Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-28 / 253. szám
1982. Oktober 28. 3 Vásárnál» Újabb vállalások a megyei pártértekezlet és a pártkongresszus tiszteletére Az utóbbi napokban mind több levél érkezik a megyei pártbizottsághoz és a szerkesztőséghez megyénk termelőszövetkezeteiből. A nagyüzemek gazdái és vezetői a megyei pártértekezlet, s a pártkongresszus tiszteletére vállalt felajánlásaikról írnak. Tegnap délelőtt is 15 termelőszövetkezet gazdái, vezetői küldték el levélben az említett szen ekhez újabb vállalásaikat, melyek az őszi betakarítási és vetési munkákat gyorsítják meg. Ahol nem növekszik az állatállomány, nem emelkedik a terméshozam sem I füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet gazdái úgy szervezik meg a további munkát, hogy az őszi kenyér- és takarmánygabona magvát október 30-ra az utolsó holdon, is földbe teszik. A termelőszövetkezet gépcsoportja és traktoristái egyöntetűen tettek ígéretet arra, hogy az összes talajmunkát befejezik november 15-re. Körösladányból a Dózsa Tsz-beliek november 2-re a kenyér- és takarmánygabonát elvetik, s november 5-ig az őszieket betakarítják. Hasonló vállalást tettek a szeghalmi Űj Barázda Termelőszövetkezet gazdái és vezetői is. A bucsai Béke Tsz-beliek október 31-re, a Kossuth gazdái pedig a megyei pártértekezlet napjára, vagyis november 2-re ígérik a kenyér- és takarmánygabona elvetését. Gyomán valamennyi tsz-ben egységesen tettek felajánlást arra, hogy november 2-re elvetnek. Hunyáról, a Hunyadi Tsz-ből érkezett levélből is azt olvashattuk, hogy október utolsó napjáig nemcsak a vetésnek, hanem a betakarításnak is a végéhez érnek. A megyei pártértekezlet és a kongresszus tiszteletére az említett nagyüzemi gazdaságokhoz hasonlóan, további felajánlás érkezett még a csárdaszállási Petőfi, a békr.egyeri Keleti Fény, az endrődi Béke, Búzakalász, Dózsa, Üj Barázda, Kossuth és Szabad Föld Termelőszövetkezetekből. Öntözik az elvetett őszi árpát és takarmánykeverékei Köröstarcsán A köröstarcsai Petőfi Termelőszövetkezetben tegnap megkezdték 35 hold takarmánykeverék és 100 hold őszi árpa kelesztő öntözését. A jórészt hetekkel ezelőtt elvetett magvak a száraz földben még csak csírázásnak sem indultak, ezért vált szükségessé, hogy nagy munka árán, 4—5 kilométernél több csatornán át vizet vezessenek a takarmánytermő területre és megöntözzék. Tegnap óta két Mannesmann és egy magyar gyártmányú szórófejes öntözőberendezés permetezi a vizet a bevetett takarmánytermő területekre. messze volt. Alacsony kéménye alig észrevehetően füstölgött. — Itthon vannak — mondta Lange. — Mehetünk. — Aszker elmosolyodva folytatta: — Hál’ istennek! Lange is igyekezett mosolyogni. De igen kényszeredett mosoly lett belőle. — Nyugalom — fogta meg Aszker a kezét. Az őrház elé értek. Néhány lépcsőfok vezetett fel a tornácra. Lange meghúzta a patkót, mely az ajtó felett lógott egy dróton. Csöngetés, majd lépések hallatszottak bentről. Kinyílt az ajtó és egy fiatal lány állt a küszöbön, kezes-lábas tréningruhában és durva, szögletes orrú bakancsban. Az idős temetőcsősz egyedül élt, rokonai nem voltak a városban. De akkor ki lehet ez a lány? — Jó napot kívánunk — szólalt meg Aszker. — Lothar bécsit keressük. A lány összecsapta a tenyerét — Szent isten, maga az unokaöccse? — Nézd csak, micsoda ravasz — mosolyodott el Aszker. — Azonnal tudni akar mindent. — Az unokaöccse! — állította határozottan a lány. — Feleljen értelmesen: hol van Lothar bácsi? — Megmondom: éppenséggel magukhoz utazott. Vagyis Gantzhoz. Gantz most hagyta el a kórházat, s egy hónap szabadságot kapott, hogy felerősödjön. Lothar bácsi azonnal el is akart utazni Hamburgba, de táviratot kapott. Gantz azt sürgönyözte, hogy idejön néhány napra, s akkor együtt mennek el. Ezért aztán várt egy darabig Lothar bácsi. Tegnap átjött hozzánk. Mi különben a temető másik oldalán, egy tanyán lakunk. Azt mondja: „Emma, késik ez a semmirekellő. Engem meg csak három hétre engedtek el. Ügy. hogy elutazom. Te meg gyere át hozzám, ügyelj a házra. Ha Gantz megjönne, zavard viszsza Hamburgba. Én ott várom őt”. — Akkor úgy is lesz — mondta Aszker Lange felé fordulva. — Kár, hogy nem találtuk itt. Mit tehetünk? Menjünk! — Mit mondjak Lothar bácsinak? Aszker elmosolyodott, s az ujjával pajkosan megfenyegette a lányt. — Mi lenne, ha meglepnénk az öreget? Gyerünk, menjünk egyenesen Hamburgba! — Ahogy gondolják. — A lány a jóvágású káplárra nézett. — Azért bejöhetnének, megpihenni egy kicsit... — Köszönjük... Aszker barátságosan integetett a lánynak, aki még sokáig állt a tornácon. Szemével kísérte a két férfit. Egy ideig hallgatagon mentek egymás mellett. Az imént elállt A két hatalmas ideiglenes górét és a kukoricát szállító szekerek sokaságát látva, álmodni sem mertem volna, hogy a gerlai Magvető Tsz jövő évi előzetes tervében takarmányhiányt találok feltüntetve. Annál is inkább nem, mert hiszen emlékszem rá, hogy tavaly nagy területen öntözték a kukoricát barázdás módszerrel, s holdanként 65 mázsa csöves termést takarítottak be. Gondoltam, bizonyára öntöztek az idén is, de lényegesen megnövekedhetett az állatállomány, s azért állt elő a takarmányhiány. Kiváncsiskodvá lapoztam fel az állatállomány alakulásáról szóló rovatokat, s alaposan csalódtam. Sertésből az idei 650 helyett jövőre 718-at hizlalnak, ezenkívül 5600 pecsenyekacsát és 1840 pulykát nevelnek. Ez mind több az ideinél, de a tehén és a kocaállomány marad annyi, mint az idei: 60—60. Ezerhétszáznegyvenkilenc hold közös földön 60 tehén!? Ha ehhez hozzászámítjuk a jövő évben hizlalásra kerülő 60 szarvasmarhát, a 90 borjút és növendékállatot, meg a 100 juhot, akkor is tolakodik a kérdés: hogyan tudja ez a szövetkezet pótolni a talajerőt szántóföldjének legalább egyötödén a jövő évben? Jóformán sehogy sem, mert a háztáji gazdaságokban — 298 család tulajdonában — is csak 101 tehén és ennyi növendékállat van. Nincs is betervezve csak 240 holdon az istállótrágyázás a jövő évre. Pedig a tsz-ben az idén készült egy 210 holdas öntözőtelep és van egy Mannesmann öntözőberendezés is, amellyel további 240 holdat lehetne évente öntözni. Már pedig annak a szövetkezetnek, amelyik öntözni akar, talajerőutánpótlásról is gondoskodni kell. A Magvető Tsz állatállománya a háztájival együtt is nagyon kevés ehhez, müesö újból szemerkélni kezdett. Egészen apró, ködszerű hideg eseppekben permetezett. Mintha nem is magasból hullott volna alá, hanem állt volna a levegőben, s gombostüfejnyi cseppekkel hintette volna be a két férfi kezét, arcát, ruháját. Megálltak, felvették a köpenyt. Amikor Aszker ismét felvette a bőröndjét, úgy érezte, mintha jóval nehezebb lenne... Lange hallgatagon ment. Aszker megszólalt: — Most telefonálunk a gyárba, Staleckemek. Nem szükséges vele beszélni, csak meggyőződünk, hogy ott van-e. Aztán majd eldöntjük, mi legyen tovább. — Értem — Lange meglassította lépteit, s Aszkerra nézett. — Egy kicsit izgulok... Valahogy nem úgy történt... Mindjárt az elején... Az erdőben az a katona, most meg az öreg Fisch. Ki gondolta, hogy ez jut az eszébe. Hiszen évekig ki sem mozdult a viskójából!... — Megesik... No menjünk. Hol van itt telefon? — Nem messze a villamosmegállótól van egy telefonfülke. — Menjünk — ismételte meg Aszker. A fülkében a gyár telefonközpontjának a számát tárcsázta Lange. — A hármas üzemet kérem — mondta Lange, mikor bejelentkezett a telefonközpont kezelőnője. trágyából pedig egyelőre nem a szükség, hanem a készlgt szerint lehet vásárolni. A szarvasmarha-állomány jelentős növelésének vitathatatlan ellenérve, hogy csak egyetlen 60 férőhelyes tehénistállója van a Magvető Tsz-nek, az is a múlt rendszer öröksége, ezért korszerűtlen. Hitelt nem kap a szövetkezet, s bár az utóbbi években jól gazdálkodik, még nem olyan gazdag, hogy saját erőből egy 100 férőhelyes tehénistállót építsen. Szóval ez a tény vitathatatlan, de az már vitatható, hogy miért kevés a takarmány a közös területhez viszonyítva túl alacsony számú állatállománynak? Nem öntöztek, s elvitte a termést az aszály? Fehér Miklós, a tsz agronómusa elsorolta, hogy a permetező-berendezéssel a 80 hold kertészet mellett 17 hold vörös herét, 10 hold másodvetésű takarmánykáposztát, 20 hold napraforgót, 22 hold legelőt, 83 hold cukorrépát, 40 hold kukoricát és 76 hold új vetésű lucernát öntöztek. Semmit többet, pedig az idén is lehetett volna öntözni jó néhány hold kukoricát barázdás módszerrel, úgy mint tavaly. Azt, hogy miért mulasztották el a barázdás öntözést, nem mondta el sem az elnök, sem az agronómus. A kukoricatermés a szárazsághoz képest elég jó a tszben: a tervezett 16 mázsa májusi morzsolt helyett átlag 18—19 mázsát takarítanak be a 210 holdról. Az abraktakarmány azonban mégsem lesz elegendő az újig, de kevés a szálastakarmány is, annak ellenére, hogy a silókukorica, a másodvetésű napraforgó és takarmánykáposzta mellett, most kukoricaszárat is jócskán silóznak be répaszelettel. Amint a fentiekből kiderül, a gerlai Magvető Tsz-ben az állatállomány növelését férőhelyhiány mellett, a kevés takarmány is gátolja. El kellene ezt a két gátat hárítani mielőbb, mert ha nem növekszik a tsz állatállománya, s ezzel együtt a talajba szükséges szerves anyag, akkor ebben a szövetkezetben évek múlva is egy szinten mozog a növények terméshozama. Az idén ugyan elég szép összeg, körülbelül 35 forint jut munkaegységenként, de ennél többről kell gondoskodni a következő évekre, s emellett nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a terméseredményeket nemcsak a szövetkezeti gazdák, hanem az ország egész lakosságának érdekében is növelni kell már a második ötéves terv éveiben is, és aztán még jobban. De az előirányzott terméseredmények papíron maradnak, ha állatállomány hiányában gyenge táperőben lévő földeken gazdálkodnak termelőszövetkezeteink. Kukk Imre Kiváló ipari tanuló Priskin László harmadéves motorszerelő ipari tanuló a Békés megyei Autóközlekedési Vállalat orosházi kirendeltségénél tanulja mesterségét. Kiemelkedő a munkában, tanulásban, magatartásban. Már az elmúlt tanévben is kitűnő eredményt ért el, ezért kétheti külföldi jutalomutazásban — Hármas műhely — szólalt meg néhány pillanat múlva egy férfihang. — Otto Stalecker műszerészszel szeretnék beszélni... — Staleoker két óra múlva lesz bent — válaszolta a hang. — Nem tudja, otthon van? — A délutános műszakban dolgozott, bizonyára otthon van. A vonal túlsó végén letették a kagylót. Aszker és Lange kilépett a telefonfülkéből. — Hozzá? — kérdezte Herbert. — Igen. Csak először én egyedül megyek be. Sohase lehet tudni, lei van ott éppen, hátha pont valami ismerőse magának. — Ilyen korán reggel? A szomszédok nem jöhetnek számításba. Különálló házuk van, más nem lakik ott. — Mindegy. Ismét az utcákat rótták. Aszker az előbbi kimért nyugalommal ment, állandóan követte Langet, aki vagy száz lépéssel előrébb haladt. Utcakereszteződés. Itt be kell fordulni, s két háztömb után az az épület következik, amelyet ők keresnek. Az utcakereszteződésnél járőr állt. A tiszt kezének intésével odahívta Langet. Herbert készséget imitálva futott oda, s máris nyúlt a zsebébe az igazolványokért. Mire Aszker odaért. Lángénak már visszaadták az iratokat. Aszker egyenesen a járőrhöz tartott. Tisztelgett előtte. {Folytatjuk) részesült. Nyáron az NDK-ban a Drezdai MZ-motorgyár dolgozói látták vendégül. A jutalmazás még jobb munkára és tanulásra serkenti Priskin Lászlót. OKTOBER 28. Békési Bástya: Kereszteseik 1—II. Békéscsabai Brigád: Az utoilsó vacsora. Békéscsabai Szabadság: Az elnök úr látogatása. Békéscsabai Terv: Liliomfi. Gyomai Szabadság: A mesterdetektív. Gyulai Petőfi: Pillantás a hídról. Gyulai Erkel: ördögcsapda. Mezőkovácsházi Vörös Október: Kísértetkastély Spessartban. Orosházi Béke: Pirosbetűs hétköznapok. Orosházi Partizán: Lopott boldogság. Sarkadi Petőfi: Az utolsó vacsora. Szarvasi Táncsics: Aki átmegy a falon. Szeghalmi Ady: Carmen Jones.
