. 12.15 Részletek Kálmán és Huszka operettjeiből. 13.00 Válaszo­lunk hallgatóinknak. 13.15 Mozart: Esz­­dur divertimento. 14.00 Legenda a jel­lemről. 14.20 Könnyűzene. 15.1Ö Utas a Göncöl szekerén. 15.30 Zenekari muzsi­ka. 16.05 Az Al-Dunától a Keleti-ten­gerig. 16.15 Klasszikus operettek. 17.15 Lajtha László: VII. Vonósnégyes. 17.35 Csodavárók. 18.30 A Magyar Rá­dió és Televízió népi zenekara játszik. 19.05 Falusi klub. 19.25 Négyszemközt David Ojsztrahhal . . . 19.50 Jó éjsza­kát, gyerekek! 20.00 Esti krónika. 20.25 Tánczene. 20.50 Elveszett paradicsom. 23.20 Könnyűzene éjfélig. 24.00 Hírek. 0.10 Éji zene. PETŐFI RÁDIÓ: 14.20 Magyar szer­zők kórusai. 14.40 Orosz nyelvlecke a VI. osztályosoknak. 15.00 Könnyűzene. 16.05 Dalok és hangsze^pzólók. 16.40 Aragon verseiből. 16.55 Tánczene. 18.10 Zenekari muzsika. 18.45 Külföldi tudó-Ivemre hamarosan valami len­gyelt tettek, aki a keletről hozott munkások közül való volt, en­gem meg behívtak katonának. Jó másfél esztendőt lehúztam Fran­ciaországban, aztán pedig végig­csináltam Rommellel az egész afrikai hadjáratot. Majdnem ott is hagytam a fogamat. Az utób­bi másfél évet a keleti fronton töltöttem. Vagy húsz nappal ezelőtt a századparancsnokom megdicsért az egész egység előtt, amiért el­hárítottam egy tüzet az élelmi­szerraktárban, amely mellett szolgálatot teljesítettem. Felol­vasták a parancsot, hogy jutal­mul hazamehetek szabadságra. Lehetséges, hogy nem is él­tem volna a szabadsággal, hi­szen őszintén megvallva nincs kihez utaznom. De vagy há­rom nappal előbb, hogy ez az eset történt, levelet kaptam ba­rátomtól. Max Wiesbachnak hív­ják. Együtt dolgoztunk az ost­­burgi hadianyaggyárban. Na­gyon rendes volt hozzám, sőt egyszer még ki is állt mellettem, amikor a mester, akinek valami miatt nem tetszettem, befeketí­tett a főnökségnél. Oh, Max osztályon felüli hegesztő! Még a a gyár igazgatója előtt is tekin­télye van. Max levele a legközömbösebb dolgokról szól: ez egészséges, amaz betegeskedik, az időjá­rás ilyen meg olyan, a gyárban minden a régi. De, ahogy mon­dán) szokás, a sorok között ol­vasva éreztem, hogy valami foglalkoztatja, nyugtalanítja őt. A levele végén ezt írta: „De jó lenne, ha sikerülne néhány nap­ra hazaruccannod!” Arra gon­doltam: lehetséges, hogy valami baj érte, és most segítségre, jó tanácsra lenne szüksége. Miért ne menjek el Ostburgba, ha egyszer lehetőségem van rá! És elutaztam. Az első éjszakán csaknem hajnalig beszélgettünk Max-szal. A következő napon úgyis a délutáni műszakban dolgozott. Másnap este, amikor már megvacsoráztunk és ké­nyelmesen fújtuk a füstöt, Máx közelebb hajolt hozzám. Hangját csendesebbre fogva mondta, hogy be akar avatni egy különös ügybe. Röviden a következőt mond­ta el. Az égjük éjjel — há­rom héttel azelőtt, hogy én sza­badságot kaptam — kopogtak Max ajtaján. Már aludt. A ko­pogásra felkelt az ágyból. — Ki az? — kérdezte Max az ajtóhoz lépve. — Nyissa ki. A Gestapo. Max velem együtt utálja a ná­cikat. Igaz, nem kommunista, de becsületes, egyenes, igazságos. Egyszóval igazi munkás... Ami­kor meghallotta, hogy éjjeli ven­dégei a Gestapo-pribékek, hirte­len megbújt az ajtó mögött. Mitévő legyen? Megszökni nem szökhetett, hiszen a lakása har­madik emeleti, s ráadásul csak egyetlen kijárata van, az, ame­lyik előtt a Gestapo emberei álltak. Maxnál nem volt oda­haza semmi törvénybeütköző dolog. Ezért úgy döntött, legjobb lesz késedelem nélkül ufót nyit­ni. Ezzel is mutatva, hogy a la­kás tulajdonosa nem fél sem a letartóztatástól, sem a házkuta­tástól, mert hiszen tiszta a lel­ke. Max így is cselekedet. Három fekete-egyenruhás lé­pett a Jakásba. — Ön Max Wiesbach? — kér­dezte a Hauptmann. — A Gans-Behmer gyár hegesz­tője? — Igen. — Víz alatt dolgozott már? — Vágni kell? — kérdezte vissza kissé félénken Max. — Vágni és hegeszteni. Max elmondta, hogy katona­korában a flottánál teljesített szolgálatot, ezért ismeri a víz alatti munkát. — Rendben van, öltözködjék fel és jöjjön velünk — rendel­kezett a Gestapo-tiszt. Max és kísérői néhány perc múlva már a gépkocsiban ül­tek, amely a ház előtt várako­zott. Előbb a gyárba mentek el. A Gestapo-tisztek megkeresték az ügyeletes mérnököt, s az enge­délyt adott, hogy magukhoz ve­gyenek a raktárból két hegesz­tőpisztolyt és hozzá két gáz­ballont. Az egészet betették a gépkocsi csomagtartójába. — Induljon — adott paran­csot a Hauptmann, miközben előreült, a sofőr mellé. A két másik tiszt hátra ült, közrefogva Maxot. Az autó el­indult. A gestapósok felhúzták a homályos üveget, amely az utasteret elválasztotta a söiőr­­kabintól, s elfüggönyözték az ablakokat. Max egy valóságos mozgóbörtönbe került. Megér­tette, hogy egy fpntos objektum­ra viszik, amelynek helyét ti­tokban akarják tartani. Max mindebből úgy ítélte, hogy a munka befejezése után feltehe­tően nem szándékozzák őt ki­végezni. Különben a Gestapo emberei nem tanúsítanának ek­kora elővigyázatosságot. Az utazás vagy két óráig tar­tott. A gépkocsi előbb Ostburg utcáin kanyargóit, aztán a váro­son túlra ment: nőtt a sebesség, kevesebb lett a fordulás. Az utolsó kilométereken már igen lassan haladt a kocsi, hol jobb­ra, hol balra dőlt élesen, mintha gerendák feküdtek volna ke­resztben az úton. Maxban ez azt a gyanút keltette, hogy er­dei csapáson mennek, s a szá­zados fák földből kiálló gyökeJ rein bukdácsol az autó. Erre vallott az a tompa zúgás is, amely valahonnan felülről kez­dett hallatszani. Szeles időben zúg így az erdő-Végre megállt a gépkocsi. Maxnak bekötötték a szemét. A gestapósok fogták kétoldalt, úgy szállt le a kocsiról. Most már, hogy az autómotor leállt, tisztán kivehető volt az erdő zúgása. S mindezen felül Max fenyőillatot érzett. (Folytatjuk) soké a szó. 19.05 Abrahám Pál: Ope­rettegyveleg. 19.35 Rádió-szabadegye­tem. 20.00 Mozart és a költők. 21.10 Könnyűzene. 22.10 Hangversenynaptár. 22.40 Balettzene. 23.00 Hirek. TV-MÜSOR: 18.10 Tanuljunk oroszul! 18.30 Találkozások. 19.00 Közvetítés a Jókai Színházból: Tiszta szívvel. Drá­ma 3 felvonásban. 22.00 Hírek. TV VI- lághíradó. OKTOBER 2. Békési Bástya: A vád tanúja. Békés­csabai Brigád: Az éjszakai vonat. Bé­késcsabai Szabadság: Szemtől szem­be. Békéscsabai Terv: Mindenki gyermekei. Gyomai Szabadság: Két szoba, összkomfort. Gyulai Er­kel: Holnap felnőtt leszek. Mezőko­vácsházi Vörös Október: A szép ame­rikai.' Orosházi Béke: Túl fiatal a sze­relemre. Orosházi Partizán: Szabad szél. Sarkadi Petőfi: A három testőr. Szarvasi Táncsics: Hintőnjáró szere­lem. Szeghalmi Ady: Az elveszett pa­radicsom. műsora Október 2-án este 7 órakor: PYGMALION József A.- és szelvény bérlet. Október 2-án este 19.30-kor Csabacsű­­dön: MAJD AZ UTÁNPÓTLÁS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom