Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-21 / 247. szám

■ Itfllllll ■■■■■■! ZENEI ÉLET A^AAAAAAAAAAAAA^AAA^^^^^^^^ A bukaresti George Enescu Filharmonikus Zenekar búcsúestje Tíznapos vendégszereplés­re érkezett hazánkba a ro­mán állami zenekar. Sike­rekben gazdag hangverseny­­kőrútjuk egyes állomásáról rendszeresen tájékoztatott bennünket a napi sajtó, a Rádió és a Televízió. Mégis fokozott érdeklődés előzte meg érkezésüket. Az októ­ber 15-i koncertjük zárómű­sora volt a tíznapos magyar­­országi vendégszereplésnek. A 150 tagú zenekar fele is alig fért fel a zenekari kon­­certekre egyébként is kicsi színpadunkra, így aztán vál­tották egymást az egyes hangszerek. Az est karmestere Mircea Basarab volt, ki a bukaresti i konzervatóriumon a kar­­mesterképző-tanszak vezető tanára. Az együttes vezető­­karnagyát, George Georges­­cut már nem üdvözölhettük városunkban, mert hétfőn Budapestről Becsbe ment, s a Bécsi Filharmonikus Ze­nekarral próbált. A műsor első száma Enes- CH I. Rapszódiája volt. A kompozíció a román népze­ne gazdagságát jól érzékel­tette. A hangszerelés színes­­sége gazdag, helyenként ke­leti szenvedély essége igen erős oldala a szerzőnek. A rézfúvókar hangzásának lagysága ritkán hallható csemege volt számunkra. Ha pedig erőt kívánt az előírás, akkor sem volt fülsértő re­csegés, hanem mértéktartó és telt hangzás. A mű utol­só tétele, a Hóra, hatalmas fokozás után ért el jól elő­készített nyugvópontot. Enescu forma-, arány- és színérzéke a szimfonikus rangra emelt népzenei fel­dolgozásban is maradandó értékűt alkotott. A műsor második száma­ként a zenekar szólistája, Radu Aldulescu lépett a színpadra, hogy Dvorzsák Csellóverseny-ét játssza el. Igen rokonszenves embert és kitűnő művészt ismer­tünk meg személyében. Eré­nye: az ércesen zengő hang-Éb/i Katalin Egyszer talán A csend hársfái alatt sétálgatok. Virágzanak fölöttem a pillanatok. Egyszer talán majd /szembejön velem, s megszólít halkan a szerelem. zás. Kiegyenlített, színtartó hangja olyan élmény, ame­lyet nem lehet egyhamar el­felejteni. A zenekar mind­végig kitűnően látta el a kí­sérő szerepét, s Basarab mester biztos kézzel fogta össze az együttest. A közön­ség lelkes tapsát Paradis: Siciliana c. ráadásával há­lálta meg. A műsor befejező száma Brahms: IV. szimfó­niája volt. A melodikus in­venciói ú mű minden szép­sége érvényesült a karmes­ter mérsékelt, az előíráshoz képest talán egy hajszálnyi­val lassúbbnak tűnő felfo­gásában. Ismét érzékelhet­tük a telt hangzás jellegét, amely a jól vezetett, számos próbán és koncerten túlju­tott zenekarnak értékes adottsága. Az együttes mél­tán jutott világhírnévre, melyben nemcsak a ma élő karmester-géniusznak, Ge­orge Georgescunak van el­sőrendű nevelőszerepe, ha­nem a tagok egyéni művészi felkészültsége is döntő sze­repet játszik. A magyar hangverseny­rendező vállalat, az Orszá­gos Filharmónia méltó nyi­tánnyal kedveskedett a bé­késcsabai közönségnek. Sárhelyi Jenő A tsz elnök'e elégedetten ** pödörte meg a baju­szát: — Na lányom, lássuk mi­lyen adminisztrátor lettél. Ha mair kitanultad a gépelést, csináljunk agy jó beszámo­lót. Az elnök lánya szakértő kezekkel helyezte a gépbe a papírt, és tettre készen né­zett az apjára, aki így mor­fondírozott: — Azt mondták a járástól, liogy őszinte és kritikus le­gyen a közgyűlési beszámoló. így aztán ha kész lesz, el ne felejtsük már megmutatni anyádnak, mert ő legjobban érti a kritizálást... Hát akkor írjad, lányom: Tisztelt tagtársak és asz­­szonyok! Legelőször Is arról akarok szólni a meggyőzés végett, hogy hát a tsz vezetése igen­­nagyon egységes. Ennek legnagyobb bizonyítéka, hogy mi, vezetők teljesen egyetértünk abban, hogy jól vezetjük a szövetkezetét. Ez pedig nem kis dolog, mert tudok én nem egy he'yet, ahol még ebben sem értenek egyet. Szóval én azt mondom, az l'yen vezetést meg kell becsülni. Na, lányom, mit szólsz hozzá? — Idáig nagyon jő, mert őszinte, de majd a bírálat... Ellesett igazságok Aki jól ír, az nem úgy írt ahogy más ír, hanem úgy ír, ahogy ő ír. Éppen ezért, mikor valamit „rosszul” mond, lehet, hogy akkor mondja jól. * Könnyen csinálni azt, amit másnak nehéz, ez a tehetség, megcsinálni azt, ami a tehetségnek lehe­tetlen, ez a lángész. * A mondat még nem gondolat, a szó még nem fogalomt különben a leg­nagyobb fecsegők lenné­­nek a legnagyobb gon­dolkodók. Szak kör-sarokból KÖRÖST AJ __________KULTURÁLIS MELLÉKLET___________ Majd az utánpótlás — Ősbemutató a Jókai Színházban — Steigerwald István: Utca (akvarell) így is leket!... Elnézést, hogy ezzel a rövid, ellen­ben annál többet jelentő fel­kiáltással nyitom a Majd az utánpótlás című zenés víg­játék kritikáját, de sok min­den erre kötelez. A darab, amely ugyan nem mond' so­kat, de amit mond, azt kel­lemesei^ frissen meséli el, a sok évtizedes átlagnál végre színvonalasabb dalszövegek, a kitűnő muzsika — ez idá­ig a három szerző: Ságodi József, Fülöp Kálmán és Ba­kos Géza érdeme, továbbá Miszlai István mértéktartó, ötletgazdag rendezése, Bo­ros® István kitűnő táncai és az egész együttes összefor­rott, stílusos játékát. Miszlai István, a rendező bizonyított ezen a premie­ren. Nemcsak tehetségét, tu­dását bizonyította, hanem azt is, hogy így is lehet és valahogy így kell zenés víg­játékot rendezni, játszani, előadást megalkotni. I történet talán túlságo­san is áttetsző, különösebb mellékszálak nem zavarják meg az egyetlen vonalon fu­tó cselekményt, melynek fő­hordozója Éva és Zoli. Éva, kitűnő atlétanő, a Testneve­lési Főiskolára vágyik, de papája, a professzor, fizikust akar nevelni belőle. És hogy az ellentétek vonzzák egy­mást: Zoli kitűnő fizikus, tudós akar lenni, de a pa­pája (több is van neki, mert a MESE csapatának egész B-középe örökbe fogadta), szóval a papák viszont azt akarják, hogy focista legyen. Zolit azonban — bár kitűnő labdarúgó — egyre jobban leköti hivatása, nagy célja, és ez a bajnokságot eldöntő mérkőzés előtt valóságos „tragédiát” kavar a csapat szurkolói között. Mit lehet itt tenni? Egy kis fondorlat, mire minden visszafelé sül el, hogy később legyen mit kibogozni és a csapat is győzzön, Éva és Zoli is vég­leg megszeressék egymást, és a sportgyűlölő professzor rájöjjön: azért még lehet valaki jó fizikus, ha sportol. Ehhez jönnek a már dicsért dalszövegek, és Bakos Géza dallamos, ritmusos, igen jó muzsikája. Ezt kapta a rendező, ezt kapták a színészek és jól sá­fárkodtak azzal, amit kap­tak. A rendező elgondolá­sán látszik, hogy igényes előadást akart produkálni és eleve ellentmondott min­denféle olcsó, vásári megol­dásnak. Munkatársai, a játék Ipacs Lajos• Tücsökszerenád Fend meg a kis szerszámod pöttöm, víg zenészem, s kezdd el, míg az alkony növő salját nézem. Muzsikálsz? Lám tele van a világ veled! S dalodra, hogy harsait, árad a felelet! O. Kovács István: Bírálat kis hibával — Meg lefiz az Is mindjárt, csak menjünk sorjába ... Szóval írjad tovább: Őszintén meg kell mondani, hogy a jó vezetésen kívül az ered­ményeink is szépen növeked­nek, és ha így haladunk, jö­vőre talán már elő1eget is tu­dunk osztani. Azt Is meg • keli viszont mondani, hogy a szép remé­nyek mellett van még egy pár hiba is a vezetésben, amit a kritika érdiekében meg kell mondani a tagtár­saknak. .. — Megvan, lányom? — Meg. — Na, akkor lássuk csak, hogy kin is kezdjük. Itt van mindjárt a főkönyvelő, mi­atta mindig barackolnak a járástó'... — De apám hiszen . . . — Hű lányom, Igazad van, anyádnak a húgát csak nem kezdhetem kt annyi ember előtt. Tán még haza se me­hetnék .. . Szóval ezt hagyjuk. Néz­zük inkább az agronómust. Ö bizony többet járkál a szoknya után, mint kint a te­rületen .., — Igen apám, de ... — Tudom, lányom, tudom, ne félj, azért a legkedvesebb sógoromat még a járás ked­véért se . teszem csúffá ... Hanem az elnökhelyettes, az elég sok feketefuvart csinál Pestre a háztájijából. Szinte meg se értem, hogy abból a három holdlból hogy tud any­­nyl jószágot nevelni... Igaz, hogy sokat foglalko­zik vele. de hát ilyen elnök mellett ráér, elintézek én mindent. .. — Azért vigyázni kell, apám . .. — Tényleg, lányom, iga­zad van, a nagybátyámat csak nem haragítom magunk­ra. Hiszen ha van is egy kis hibája, a disznónkat mindig ő szokta levágni. . . Talán inkább az állattenyésztési brlgádvezetöről kéne valamit, a tehenekre mindig rá van száradva a piszok ... — De apám ... — Jaj, lányom, már me­gint igazad van: a saját vejét csak nem bánthatja meg az ember, mert annak a lánya issza meg a levét. . . Meg az tán olyan szépen óalo', sok szar még nappal is az ital­boltban, hogy az egész határi hallhatja, milyen jól megy; nekünk, tsz-tag oknak. Ehe- i lyett jobb volna inkább az; ellenőrző bizottság elnökéről ; elmondani, hogy vasárnap este le egy kocel kukoricát szedett a közösből... — Ugyan, apám ... — Hát szó, ami ezó, iga- j zad van lányom, hisz vég- i eredményben mégis csak a j teetvérbátyámról van szó, | mit feszegessük hát a dói- a got. Különben is megbünhö 3 dött már, mert a kukorica fe­­lét nekem kellett, hogy ad- ■ ja . . . De meg egyébként is, ■ évek munkájába került, míg ! ;gy össze tudtam hozni a ve-: zetöséget ás olyan lettünk, ■ mint egy család . . . Hanem • írjad csak: Az éjjeliőrt, a Zamek Ma- ■ tyi bácsit még februárban az j istállóban találtam. Azt 3 mondta, hogy enyhül egy ki- 9 cslt, mert megfázott. De hát I tagtársak, az éjjeliőr nagyon I fontos személy egy téeszben.l annak nem lehet fázni, mert! ml lesz akkor a közös va-: gyónnál? ■ Hát egyébként lehet, hogy j nagyon keményen bíráltam ; ■ munkánkat, de ennek így kel1 * ennie! Ezt kívánja tőlünk a 1 tsz-demokrácia meg a közö- | gazdálkodás érdeke... ; szereplői érzik ezt és leg­többjük művészi felfogásból fakadó egyetértéssel áll a rendező követelte stilus mellé. így adódik az a ze­nés vígjátékoknál ritka al­kalom, hogy a péntek esti premieren több volt a ne­mesebb mosoly, mint a har­­sánykodó hahota. Hogy me­lyik ért többet, ahhoz nem fér kétség. Mielőtt egy-két alakításra bővebben kitérnék, még va­lamit. A Majd az utánpótlás premierjén is igazolódott az a (országosan is!) mind töb­bet elhangzó megállapítás, hogy a békéscsabai színház­nál lényeges változások szemtanúja lehet a közön­ség. Művészi igényben, alá­zatban, törekvésben és fe­gyelemben minőségi javu­lást vélünk tapasztalni. Megszűnt az. hogy egyesek minden szerepet kisajátít­hattak maguknak, míg má­sok — jobb híján — intri­kákat szőttek. Ez a múlté és jó, hogy így történt. Fia­tal, ambícióktól feszülő, jót akaró társulat kovácsolódik ki a szemünk előtt, ez vi­szont a művészi vezetés he­lyes elgondolásait, jó mód­szereit tükrözi. A Majd az utánpótlás egy­séges előadásban került színre. Ezt az is aláhúzza, hogy nehéz a szereplők kö­zött felállítani a művészi teljesítmény rangsorát. A két főhős: Éva és Zoltán alakját Romvári Gizi és Darabos Ferenc keltette életre. Rom­vári Gizi jól megfigyelte a mai lányok jellemzőit, és sok jelét adta színészi esz­közei gyarapodásának, míg Darabos Ferenc esetében a kellemes hangú énekes di­csérhető elsősorban. Szo­­boszlai Sándor (Tóth Elek professzor) a nem nagy sze­repben is megkereste azt a lehetőséget hogy karaktert alkosson. Ica, Kati, Tomi, Frici: Déry Mária, Marinko­­vics Zsuzsa, Széplaky Endre és Boross István kitűnő né­gyes, különösen örülünk a két új színházi tag, Széplaky Endre és Boross István si­kerének. A második felvo­nás nem egy tánca (Marin­­kovics—Boross kettős és a twiszt) tökéletes és ami a fő: korszerű, modem. Sokat adtak a péntek esti jó szó­rakozáshoz Horváth Magda, Padur Teréz Székely Ta­más, Beck György, Kürti Lajos és Bende Attila is. Kár, hogy Dénes 'Piroska nem tudott ellenállni a ha­tásvadász megoldásoknak. A zenekar a jó muzsikát szí­nesen, plasztikusan tolmá­csolta Németh László kar­mesterrel az élen, Suki An­tal díszlettervei ezúttal is tetszetősek. A kidolgozás azonban túlzottan preciz, vi­lágosabban: az az érzésem, hogy a díszlet-kivitelezés most a ló túlsó oldalára esett át. Ez elsősorban az első (és a harmadik) felvo­nás díszletére vonatkozik, de a második felvonás díszlete is magán viseli ezt a bélye­get. Sass Ervin

Next

/
Oldalképek
Tartalom