Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-31 / 255. szám

1MB. október 33. 6 Szerda Újabb szövetkezetek csatlakoztak az eleki kezdeményezéshez Az ősziek vetésével a hónapok óta tartó szárazság miatt me­gyénk több szövetkezetében kis­sé elmaradtak. Még 64 ezer hold búzát kell elvetni ahhoz, hogy a közös gazdaságok teljesítsék ke­nyérgabona-vetéstervüket. A mos­toha időjárással bátran néz­nek szembe a szövetkezetek gaz­dái. Gépek segítségével néha két­szeres, olykor háromszoros erőfe­szítéssel készítik elő a vetőágyait és vetnék. A múlt héten 33 ezer holdon bérűit földbe a búza. A termelő­szövetkezetek többsége csatlako­zott ahhoz a mozgalomhoz, amely a kenyérgabona elvetésének ha­táridejét a párt megyei értekezle­téig tűzte céljául. Az eleki kezde­ményezéshez a bucsai, a vésztői tsz-ek és a mezőkovácsházx járás több közös gazdasága csatlako­zott már eddig is. A mozgalom­hoz most újabb szövetkezetek tár­sultak. Közöttük találjuk a szeg­halmi Kossuth és Béke, a déva­­ványai Gálbor Áron és a mezőhe­gyes i József Attila Termelőszövet­kezetet. 1965-ig megnégyszereződik az egy holdra jutó húshozam a Biharugrai Halgazdaságban A második ötéves terv végére 82 százalékkal kell növelni a ha­lászat hozamát. A Biharugrai Halgazdaság a halhús-hozam fo­kozásáért új módszereket honosít meg, s az ötéves terv végéig mint­egy ezer hektárral bővül a tógaz­daság. Még jelentősebb ennél, hogy a kacsatenyésztés fejleszté­sével 1965-ig megnégyszereződik az egy katasztrális holdra eső húshozam. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy míg jelenleg 4,5 má­zsa a halgazdaság holdankénti húshozama, addig ez az ötéves terv végére 18 mázsára növekedik. Végegyházán is nagyra becsülik az igazi művészetet Köztudomású, hogy a Belügy­minisztérium Duna Művészegyüt­tese megyénkben vendégszerepei. Október 28-án, vasárnap a vég­egyháziak gyönyörű új művelődé­si otthonának a színpadán lépett fel művészi igényű és színvonalú műsorával. A község lakosságát a Szabadság Tsz tagsága alkotja. Közülük amennyi csak befért, mind ott volt a művelődési ott­honban, a vezetőséggel együtt. Akinek pillanatnyilag nem volt pénze jegyre, annak előlegeztek a munkaegységére. A közönség vára­kozásteli izgalmába némi szoron­bír. Végegyházán sincs máskép­pen. Kitűnt ez azáltal is, hogy a Duna-együttesnek éppen az a szá­ma aratott tomboló sikert, ame­lyik leginkább igényli a művelt lá­tást és hallást, a „Madrid hatá­rán...” című tánckompozició. Eb­ben a tánc és a zene nyelvén mondják el a szereplők a közön­ségnek a hős nemzetközi brigád­nak a spanyol szabadságharcban való önfeláldozó helytállását, a nemzetközi összefogás erejét. Le­hetetlen volt nem gondolni arra, hogy a végegyháziak a színpadon történtek erkölcsi tartalmát és ta­A tél küssöbén Lesz-e elegendő burgonya,zöldség és gyümölcs a tavaszi hónapokban] Tegnap felkerestük Tömösi Ká­roly elvtársat, a MÉK zöldség- és gyümölcs-osztályának vezetőjét Arra kértünk választ: hogyan ké­szül fel a MÉK a téli és tavaszi hónapokra, lesz-e elegendő burgo­nya, zöldség és gyümölcs az emlí­tett időszakokban? — Tervünk az volt — kezdte tájékoztatását Tömösi elvtárs —, hogy 544 vagon burgonyára kös­sünk termelési szerződést a ter­melőszövetkezetekkel. Ez sikerült, s teljesítik is nagyüzemi gazda­ságaink azt, amire számítottunk. Igaz, ez nem elegendő a megye el­látására. A múlt évben Szabolcs és Borsod megyéből szállítottunk nagyobb burgonyaimennyiséget, azonban az idén ezekben a me­gyékben nem kedvezett az idő a burgonyatermesztésre, így más megoldást kellett találni. Hogy elegendő burgonya álljon megyénk lakosságának rendelkezésére. 588 vagon burgonyát importálunk a Német Demokratikus Köztársaságból Az első szállítmány a napokban megérkezik. E nagy mennyiségű importburgonya lehetővé tette azt, is, hogy az eredetileg tárolásra tervezett 250 vagonnyi mennyisé­get 400 vagonra növeljük. Ezzel nemcsak a lakosság ellátását tud­juk megfelelően kielégíteni, ha­nem jut belőle bőven a termelő­szövetkezeteknek vetőmag is a jövőre. Ügy tervezzük, hogy de­cember 31-ig 250 vagon burgo­nyát bocsátunk a vásárlók rendel­kezésére, míg 76 vagon mennyisé­get pedig már az idén vetőmag címén átadunk nagyüzemi gazda­ságainknak. Sajnos az import­­burgonyát csak szabad téren tud­juk tárolni, amihez már most kér­jük a helyi tanácsok segítségét. Itt kell még azt is elmondanom, hogy az említett burgonyamennyi­ségen kívül a megyei Vetőmagel­látó Vállalat még 150 vagon bur­gonyát ad a termelőszövetkeze­teknek vetőmagként. — Vöröshagymából eddig 1350 vagon mennyiséget vásároltunk fel. Ebből exportra elszállítottunk 408 vagonnal, a konzerviparnak átadtunk 230, az ipari vidékek el­látására pedig 480 vagonnal. Ugyanakkor itt a megyében kere­ken 90 vagon vöröshagymát ad­tunk el. Tervünk szerint az év vé­géig 20 vagon vöröshagymát tá­rolunk a tavaszi hónapokra. Nem megnyugtató azonban a helyzet a fokhagyma-ellátásban. I sárgarépa-felvásárlás viszont já Mostanáig több mint 50 vagon készlettel rendelkezünk. Ebből 15 vagonnyit tárolunk a jövő év első hónapjaira, míg a másik felét pe­dig a teli hónapokban akarjuk a vásárlók rendelkezésére bocsá­tani. A fokhagymához hasonlóan hi­ány mutatkozik petrezselyemgyö­kérből is, A tavaszon 30 vagon petrezselyemgyökérre kötöttünk szerződést a termelőszövetkezetek­kel, azonban a kedvezőtlen idő­járás következtében mindössze 12 vagon gyökérre számíthatunk, ami a szükségletnek a felét biz­tosítja. Van azonban olyan elgon­dolásunk, hogy a gyökérhiányt zellerrel pótoljuk. Őszi káposztából 130 vagon mennyiséget vásárolunk fél. Eb­ből mintegy 100 vagonnal folya­matosan bocsátunk a lakosság rendelkezésére, míg a fennmaradó 30 vagon mennyiséget a tavaszi hónapokra tároljuk. Említésre méltó, hogy amíg a múlt évben csák 15, most ennek a dupláját, 30 vagon őszi káposztát bocsátunk a téli és a tavassá hó­napokban a megye fogyasztóinak rendelkezésére. Kelkáposztát, cék­lát, fekete-retket és egyéb zöld­ségféleséget 20 vagonnál jóval nagyobb mennyiségben tárolunk tavaszra. Befejezésül a következőket mondta Tömösi elvtárs: — Bármennyire igyekeztünk Az ÉM Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat azonnali belépéssel alkalmaz központifűtés-szerelő, asztalos, ács szakmunkásokat, k ubikosbrigádokat és segédmunkásokat Vidékieknek munkásszállást és üzemi étkezést biztosítunk. Jelentkezni lehet Szeged, Bocskai utca 10—12, munka­könyvvel és vidéki dolgozók tanácsi igazolással. 71446 nagyobb mennyiségű babtermesz­tésre szerződést kötni termelőszö­vetkezeteinkkel, az eredmény nem kielégítő. Jelenleg 13 vagon bab­készlet áll rendelkezésünkre, s még mintegy 17—18 vagonnyira számítunk. Ez több ugyan mint a múlt évben volt, amikor mind­össze 12 vagonnal tudtunk felvá­sárolni. A megye zökkenőmentes ellátására azonban az idei 30 va­gon mennyiség is kevésnek bizo­nyul. Nem valami kecsegtető a várha­tó almakészlet sem. Amíg a múlt évben 120 vagon mennyiséget tudtunk felvásárolni, s a téli illet­ve a tavaszi hónapokra tárolni, most ennek csak a fele látszik biztosítottnak. Ráadásul az idei alma minősége is jóval silányabb, mint a múlt évben volt. B. I. gás is vegyült. Ugyanis volt már eset, hogy csalódtak Pestről szár­mazott rendezvényben, mert olyan „minőségben” tálalták elé­jük, hogy „jó lesz az a falusiak­nak”. Mintha megfeledkeztek volna arról, hogy már nem a nép­­színművesdi és a Göre Gáborok világát éljük. A falusi ember ma már olvas, művelődési házba, tsz­­klubba jár, rádiózik, televíziót néz, egyre fejlettebb kulturális ízléssel nulságát a kubaiéval csendítik össze, hozzák egy nevezőre, s ta­lán ezért volt oly magas hőfokú a szám befejezésekor a tetszésnyil­vánítás. Az új művelődési házak leg­többjénél előforduló felelőtlen műszaki munka előadás közben sajnos Végegyházán is előbújt. A villanyberendezés és a színpadi függöny rossz működése sokszor zavarta a közönség műélvezetét. Iskolaépítkezések Szeghalmon A község főútvonala mentén, egy széles telken, hatalmas föld­munkák folynak. Ássák az alapot egy nyolctantermes, modern ál­­talánosiskola-épülét céljára. Meg­kezdődött az építőanyagok szállí­tása is. Szeghalom másik felében, a Pé­ter András Gimnázium részeként, Nagymamák találkozója Kamuion A kamuti Béke Termelőszövet­kezet nőbizottsága az elmúlt va­sárnap a termelőszövetkezet idős asszonyai részére találkozót ren­dezett. Összesen 76 nagymama, vett részt a találkozón, melyen a békési járási nőtanács titkára, Vá­­czi Mária üdvözölte a vendégeket és meleg szavakkal köszöntötte a szövetkezet idős asszonyait. Az úttörők pedig műsorral, ének- és zeneszámokkal kedveskedtek a résztvevőknek. A műsor és az ün­nepi beszéd után a „Nem ér a ne­vem” című magyar filmet vetí­tették, majd ebéden látták vendé­gül a résztvevőiket. már tető alá húztak egy négy­tantermes épületet. A tervek sze­rint decemberig be is fejezik és januárban a zsúfolt tantermekből néhány osztályra való diák már át is költözhet ide. Mondják az építési irodán, hogy május 15-ével kapták a Művelődésügyi Miniszté­rium részéről a beruházási kere­tet, de ha néhány hónappal előbb kapják, akkor már idén szeptem­berben, a tanítás kezdetén hasz­nálható állapotban át is adhatták volna az épületrészt a gimnázi­umnak, ami a zökkenőmentes ta­nítást biztosíthatta volna. A felvonulási épületet, mely öt­ször 12 méter alapterületű, az építkezés végeztével nem hontják le, hanem — nagyon okosan! — átadják politechnikai műhely cél­jára. — Köszönöm magának! — Lá­zéi gyorsan kezet nyújtott Asz­­kemak. — Egy kérésem lenne magá­hoz, Frau Lizel — mondta a kéz­fogás után Aszker. — Ügy kell viselkednie, mintha semmi sem történt volna. Kivörösödtek a szemei. Nyugodjon meg, szedje össze magát. És csak aztán tó­duljon. Aszker és Lange a konyhába ment. Először a mosdó csapjából folyó víz csobogását hallották, aztán Llael sietős lépteit. Majd az asszony hangja és a gyerek csacsogása hallatszott. Eltelt még néhány perc^ s csapódott az éLő­szobaajtó. Utána csend lett a la­kásban. Herbert és Aszker kiment az üvegezett verandára. Az ablak­hoz lapulták, s óvatosan elhúzták egy kissé rajta a függönyt. Lizel ment az úton, kézen fogva a gye­reket. Aszker Langera nézett. Herbert idegesen rágta a szája szélét, mintha remegett volna. Aszker átölelte. — Nem akar egy cigarettát? Lange bólintott. Rágyújtottak, s közben leültek a kiszolgált dí­ványra. Aszker felnézet, s Her­bert gyászkeretbe foglalt fényké­pét pillantotta meg a falon. — Teljesen olyan ez az egész, mintha Mark Twaint olvasná az ember — tréfálkozott Aszker, hogy valamelyest feloldja a fe­szült'hangulatot. — Mintha részt venne a saját temetésén. Lange felállt, s a fénykép félé indult. — Ne nyúljon hozzá! Lange azonnal megállt, s gond. terhelten nézett Aszkerre. Ami­kor rájött, miért nem szabad hozzányúlnia, bólintott. — S mondja meg a feleségé­nek is, ha visszajön. — Értem ... Bementek a fürdőszobába. Megmosakodtak, aztán vissza­mentek a szobába. — Ha megjön Lizel — szólt Aszker — kérje meg, hogy men­jen él Staleckerékhez. Semmit nem kell mondania. Csak egy­szerűen annyit: átment, hogy meglátogassa a barátnőjét. És közben próbálja megtudni, mi­féle emberek jártak náluk, mi történt ott. — Meg kellene reggelizni élőbb, nem? Bizonyosan éhes már ugye? Őszintén megmondom, én magam nem lennék ellene... — Én sem tiltakozom — felélte Aszker, aki elég régen látott utol­jára ennivalót. Hamarosan visszaért Lizel. A nagymama — újságolta — igen megörült a kisunokának. Há­rom napig nála lesz Rozié. — Most pedig reggelizzünk meg — mondta Lange. — Ké­szíts valamit, Lizel. Az asszony lehajtotta a fejét, a szája szélét rágta. — Értem ,— szólt ismét Her­bert. — De azt hiszem, akad va­lami az én bőröndömben is. Menj, Lizel, pakold ki azt a na­gyobbik bőröndöt. Lizel arca felderült, s azonnal kiszaladt a szobából. — Nagyon jó felesége van — mondta csendesen Aszker. — Azt elhiszem! — Lange örömtől sugárzó szemmel nézett Aszkerra. — No és a maga fele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom