Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-23 / 248. szám

2 Kedd A jobb életfeltételek adva vannak, rajtunk múlik, hogy még jobb legyen — A gyomai járási pártértekezlet tanácskozásáról — Nem csalás, nem Két eS’ecEotl go1 Pén2Ü8yrniniszter> ámítás. Echte angolok . Reginaid Maudling ezek. Az egyik az an- OHS’©! Alszik. De nem azért, mert altatót vett be. Kapta magát és el­aludt, mert arra a kérdésre kellett volna válaszolnia a kon­zervatívok kongresszusán, hogy belépjen-e Anglia a közösbe vagy ne. Maudling úgy véli, be kell lépni. Ö már nem félti a tárcáját. A másik echte an goi, a tárca nélküli Deedes nem al­szik, pedig ő bizonyára bevette szokásos altató-adagját. Még­sem mert elaludni, mert félti a — tárcáját. Hát igen: a ko­mor jövő komor képe komorodik elébe. Mi lesz, ha belép? A két gentlemannek ideje persze van, mert sem de Gaulle, sem Adenauer nem siettetik a választ. A választ különben is az angol nép adja majd meg, a — választásokon. (I) 0 guantanamói amerikai támaszpontról ismét kubai területre lőttek Fokozódó amerikai katonai tevékenység a Karib-tengeren Talán így lehetne egy mondat­ban kifejezésre juttatni a gyomai járási pártértekezlet beszámoló­jának tartalmát. Ezt fogalmazták meg, ha más szavakkal is — a pártszervezetek küldöttei, akik 41 pártszervezet képviseletében hoz­ták el munkahelyük eredményeit, gondjait, hogy közös vitában ha­tározzák meg a járás kommunis­táinak tennivalóit. Papírmunka helyett segítséget Rövid, de eredményekben gaz­dag időszak állt itt a mérleg egyik serpenyőjében, hisz a járásban a VII. pártkongresszus határozatai­nak szellemében megvalósult a mezőgazdaság szocialista átszerve­zése, az erőviszonyok a szocialista szektor javára billentek. A másik serpenyőben ott álltak a félsike­rek, időleges sikertelenségek, a kezdeti nehézségek sokszor súlyos kudarcai, a gazdálkodást akadá­lyozó maradi gazdálkodás kolan­­cai. Ez utóbbi latolgatása, az ered­mények fokozásának mikéntje került porondra ezen a pártérte­kezleten. Hisz nagy tervek meg­valósítása szerepel a járás ötéves mezőgazdasági tervében. A terv­időszak végére például a jelenlegi 9,4 mázsáról 13,8 mázsára kell növelni a kenyérgabona holdan­ként termésátlagát, szilárd takar­mányalapot kell teremteni, hogy gyorsabb ütemben növekedjen a termelőszövetkezetek állattenyész­tése. És amikor a hogyanra ke­rült a sor, nem érdemtelenül bí­rálták a Dévaványai Gépállomás munkáját, amiért a sereghajtók között van a megyei ranglistán, s szervezetlen munkájuk a szövet­kezetek tervének megvalósításá­ban ejt csorbát. Jogosan merült Tel ezen az értekezleten az is, hogy a járási tanács dolgozói több szakmai, gyakorlati segítséget ad­janak a termelőszövetkezeteknek. — Helyesléssel vettük tudomá­sul — mondta felszólalásában Kontra Illés, az endrődi Béke Tsz üzemegységvezetője —, hogy több szakember van az államigazgatás fontos posztján, de a gyarapodást sajnos ma még a statisztikai je­lentések növekedésében mérhet­jük le. Több tudás, gazdagabb élet A beszámoló különös gonddal foglalkozott a tudatformáló mun­ka fontosságával, a mezőgazdasá­gi szakképzés problémáival, he­lyesen, hiszen a gazdasági veze­tésből eredő eredménytelenségek mellett a maradi gondolkodás, az újtól való húzódozás, a szakmai járatlanság fékje a fejlődésnek. Igaz, a korábbi évekhez képest jelentősen megnövekedett a járás dolgozóinak tudásszomja, egyre több azoknak az embereknek a száma, akik a napi munka mellett igyekeznek megszerezni az álta­lános, valamint a középiskolai végzettséget. A járásban a dolgo­zók iskolájában jelenleg három­száznál több felnőtt dolgozó ta­nul és 100-an sajátítják el a ma­gasabb szakismereteket mezőgaz­dasági technikumban. Az élet azonban többet követel, s a tanu­lásra buzdító munka nem is köny­­nyű, hisz a járás lakosságának csaknem 30 százaléka tanyán élő ember, akikhez nehezen ér el a sajtó, hozzáférhetetlen a rádió, televízió, s így a kommunistákra, az értelmiségre, a népművelés munkásadra vár az a szerep, hogy eljuttassák a tudást, a kultúrát a tanyavilágba, őnekik kell küzde­ni azért, hogy közel kerüljön a tu­domány az emberekhez a tanya­­központokban, az olvasókörök­ben, hisz alkotó munkájukkal fel­becsülhetetlen értékeket menthet­nek meg. A szaktudás hiányából fakadó eredménytelenségre il­lusztrálásként csak egy példát említsünk: az aszályos időjárás el­lenére az öntözőberendezések ka­pacitásának csak 40 százalékát használták ki a gyomai járásban. Mennyire jól jött volna már itt az idén a jobb szervezés, a na­gyobb szaktudás, a hozzáértés, mennyire enyhítette volna ez — a gyomai járásban egyébként nem indokolható — burgonya- és aöld­­ségellátási gondokat. Versenyt, de nem mindenáron A termelési tervek teljesítésé­nek fontos elősegítője a munka­verseny, mely egyre jobban tere­bélyesedik a járás mezőgazdasá­gában — hangsúlyozta a beszá­moló. A gyomai járás kommunis­tái, dolgozói ebben tavaly is je­leskedtek. Az idén is kezdeménye­zői voltak a VIII. pártkongresz­­szus tiszteletére indított mezőgaz­dasági munkaversenynek. S eb­ben a versenyben a pálma az if­júságé. Negyvenhárom ifjúsági munkacsapat méri össze erejét a járásban. A szocialista munka­verseny velejárójaként új hírnö­kök is jelentkeztek: az endrődi Dózsa Tsz-ben az állattenyésztők, a hunyal Hunyadi Tsz-ben a nők versenyeznek a „szocialista bri­gád’’ cím elnyeréséért. A tanács­kozáson azonban az is szóba ke­rült, hogy versenyt, de nem min­denáron. Nem mindegy, milyen a traktoros munkája, nem mind­egy, milyen földbe kerül a mag, nem mindegy, mennyi terem. Ne csak az adja a verseny mutatóját, hogy időre és száz százalékban el­vetettünk, hanem az is, hogy mennyi terem és az, hogy meny­nyi a ráfordított munka, mennyi­be került a termelés költsége. Le­gyen ésszerű a mi versenyünk — Az elmúlt hét eseménynaptárá­ban a margó is megtelt. Említsünk meg néhányat és foglalkozzunk a legjelentősebbekkel. A legfiata­labb ENSZ-tagállam küldöttségé­nek vezetője, Ben Bella algériai miniszterelnök Kennedy elnökkel folytatott megbeszélése utón* Ku­bába látogatott, ahol százezres tö­megek éltették őt és az algériai népet. A világ másik végén, Ará­bia déli szegletében, Jemen körül még tart a középkor és a gyar­mattartók ádáz akciója a fiatal köztársaság ellen. Az Egyesült Államok és Anglia az intervenciós csapatok pénzelésével, felfegyver, zésével ismét lelepleződött — az olaj szaga ezúttal is átható volt. A front egyre távolabb került a fővárostól, ahol már a konszoli­dáció tervein dolgoznak és a mi­niszterelnök a törzsi vezetőkkel tárgyal az új berendezkedés ki­alakításáról. Törökországban új válság robbant ki, az országos mé­retű vita a Menderes-híveknek adott amnesztia körül zajlik, de a baj gyökere mélyebben van: az ország anyagi romlásában, a ka­hangoztatták —, adjuk meg a földnek, ami kell jól és időben, mert csak így lesz hálás nekünk. Egészséges légkörben dolgozunk Így fogalmazták meg mondani­valójukat a felszólalók, amikor a párt politikájának irányvonalát, munkastílusát tették mérlegre. Ez annak az eredménye, hogy a járás. pártszervezeteiben egyre jobban érvényre jut a kollektív vezetés, tervszerű és egyre több „a testhez szabott” munka, egyre több párttagnak adnak rendsze­res megbízatásokat. Egyre több azoknak a pártonkívülieknek a száma is, akik közvetlen segítői a kommunistáknak. Amikor erről beszéltek, arról is szóltak, hogy az eredmény korántsem teljes. Mert ahhoz, hogy a bizalom to­vább szilárduljon, feltétlen fon­tos, hogy a párttagok még jobban száműzzék munkájukból a csal­­hatatlanságot, még jobban igé­nyeljék a pártonkívüliek vélemé­nyét egy-egy megoldásra váró kér­désben. Az őszinteség adta szájá­ra a szót Szűcs Lászlónak, a Dé­­vaványad Gépállomás pártszerve­zete küldöttének, amikor azt mondta: A bizalom megtartása, szilárdítása feltételezi, és tudnunk kell, hogy nem lehet előjoga a párttagoknak. Nem illethet meg különösebb előjog senkit sem kö­zülünk. Persze vannak előjogaink, ilyen a tanulás, a példás magán­élet, a munka. Itt nekünk kell a legnagyobb részt, az oroszlánrészt vállalni. Ezek döntsék el, hogy ki milyen tisztség vállalására al­kalmas. Egyszerű szavakkal mondották el itt véleményüket a küldöttek. Nem voltak korszakot megváltó szónoklatok. Szerény szavakkal adta tuditul a beszámoló is — me­lyet Hugyik András elvtárs, a já­rási pártbizottság titkára ismer­tetett —, hogyan, miként dolgoz­tak a járás kommunistái a VII. kongresszus óta. A feladatok, a tervek — melyek megvalósítását ezen az értekezleten foglalták ha­tározatba — viszont annál szem­betűnőbbék. Deák Gyula tasztrófális munkanélküliségben. Csupán a mezőgazdaságban 3,5 millió a munkanélküli, akik csak a nyomor vagy a kivándorlás között választhatnak. A Vatikán­ban összeült zsinat igen figyelem­reméltó híre a pápa egyik ki jelen, téséről számol be, amely tulajdon­képpen a Vatikán részéről az el­ső elismerése volt az Odera— Neisse-hatámak. XXIII. János pá­pa „visszatért lengyel területek­ről” beszélt, ami Bonnban nagy nyugtalanságot váltott ki, s a kor­mány nem is késlekedett emiatt tiltakozni a Vatikánban. Dupla vagy nem mi Franciaországban megkezdődött a népszavazási kampány. De Ga­ulle elnök a népszerű dupla vagy semmi-játék szabályait állította fel a csütörtök esti tv-beszédében, amikor kijelentette: ha az október 28-i szavazásnál bebizonyosodik, hogy „erősen” kívánja a francia nép az ő politikáját — akkor ma­rad; de ha csak közepesen vagy netalán éppen, hogy többséget Washington (MTI) Legújabb nyugati hírügynöksé­gi jelentések szerint az Egyesült Államok nagymértékben fokozza katonai tevékenységét a Karib­­tengeren. Az október 15-én meg­kezdett haditengerészeti gya­korlaton részt vevő hajókat újak­kal szaporították. Ez alkalommal egy kis hajórajnyi kétéltű vízi jár­mű érkezett a tengeri manőver színhelyére, a Puerto Ricotól nem messze fekvő Víeques-sziget köze­lébe, hogy — mint a Reuter hí­reiből kiderült — a partraszállást gyakorolják. Jóllehet Washingtonban a leg­nagyobb titoktartással övezik a karibi tengerészeti hadgyakorla­tot, politikai megfigyelők — mint a hírügynökségek írják — a szo­katlan katonai tevékenységet az Egyesült Államok kubai terveivel hozzák összefüggésbe. kap — otthagyja posztját. Ám nyomban hozzátette, ha megy, akkor a zűrzavar, a polgárháború, nemzeti katasztrófa sújtja Fran­ciaországot. De Gaulle minden­képpen szét szeretné zúzni a sze­mélyi hatalom ellen kialakuló egységfront-törekvéseket. Ezért is próbálja kiélezni az ellentéteket, megosztani a köztársasági erőket, mert így reméli, hogy népszerűsé­ge az ő javára billenti a mérleget. A rendelkezésére álló hatalmas propagandagépezettel a „nem”, mel szavazókat az OAS-terroris­­tákkal szeretné azonosíttatni a közvélemény előtt. Ezek a mester­kedések csak részben járnak eredménnyel. A köztársaság hívei minden erőfeszítésükkel meg akarják védeni demokratikus vívmányaikat. Míg például a szo­cialisták és a radikálisok vezetői elutasítják az együttműködést a kommunistákkal — akik a köztár­sasági erők egyesítésére töreked­nek, s inkább a jobboldalon ke­resnek szövetségeseket, addig az alsóbb pártszervezetek több he. lyen együtt lépnek fel a kommu­nistákkal, vezéreik tilalma elle­nére. Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára, fel­hívta a francia közvélemény íi-Az amerikaiak támogatását él­vező kubai ellenforradalmárok egyik szóvivője, az Alfa—66 elne­vezésű szervezet képviselője beje­lentette, hogy a szervezet hadiha­jói Kuba felségvizei felé tartanak azzal a paranccsal: süllyesszék el az angol kereskedelmi hajókat. Vasárnap járt le ugyanis e kubai ellenforradalmi szervezet felhí­vásának határideje. A felhívásban a Kubába irányuló kereskedelmi szállítások leállítására hívták fel Angliát. Mint ismeretes, szeptem­ber 11-én az Alfa—66 kalóztáma­dást követett el egy angol hajó ellen Kuba partjai előtt. A Reuter jelenti Havannából: a kubai fegyveres erők minisztériu­ma vasárnap bejelentette: a guan­­tanamói amerikai tengerészeti tá­maszpontról ismét kubai terület­re lőttek. gyeimét a személyi hatalomból származó veszélyekre. Ha De Gaulle megkapja a szükséges „igen-t”, a pártoktól és a parla­menttől függetleníteni akarja Franciaország politikáját, ami ve­szélybe sodorhatja a köztársasá­got. Újra NyugaUBerlin! Az elmúlt hét elején hirtelen megélénkült nemzetközi diplomá­cia középpontjába ismét a német kérdés került. Persze figyelembe kell vennünk, hogy ezt egyúttal a tetőpontjára hágott amerikai vá­lasztási hadjárat erősen befolyá­solta, hiszen a Kennedy-kormány sokat bírált „kubai politikáját” egy tetszetősebb „berlini politiká­val” szeretné korrigálni. A két párt egymást túlharsogva a „ber­lini jogok védelmének” szükséges garanciájáról papol választóinak. A rálicitálás azonban veszélyes, egy­re újabb agresszív hangokat ütnek meg felelős politikusok. McNama­ra hadügyminiszter után McGeor­­ge Bundy, Kennedy külpolitikai tanácsadója is kijelentette: Az Egyesült Államok szükség esetén nukleáris fegyvereket is igénybe Nemzetközi szemle

Next

/
Oldalképek
Tartalom