Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-27 / 252. szám
1962. oklőfoer 27. 3 Szombat Viszontlátásra, Zabelkin elvtárs! Meggyorsult a betakarítás és vetés a megye több termelőszövetkezetében Szovjet vendégek Nagyszénáson — Október 22-én, hétfőn, a délelőtti órákban két Volga autó indult el a nagyszénási tanácsházátol a Lenin Termelőszövetkezet irányába. „Fedélzetükön” Nyikoláj Zabelkin, a Szovjetunió Hőse, az APN-hírügynökség magyarországi irodájának vezetője, a Szovjet Híradó főszerkesztő-helyettese, továbbá Jurij Akimov és Sárközi Gyula, az említett képeslap szerkesztőig valamint Pankotai István, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Békés megyei elnökségének titkára. A baráti fogadtatás után Zabelkin elvtárs mezőgazdasági szakembernek is dicséretére váló alapossággal érdeklődött minden után, ami a négyezer holdnál is nagyobb gazdaságban számításba jöhet. Később a vendégek és a vendéglátók felkerekedtek, hogy körsétát tegyenek. Jártak a gyöngytyúk-farmon, ahol ebből a „vadmadárból” 2400 darab hízik, az agrártudományi egyetemet végzett 22 esztendős Apáti Nagy Gábor állattenyésztő által kidolgozott tartási és takarmányozási körülmények között. Elnéztek a tehenészetbe is, megtekintették Magyar János, Matula György és Nagy István állatgondozók büszkeségét, a tiszta és nagy sertéstelepet. Képet alkothattak mindarról, amit. növénytermesztésben és állattenyésztésben a tagsággal összefogott vezetés elért, Közben híre érkezett. hogy Nagyszénás másik jelentős szövetkezete, a Dózsa is szeretné vendégül látni Zabelkin elvtársékat. Át is ruccantak hozzájuk. Muzsikával várták őket, A Lenin szövetkezetiekhez hasonlóan, a Dózsabeliek is bemutatták a maguk világát; szorgalmas népüket, az aszály ellenére sem megvetendő termelési eredményeiket, jószágállományukat. Nagyszénásra ráboruit az est. A község apraja-nagyja a kivilágított művelődési otthon felé sietett, hogy a szovjet vendégek utolsó és talán legkedvesebb napi programjának, a falu lakosságával való találkozásnak a főszereplője legyen. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei titkárának bevezető szavai után, Zabelkin elvtárs arról beszélt, hogy mit is jelent a szovjet embereknek a szovjet haza. A hallgatóság számtalan kérdéssel fordult Zabelkin elvtárshoz. Ezek elsősorban a magyar és a szovjet nép életét, baráti kapcsolatát felölelő kérdések voltak. Mikor a filmvetítéssel zárult, meleg hangulatú találkozó után elérkezett a búcsú pillanata, a nagyszénásiak úgy kísérték kifelé szovjet vendégeiket: mintha régi ismerőseik lettek volna. A tömegből innen is, amonnan is felhangzott a szívből jövő köszöntés: — Viszontlátásra zabemn elvtárs! Viszontlátásra, kedves vendégeink! Huszár Rezső Telefonon érdeklődtünk néhány termelőszövetkezet elnökétől, agronórmisótól: hol tartanak az őszi betakarítássl, vetéssel és a mélyszántással. Tájékoztatásuk szerint ezen a héten több közös gazdaságban meggyorsult a betakarítás, a kenyér, és a takarmánygabona vetése, s helyenként a mélyszántás is jól előrehaladt. Ax orosházi Béke Tsz gazdái páros verseny ben vannak Érdeklődésünkre a szövetkezet elnöke arról tájékoztatott bennünket, hogy eddig 940 hold búzát és 300 hold őszi árpát vetettek el. Az orosházi Békében a betakarítás is a végéhez közeledik: a 756 hold kukoricából már csak 180 hold vár a törésre. Ennek a helyére még a napokban búzát vetnek. Ügy tervezték a szövetkezetiek, e hó utolsó napjára végeznek a vetéssel. E nagy munkákkal párhuzamosan igen jól előrehaladtak amelyszántással is: eddig 1150 holdon fejezték be. Üjságolta még a szövetkezet elTalajjavítás a dobozi határban A dobozi Petőfi Termelőszövetkezet évek óta rendszeresen javítja a sovány, savanyú talajait. Összesen közel másfél ezer hold föld került talajjavítás alá, ezer hold javítását pedig ez év végéig kívánnak befejezni. Holdanként 60—100 mázsa mészkőpart szórnak el a Talajjavító Vállalat emberei. A munkákat úgy szervezték meg, hogy a betakarítási, illetve a talajelőkészítő munkáikhoz alkalmazkodnak. A korábban javított talajok némelyikén csaknem dupla termést értek él cukorrépából, így remélik, hogy a jövő évben a jelenleg javítás alá került 1000 hold is bőségesebb termést: ad (K> az intézkedéséit egyformán érintettek kommunistákat és pártonkívülieket. Kinek kellene a legnagyobb megértéssel fogadni ezt a természetes és törvényszerű folyamatot? A kommunistáknak, akik a fejlődés törvényei, követelményei iránt mindenki másnál fogékonyabbak. S mégis, hány elvtársunk duzzog, mikor az általa is helyesnek Ítélt elv gyakorlati érvényesítésére kerül sor. Vannak, akik azonosítják magukat az ilyen döntésekkel, vannak, akik megsértődnek, de olyanok is akadnak, atkik a sértődést „ideológiával” próbálják megalapozni. „Micsoda munkáshatalom, micsoda szocializmus — kérdik —, amelyben illegális múltú pártharcosokat mozdítanak el vezető helyükről?” — „Milyen az a felső vezetés, amely nem becsüli meg azokat, akik ha kellett, fegyverrel védték a gyárat?” — „Hová jut a munkáshatalom, ha kiszórják a vezetésből a munkásból lett igazgatókat?” Alaptalan vád van ezekben a kérdésekben, jóllehet árulkodnak a szemlélet helytelenségéről is. Ezek az elvtársak nemigen veszik figyelembe, hogy ki kerül a helyükbe. Ugyanabból avérből való, de felkészültségükkel, gyakorlati érzékükkel, szakmai tudásukkal őket messze megelőző emberek, akik nagyobbat tudnak lendíteni a gazdasági építőmunkán. kJ em arról van szó, hogy a mai vezetés a kiszolgált, de helyzetük vagy egyéni gyengéik miatt a kor követelményeitől elmaradt vezetőket kiselejtezi, leváltja, eldobja. Ki mire alkalmas, ki hol tud legtöbbet használni — ez a szemlélet a kulcsa ennek az egészséges folyamatnak. S hogy ez nem megy mindig simán, ahhoz nagyon sok köze van a múltnak, s a múltból még ma is kísértő szemléletnek. Nálunk az volt a szokás, hogy ha valakit elmozdítottak korábbi helyéről, egyszerűen csak így jellemeztük sorsát: lebukott. S akit ilyen dolog ért, azt mindenki messziről méregette. Bűn volt vele szóba állni, vétek volt talpra segíteni. Senki se higygye, hogy teljesen kikopott a közvéleményből ez a szemlélet. A felmentett vezetők közül is úgy tekingetnek önmagukra némelyek bizonyos belső cinizmussal, mint „lebukottakra”. Pedig egészen más egy-egy felmentés valódi és igazi háttere. Miért lenne értéktelen ember az, aki másfél évtizeden, vagy akár csak öt-tíz éven keresztül szinte hősies erőfeszítésekkel dolgozott, kisebb-nagyobb hibáktól eltekintve vezetett egy gyárat, vagy hivatalt, tsz-t, de mától vagy holnaptól kisebb beosztásban fog dolgozni, mert közben kinevelődött egy alkalmasabb vezető-egyéniség? A közvéleményből is ki kell még ölni a beteges, régi szemlélet spóráit! Senki sem akarja ezeket a derék, érdemes embereket a társadalmi életből száműzni. Szükség van rájuk: forradalmas akarásukra, bátor és kemény helytállásukra, tapasztalatukra — s bármilyen ellentmondásosan hangzik: tudásukra is. A vezetés színvonalát velük ugyanúgy erősíthetjük más, képességüknek, félkészültségüknek megfelelő funkcióban. Számos vezetésre alkalmas ember nevelődött, mégsem vagyunk oly nagy bőségében a kádereknek, hogy lemondhatnánk róluk.' Ez az egykori szertelenség egyenes folytatása lenne a káderpolitikában. Nem sértett embereket akarunk a vezetés színvonalának emelését szolgáló, parancsoló igyekezetünkben, hanem olyanokat, akik magukra találnak, s megfelelő helyen teljes megnyugvást éreznek, a tökéletesen végzett munka tudatában. E z a móds zer nem egyedül üd" vözítő medicina a vezetés színvonalának javításában — ez csupán végső megoldás olyan esetekre, amikor már más nem marad hátra. Hiszen először mindenkinek megpróbálnak módot adni, hogy emelkedjék fel képzettségben feladatához, beosztásához; tanuljon magánszorgalomból vagy intézményes fórumon; ösztöndíjakká!, szervezett iskolákkal és tanfolyamokkal is szolgálják ezt a célt. Ez a jövő útja is. Senki sem hitbizományként kapja a vezető beosztást, s nem is szól a funkció a sírig. Aki elmarad a szocializmus építésének új és új követelményétől, annak számolni kell azzal, hogy ahol pár évvel ezelőtt éppen motorja volt a munkának, szándéka ellenére is gátja lehet tehetetlenségi erejével. Nem elég ugyanis a politikában forradalmárnak lenni. Az igazi forradalmiság, a legnagyobb forradalmi tett ma a gazdasági építőmunka tökéletes és korszerű szolgálata. Az e téren szükséges tennivalókat így sommázza pártunk irányadó dokumentuma, a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei: „További előrehaladásunk feltétele a gazdasági vezetés megjavítása. A VII. kongresszus óta a vezetés színvonala emelkedett, de elmarad a növekvő követelményektől s a tömegek kczdeményenöke, hogy a közös gazdái párosversenyben vannak az orosházi Petőfi Tsz-szel. A verseny értékelésére az őszi betakarítás után kerül sor. Október 3I-ig befejezik az ősziek betakarítását A battonyai Dózsa Termelőszövetkezetben is meggyorsult az ősziek betakarítása. Az 550 hold kukoricából 300 holdat már letörtek. A 270 hold cukorrépából a tegnapi napig csak 60 holdról takarították be. Ebben a szövetkezetben is meggyorsult az ősziek vetése ezen a héten. Mostanáig 550 hold kenyér- és 300 hold takarmánygabonát vetettek el. Amint a szövetkezet vezetői újságolták, október 30-ig teljesen befejezik az ősziek betakarítását. Versenyeznek egymással a brigádok az almáskamarás! Sallai Tsz-ben Szorgalmasan takarítják be az őszieket az almáskamarási Sallai Tsz gazdái is. A kedvező idő és az igyekezet nagyszerűen párosul ebben a közös gazdaságban. Bizonyítja ezt az is, hogy az 520 hold kukoricából már csak 80 hold termése vár betakarításra. A 200 hold cukorrépából is csak 70 hold termése szedeti en, az átlagtermés 161 mázsát mutat. A 230 höld cirokból 30 hold termése vár levágásra, s a jövő héten megkezdik a mag lehúzását is. E hét végére a 600 hold őszi búza magvát is a földbe teszik. Jelenleg 520 hold jövő évi kenyérnekvaló van elvetve. Meggyorsította az őszi betakarítást ®s vetést a növénytermesztő brigádok között már korábban kialakult verseny is. A betakarízésétöl. A gazdasági vezetés legyen tudományosan megalapozott, előrelátó, döntései vegyék figyelembe a technika és a tudomány állandóan sokasodó vívmányait és épüljenek gondos számvetésre.-’ A jelenlegi helyzetben — be-j ” leértve ebbe hazánk nem- j zetközi és belső helyzetét — a gaz. I dasági munkán fordul meg minden Igenis, meg kell tanulnunk a vezetés, a szervezés tudományát a legmagasabb fokon, s biztosítanunk kell annak gyakorlatát. Bizonyos, hogy ennek a folyamatnak „sebesültjei” is lesznek: emberek, akikről kiderül, hogy nem felelnek meg az új követelményeknek. Sok múlik azon: vajon megértik-e helyzetük szükségességét, belátják-e egyéni sorsuk természetességét. Fontos ez mindnyájunk szempontjából. Az érintettekéből azért, mert nem vesztik el társadalmi gyökerüket, a közösség szempontjából azért, mert nem veszítjük el bizalmukat, segítségüket. Mindenki megbizonyosodhatott arról, hogy itt nem valami kampány folyik emberek ellen a vezetés színvonalának javítása ürügyén, hanem végtelenül felelősségteljes készülődés a ma feladatainak maradéktalan elvégzésére és az irányelvekben is vázolt alkotómunka biztosítására. Személyi indítékok nem zavarhatják e természetes és egészséges folyamatot, s nem is gátolhatják meg érvényesülését. Itt népi érdekekről van szó, amelyeknek alá kell rendelnünk személyi kérdéseket. Sz. S. .1 tás után dől el, hogy a négyezer forint célprémiumot melyik bangád kapja meg. 4 jövő hét közepéig elvetik a búzát A békéscsabai Május 1 Termelőszövetkezet gazdái is elvetik az. őszi búzát a jöyő hét közepéig. Tegnap reggelig 650 hold búza magvát tették földbe, ugyanakkor elvetették az őszi árpát. Hátra van még 100 hold cukorrépa felszedése és 250 hold kukorica betakarítása. Tíz nap alatt takarították be a kukoricát „Ilyen jól még soha nem haladt nálunk az őszi betakarítás” — újságolta a szeghalmi Új Barázda Termelőszövetkezet elnöke. A 450 hold közös kukoricát tíz nap alatt takarították be a szövetkezet gazdái. Harminc fogat és 11 vonatató hordta csaknem éjjel-nappal a termést a górékba. Jelenleg a kukorica- és a napraforgószár lehordásával foglalatoskodnak a szövetkezetiek. Amint megtudtuk, az ősziek gyors betakarításához ösztönző erőt adott a közgyűlés által korábban elfogadott premizálási rendszer kialakítása. Addig jár a korsó a kútra... Egy kis harapnivaló vásárlása végett nyitottam be október 23-án Békésen, a Kiskereskedelmi Vállalat 117-es számú fűszer- és csemegeboltjába. S mivel arra tanítót tak, hogy az újságíró a nap minden órájában, s mindenhol igyekezzen teljesíteni hivatását, megkérdeztem Szekeres Jánds boltvezető-helyettestől, hogy mi újság? Azt válaszolta, hogy van bőven: október 20-án rajtakapták Köteles Sándor dobozi lakost, hogy egy kétdeciliteres, 22,60 forint értékű rumot akart elvinni ellenérték nélkül. Huszonkettedikén egy másik fiatalembert kaptak rajta, hogy három csokoládé árát nem akarja kifizetni. Kiderült, hogy ezt a fiatalembert Köteles Jánosnak hívják, és öccse a pár nappal azelőtt potya-itókához jutni akaró dobozi lakosnak. — Mondjak még eseteket? — kérdezte, s egy egész köteg, vagy száz darabra rúgó jegyzőkönyvet vett elő, amely hasonló esetekről vagyis olyan emberekről készült. akik úgy gondolkoznak, hogy az önkiszolgáló boltrendszer egyben azt is jelenti, hogy ha akarok fizetek, ha nem ... Így volt ezzel minden bizonnyal Lipcsei Imréné, egykori jómódú békési lakos is, aki térítés nélkül akart cukorkához jutni. Ezeket, s még néhány esetet feljegyeztem, hogy el ne felejtsem, de nem felejtettem volna el úgy sem, mert Békéscsabán, a Békési úti földművesszövetkezeti önkiszolgáló bolt vezetője azzal fogadott október 24-én reggel, hogy a vásárlók segítségével lelepleztek egy asszonyt, aki nagyobb értékű áruval akart „meglépni” a boltból, örömmel újságolta ezt a boltvezető, s nem káröröm volt ez, hogy egy asszonyt lelepleztek, hanem az a megnyugvás, hogy az önkiszogá ló boltban nemcsak a vezető és az eladók vannak, hanem sok-sok becsületes vevő is, aki éberen őrködik az áru, a közös tulajdon sértetlenségén. Ez is, és a békési esetek is azt bizonyítják, hogy addig jár a korsó a kútra . .. Szóval I amíg leleplezik az önkiszolgáló | boltok lopikálóit. K, I.