Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-20 / 220. szám
1962. szeptember 20. 3 Csütörtök Mélyül a testvéri szeretet — Csehszlovák szövetkezeti gazdák Kondoroson — A ma - a jövő forrása Permetez az eső, a cipőkre vastag sár tapad. De talán, ha szakadna az „áldás”, akkor is .megnéznék a csehszlovákiai Nagysalió községből érkezett vendégek a kondorosi Dolgozók Tsz gazdaságát és kertészetét. Amikor a kondorosiak ott jártak náluk, eldicsekedtek vele, hogy 200 holdas kertészetük van, amelynek most még csak a felét, de jövőre az egészet öntözik. Néhányan kétkedéssel mondták: ugyan már, ismerjük mi a kondorosi lehetőségeket, ott születtünk, ott nőttünk f«l.« Most itt vannak, s álmélkodva nézik a 200 holdas aranybányát, amely több mint 2;5 millió forintot jövedelmez az idén. Szinte lefényképezik tekintetükkel a vert kutat is, amelynek négy ágából motor továbbítja a vizet az elosztócsövekbe. — Mi csak ásott kútból és folyóvízből öntözünk egy keveset, vízhiány miatt — jegyzik meg csendesen. De ebből az érződik, hogy megpróbálkoznak majd a vert kúttal is. 90 vendég közül csaknem 50 rokonlátogatóba jött, de egyúttal tanulni is akarnak az itt látottakból, mint ahogyan a kondorosiak is igyekeztek mindent megjegyezni, amit a nagysallói közös gazdaságban láttak. A megérkezés utáni napon, hétfőn is ezért ültek össze a két község és a két szövetkezet vezetői, hogy kicseréljék tapasztalataikat, gazdálkodási és irányítási módszereiket, ahogy a szó igaz értelmében a testvérek szokták. Kocsis János, a nagysallói népi tanács elnöke ugyanis kondorosi, Bencsik György, az ottani szövetkezet helyettes főkönyvelője pedig szarvasi születésű. Beszélgetéseik közben gyakran szabadjára szökik az emlékek árja. Most is itt a kertészetben. A paprika- és a paradicsom-termesztés előnyéről kezdett beszélni Ivanics György a Kondorosról elszármazott Bakula Andrásnak, de aztán csakhamar szóba került egy közös barátjuk, Opauszki Pál. — Itt dolgozgat a szövetkezetben, de beteges a Pali — magyarázza Ivanics György. — Sok volt az a 9 kilométer ki és be az uraság földjére, meg aztán az is, hogy leginkább csak szalonna volt a reggeli is, az ebéd is, a vacsora is. Ráadásul esténként elgyötört fáradtan fogadtunk, hogy ki ér haza előbb, mert hajtott az éhség. Nekem még csaik jól jött az erőltetett gyaloglás, mert futballoztam és ez volt hozzá a tréning. Edzésre nem mehettem soha, mert akkor nem lett volna napszám, kereset. Ivanics Judit, a nagysallói szövetkezet segédkönyvelője nagyon ismeretlenként hallgatja ezt az elbeszélést. ö nem ismeri a múlta! Hétéves korában került el Kondorosról, s azóta jólétben él, most már Nagysalló a hazája. De azért most, mikor a busz ablakából megpillantotta szülőfaluját, Kondorost, megeredtek a könnyei. A következő percekben már arról beszélt, hogy milyen szép tájakat látott tavaly Bulgáriában és Romániában, s hogy jövőre Jugoszláviába látogat. — És — teszi hozzá — természetesen megint eljövök Kondorosra is. Vele együtt sokan vágynak onnan ide, évente legalább egyszer és innen oda, hiszen szélesedett, növekedett a rokonság. Akik Kondorosról elkerültek 17 évvel ezelőtt, azoknak a lányai, fiai ottani születésűekkel kötöttek házasságot. Sajbik Erzsébet is, ezért van most itt a férje, Michal Buch tanító, Nagysalló község pártszervezetének elnöke. Zubec Stefán ügyész azért kapott kedvet a látogatásra, mert főnöke, az ottani járási főügyész, Bencsik Mihály, kondorosi születésű és sokat mesélt szülőfalujáról. Tizenhét évvel ezelőtt a kút nép közti barátságot akarták mérgezni az akkori rövidlátó államvezetők a lakosságcserével. Íme ez lett belőle: egyre terebélyesedő, mind bensőségesebb barátság, széjjéltéphetetlen vér szerinti testvériség. A nagysallöiak mostani látogatása csak egy abból a rengeteg vezetékből, amelyen keresztül gazdálkodási módszerek cserélődnek ki hazánk és Csehszlovákia között. Ilyen szoros a kapcsolat a román néppel is. S így fonódik mind szorosabbra a barátság Jugoszlávia népeivel is. S az ilyen testvéri szeretetet nem tudja soha többé ellenszenvessé változtatni senki. Az eső még jobban megeredt, de a csehszlovák vendégek jönnek-mennek a sertésólak és a tebénistállók között, örömüket, elismerésüket fejezik ki afölött, hogy itteni testvéreik jól gazdálkodnak. Közben érdeklődnek az állatok nevelési és hizlalási módszereiről, az állategészségvédelem hogyanjairól. Nagy részük rokonlátogatóba jött Kondorosra, de programjuk olyan mint egy 8 napos tanulmányútra indult turista-csoporté. Csütörtökön elmennek megnézni, hogyan vált fürdővárossá Gyula, mennyit fejlődött Békéscsaba, mióta nem látták. Pénteken elmennék megnézni a Tisza gyöngyszemét Szegedet, s aztán mielőtt hazautaznának az Országos Mezőgazdasági Kiállítást. A sok-sok élmény, amit hazatérve elmesélnek, még szorosabbra fűzi népeink testvéri szeretetét. Kukk Imre Uannak, akik a jövőt olyasmi■ nek tekintik, ami majd jön, cl óbünk tárulkozik, könyékig nyúlhatunk a javakkal tömött zsákba. Ez abból fakad, hogy látják: ami évekkel ezelőtt elérhetetlennek látszott vagy szűkösen volt, ma már van. Arra már kevésbé gondolnak, hogy ehhez ezrek, százezrek sokszor verejtékes munkájára is szükség volt. Vegyük a mezőgazdaságot. Az idén is hasonló aszály sújtotta, mint tavaly, mégis kukoricából többet takarítunk be az idén. S nincs ebben semmiféle titok. Csupán annyi az egész, hogy 1961 őszén, nagyon kevés kivétellel, fel. szántották mélyen a földeket, 1960 őszén pedig sok maradt szántatlan. Továbbá: 1961-ben sok kukoricát csak egyszer kapáltak meg, jó néhány holdat meg egyszer sem és 1962-ben pedig minden kukoricatáblát legalább kétszer megműveltek. Ehhez természetesen hozzájárult az is, hogy növelték a tőállományt, amitől korábban idegenkedtek. És rögvest azt is hozzá kell tenni: még jobb lehetett volna a kukorica termése. Ugyanis néhány szövetkezeti gazda nem dolgozta le a kötelező munkaegységet sem ebben az esztendőben. Nem szükséges bizonygatni, ez a heverő munkaerő elegendő lett volna ahhoz, hogy minden kukoricatáblát háromszor megkapáljanak. Alig hihető, hogy a szövetkezeti gazdáknak ez a kisebb része nem szeretné a tömött zsákot. Ott van a baj, hogy még nem ismerték fel: csak úgy telik meg holnap a zsák, ha ma megcsináljuk azt,, ami ránk vár. És úgy, hogy arra panasz ne legyen. Csak gondoljuk el, hogyan kívánják ott mindjobban megtömni a zsákot, ahol immel-ámmal fogják meg a kapa vagy a villa nyelét. Volt-e valaha, amióta mezőgazdasági kultúráról beszélünk, hogy nem volt szükség a talajerőt pótolni? Nem volt és a jövőben sem lesz! És mégis előfordul olyan eset, mint Biharugrán, ahol a szövetkezeti főagronómus számításai szerint 60—65 ezer mázsa trágya hever kupacokban és alig akadnak, akik kihordják. Hasonlóan homályos a holnap azok előtt is, akik most húzódoznak a talajelőkészítéstől, mert a szárazság miatt nagyobbak a költségek. Vajon érdemes-e most olyan filléreket megtakarítani, melyek jövőre forintokat „szülnek?” Nem érdemes! Ebben az esetben is arról van szó, hogy a jövő évi terméseredményeket már most csökkentjük, s nem tudjuk majd zsákjainkat úgy megtömni, ahogyan azt lehetne. Ugyancsak a jövő terméshozamokat csökkentik azok is, akik ugyan készítik a vetőmagágyat, de nem zárják jól el a talajt. Ismeretes, az ötéves népgazdasági tervnek megfelelően, Békés megyének megvan az ötéves mezőgazdasági programja is, amely a talajjavítástól kezdve az öntözésig mindent felölel, ebből fakadóan a terméshozamok növekedését is, ami egész társadalmi fejlődésünk sarkalatos pontja. De aligha vették figyelembe ezt olyan helyeken, ahol tavaly őszszel nem vetették el az ági ótechnikai előírásoknak megfelelő búzavetőmag-mennyiséget. Ezért szükséges, hogy a pártszervezetek, a tanácsszervek, a szövetkezetek vezetői az ötéves tervből adódó feladatokat egy percre se hagyják figyelmen kívül, hiszen a népgazdaság iránti kötelezettségeink teljesítése ennek végrehajtásától függ és a szövetkezeti gazdák életmódjának a további javulása is. Amikor a holnapról, a jövőről beszélünk, akkor feltétlenül a mindennapi feladatokat szükséges számba venni és azon fáradozni, hogy megcsináljuk azt, ami ránk vár és úgy, hogy ne legyen arra panasz. S ha csak az említett néhány dologra gondolunk, ebből is kitűnik, mennyi „rejtett tartalék” van, amelynek felhasználásával mindjobban megtölthetnénk zsákjainkat. Az olyan dologról még nem is szóltunk, mint a mezőgazdasági gépek kapacitásának a kihasználása, amely megyénkben alig haladja meg a 70 százalékot. Igaz, hogy sok gép dolgozik most is két műszakban, mégis keresni, kutatni szükséges azokat a lehetőségeket, hogy még jobban kihasználhassuk az őszi munkáknál is a gépi erőt, amikor a jövő évi hozamokat alapozzuk, mert a jövő a mából fakad, a ma tettei fakasztják fel azokat a forrásokat, melyekből bugyog a holnapi zsákba való. Nincs szükség itt különösebb égrengető szavakra, inkább az átgondolt tettekre. Ha arra gondolunk többek között, hogy a növekvő állatállomány takarmánynyal való ellátása mind nagyobb gondot okoz — ha nem lett volna aszály, akkor is —, ezért szük1963-as évre családi lakóházának építését, tatarozását, átalakítását és szerelését rövid határidőre, építtető által biztosított anyagból, OTP-kölcsöntoől, vagy a kivitelező ktsz által biztosított anyagból kulcsátadásig vállalják az alant felsorolt kisipari szövetkezetek: Battonyai Építőipari Ktsz. Telefon: 204. Békési Építőipari Ktsz. Telefon: 52. Gyomai Építőipari Ktsz. Telefon: 112. Mezőkovácsházi Építőipari Ktsz. Telefon: 88. Szarvasi Építőipari Ktsz. Telefon: 155. Építési tervrajzkészítésért és árajánlatért forduljanak bizalommal az itt felsorolt szövetkezetekhez. Az építkezések vállalását a beérkezések sorrendjében biztosítjuk megrendelőinknek. II kisipari szövetkezetek a lakosság minden igényét olcsón, pontosan és szakszerűen elégítik ki. ______________________________________________________ 503 ségesnek látszik, hogy a szikes talajokon, a szeghalmi, a gyomai, a sarkadi járásban megbarátkozzanak a takarmánycirokkal és azt is vessenek. Bizonyára ez sem megy a szűzanya parancsára, dehát az intenzív búzafajtákat sem igényelték ezelőtt három esztendővel, s az idén már csaknem 70 ezer holdról ilyet arattunk, s az átlagtermés ezzel jelentősen növekedett. Bizonyos, hogy átgondoltan vették számba a szarvasi járásban a feladatokat, hiszen gyenge szövetkezetekről lassan már ott nem is lehet beszélni, ami abból fakad, hogy mindent a hozamok növelésének rendeltek alá, mint egész társadalmi fejlődésünk sarkalatos pontjának. Ugyanez nem mondható el a gyomai járásból, ahol nem csökkent a gyenge termelőszövetkezetek száma. Oka ennek, hogy — figyelembe véve a talajviszonyokat, az aszályt is — a hozamok inkább csökkentek, mint nőttek. Ezekből a tényekből Is kitű" nik: csak az időjárásra hivatkozni ferde dplog, hiszen az abból származó hozamcsökkenést, mint valóságot, tudomásul veszszük. Ellenben nem szabad csak tudomásul venni azokat az okokat, melyek a meg nem értésből fakadnak, amelyeket az emberek idéznek elő. Amikor nem dolgozza le jó néhány szövetkezeti gazda az előirányzott munkaegységet, amikor nem használják ki megfelelően a gépkapacitást, amikor nem vetik el az agrotechnikai előírásoknak megfelelő vetőmagmennyiséget, amikor a vetőágy készítésénél nem zárják el jól a talajt, amikor az olasz búza aratásánál helyenként elég sok szem élpereg, amikor nem törekednek minden kukoricaszár besilózáséra, hogy ezzel is enyhítsék a takarmány-gondokat és így tovább. Ezeket az emberektől származó bajokat szükséges állandóan csökkenteni, ez a fő alapja az ötéves mezőgazdasági tervünk végrehajtásának, ez az alapja, hogy a jövő, a holnap úgy tárulkozzon elébünk, ahogyan várjuk, hogy minél tömöttebbek legyenek zsákjaink, hogy minél nagyobb mércével merhessünk belőlük. Éppen ezért szükséges, hogy a küldöttválasztó párttaggyűlések, pártértekezletek számba vegyék, hogyan tel jesültek az ötéves tervből adódó feladatok és mit kell tenniük a jö. vőben a kommunistáknak, hogy az ötéves terv előirányzatai sorrarendre megvalósuljanak, hogy mindenki megcsinálja azt, ami rá vár, és úgy, hogy arra panasz ne legyen. Cserei Pál Négyszázezer forint értékű tankönyvet vásároltak Orosházán Az iskolaév kezdetén történt nagy vásárlás a földművesszövetkezet orosházi könyvesboltjában is éreztette hatásét. A városból és a járásból heteken át érkező vásárlók összesen körülbelül 400 ezer forint értéket kitevő tankönyvet vettek meg. Ebben az összegben nem szerepel a különböző levelező oktatási formában részt vevők által vásárolt könyv.
