Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-15 / 216. szám

\ 198&. szeptember 15. Szombat Kértük, hogy legyen ismét munkásakadémia... — Alkalmi beszélgetés a kötöttárugyári dolgozókkal az ismeretterjesztő előadásokról Fülünkbe jutott, hogy a csa­bai Kötöttárugyárban október 17-én nyitja meg ünnepélyes ke­retek között Szombati András igazgató a munkásakadémiát. Már eddig is jó hírek szállingóz­tak arról, hogy ebben az üzem­ben a tudás népszerűsítése ked­velt dolog. Kíváncsian léptük át a gyárkaput, vajon mi igaz mind­ebből? Valóban olyan példás mó­don törődnek az ismeretterjesz­tés fontos ügyével? Molnár József, az üzem szak­­szervezeti titkára, miközben az irodán előkereste az erre vonat­kozó írásos dokumentumokat, fej­ből mondta azok tartalmát. Már az 1961—62-es oktatási évben is működött náluk munkásakadémia. Nyolcvan dolgozó jelentkezett rá, fiatalok és idősebbek vegyesen. Közel 90 százalékuk mindvégig kitartott. A tárnákat közvéle­ménykutatás alapján állították össze. A végzettek részvételi la­pot kaptak. Miként az elsőben, akként az idei munkásakadémia szervezésében, a szerződéskötés­ben és mindenben ami vele jár, a szakszervezet derekasan tevé­kenykedhetett, amit többek között az is bizonyít, hogy a mostanira 110 hallgató jelentkezett. A témaösszeállítást illetően mindjárt vitatkozunk is egy ki­csit Molnár élvtárssal. Mi két­féleképpen is képzeltük ennek megoldását. Az egyik szerint azon az alapon, hogy a munkás­­akadémia, a mezőgazdaságihoz hasonlóan, az ezeken a területe­ken folyó szakképzés előszobája, amolyan kedvcsináló a beljebb és feljebb kerüléshez szakterületen, úgy véltük, szakági témákból kel­lett volna ■ összeállítani a „mű­sort”. Ha pedig így nem, akkor megkérdezni a dolgozókat, hogy személy szerint ki, mit szeretne hallani az előadássorozatban. Molnár elvtárs két felvetésünkre egy harmadikkal felelt. Szerinte csakis szakmai vonatkozású témák összeállításáról azért nem lehetett szó, mert most még a közvetlen cél az akadémiák megszerettetése, s ezáltal fokozatosan olyan réte­gek bevonása a tudásgyarapítás menetébe, akik még bizony közö­nyösek kissé. Ha pedig a másik módon, spontánul, ahogy a zöm kívánja, úgy választják ki az elő­adásokat, akkor meg csupa raké­tatudomány m€g űrutazás lett volnjftz egész. Valahogy minden oldalról, a TIT, az üzemvezetés és a dolgozók részéről közös erő­vel kellett megfogalmazni az igé­nyeket. így került az akadémia előadásai közé a műszaki fejlesz­tés és szakképzés, a társadalmi tu­lajdon védelme, a tisztaság, az egészség, az alkoholizmus elleni Hangverseny Orosházán Ma este 7 órai kezdettel Oros­házán, a Petőfi művelődési ház­ban az orosházi Madrigál-együttes és az állami zeneiskola és zene­barátok kamarazenekara közös hangversenyt rendez. A hangver­senyen Szesztay Sári zongoramű­vésznő és Szokolay Sándor Erkel­­díjas zeneszerző működik közre, karnagy: Szokolay Bálint. A hangverseny műsorában Hassler-, Viadana-, Händel-, Pur­cell-, Scarlatti-, Chopin- és Beet­­hoven-művek szerepelnek. Ezen­kívül első bemutatóként műsorra tűzték Szokolay Sándor Miniatűr­kantáta madrigál stílusban című művét is. harc, a csillagvilág, nyelvünk tisztasága, a fertőző betegségek elleni küzdelem, a szocialista or­szágok közti munkamegosztás kérdése (KGST) és egyéb változa­tos téma. A látszólag ellentétes területekről való ismertetés na­gyon is egységes célt, az üzemi dolgozók általános műveltségének sokoldalú gazdagítását szolgálja. Az előadások zömét filmvetítés­sel kötik egybe. Egyébként is, ahogy a tavaszi napsugárra jég­­zajlásossá éled a dermedt folyó, úgy zajlik a Kötöttárugyárban is a tanulási kedv, mondja Molnár elvtárs. Még vannak mozdulatlan részek, de általában mind több dolgozó vesz részt gimnáziumi, műszaki- technikumi és közgaz­dasági- technikumi oktatásban, politikai, szakszervezeti tanfolya­mokon. Örvendetes ezt hallani. Jánosi Jánosné, termelési ■ és munka ver­seny-felelős vállalkozik arra, hogy elkalauzol bennünket az üzemré­szekbe, a dolgozók közé, hogy tő­lük közvetlenül is megtudjuk, érdekli-e őket az akadémia? Három helyre látogatunk, a Hámán Kató szocialista brigád­hoz, aztán a szocialista brigád cím elnyeréséért versenyző Born­­brigádhoz és a November 7 brigádhoz. Mindháromnak min­den tagja „akadémiás”. Már az előzőben is részt vettek. Kedvenc előadójuk is van. Kikötötte^, hogy Sásdi András tanár az idén is ott legyen az előadók közt! Je­lentkezéskor Rigó Jánosné, a Há­­mán-brigád vezetője járt élöl jó példával. így tett azelőtt is, mi­kor 3 éven keresztül „egész né­pével” részt vett a pártoktatás­ban. — Jó lesz ezt is kipróbálni — mondja mellette Sankadi Lajosné, az egyik varrónő. Gyufa Pálné a másik, tavaly még nem kapcsolódhatott be, de kisfia idén már akkorácska, hogy Ä lefüggönyözött szobába félén­ken lopakodik be néhány fény­sugár. Talán az estébe hajló nap­tól szökhettek meg. A félhomály­ba húzódó bútorok közül csak két, világos színű fotel kacérko­dik velük, meg egy fekete és egy bronzvörös hajú nő. Lustán, ké­nyelmesen ülnek. Ösztönösen úgy hogy formás lábaik — kicsit tér­den felül is — érvényre jussa­nak, jóllehet kettesben vannak. Az egyik fénysugár éppen ott cicázik, ahol a szoknya véget ér. A fekete hajú játszik vele. Fel­jebb húzza térdén a könnyű ru­hát a fény búvölten kúszik utá­na, majd, mint aki megbánta, hirtelen eltűnik. Lement a nap. A fekete hajú lány előrehajol. Hangja türelmetlen: — És most mit csináljak? Nyu­godjak bele, hogy örökre elveszí­tettem? Fél éve házasok már! — Ami azt illeti kicsim, ezt á csatát tényleg elvesztetted — szól a bronzvöröe. — A csatát, azt elvesztettem. De a háborút nem! Még nem ad­tam fel a harcot! — Amíg nem erősek a házas­ság kötelékei, addig könnyebb elszakítani őket — szól a bronz­vörös szemtelenül bátorító han­gon. — Elszakítani ..., hogyan? Fél év óta észre sem veszi, hogy nő vagyok! Ez — emeli magasba csi­nos bokáját — akkor, még csak kapott tőle néhány pillantást. Azóta... — Jutka, legyen türelmesen megvárja majd anyácskát, amíg hazajön az elő­adásokról. — Én az akadémia mellett még külön pártoktatásban is részt ve­szek — mondja a November 7-hez tartozó Gyetkó Ilonka. — Mind a tizenhatan megyünk! — kiáltja valaki az egyik zürrögő varrógép mellől. Kiderül, hogy a múlt évben ugyanígy cselekedett a brigád. Mondják, annyira meg­szokták az ismeretterjesztési anya­gok hallgatását, hogy amikor el­maradt egy előadás, valósággal felzúdultak. Való igaz, hogy a műveltségüket segítő előadáso­kat, jó előadók esetén, még azok is megkedvelik, akik kezdetben csak azért mennek, hogy „ott le­gyenek”. A Bom-brigád tagjai is mara­déktalanul ott lesznek, mondja egyikük, Lukovitzky Pálné. — Ne­kem különösen az egészségügyi előadások kötötték le a figyelme­met — jegyzi meg elégedetten. Érdekes, hogy noha az üzem dolgozóinak túlnyomó része nő, nemcsak az egészségügyi, de a po­litikai és tudományos tartalmú előadások is vonzották az akadé­mia hallgatóit. Miközben azzal az érzéssel távozunk a Kötöttáru­­gyárból, hogy ott a tudást való­ban igen kedvelik és egyre többen követelik, arra is gondolunk, hogy megkérjük a TIT városi vezetősé­gét, személy szerint Varga Lajos titkárt: jó előre gondoskodjék az akadémiai előadások zökkenés­mentes lebonyolításáról. Még olyan kevésszer se hagyjon ki ez a nagyszerű ismeretterjesztő szív­verés, mint az előző évadban tör­tént. Ügy véljük, ezt a zökkenő­­mentességet a megyében megtar­tandó minden akadémiai és is­meretterjesztő sorozat lebonyolí­tóitól joggal megkövetelhetjük hallgatóságunk ezreinek a nevé­ben. Huszár Rezső FfI/tf|V|R4p6 Küldetés Bahcsiszerájba Érdekes és végig feszült izgalommal telített szovjet filmet. tűzött műsorára 1962. szeptember 13-tól 15-ig az endrődi Kossuth Film­színház. A film egy különleges megbízás teljesítéséről szól, alak­jait kiváló filmművészek keltik életre. Gazdag zenei műsor a Viharsarokban — Híres külföldi művészek látogatnak Békéscsabára — Az Országos Filharmónia 8 bér­leti hangversenyt rendez Békés­csabán. Az új hangverseny-prog­ram fele részében külföldi ze­nekar, neves karmesterek és szó­lista művészek vendégszerepei­nek a Békés megyei Jókai Szín­házban. A hangversenysorozat október 15-én kezdődik, a bukaresti Ge­orge Enescu Állami Filharmoni­kus Zenekar vendégszereplésével. Mircea Basarab karnagy vezény­letével. A műsorban fellép Radu Alduleseu román gordonkaművész is. Decemberben Békéscsabára lá­togat Olga Parhomenko szovjet hegedűművésznő, aki Hacsaturján Hegedűversenyét adja elő műso­rában. ' Nagy érdeklődéssel várják a debreceni MÁV Filharmonikus ♦ « » ♦ * »««»»« » w*-* » ♦ « • » »>♦>•« ♦ « » * « f Kollárik János: VÁMPlRO Zenekart is, melyet Carlo Zecchi, a híres olasz karmester vezényel majd. A budapesti MÁV Filharmonikusokat szintén külföldi karnagy, Jaroslav Krombholc, csehszlovák karmes­ter vezényli a Viharsarokban, s fellép Lukács Pál, magyar brácsa­­művész is. Kodály Zoltán születé­sének 80. évfordulója alkalmából a debreceni Kodály-kórus és a MÁV Filharmonikusok vendég­­szereplésével hangversenyt ren­deznek a kiváló zeneszerző műve­iből. Verdi Requiem című művét a szegedi Bartók Béla Filharmoni­kus Zenekar a Szegedi Zenebará­tok Kórusával, Vaszy Viktor ve­zényletével és a Szegedi Nemzeti Színház énekművészeinek közre­működésével mutatják be. szíves hozza be a heti ki­mutatást! . „. Jutka legyen szíves adja ide a bérlistát!... Jutka... — és közben az íróasz­talt nézi vagy éppen kábámul az ablakon. — Szeretett téged ... akkor? — Azt hiszem... Nem tu­dom! — Egy nőnek, fiam, mindig tudni kell! Egy nő megérzi, hogy kitől mit kaphat... Bókot, flör­töt, egy kis szeretetet, esetleg pénzt, vagy... ? Kísért már ha­za? Megcsókolt már? — Soha!... Azaz egyszer ... — néz bele parázsló szemeivel az erősödő félhomályba. Egy bankett után ... Kicsit becsíp­tem. Akkor hazakísért, taxin. — Bejött? — Nem. Sajnos, józan volt! Már az ajtónál elbúcsúzott, egy szertartásos kézcsókkal, mond­ván, hogy: „Jó éjszakát, Jutka! Aludjon jól és vigyázzon magá­rad Ulvarias volt gyámolított, de egyáltalán nem érdekelte, hogy le tudok-e vetkőzni egyedül. Pedig szép voltam akkor este — néz a sötétedő semmibe. Éi'­­te..., miatta ..., neki voltam szépT" Fi íed? "Azért sftaw ívkor. hogy hangulatos legyék, hogy ve­gyen észre végre. Alig tudtam szabadulni má­soktól, ő pedig kimért maradt és hideg, még az ajtó előtt is. Csak azért nem engedte, hogy más kísérjen haza, mert spicces voltam! Vigyázott rám!... De ezt tette volna másokkal is. Ez a kitüntetés nem nekem szólt, ha­nem az elfogyasztott konyaknak. Akkor még abban a hitben él­tem, hogy szeret — hajtja le a fejét úgy, hogy fekete haja a homlokára bukik. — És utána... ? — szól hal­kan a másik. Mi történt utána? — Utána? Egy hónap múlva megnősült. Elvette azt a... — És most mit akarsz tenni? — Küzdeni! Érzek magamban annyi erőt, hogy visszaszerezzem tőle. Csak még nem tudom, ho­­gyan? Hirtelen felveti fejét. — Én fogok nyerni! Érted? Szebb vagyok, mint a felesége. Vissza­­szerzem tőle! *>- Hogy élnek? — Ck? Jól... sajnos. •— Tudod mit? — szól % bronz vörös elgondolkozva. — Én segí­tek neked! — Te? Miben? — Hogy ne legyenek ilyen ..ki­egye ^>13*0:9000®;’’. Elvégre a szerelem az nem tart örökké! — mondja és kacsint egyet a fekete felé. Az egyensúly drágám... fel is borulhat? Nem? — Mire gondolsz? — Vigaszra fiacskám! ö majd csalódik egy nagyot és te szépen megvigasztalod. — Várjak tíz évet? Húszat? —- Fenét. Néhány hetet. Ezt már csak kibírod? — Nem értem! — Pedig érthető. Ezek napo­kon bélül össze fognak veszni! _9 — Segítünk nekik!... Bam­­bácska! Írsz egy kedves hangú, névtelen levelet a feleségének és abban majd lesz egy s más sze­­relmetes férjuráról! — Te! Ez nem is rossz ötlet — csillan fél a fekete szeme. Az a szőke rongybaba nagyon érzé­keny. — Na, ugye! És mi történik utána? Civakodás, féltékenység, és kiábrándulás. Azután jön a búbánat, egy kis iszogatás és... _ 9 — Azután jöhetsz te! Bosszú­nak meg vigasznak! Ha ügyes vagy és odaadó, akkor menekül­ni fog hozzád... Nos? A fekete feláll. Macskaterme­tét megnyújtóztatja, aztán föl­­kattintja a villanyt és a táskájá­ba nyúl. Papírt, tollat vesz elő, majd álmos nyugodtsággal szól a bronzvörösnok Írd! Ehhez te ér­tesz jobban!

Next

/
Oldalképek
Tartalom