Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-27 / 252. szám

1962. október 21, 5 Szombat Járjunk Talán meghökkentő ez a cím, hiszen akárki megkérdezheti: Talán nem járunk? A mozi tö­megszórakozás, mindenkit érde­kel, mert a jó film igaz élmény... Akkor hát mire jó ez a felszólí­tás? Nyilván, ha leírtuk, oka is van. Első és legfontosabb oka az, hogy kevesebbszer járunk mo­ziba, mint tavaly vagy azelőtt. Ez tény, így van, adatok bizo­nyítják. A kérdés máris jelent­kezik: miért? A válasz már többféle. Van, aki azt mond­ja, hogy a televízió a ludas, má­sok azt, hogy gyenge filmeket vetítenek, áll ez különösen az újabb magyar filmekre. Megint mások azt mondják: valamikor mozi-bérletek is voltak, úgy ol­csóbb, és a pontosan meghatáro­zott bérleti estéken a gyermekes, vagy nagy elfoglaltságú családok könnyebben tudják szabaddá tenni magukat. Nézzük tehát ezt a három kér­dést. A televízió, mint verseny­társ, feltétlenül számításba jön. Ha azonban erre hivatkozunk, még sincs teljesen igazunk, mert a televízióban általában és túl­nyomórészt nem azok a filmek futnak, mint a mozikban, és a mozi, valamint a tv nem egy. A másik érv, hogy gyengék a fil­mek, már nagyobb tábort mond­hat magáénak. Van ebben igaz­ság, és különösen a magyar fil­mek körül fakad rengeteg vita nemcsak a szakma, hanem a kö­zönség körében is. De hogy sok a gyenge film, megint csak nem moziba! áll. Nem akarunk most nagy si­kerű filmek címeivel előhoza­kodni, de bárki perceiken belül — a közelmúltban bemutatottak közül is — akár tízet mondhat. A bérletezés hiánya már nyomo­sabb ok. De ez is csak volt, mert októbertől többféle bérle­­tezési formát is bevezettek a megyei mozikban. Az ifjúsági bérlet a fiatalok szórakozását, tanulását segíti (az iskolai év alatt bocsátják ki két esetben 4 — 4 előadásra, mindössze 6 Ft 10 fillérért!) Az ifjúsági bér­letakció vetítésein elsősorban olyan filmeket mutatnak be, melyek kapcsolódnak a tanterv­hez, elősegítik a tanulók irodal­mi, történelmi ismeretanyagá­nak bővítését. Másik bérlet-for­ma az üzemi és termelőszövet­kezeti dolgozók legjobbjainak biztosít ingyenes moziba járást, mégpedig úgy, hogy az üzem vagy a tsz a kulturális alapból vásárol bérleteket, és azokat ju­talomként legjobb dolgozói kö­zött osztja ki. A jutalom örömé­hez még azzal is hozzájárulnak, hogy a mozikban a legjobb he­lyeket adják ki ezekre a bérle­tekre. Egyre bővül tehát a lehetőség, hogy minél többen járhassunk moziba. És ha még ehhez az is hozzájárul, hogy a bemutatott filmek színvonala, művészi ér­téke fokozatosan emelkedik majd, akkor minden kívánsá­gunk teljesül. S. E. író—olvasó-találkozók, irodalmi estek megyénkben Az őszi könyvhetek alatt örven­detes fejlődés indult meg me­gyénk könyvbarát-mozgalmában, amely most főleg irodalmi vonat­kozású rendezvények szervezésé­ben jut kifejezésre. Október 28-án Mezőkovácsháza könyvterjesztői, könyvtárosai rendeznek egész na­pos műsorral könyvbarát-napot, melynek keretében Galabárdi Zoltán, Simái Mihály és Szeker­­czés József írók találkoznak olva­sóikkal. Másnap, október 29-én Móricz Virág írónő édesapjáról, Móricz Zsigmondról tart előadást Szarvason. November 2-án Bé­késcsabán, az I. kerületi pártszék­­házban Szabó György, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalom­történeti Intézetének munkatársa Ezt olvassuk címmel az élő ma­gyar irodalom kérdéseit ismerteti. Ezen az esten Szűcs Ildikó és Raj­na Mihály, a Jókai Színház tagjai is közreműködnek. November 3- án Mezőberényben a községi könyvtárban ismétlik meg a bé­késcsabai est teljes műsorát. A különböző rendezvényeken kívül könyvtáraink hasznos és szép könyvkiállításokkal üdvözlik a könyv őszi ünnepét. A napok­ban például a Megyei Könyvtár­ban a műszaki könyvnapok alkal­mából a legújabb kiadású műsza­ki könyveket mutatták be. Megyénkben vendégszerepei a BM „Duna" Művészegyüttese A Belügyminisztérium „Duna” Művészegyüttese néhány hónap­pal ezelőtt a megye több községé­ben bemutatta műsorát. Akkori nagy sikerük ösztönözte az együt­test arra, hogy őszi műsorukkal újból felkeressék Békés megyét. A művészegyüttes első szerep­lésére október 25-én Csárdaszál­láson, a művelődési otthon meg­nyitásának egyéves évfordulóján került sor, zsúfolt ház előtt. A to­vábbiakban október 27-én Déva­­ványán, 28-án Végegyházán, 29-én Medgyesegyházán és 30-án Újkí­gyóson vendégszerepeinek. linben leszállítottak az utolsó előtti vagonból két gyanús ala­kot. Mind a kettő civil volt. Az egyik kékes színű felöltőt, a má­sik pedig egy világos drapp rö­vid kabátot viselt, s fején tiroli kalap volt. Nagy botrányt csap­tak. Odarohant az egész kocsi­kísérő személyzet, ezért is mon­dom el ilyen részletesen. Aztán két vonatjegyet muta­tott Lange. A peronon szerezte őket. Mindez arra az esetre volt szükséges, ha Kerimovnak és Lángénak netán bizonyítania kell, hogy vasúton jöttek Ost­­burgba. Az állomás kijáratánál lévő ellenőrző poszton könnyűszerrel jutottak át. Az idős szemüve­ges katona átlapozta az iratai­kat, rájuk nézett, s szalutálással jelezte, hogy minden rendben van, mehetnek. A katona mellett álló tiszt va­lami egyébbel foglalkozott, ügyet sem vetett a két jövevény­re. Hajnalodott, amikor a térre lépett a két felderítő: Aszker, a maga®, széles vállú, karcsú férfi, s Lange, aki valamivel alacso­nyabb, testesebb, a háta kissé hajlott, s a lába is enyhén gör­be volt. Mind a ketten viseltes katonaruhában voltak. Lange rangjelzése: Obergefreiter, Asz­keré pedig: káplár. Egyszerű, kopottas bőröndöt vitt mind a kettő. Köpenyüket a karjukra terítették. Langet nehezen is­merhette volna fel bárki is SzakáUt növesztett, s bajuszt, amelynek a két végét hegyesen felfelé pödörte. Szemét sötét szemüveg takarta el. Az állomás előtti tér nem volt nagy. Jobb oldalát egy ferdén álló, hosszú, földszintes épület foglalta el. — Raktár — mondta halkan Lange Aszker érdeklődő tekin­tetére. — Katonai r-aktár. Aszker bólintott. Azonnal megismerte a sötétp’ros téglafa­lat, az erős vasrácsokkal védett ablakokat, s görgőkön nyíló súlyos vasajtókat. Lange ponto­san irta le a várost. Balra, ugyancsak ferdén, há­rom lakóház állt, falaikon az egykori borostyán-indák marad­ványaival. Az egyik egy kes­keny, magas épület volt, cikor­­nyás erkélyekkel. Ablakait kü­lönböző minták díszítették. Csú­csos tetőzete — amelynek a szé­le olyan fogazott volt, mint va­lami keresztvágó fűrész — az ég felé tört. Az épületek félkör alakban ölelték körül a teret. Ahol a kör megszakadt, ott kezdődött az ut­ca. — Ez a Mariannen-strasse? — kérdezte Aszker. OKTOBER 27. Békési Bástya: Keresztesek I—n. Békéscsabai Brigád: Az utolsó vacso­ra. Békéscsabai Szabadság: Házasodni akarunk. Békéscsabai Tért': Liliomfi. Gyomai Szabadság: A mesterdetektív. Gyulai Petőfi: Pillantás a hídról. Gyu­lai Erkel: ördögcsapda. Mezőkovács­házi Vörös Október: Amikor a fák még nagyok voltak. Orosházi Béke: Plrosbetűs hétköznapok. Orosházi par­tizán: Lopott boldogság. Sarkadi Pe­tőfi: Carmen Jones. Szarvasi Táncsics: Aki átmegy a falon. Szeghalmi Ady: Az utolsó vacsora. Lange nem válaszolhatott. Egy útitáskás asszony lépett oda hozzájuk. — Elnézést kérek — fordult Aszkerhez. — Mondja meg le­gyen szíves, hogyan juthatok el a Gross-allera? — A Gross-allera? — szólt gyorsain közbe Lange. — Itt jön ez a villamos. Erre szálljon fel. A negyedik megálló a város köz­pontjában van. Ott tessék le­­szállni. Ott kezdődik a Gross­alle. Az asszony megköszönte a fel­világosítást és a villámodhoz in­dult. Aszker hálásan nézett úti­társára. Igen, úgy látszik, Lange igazolja, hogy nem volt alap­talan a bizalom iránta. Jól áll­ja a különleges helyzetet, nyu­godt, magabiztos. — Nekünk is erre a villamos­ra kell szánnunk — mondta Lange. Bementek a kocsi belsejébe. Kevés utas volt: az asszony, aki odament hozzájuk a téren, egy idős férfi, a karján összetekert tarka pléddel és néhány más utas. A kalauz — szűk, sötét nadrágot viselő fiatal lány — kezelte a jegyeket, aztán maga is leült az egyik ablak mellé, s újságot vett elő. Aszker elolvas­ta a fejlécet: „Ostburg Zeitung”. (Folytatjuk) Bambi Egy kis őzike édes-bájos kalandjait meséli el Walt Disney színes rajzfilmje. Különösen a gyermekek számára felejthetetlen szórako­zás. (Békéscsabán a Terv mozi mutatja be matiné-előadás kereté­ben október 28-án.) *.*■*.+ 0. * 0' Tanulnak, szórakoznak és dolgoznak a hosszú téli hónapokban az eleki Lenin Tsz tagjai A kimagasló terméseredményei­ről híres, csaknem 9000 holdas ele­ki Lenin Tsz határában még be sem fejeződött az őszi munka, a vezetőséget máris a téli hónapok hasznos eltöltése foglalkoztatja. Az utóbbi években gyakorlati eredmények igazolják, hogy mi­lyen sok haszonnal jár a tanulás. Az elmúlt télen mintegy ötszázan hallgatták rendszeresen a termelő­szövetkezeti akadémia előadásait. Részükre óránként 0,1 munkaegy­séget írtak jóvá, ami a szakszerű mezőgazdasági és állattenyésztési munkákban, a kimagasló eredmé­nyekben többszörösen visszatérült a szövetkezetnek. Az elkövetkező télen ismét megszervezik az aka­démiai előadásokat, amelyekre máris igen nagy az érdeklődés. A jói működő mezőgazdasági szak­körben hatvanan töltik téli tanu­lással, kísérletezéssel az időt. A 48 traktoros gépjavítással és to­vábbtanulással tölti a téli pihenőt. Sok munka vár a fogatosokra is: a háztáji portákról a trágyát és szemetet kihordják a mezőre, hogy nyárra szarvasokban érjen a vegyes szervestrágya. Az utóbbi két év alatt 30 család költözött be tanyákról a faluba. A régi kis épületeket lebontják, a tanyák helyét művelhető területté planí­­rozzák. Sok termelőszövetkezeti tagnak ad elfoglaltságot a terep­­rendezés: a távlati tervek alapján számos kanyargós, régi dűlőutat felszámolnak, az ilyen utak szegé­lyéről kivágják az akácfákat bok­rokat. Az új utak mentén majd fasorokat telepítenek s a téli idő­ben több százezer gödröt ásnak a tavaszi ültetésű facsemeték részé­re. Az idősebb termelőszövetkezeti tagok seprűt kötnek és egyéb könnyű munkát találnak. Az eleki Lenin Tsz vezetői arra is vigyáznak, hogy a tanuláson és munkán kívül szórakozhassanak is a tagok a téli időben. műsora Október 27-én este 7 órakor: MAJD AZ UTÁNPÓTLÁS Petőfi- és szelvény bérlet. Október 27-én este fél 8 órakor Gyu­lán: PYGMALION A kanadai postások ügyessége A kanadai postások legutóbbi ottawai kongresszusán elmondot­tak néhány olyan érdekes esetet, amikor sikerült lehetetlenül cím­zett leveleket is kikézbesíteni. így például megtalálták egy Ír­országból érkezett levél címzett­jét, noha a borítékon csupán ez állt: „Annak a vöröshajú, falábú fickónak, aki tavaly Kanadába szökött.” Igaz, hogy a címzettnek A Csongrád megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat Hódmezővásárhely gépészmérnökül és gépésztechnikust keres felvételre. Felvételre jelentkezés ■ írásban vagy személyesen a vállalat személyzeti osztályán. Felvétel esetén az útiköltséget megtérítjük. 53473 három hónapig kellett a levélre várnia, s még portót is fizetett ér­te. Vancouverben megtalálták „azt a lányt, aki múlt hét szombatján egy Ted nevű matrózzal táncolt”. Persze, e levél kikézbesítése folya­mán a postásoknak sok idős hölggyel is kellett hosszas beszél­getéseket folytatniok, amíg meg­találták a táncoslábút. A „Basler Nachrichten”-bői

Next

/
Oldalképek
Tartalom