Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-14 / 215. szám
1962. szeptember 14. 2 Péntek A párt 1 doku i*ejl© elésének IBI v 11 í ii ne a módosított szervezeti szabályzat. Aláhúzza, hogy a párttagokat nem illeti több jog semmiben sem a pártonkívülieknél, ellenben nagyobb a felelősségük mind a munka frontján, mind magatartásuk fejlesztésében, a szocialista erkölcs terjesztésében, s ezeknek révén a tömegkapcsolatok mélyítésében. Legfontosabb helyre került a párttag elméleti tudásának fejlesztése, hogy helyt tudjon állni az ideológiai harcban, eredményesen tudja terjesztem környezetében a szocialista erkölcsi normákat. Magasabb követelményeket támaszt a módosított szervezeti szabályzat a tagjelöltekkel szemben is, akiknek a korábbi 6 hónapról egy évre emeli tagjelöltségi idejét. A lenini normák helyreállítását a pártban, valamint gazdasági és politikai életünk egészséges fejlődéséit fejezik ki azok a változások, amelyek az új szervezeti szabályzat tervezetében vannak az országos pártértekezlet összehívásának elmaradásáról, a két év helyett háromévenkénti pártvezetőségi választások megtartásáról, s a pártkongresszus három évenkénti összehívásáról. A pártkongresszusok ideje alatt ugyanis — egész fejlődésünk bizonyítja —, hogy jól, a követelményeknek megfelelő politikai vonalvezetéssel irányítja pártunk tevékenységét a Központi Bizottság. Szükségtelen tehát kétévenként vagy esetenként sűrűbben is öszszehívni az országos pártértekezletet. A vezetőségválasztások háromévenként történő tartása pedig azt jelenti, hogy a kongresszust megelőzően történjenek minden szinten a választások. Ennél a pontnál meg kell jegyezni; a pártdemokrácia fejlődését biztosítja az is, hogy a vezetőségek megválasztásánál alsóbb szinten a korábbi kétharmaddal szemben elég az ötven százalékos, terhét abszolút többség. A felsőbb vezető szervek választása további kétharmados többséggel történik. Bárány Tamás: Ugyancsak a pártdemokrácia fejlődésének biztosítását rögzítik azok a pontok, melyek a kollektív vezetés, a bírálat és önbírálat elvének gyakorlását, a kezdeményezőkészség fejlődését segítik elő. A vezető szervek titkos választása, indokolt esetekben a választott tag funkcióból való visszahívása, a bírálat elfojtóinak felelősségre vonása, mind-mind a pártdemokrácia további fejlődését biztosítják. Sok fontos vonással gazdagodott az elmúlt évek során a pártmunka, s ezt is hűen kifejezi a módosított szervezeti szabályzat. Ennek kapcsán kimondja, hogy tovább kell fejleszteni a pártmunka társadalmasítását, s ebben támaszkodni kell a pártonkívüli dolgozókra is. Törvényesíteni kell továbbá, hogy akit a párt állított funkcióba gazdasági, társadalmi vagy egyéb területen, azt csak a párt hívhatja vissza. Bővült a fegyelmi munka gyakorlata is azzal, hogy aki ellen vizsgálat indul, annak a fegyelmi bizottság ülése előtt írásban keli rendelkezésére bocsátani felelősségre vonásának okait. Talán ami hiányolható a módosított szervezeti szabályzatban, az a pártszervezetek gazdasági ellenőrző szerepének kihagyása. Ez azonban nem jelenti e tevékenység megszűnését, ellenkezőleg: a megnövekedését jelenti, de erről külön párthatározat intézkedik, s ezért nem szerepel a módosított szervezeti szabályzatban. A pártkongresszusig bizonyára hangzanak el megnyilvánulások a módosított szervezeti szabályzatról, hiszen az egyelőre csak tervezet, amelyet a pártkongresszus éppen a hozzászólások figyelembe vétele után hagy majd jóvá. Ezért szükséges, hogy a pártszervezetek tanulmányozzák a módosított szervezeti szabályzat tervezetét, s elmélyítsék magukban annak szellemét. Boda—Varga D. „Soha többé 1939. szeptember l-et!” A második világháború kitörésének évfordulóján háborúellenes tüntetéseket, nagygyűléseket, fáklyásmeneteket tartottak Nyugat- Németország nagyvárosaiban. A képen: esseniek egy felvonuláson. A transzparens szövege: „Békét minden népnek. Soha többé 1939. szeptember l-et!” (MTI Külföldi Képszolgálat.) Éhségsztrájk KIÉI Ml IE S T E IR Danilo Dolci, Lenín-békedíjas olasz író éhségsztrájkba kezdett, tiltakozásul az olasz kormány halogató politikája miatt az új öntözőrendszer létrehozásában. Az új duzzasztógát 25 000 acre földterületet látna el vízzel és biztosítaná a lakosság ellátását. A képen: Danilo Bold az ágyban újságírók kérdéseire válaszol. (MTI Külföldi Képszolgálat.) A Pártélet szeptemberi számában közzétették a Magyar Szocialista Munkáspárt módosított szervezeti szabályzatának tervezetét. A tervezet, mely sok újat tartalmaz a régi vél szemben, hű kifejezője annak a váltósásnak és fejlődésnek, amely pártunkban, és egész szocializmust építő társadalmunkban végbement az elmúlt évek során. Egyszerű és közérthető szavaikkal fejezi ki, hogy az általános fejlődés követelményeinek megfelelően alakulnak, gazdagodnak a pórtélét szabályai. A módosított szervezeti szabályzat abból indul ki, hogy rögzítse: a pártban helyreállítottuk a lenini normákat, s a helyes politikai vonalvezetéssel történelmi eredményeket értünk ej gazdasági, politikai életünkben. A tényeket tükröző új fogalmak és meghatározások közül bármelyiket is vizsgáljuk, valamennyi arról tanúskodik, hogy a pártélet a további tökéletesedés útját járja. A fejlődéssel párhuzamosan növekednek a párttagsággal járó követelmények, mind többet és jobban kell tenni azoknak, akik a párttag megtisztelő címét viselik. Milyen változtatások mutatják a módosított szervezeti szabályzatban politikai, gazdasági és társadalmi életünk fejlődését? Mindenekelőtt az, hogy a régivel szemben kimaradt a falusi pártszervezeteknek az a feladata, hogy segítsék a mezőgazdaság szocialista átszervezését, hiszen ez már befejezett tény. Népgazdaságunk szocialista talajon áll és fejlődik. Ez új feladatok elé állítja a pártszervezeteket. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével törvényszerűen növekszik a párt vezető szerepe, szervező és irányító tevékenysége a szocializmus teljes felépítéséért folyó munkában és ez magával hozza azt a követelményt, hogy a párttagok tevékenységének és felelősségének is növekednie kell. Ezt a követelményt hangsúlyozottan kiemeli a A békéscsabai nagy vasúti fe- ! lüljáró építése olyan szelíd ütem- : ben halad, hogy ráértek volna ak- ; kor kezdeni a munkát, mikor már • minden erő, minden kapacitás ren- • delkezésre áll. Akkor aztán megái- : lás nélkül neki az építésnek! ■ Ha a tervezők átgondoltan cselé- • kednek, akkor a híd gyalogjáróját ■ még most is használhatnák a ja- ■ minai tömegek, s elkerülhető lett j volna az eddigi temérdek bosszú- : ság meg minden, ami a nagy var- ■ gabetűs közlekedéssel óhatatlanul ■ velejár. Szolgáljon azonban viga- i szül, hogy a vasútállomástól a re- : pülőhídig, a régi, rossz téglajár- ■ dát felszedték, és aránylag gyor- ■ san a helyére teremtettek egy asz- S falt-gyalogjárót. Az átgondoltság j azonban itt is szerepet kaphatott ■ volna. Reggel, délben, este és pia- 5 el napokon különösen nagy itt a j forgalom, s a két embernek sem : elegendő szélességű aszfaltocskáról ; a szembejövők egy része morgás, ; veszekedés, lökdösődés kíséreté- • ben a porba vagy a sárba kény- : szerül, aszerint, hogy milyen az : idő. Vajon, ha már a széles, so- ■ rompós átjárót — valóban jól át- • gondolt élet- és vagyonbiztonsági ; okokból — nem építhették meg, ; nem érdemelt volna az a temér- ! dek járókelő a repülőhídtól az ál- - lomásig legalább fél méterrel szé- ; lesebb gyalogjárót? Vagy csak 5 akkor lehet valamit jól csinálni, ba ■ a tervező, a kigondoló a saját bő- : rén érzi annak jó vagy rossz olda- ! lát? — húr —! — Nincs két egyforma macska, ahogy mondani szokták — kezdte az öreg kőműves, amint habarcsfoltos ruhájában mellém ereszkedett ebédidőben az étkező hosszú asztalához. — No, hát épp így nincs két egyforma gyerek sem ... Nekem elhiheti, mert hosszú esztendők óta vannak a kezem alatt fiatalok, ismerem őket. Azaz: csak hiszem, hogy isrAerem. Mert mi esett meg velem tavaly is, hallgasson ide! Sok nehéz fiúval volt már dolgom az évek során, de olyannal aligha, mint ez a Bozsó Sanyi, akiről beszélek. Még ilyen nyájtól elvadult birkát nem is láttam! Év közben vettem át a csoportját az elődömtől, akit más munkára rendeltek, mert nem értett a fiatalokhoz ... Afféle hangulatember volt, tudja, s az olyan nem való oktatónak. No: mindjárt az első napokban látom ám, hogy ezzel -a Sanyival valami nincsen rendjén. Behemót nagy gyerek, szálas-vállas, akár a fiatal Toldi Miklós. Ereje is akkora, hogy kétannyit emel, mint a többi. Azaz csak emelne — de hozzá se nyúl a dologhoz. Ott boldogtalankodik ugyan egész nap a munkahelyen, de rossz nézni a téglát, s a kanalat a kezében. Egy hétig, kettőig csak néztem, aztán meguntam. — Sanyi fiam — mondom —, ez nem lesz így jó. Így sohasem lesz belőled kőműves. Áll, hallgat. — Pedig az akarsz lenni, igaz? — barátságoskodom tovább. — Nem — azt mondja —, nem akarok. Én autószerelőnek akartam volna ... De ide tettek, mert amott már betelt a létszám. — Szóval — mondom — nem szereted ezt a szakmát? Áll, néz a szemembe. Azt mondja: — nem én! — Pedig mégiscsak kőművest csinálok belőled, tudod-e7 — Belőlem ugyan nem! — mondja, s felrántja a vállát. Hát így kezdődött a mi ismeretségünk ... Később érdeklődtem felőle: megtudtam, hogy az otthonban is sok baj van vele, meg az iskolában sem tanul. Beszéltem a másik csoport oktatójával, Böröcz szaktárssal, hogy vajon mit tanácsolna. Nem voltunk éppen jó viszonyban egymással: a kolléga jó barátja volt az én elődömnek, s ezért kissé neheztelt rám. Első időkben még a köszönésemet is csak foghegyről fogadta. „Fújjál csak — gondoltam —, fújjál, ha így könynyebb! Év végén meglátjuk majd, melyikünk tanulói végeznek jobb eredménnyel. Akkor kiderül: ki az igazi kőműves!” — Most is, hogy a Sanyi dolgában felkerestem, csak a vállát vonogatta, hümmögött. — Nehéz dió — mondta végül. — Karácsonynak, a maga elődjének is beletört a bicskája ... — Ennyi a tanácsa? Bólint s azt mondja: — Enynyi. Erre otthagytam. Azontúl persze én is csak úgy, az ujjam végivel böktem meg a sapkámat, ha találkoztunk. De hát nem erről akarok beszélni, hanem arról a gyerekről. Néha odaálltam mögéje, úgy figyeltem a munkáját de gyorsan odébb kellett állnom, mert egyszerűen nem bírtam nézni, mit csinál azzal a két balkezével. Még egyszer beszéltem vele, az sem használt. Akkor elhatároztam, hogy megszégyenítem. Egyik ebédszünetben összehívtam a gyerekeket, s azt mondtam: — Fiúk, nektek nagy a szerencsétek! Mától fogva két oktatótok van. Az egyik én vagyok, a másik meg Bozsó Sanyi. Csak néztek rám, élnyílt szemmel: nem értették, hová akarok kilyukadni. — Mindkettőnktől tanulhattok! — folytattam. — Én megmutatom, hogyan kell a munkát csinálni, Sanyi meg azt mutatja, hogyan nem szabad! Lett erre nevetés. Én a fiú arcát figyeltem; sápadt, zöldült, aztán vörösödött. „Bejöttél az utcámba, kiskomám” — gondoltam elégedetten. De rosszul gondoltam: nem jött be az utcámba. Ettől a naptól kezdve még jobban elvadult. Eddig, ha minduntalan hivatkozott is a nehéz fejére meg a kevés iskolájára ami miatt nem fogja az a fej a tudományt, valamennyire mégiscsak igyekezett. Ettől kezdve? Ha kezéből vettem ki a téglát, s úgy mutattam, hogyan kell, akkor sem csinálta utánam. Ekkor eltökéltem magamban, ha törik-szakad: én mégis jó szakmunkást faragok belőle! Nemsokára újra összehívtam a csoportomat. — A múltkor csak tréfáltam, fiúk. Sanyi Valóban a segédoktatótok. Ügy hallgassatok rá, mintha engem hallgatnátok! Ha valami nem megy, ha valamit nem tudtok, forduljatok bátran hozzá: eligazít benneteket, hogy jobban se kell! Holnap jöjjön is be korábban, hogy megbeszélhessem vele a munkát. Most rajta volt a sor, hogy elkerekedett szemmel bámuljon rám. De az én arcom halálosan komoly maradt: csak a többiek láthatták aztán, hogy aprót kacsintok, ő nem — mert ekkorra már lehajtotta a fejét. Most is vörös volt a füle tövéig. De tudtam én, hogy most mástól vörös. Nem is csalódtam. Ettől kezdve nem lehetett ráismerni arra a
