Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-24 / 249. szám

W62. október 24.

5

Szerda

Friss élményekre éhesen

A felnőttekét is túlszárnyaló ” érdeklődéssel, friss élményekre éhesein fordult hazánk ifjúsága— iskolás- és munkásfiatalok egyaránt — már hónapokkal ezelőtt az új szovjet irodalmi események felé. Ebben a nagy érdeklődésben különösen biztató és figyelemre méltó, hogy nemcsak a könyvtárak látogatói és irodalmi szakkörök, színpadok tagjai, hanem olyan lányok és ifjak is érdeklődnek a szovjet dráma-, próza- és versírás „új hulláma” iránt, akiknek az irodalom nem elsődleges kultúrigényük, s kedvüket inkább könynyebb szórakozásban vagy a sportban lelik. Azonban a fiatalságnak általában van egy közös tulajdonsága: mindenben megérzi, „megszimatolja” az „ilyen még nem volt”-at. Ez történt most is. A frissebbé vált irodalmi légkörből megcsapta őket valami szokatlan, valami izgató. Nem-közlünk újat, mikor ideírjuk, hogy a két fiatal szovjet költőnagyságnak, Jevtusenkonak és Voznyeszenszkijnek a neve nem kevésbé ismerős előttük, mint az űrhajósoké vagy akár a filmcsillagoké és slágerénekeseké. Irodalom, technika és szórakozás; jól is van ez így! Mindez megyénk ifjúságára éppen úgy vonatkozik, mint az ország többi részén élőkre. Most pedig nézzük közelebbről is, hogy ennek a nem mindennapi érdeklődésnek tulajdonképpen mi az igazi tárgya és kik a főbb szereplői?

A színhely a Szovjetunió, ** ahol, a XX. kongresszus éta eltelt idő alatt szinte viharos gyorsasággal nőtt fel és erősödött meg a szovjet irodalom új generációja. Mintha a semmiből dobbantak volna elő, méghozzá teljesen korszerű fegyverzetben. Mit akarnak? Ezt Jevtusenko „Az én Oroszországom” című pamfletjében — többek közt — így fogalmazta meg: ... „dühös” vagyok mindenre, ami rossz és szeretek mindent, ami jó. Mindezt nem egyedül én érzem így, hanem az egész új orosz nemzedék, mely egyre inkább gazdának érzi magát saját hazájában. Ha verseimben támadom a bürokráciát, a dogmatizmust, a sovinizmust, úgy érzem, ezt azért teszem, mert meggyőződéses kommunista vagyok. Hol vannak az oroszországi változások? ... börtönök lebontásában, új lakóházak építésében; abban a tényben, hogy az emberek arról vitatkoznak, amiről éppen akarnak... Sok szennyes kéz akarta már megfogni zászlónk rúdját. De vajon a zászló hibája ez? Ügy gondolom, nem. Feladatunk az volt, hogy letöröljük azoknak a piszkos kezeknek minden nyomát, mert ezzel tartoztunk a zászlónknak, mivel hiszünk benne. És ezt meg is tettük. Puskin óta líránk főtendenciája az egyéni és társadalmi problémák... kapcsolata. S ez a tradíció ma ragyogóan folytatódik.

U át ilyen fiatalokról van szó, akik így vélekednek hazáról, társadalomról, életről. Azok a szemellenzős kritikusok, kiknek a személyi kultusz, s a velejáró irodalmi szempontosdi, sematizmus, lakkozás félreseprése sem volt képes nyomban meghozni tisztánlátásukat, első meglepetésükben az ifjú nemzedék irodalmi zászlóvivőit „nihilistáknak” kiáltották ki, műveiket, alkotásaikat pedig „vadhajtásoknak” bélyegezték. Rájuk fogták, hogy nem ismerik az életet és ezért prózájuk és költészetük nem szolgálhatja híven a szovjet valóságot

Az e hó elején, Moszkvában összehívott íróközgyűlés azonban a fiatal szovjet írók szerepét nagyon is pozitív oldalról világította meg a közvélemény előtt. Az egyik felszólaló, Borcsagovszkij értékelése igen találóan bizonyítja ezt. Kifejtette, miszerint „ .. az a tény, hogy a fiatal írók egy része szenvedélyes „útkereső”, mutatja, miként lehetne még becsületesebben, tisztábban, a kommunizmus szelleméhez méltóbb módon élni — ez éppenséggel nem valamiféle „elferdülés”, hanem az egészséges fejlődés jele és arról tanúskodik, hogy az ifjú írókat mély felelősség hatja át nemzedékük és az egész társadalom iránt.. .*

Természetesen szó sincs arról, hogy a fiatal írók, költők kisajátítják a szovjet irodalmat. Másik felszólaló, Szmeljakov alá is húzta ezt: „Valójában a fejlődés azt jelenti, hogy az írókat és költőket — köztük a fiatalokat is — a párt által kitűzött célok, a nép szolgálata egyesíti, egyúttal azonban mindegyikük képességének, alkotói felfogásának és hajlamainak megfelelően alkot, viszi előre a kommunizmus ügyét.”

Az „új hullám” lényege tulajdonképpen az, hogy a szovjet próza, líra és képzőművészet fiatal képviselői bátran kísérletezzenek és új, modem kifejezési módok és formák útján is segítsék — és méltón segítsék —,a kommunizmus építését, hűen fejezzék ki annak tartalmát. Ez, az eredményeiben mind mélyebb és átfogóbb mozdulás határokon hatolt át; hatását érezzük, tapasztaljuk, látjuk hazánkban, megyénkben is az érdeklődés gyors növekedésében. Ennek kielégítésére azonban még alig tettünk valamit, holott a könyvtárakban és irodalmi öszszej öve tel eken egyre-másra adják kézbe a kilincset azok, akik többet és többet szeretnének tudni

OKTOBER 24.

Békéscsabai Brigád: Aki szelet vet. Békéscsabai Szabadság: Pillantás a hídról. Békéscsabai Terv: Aki átmegy a falon. Gyulai Erkel: Pirosbetűs hétköznapok. Orosházi Béke: Hófehérke és a 7 törpe. Szarvasi Táncsics: Az utolsó vacsora.

műsora

Október 24-én este 7 órakor:

MAJD AZ UTÁNPÓTLÁS

Vörösmarty ifjúsági bérlet. Október 24-én este fél 8 órakor Dobozon:

PYGMALION

Mindenki nyer

A Magyar Hirdető Vállalat és az Országos Rendező Iroda közös rendezésében, október 25-én, csütörtökön, két előadásban, délután negyed hat és este negyed kilenc órai kezdette] Békéscsabán, a Jókai Színházban Mindenki nyer címmel műsoros előadás lesz. A vidám, zenés rendezvény tárgya: tájékoztatás a háztartások gépesítéséről, s a televízió és a rádió kulturális szerepéről a családban.

A műsor keretében fellépnek: Psota Irén, Gencsi Sári, Hollós Ilona, Németh Lehel, Tatár Eszter. fővárosi művészek, valamint Mátrai Mária és Széplaki Endre, a Jókai Színház művészei, Balassa Tamás tánczenekara kíséretében. Játékvezető: Pálos Miklós.

a szovjet író és költő fiatalokról: Glagyilinról, Akszojonovról, Ahmadulináról, Voznyeszenszkijről, Jevtusenkoról, s a többiekről. Szeretnék kézbe vermi írásaikat eredetiben, fordításban egyaránt, hogy végre tiszta képet alkothassanak maguknak erről az irodalmi „űrkutatásról”.

Érthető örömmel hallottuk tehát a hírt, hogy a Magyar —Szovjet Baráti Társaság Békés megyei elnöksége és a megyei népművelési tanácsadó iroda, közös erővel, szervezett formában látnak felvilágosító, ismertető, népszerűsítő munkához. Egybe gyűjtik az összes idevonatkozó — beszerezhető — Irodalmat, publicisztikát, vers- és prózaanyagot. Mindebből bibliográfiai kimutatást készítenek az érdeklődők részére. Ugyanakkor a járási székhelyeken, írók, irodalomesztéták és pedagógusok részvételével és vezetésével ankétok, vitaestek formájában, úgynevezett ifjúsági fórumokon hozzák még közelebb fiataljaink értelméhez és szívéhez az egészséges irodalmi fejlődés szovjet képviselőit, illetve alkotásaikat. Vállalkozásukban számítanak a megyei könyvtár, a járási könyvtárak valamint a TIT aktív közreműködésére is.

Részünkről csak azt kívánhatjuk, hogy ez az ügyhöz méltó, újszerű kezdeményezés, mely nyilván széles érdeklődést vált majd ki, mielőbb meg is valósuljon. Huszár Rezső

A mi édesanyánk

Vera Panova, a neves szovjet írónő Kisüt a nap című novelláskötetében jelent meg egy elbeszélés, a Jevdokija, melyből A mi édesanyánk címmel készítettek filmet. A történet főszereplője Jevdokija, az egyszerű szovjet asszony, aki élete során semmi nagyot, jelentősét nem vitt véghez, és mégis valami óriásit, gyönyörűt tett: felnevelt öt gyermeket, akik közül egyik sem volt az övé. Ennyi a történet magja. De mint ahogy a könyv lapjain, a filmben is különböző jellemek bontakoznak ki, emberi érzések ütköznek össze, örömök és tragédiák váltják egymást, emberek születnek és halnak meg. A film végén érezzük, hogy gazdagabbak lettünk, mert jó tudni, hogy vannak olyan emberek, akik egymás megbecsülését mindennél fontosabbnak tartják. (Üjkígyóson, a Nemzeti mozi játssza október 23-tól 24-ig.)

TUDOMÁNY — TECHNIKA

A jövő leSevíziója

A televízió alkalmazásának már századunkban nagy lehetőségei vannak. Ma elsősorban az ipari televízió az, amely újabb s újabb meglepetéssel szolgál. Televíziós kamerákkal megfigyelhetjük pl. az emberi szervezetre veszélyes folyamatokat s ez igen nagy jelentőségű. Az izotóptechnika, a röntgensugárzás alkalmazásai a legjobb példák erre.

A televízió bevonul az automatizálás területeire is. A bányászatban a nagy teljesítményű fejtőgépek mellől hovatovább elkerül az ember, aki a jövőben kellemes környezetben, akár zeneszó mellett és cigarettázgatva közben, távolról figyelheti a gép munkáját a televízió képernyőjéről. Hasonló példákat említhetnénk a kohászatból, ahol különleges felvevőkamerákkal megkímélik a kohászokat a melegártalomtól, amely őket a kemencék és kohók közvetlen közelében, munkájuk közben éri. Vagy beszélgethetnénk a televízió alkalmazásairól a közlekedésben, akár villamoson, akár vasúti vontatásban, személyforgalomban és a teherforgalmat irányító rendezőpályaudvarokon. Ma még a pályaudvari — bár automatizált — irányítótornyokat jó magasra építik, hogy a kezelőszemélyzet áttekinthesse a vágányrendszert.

ÉRTESÍTJÜK

ügyfeleinket, hogy a

„Vörös Október Tsz Battonya“

feliratú bélyegzőnk

elveszett

és az október 19-től érvénytelen. 51140

A jövőben televíziós kamerák rendszerével ezt olcsóbban megoldják.

Hallottunk már arról, hogy a belgyógyászok miniatűr rádióadót, rádiószondát nyeleinek le az emberrel, hogy gyomrát megvizsig'álják. Nos, a jövőben televíziós vizsgálatokat folytatnak majd az ember belső szerveiben, tartósan megfigyelnek daganatokat, élettani folyamatokat, gyógyhatásokat a képernyő segítségével. Az „adást” az ember belső szerveiből — például vesevizsgálatoknál — miniatűr adóberendezés, kamera végzi majd. Meg kell említeni, hogy a televízió nagyfokú sterilitást biztosíthat az orvosi gyakorlatban. A jövőben a beteglátogatást, újszülöttek látogatását nem személyes érintkezéssel, hanem a televízió segítségével bonyolítják le...

■ Hallunk már színes televízióról és kísérletek folynak a térhatású „plasztikus” televíziós képek előállítására ... További igényünk lehet, hogy a kép ne legyen a televíziós készülékhez mai formájában kötve, hanem kivetíthessük azt moziszerűen lakásunk, környezetünk bármelyik síkjára. Az sem utópia már, hogy felvevőkamerák széles körű rendszere hálózza be a világot. Egy gombnyomás vagy tárcsa elforgatása árán képet, hangulatot, eseményt hozzon a televízió a világ négy sarkából, legyenek vüágvevő televíziók, mint vannak világvevő rádiók.

Lem lengyel író érzékletesen leírja Magellán felhő cí mű fantasztikus regényében, hogy 2531 évben a Föld minden lakójának rendelkezésére áll majd egy különleges rádió—televízió-rendszer. Az ember könyvtárba például nem fog járni, hanem csak a zsebébe nyúl egy vevőkészülékért és: akar ausztráliai dolgozószobájában, akár holdbéli megfigyelő, állomásán, akár a repülőgépben felhívja a Trión könyvtár központját (ebben a könyvtárban parányi kristályokba rögzítve őrzik az emberiség szellemi kincsét) s bemondja a kívánt művet s másodperc múlva az máris ott ví n előtte, televizorának képernyőjén ...” Sőt az ember lakásába odavarázsolhat festményt, szobra*vagy éppen ablaka alá a háborgó tenger egy részletét, a sós tengeri levegőt, illatával együtt.

Ennek a ma még fantasztikusnak tűnő televíziós-berendezésnek a lényege a felvevő, illetve képtároló készülék, amelynek hatóköre kiterjed az egész naprendszerre. Bár mindez fantasztikus, jól kifejezi várakozásunkat a jövő televíziója iránt. Gondoljunk arra is, hogy például a tudományos kutatásban mennyire élő szükséglet a tudományos eredmények gyors cseréje. Ennek megoldása, hogy a tudósok lehetőleg mielőbb tudomást szerezhessenek egymás munkáiról és a tudományos cikkek megírása, elolvasása, rendszerezése s értékelése ne rabolja él mai módon drága idejüket. Mindehhez persze béke és egységes társadalmi rendszer kell.

Kérdés, hogy a ma embere milyen televízióra számíthat? A Telstar rendszerű televíziós adások mutatják, miként küzdi le az ember a televízió helyhez-kötöttségét, a tengerek és hegyláncok akadályát. A színes televízió már megvalósult, az illatokat „közvetítő” televízió sem tartozik feltétlenül az álmok birodalmába. Ami a zsebkészülékeket illeti, sok rádiótechnikai alkatrészt „miniatürizál, tak” már, készítenek gombakkumulátorokat, amelyek alig nagyobbak a tízfilléresnél, nyomtatott áramköröket és terjedelmes rádiócsövek helyettesítésére parány félvezetőket. Például tizenöt évvel ezelőtt ugyanott, ahol 3000 alkatrészt helyeztek el egy dobozban, ma 6—700 ezret tudnak elhelyezni...

Szluka Emil