Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-20 / 246. szám

1962. október 20. 4 Szombat TUDOMÁNY- TECHNIKA Gépek irányítják a gyárat Irta: I. Petrov A len!ngrá<JÍ optikai és mecha­nikai gyár termékei a földkerek­ség számos Országában jó hírnév­nek örvendenek. E gyár védjegyé­vel ellátott fényképezőgépek és mozigépek főképp tartósságukkal és nagyfokú pontosságukkal tűn­nek ki. És azok közül, akik e gyár ter­mékeit használják, csak kevesen tudják, hogy jelenleg a gyár ter­melésének csaknem valamennyi folyamatát automatáik irányítják. Aki végigsétál az üzemeken, nyomban észreveszi, hogy segéd­munkást szinte sehol sem talál. A szolgálattevő diszpécser a televí­ziós berendezés segítségével figye­li a munkát, s a szükséges pilla­natban a távoli irányító-berende­zés segítségével ad kellékeket, vagy más műveletet végez. A tel­jes gépesítés lehetővé tette a ter­melés irányításának automatizálá­sát is. Miként irányít] ák a gépek a gyárat? Nem is olyan régen különleges részleget szerveztek a mérnöki számítások gépesítésének tanul­mányozására. Ez a részleg bonyo­lult kibernetikai gépekhez hason­lít. Csodálatos gyorsasággal ide futnak össze a termelőrészlegek adatai, ugyanilyen gyorsan dolgoz­zák fel az elkészített termékek adatait, könyvelést vezetnek, meg­tervezik az üzemek feladatait és a termelés biztonságának anyagi, technikai feltételeit. Az egyik cso­port gép pedig a termelés önkölt­ségének jegyzékét állítja össze, és kiszámítja a dolgozók bérét. És meg kell említeni, hogy a köny­velő automatái: sohasem téved­nek. A gyár főmérnökének asztalára minden órában friss adatok érkez­nek, amelyek kifejezik az üzemek munkájának összképét. A gépek széles körű alkalmazá­sa eredményeként jelentősen csökkent az irányító apparátus és erősen csökkent az önköltség is. De az automaták nemcsak szá­mításokat és kimutatásokat ké­szítenek. Sok helyütt közvetlenül beavatkoznak a termelés folyama­tába is. Még a fejlett technikától távol eső ember számára is érthe­tő, mennyire fontos a termékek minőségének ismerete. Viszont még a magasan képzett ellenőr sem képes mindig pontosan meg­állapítani a tervrajztól való elté­rést, ha az csak tízezred millimé­terekben fejezhető ki. Mégis se­lejt az és nem lehet felhasználni a kívánt célra. A másik fontos dolog az automatikus ellenőr, amely pontos mérőeszközökkel rendelkezik. Ez az automata a másodperc törtrésze alatt felfe­di termék hibáját és félredobja az ilyent. Erre az ellenőrre nem mondanak elmarasztalót, nem ide­gesítik, ami különben az embert gyakran zavarja a munkában. Ilyen ellen őrau tom a lakai szer­kesztettek és állítottak be az üzem futószalagain is. Velük együtt elektromos bei-endezéseket szereltek fel, amelyek összeszám­lálják a kész termékeket, rögzítik, hogy egy váltás, egy hét és egy hónap alatt mennyi terméket bo­csátott ki, megállapítják a futó­szalagok állási idejét és mozgásuk gyorsaságát is. Ezekről a beren­dezésekről valamennyi adat egye­nesen a központi irányítóterembe fut össze. Az üzem diszpécsere az automa­ta-ellenőrök melletti kész termé­kek halmára mutatva megjegy­zi: — Azóta, amióta ezek az auto­maták bekapcsolódtak a terme­lésbe, az üzem még egyetlen rek­lamációt sem kapott a termékek gyenge minősége mialt. Meg kell mondani, hogy az automatikus ellenőrzés kiszélesitése és a vég­zett munka nyilvántartása nyom­ban szükségessé tette a komp­lex szerkezeti egységek egyszerű­sítését, mielőtt azok még a futó­szalagra kerülnek. Ki kellett dol­gozni a termelés pontos tervét és újjá kellett szervezni a diszpécseri szolgálatot. Mindez természetesen sok munkát igényelt. De az ered­mények minden várakozást felül­múltak. A futószalagok ácsorgúsa és a munkaidőveszteség több mint egyharmadával csökkent, a terme­lés önköltsége pedig a korábbinak 40 százalékára. íme ezt adta az automatikus irányítás. No és mindez távolról sem minden. A diszpécser az asztalától nemcsak a futószalagok mozgásá­nak gyorsaságát, hanem az egész üzemet áttekintheti. A múnkapadokon felállított speciális berendezés segítségével fokozatosan figyelemmel kísérik a termelést és nyomban észreve­szik a legkisebb zavart is. Ez le­hetővé tette a munkaidő analizá­lását és a veszteségek okainak feltárását, a hibák fokozatos ki­küszöbölését is, amelyeket az új be­rendezések alkalmazásával máris további 20 százalékkal sikerült csökkenteni. Jelenleg arra ké­szülnek a gyárban, hogy a diszpé­cser munkáját is a gépekre ruház­zák át. Már fel is szereltek egy automatát, amely egyidejűleg kétszáz munkapadot kísérhet fi­gyelemmel és a legkisebb zavar­nál is technikai segítségért intézkedik. Ez az automata programozó berendezéssel is rendelkezik, amelyeknek se­gítségével minden munkapad­Az ÉM Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat azonnali belépéssel alkalmaz központifűtés-szerelő, asztalos-, ács­szakmunkásokat, kubik osbrigádokat és segédmunkásokat Vidékieknek munkásszállást és üzemi étkezést biztosítunk. Jelentkezni lehet Szeged, Bocskai utca 10—12, munka­könyvvel és vidéki dolgozók tanácsi igazolással. 71446 Ki az úr? nak feladatot ád, szigorúan meg­határozott időre kikapcsolja vagy bekapcsolja azokat és jelzéseket küld a raktárba az új tétel előké­szítésére. Az ilyen automata telje­sen fölöslegessé teszi a segédmun­kások munkáját. Amikor végighaladunk az op­tikai mechanikai gyár üzemein és megismerkedünk az okos gépek­kel, amelyek ellenőrzik, összeállít­ják a feladatokat és irányítják a gépek munkáját is, amelyek az üzemegységeknek programot ad­nak, önkéntelenül is feltör a kér­dés: mit fog csinálni az ember? Alekszej Gorskov, a gyár főmér­nöke erre a kérdésre jókedvűen felnevet és a tervezőirodába invi­tál bennünket. Ott több tucatnyi ember az asztalok fölé hajolva dolgozik. Nyomban szembetűnik munkában szélesre edzett kezük. — A gépet sohasem a puszta fantázia szüli — mondja a főmér­nök. — A tervezők közül sokan maguk is munkások voltak, akiket most az automaták helyettesíte­nek. Az ember osztályrészéül a legfontosabb funkció maradt — okos gépekkel irányítani és egyre újabb gépeket alkotni. Most inár legalább világosan látunk: a Time című amerikai hetilap ugyanis hosszú elmefut­tatást közöl korunk nyilván egyik legégetőbb problémájáról, hogy a korszerű követelmények­nek megfelelően kik tartoznak az előkelő nyugati társadalom legfőbb szintjéhez. A részletes fejtegetés során ismert és ke­vésbé ismert nevek merültek fel szemléltető példaként. A felső tízezer hangadói között első he­lyen szerepel Thyssen báró. a nyugatnémet fegyvergyáros, aki különösen népszerűvé vált, ami­kor egy elegáns gesztussal ba­rátnőjének több brilliáns nyak­éket, egy élő párducot és egy egész szigetet ajándékozott. Öt követi Asperno Colonna herceg, aki azzal alapozta meg hírnevét, hogy római kastélyában olyan káprázatos fogadást rendezett, ami még Erzsébet angol király­nőt is gondolkodóba ejtette: ezek után vendégül láthatja-e a her­ceget „szerény” buckinghami pa­lotájában? A Time fejtegetése Október elsején kezdődött az őszi szezon és a jövő évi cséplésig tart az idénymunka az Erdőkémia Vállalat köröstarcsai fűztelepén. szerint általában előkelőnek szá. mit mindenki, akinek nagy va­gyona van és azt minél feltűnőb­ben tudja felesleges dolgokra el­költeni. Ezen túlmenően pedig feltétel nélkül megnyílik a felső tízezer kapuja a magas rangú gyarmati katonatisztek előtt, akik erős kézzel őrködnek posztjaikon a nyugati világ érdekei felett”. Talán nem is olyan csodálatra méltó, hogy éppen az amerikai hetilap feledkezett meg az elő­kelőségek felsorolásánál a tudo­mány, a művészet és a haladás kiváló képviselőiről. A kérdés csak az, hogy hová sorolja vajon ilyen mérce felállítása mellett a Time mondjuk Einsteint vagy a fajüldözés elleni küzdelem nagy harcosát. Lincoln elnököt. Leg­jobb tudomásunk szerint ugyan, is gyarmati kérdésekben egyik sem osztotta a Rockef eller-tröszt­­höz közelálló lap álláspontját, sőt uram bocsá’ még csak párdu­cokat sem ajándékozgattak hölgyismerőseiknek. Kétszázötven holdról szedik a te­lepített vesszőt, amelynek egy ré­szét a lehántolás, s a szakszerű előkészítés után Nyugat-Németor­­szágba, Olaszországba, másik ré­szét a hazai kosárüzemekbe szál-S—i. Megkezdődött az idénymunka az Erdőkémia Vállalat köröstarcsai fűztelepén Terjeszkedik a Gyulai Harisnyagyár Gyulán, a harisnyagyár mellen lévő gyógyszertár elhelyezésével megnyílt a lehetőség a gyár to­vábbi terjeszkedéséhez. A volt gyógyszertár helyiségeiben irodák, tűzoltó őrszoba, továbbá műhelyek nyernek elhelyezést átmenetileg. Az épület utcai kirakatát és ab­lakait megszüntetik és helyébe új ablakokat helyeznek. Üj válaszfa­lak készülnek, az udvari épület födém, és tetőszerkezetét megeme­lik és falait aláfalazzák. A raktár­ból villanyszerelő-műhely készül, míg a volt villanyszerelő-műhelyt betegpihenő szobának alakítják át. Az átalakítással egyidőben az egész gyárépület külső részét ta­tarozzák. Boros látják. Az előző idényben a fűzfavesz­­szőt a letermelés után nyolc ki­lométer távol lévő nagymérgesi telepre szállították és ott főzték. Ez az eljárás a szállítási költségek miatt igen megdrágította a terme­lést. A köröstarcsai telepen októ­ber elsejéig felépítették és üzem­be helyezték a saját főzőüstjüket. A telepen mintegy 150—200 mun­kás talál elfoglaltságot. 24 Aszker beszámolt Schulz had­nagy, Herbert Lange Obergefrei­ter és a többiek kihallgatásá­ról, meg a Georg Homannal foly­tatott beszélgetésről. — Következtetéseket, őrnagy — mondta Likov, amikor Aszker befejezte. — Vonjon le mindeb­ből következtetéseket! — A következtetések? — gon­dolkozott el Aszker. — Ez a kö­vetkeztetésem: Georg Homamn igazat mond. Likov mintha kissé írucsán né­zett volna Aszkerre. Aztán meg­nyomta a csengőt. Az adjutáns jött be. — Mondja, megérkezett Csisz­­tov ezredes? — kérdezte Likov. — Igen, tábornok elvtárs. Itt van és vár. — Küldje be. Csisztóv lépett a szobába. Hat. vanöt év körüli, beteges külsejű, magas, szikár ember. Polgári ru­hát viselt, akárcsak a többiek, akik a szobában tartózkodtak. — Tegyen jelentést arról az archiv-anyagot őrző rejtekhely­ről. Mondjon el róla mindent, elejétől kezdve. Csak röviden — mondta Likov. — Értettem. — Csisztóv egy nagyot köhintett a tenyerébe, s elkezdte. — Fél évvel ezelőtt tudomásunkra jutott, hogy az RSHA-bóI igen fontos utasítást küldtek szét a Gestapo, az Ab­wehr, az SD és az SA vala­mennyi szervezetének. Maga Heinrich Himmler SS-Reichs­­führer írta alá. Az utasítás elő­írja ezeknek a szervezeteknek, valamint az Allgémeine-SS, a Waffen-SS, a Verfügungstrup­pen és a „Totenkopf” kötelékei­nek is: kövessenek el mindent, hogy archívumaik sértetlenül megmaradjanak és semmilyen körülmények között se kerül­jenek az ellenség kezébe. A Ke­letről való evakuálás esetén az archívumokat szigorú őrizet mellett a meghatározott pontok­ra kell szállítani, ahol azokat rendszerezik és speciális fém­ládákban átadják titkos megőr­zésre. Azt, hogy hol, milyen pon­tokon és kinek a vezetésével hozták létre ezeket a rejtekhe­lyeket, mennyi a számuk és tu­lajdonképpen milyenek ezek, ezt eddig még nem tudtuk meg­állapítani. — Csak vagy két és fél hónap­ja kaptunk bizonyos informáci­ót — szólt közbe Likov. — De mindössze egyetlen rejtekhely­ről, pedig bizonyos, hogy jóval több van. — Ostburgban? — kérdezte Aszker. — Ostburg? — Csisztóv ezre­des elcsodálkozott. — Nem. Egy másik helységről van szó. — Nem Ostburgban — mond­ta maga elé Likov tábornok, mintha hangosan gondolkodna. Aszker hangtalanul mozgolód­ni kezdett a helyén. — E3 a város Hamburg alatt, az Elba partján van — folytatta Csisztóv. — Melyik partján? kérdezte vissza Aszker. — A bal partján, vagyis a nyugati felén. Pontosabban, nem magán a folyóparton, hanem va­lamivel arrébb tőle. — A város neve? — Karlsluste — mondta Csisztóv. — Feltételezhető, hogy a városka közelében, az erdőben, valahol a folyónál egy föld alatti rejtekhelyen vannak azok az iratok, amelyekről szó van. Pon­tosabban: egy része ezeknek az

Next

/
Oldalképek
Tartalom