Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-06 / 234. szám

1963. október 6. 6 Szombat Pusztaottlaka már nem puszta Vannak lakóhelyek, melyek ne­vüket valamilyen sajátos adott­ságnak köszönhetik. Ez az eset áll­hat fenn a zsírosföldű Pusztaott­­lakával is. Nem is olyan régen még egyetlen utcából állt az egész település, melyet körülvett a végtelen puszta. Se vasúti háló­zat, se más jármű nem zavarta nyugalmát. Igaz, vasút ma sem közelíti meg, de busz-járat naponta két­szer van, mióta elkészült a bekö­tőút a. másfélezernyi lakosságú fa­luban. Az elöljáróknak nem kellett — mint másfelé — „kimenni ä ha­tárba” megnézni, milyen termés várható, hiszen a tanácsháza, a legkijjebb eső ház, ott van a falu szélén. Azaz csak volt! Aki mostanában nem járt Pusz­­taottlakán, nem győz csodálkozni, mennyire megváltozott az arcula­ta ennek a tanyai jellegű falucs­kának. A legszembetűnőbb talán az új, hat-tantermes iskola, amely dicsőségére válna bárme­lyik nagyközségnek, vagy éppen városnak is. Ha van is ilyen a mezőkovácsházi járásban, bizo­nyára nem sok lehet. Tágas, vilá­gos, ablakai úgy csillognak a puszták messzeségei felé, mint egy gyöngyszem a napfényben. Minden tanteremben beépített esempekályhák, gyönyörű szek­rények, tükörfényes parketta és villanyvilágítás. A folyosókon fo­gasok és vízcsap, melyből felfelé szökik a víz. Hátul, a tágas udvaron lakások a pedagógusok részére. Szintén új épületben. Nem is lehetne ócska, ’hiszen tavaly még szántottak a helyén. Ottjártamban éppen egy érte­kezleten találtam a tantestületet, a községi elnököt és a járási ki­küldötteket, Tóth Zoltánt, Földi Jánost. Az iskolareformmal kap­csolatban az úgynevezett „hár­mas törvényt” vitatták meg. Jogtanácsosunk válaszol Egy olvasónk kérdezi Gyuláról: Mikor lesz érdemtelen valaki az öröklésre? Érdemtelen az öröklésre: a) aki az örökhagyó életére tört; b) aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítá­sát megakadályozta, vagy annak érvényesítését meghiúsította, illető­leg ezek valamelyikét megkísérelte; c) aki a hagyatékban való részesü­lés céljából az örökhagyó után tör­vényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében a ré­szesített személy életére tört. Az érdemtelenség nem vehető fi­gyelembe, ha az érdemtelenségre vezető magatartást az örökhagyó, illetőleg az. aki ellen irányult, meg­bocsátotta. Az érdemtelenségre csak az hi­vatkozhat, aki az érdemtelen sze­mély kiesése folytán maga örököl­ne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne. M. K. kérdezi Orosházáról: Az örökbe fogadott gyermek örökli-e az örökbefogadó vagyonát? Az örökbefogadott — az örök­befogadás fennállása alatt — az örökbefogadó vér szerinti leszárma­zójaként örököl. . Az örökbefogadás nem érinti az örökbefogadott törvényes öröklési jogát vér szerinti rokonai után. Az örökbefogadott után — ha az örökbefogadás az örökbefogadott életében nem szűnt meg — leszár­mazó és házastárs hiányaiban az örökbefogadó, illetőleg annak roko­nai örökölnek a törvényes öröklés szabályai szerint Ha az örökbefo­gadott után sem az örökbefogadó, sem annak rokona nem örököl, tör­vényes örökösök, az örökbefogadott vér szerinti rokonai. B. L. olvasónk kérdezi Gyomé­ról: Mit értünk egyenlőtlen mun­kaidő alatt? Olyan dolgozók részére, akiknek munkakörében rendszeresen megis­métlődő időszakos munkatorlódás fordul elő (pl. bérelszámolók, köny­velők), a túlmunka elkerülése érde­kében a vállalat igazgatója a szak­szervezeti bizottsággal egyetértés­ben a rendes havi (heti) munkaidő­kereten belül egyenlőtlen munka­időt állapíthat meg a következő sza­bályok szerint: a) Az egyenlőtlen miinkaidőbeosztásban dolgozó napi munkaideje — azokon a napokon, amikor dolgozik — 4 áránál keve­sebb és 12 óránál több nem lehet, b) A munka időbeosztást. lehetőleg úgy kell megállapítani, hogy egy­­egy osztályon belül az egyenlőtlen munkaidővel foglalkoztatott dolgo­zók naponkénti munkaideje azonos legyen, c) A tárgyhónapra vonatko­zó munkaidőbeosztást az előző hó­nap 25. napjáig a dolgozóval írás­ban vagy hirdetmény útján közölni kel! és azt a hő folyamán megvál­toztatni nem szabad1. A bolti dol­gozóknál a munkaidőbeos^tást egy­heti időtartamra is lehet közölni, de legalább egy héttel korábban. Azokat a munkaköröket, ame­lyekben egyenlőtlen munkaidőbe­osztást lehet megállapítani, a mi­niszter és a szakszervezet javasla­tára a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa határozza meg. Ki-ki a maga módján Ahmed Husszein kairói egyete­mi docens szokatlan módszert gondolt ki női hallgatói teljesít­ményének fokozására. Megígérte, hogy feleségül veszi azt a diák­lányt, aki az ő tantárgyából, a kereskedelmi jogból valamennyi vizsgát kitűnően teszi le. Ígéretét betartotta, rövidesen megtartja esküvőjét a 19 esztendős «Fatima el-Khelyvel. Felveszünk útépítésben jártas brigádokat azonnal, jelentkezés: Békéscsaba, Szarvasi u. 1. Telefon: 13—71. 71430 Az értekezlet után módomban volt néhány pedagógus vélemé­nyét meghallgatni új iskolájukról. Egy mondatba összesummázva nyilatkozataikat, így hangzik: „Ilyen iskolában öröm tanítani és tanulni.” No, de Pusztaottlaka csupán azért, mert új iskolát kapott, még mindig csak afféle tanya marad­na. Ez azonban — úgy® látszik — csak az első lépés volt. Az iskola körül egy egész új villaszerű ház­sor épült. Előtte betonjárda. Tehát egy új utca, a „Telep utca” és an­nak a sai-kán szintén egy új középület, amelynek a vakolatja még alig szikkadt meg. Itt lesz a hússzék elsejétől kezdve. Valamivel odább busz-garázs készül, mert ezentúl több busz-járat is. lesz Ottlakán. A busz váróterme szintén új. Így a tanácsháza már nem a legszél­ső ház a faluban. Egy új utca van kialakulóban, változik a falu ar­culata, elveszti a „pusztai vad” jelleget, községgé érik. A kultúrház felirata kétnyelvű, előtte elég szép számú termelőszö­vetkezeti dolgozót találtam. Sza­bad pártnap volt hirdetve. A pártkongresszus irányelveiről tar­tott előadást a megyei kiküldött. Sokan szóltak hozzá. A hozzászó­lásokból az is kicsendült, hogy náluk is még sok javítanivaló álcád', hogy az „Egyetértés” elne­vezésű gazdaság tagjai valóban egyetértésben éljenek. Egyelőre úgy vannak, mint egy iskola ta­nulói, kiknek egy része tanul, de a többiek lerontják az ered­ményt. Szerencsére egyre többen látják be, hogy az emelkedés útja első­sorban az ő munkájukon múlik. Kultúrházuk éz évi munkaterve sok olyan elő­adást. film szakmai tanfblyamot tartalmaz, amely hozzájárul, hogy a falu jellegével együtt az embe­rek tudata is felfrissüljön. Talán éppen ennek az új iskolá­nak a falai közül kerülnek ki majd olyan szakmunkások, értelmisé­giek, akikre nemcsak szüleik — egykori magyar, román, szlovák cselédek — lesznek büszkék, ha­nem az egész társadalmunk. Ivános Illés Emléksorok Gáli János tábornokról, Tótkomlós nagy szülöttéről Tótkomlós szülötte Gáli János tábornok, akit szülőhazájában alig ismernek vagy legalábbis igen kevesen tudnak róla, pedig a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa volt. Gáli János Zalka Mátéval har­colt egy sorban mint önkéntes a Spanyol Köztársaság védelmében. Az 1936-os év végén szervezték meg a 15. nemzetközi brigádot, melyben angolok, kanadaiak, cse­hek, lengyelek és magyarok tö­mörültek; parancsnokuk Gáli Já­nos tábornok volt. Hamarosan ki­emelkedő alakja lett a spanyol szabadságharcnak és a szabadság­­harcról szóló leírásokban vastag­betűvel szedik Tótkomlós szülött­jének nevét. Ügy gondolom, élettörténetének ismertetésével törlesztünk vala­mit abból az adósságból, mellyel a nemzetközi munkásmozgalom már-már elfelejtett egyik nagy alakjának tartozunk. Gáli János — eredeti nevén Gálic János — 1897-ben Tótkom­lóson született. Szülei többgyer­mekes zsellérparasztok voltak, akik gyermekeik iskoláztatására kevés gondot fordíthattak. Mint a többi zsellérgyerekek, ő is szol­gálni járt, majd az eszes, tanulé­kony fiút a kalocsai érsek sze­­gődtette inasnak. Innen hívták be közkatonának és került ki az első világháború orosz frontjára. A világháború Gáli János szá­mára orosz hadifogsággal záró­dott. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amely később belőle is új embert formált, a tomszki hadifogolytáborban érte. A szintén Tomszkban lévő Kun Béla, dr. Münnich Ferenc és más forradal­márok hatására felismerte osz­tályhelyzetét, fegyvert fogott és belépett a Vörös Gárda soraiba. A forradalmi harcok befejezte után a Szovjetunióban maradt, katonai akadémiát végzett és a Szovjet Hadsereg hivatásos tiszt­je lett. 1936-ban önként jelentkezett a spanyol szabadság védelmére. A spanyol köztársasági kormány tábornoki rangban megbízta a 15. nemzetközi brigád parancsnok­ságával, később pedig már had­osztályparancsnokká nevezték ki. Két évig harcolt a spanyol pol­gárháború frontjain a fasizmus ellen. A szabadságharc bukása után visszatért a Szovjetunióba és 41 éves korában, fiatalon meg­halt. Gáli János élete során a népek szabadsága védelmének követke­zetes harcosaként tűnt ki. Minden mozdulata értelmet, erőt sugár­zott, félelmetes hírű céllövő volt. Mesélik róla, hogy pisztolyával a feldobott pénzdarabot röptében is eltalálta. Az emlékezetes j ara­mai hadműveletben az úgyneve-» zett „B” hadosztályt vezette és irányította. A spanyol szabadság­­harc egyik legnagyobb csatája, amely a köztársaságiak győzelmé­vel végződött, nagymértékben az ő nevéhez fűződik. Az ütközet után a nemzetközi brigádok fő­biztosa személyesen kereste fel a j aramai hadszíntéren és köszö­netét, elismerését tolmácsolta Gáli János tábornoknak. Gáli János és harcostársainak bátor helytállásához, hősi cseleke­deteihez az adott erőt, hogy majd egyszer hazájuk és népük szabad­ságáért is, szülőföldjük felszaba­dításáért is fegyvert foghatnak. Ezt a vágyukat az egyik spanyol­­országi röplapban a következő­képpen fogalmazták meg: „Kötelességünk szülőhazánkkal szemben, hogy itt figyeljünk, ta­pasztalatokat gyűjtsünk, hogy egy napon elvégezhessük ezt a mun­kát otthon is!” Gáli János tábornok becsület­tel teljesítette hazafiúi kötelessé­gét, bár fiatalon halt meg, emlé­két őrzi a magyar történelem és szeretettel kell, hogy ápolják szü­lőföldjének lakói is. Zagyva Béla határőr őrnagy ■ ■■■■■■■■ :::::: :::::: :::::: JÓ NAPOT, TELEVÍZIÓ! Méhkeréken öt televíziós an­tennát számoltam meg, tehát öt készülék van a faluban. Az öt közül egyik az iskolában. Ezt vá­lasztottam ki, hogy közelebbi ismeretségbe kerüljünk, külön, ben is sok kérdésem lenne hoz­zá. A nagyszünetre érkezem, elő­ször üdvözöljük egymást Goron Sándor igazgatóval, majd Beilu Rodanti tanárnő és Martyin György tanár, az úttörőcsapat vezetője kalauzol el abba a tan­terembe, alifil hamarosan felis­merem nagyszemű ismerősömet, a televíziós masinát. — Jó napot, televízió! — kö­szöntőm, még mindig tisztelettu­dó ünnepélyességgel, mely fel­tétlenül kijár a korszak zseniális találmányának — jó napot, en­gedje meg, hogy... A televíziós masina közbeszól. — Jó, jó, értem. Szóval újság­író? Ne higgye, hogy ebben a kis faluban nem olvasunk újsá­got. Olvasunk! És meg is van a véleményem magukról. Minek piszkálják folyton a műsoro­mat?! Töredelmesen megvallom, hogy én csak egy, azaz egyetlen esetben ragadtattam magam efféle piszkálásra a tv-műsort és imitt-amott a technikai lebo­nyolítást illetően, és ez annyira elenyésző más kollégáim állandó televíziós görbe tükreivel szem­ben, hogy szóra sem érdemes. A méhkeréki tv megnyugszik, és hellyel kínál. — Üljön le, ide az első padba, hogy jól értsük egymást. Külön­ben Kékes vagyok. Gyorsan bemutatkozom és máris rátérnék a tárgyra, ahogy szokták mondani ilyen esetek­ben. Kékes úr viszont mintha meg­hátrálna. — Mit akar? Interjút? Tőlem? Hát ez meg micsoda formabon­tó ötlet? Hát tudok én beszélni? (Hajaj — gondolom —, sokszor többet is, mint kellene. Már vé­gigszalad bennem a gondolat, amikor eszembe jut, hátha gon­dolatot is tud olvasni ez a masi­na, elég. ördöngős hozzá...) Szerencsére nem tud. Vitá­zunk egy kicsit, aztán mégiscsak elhangzik az első kérdés. — Mondja kérem, hogyan ke­rült ide, a méhkeréki román .is­kolába? (Jó kérdés volt. Zöldes színű képernyője elmosolyodik, még ki is húzza magát egy kicsit. Politúrja fénylik, mint' a gyé­mánt.) — Hogy én? Nahát, figyeljen! Először az antennám készült el, a tanács csináltatta meg község­fejlesztésből. Akkor még úgy volt, hogy a tanács Munkácsyját hozzák ide, a gyerekek azonban másképp határoztak. írja csak! Huszonöt órát dolgoztak a ter­melőszövetkezetben, az egész fel­ső tagozat, sőt, többször a negye­dikesek is eljöttek. Mi lett a vé­ge? Pénz. A pénzből pedig meg­vettek engem és ide hoztak. Amint hallottam, nem is költöt­ték el mind, jutott még a nyári úttörőtáborra is. Tudja, hol voltak az én kis barátaim? A \

Next

/
Oldalképek
Tartalom