Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-06 / 208. szám
L962. szeptember 8. 4 Csütörtök ... Fél nyolc. Jönnek a papák, a mamák, jönnek a gyerekek. Az egyik vidáman, ugyanúgy, ahogy az óvodába indult, nem is olyan régen, a másik jaj, de kapaszkodik a mama kezébe, hiszen az iskola az már nem óvoda, az valami különös lehet mit is csinálunk ott egyedül, anyuka, apuka meg az óvó néni nélkül? Kész veszedelem... De nini, az ajtó még be van csukva, lehet, hogy máma nem is kell iskolába menni talán a tegnapi évnyitó ünnepség is csak véletlenül lett megtarva, persze, nem leszünk mi iskolások, megyünk vissza az óvodába játszani, fogócskázni, énekelni!. _ De mire odaérünk az iskolához, valami rossz gyerek már kinyitotta a kaput, mégiscsak be lehet menni... Hát lesz, ami lesz, azért se mutatom, hogy félek, mert a Pali, a szomszédból kinevet a végén... Fél nyolc múlt öt perccel, amikor az első osztályos gyereksereg és a papák, mamák már az osztályban és az iskola udvarán várják Pribojszky Mihályné, Marika nénit, a békéscsabai IV. számú általános iskola egyik első osztályának tanítónőjét. Marika néni megérkezik, és a hétfői évnyitón kezdődött ismerkedés tovább folytatódik. Az ember el sem hinné, hogy a papák, mamák mennyit tudnak kérdezni, a gyerekek már régen feltalálják magukat egymás között, az egyik mama mégis azt szeretné, ha a fiacskája nem ott ülne, hanem amott, a másik meg hogy emitt üljön, és ne itt, de a kis elsősöket lassan mindez egyáltalán nem érdekli. — Háromnegyed nyolc, már csak egy-két gyerkőc hiányzik, de néhány perc múlva ők is befutnak — persze, nem nagyon futnak, inkább beóvatoskodnak — a tanterembe. A papák, mamák még mindig ott állnak gyermekeik mellett, elhangzanak az utolsó szülői jó tanácsok; „jó legyél, kisfiam”, „csak ügyesen, Kati”, „most miért szipogsz, Marika?” — és a tanító né. ni átveszi birodalmát. Megkéri szépen az „aggódó” szülőket, hogy sétáljanak csak haza, senkinek a kislánya, kisfia nem veszik el, majd 11 órakor jöhetnek értük ... Integetés, még egy-két simogatás, Szabó István fűtő Marikáját puszilja meg, mire a kislány elpityeredik, aztán egyszerre csak nincs más a teremben, csak Marika tanító néni és 35 kis elsős, az egyik méla csendben ül, a másik izeg-mozog, a harmadik lepuffantja a földre a tolltartóját, a negyedik feláll, aztán sétálni indul, mire a tanító néni: Ülj szépen a helyedre, kislányom, majd szünetben sétálgathatsz, kinn az udvaron ... Szünet. Üj fogalom, ezt is meg kell magyarázni, aztán még annyi mindent. Azt is, hogy hátra tett kezekkel hogyan ülünk, azt is, jelentkezni hogy kell, meg aztán olyasmit is ugye, amit az újságíró bácsi nem ír ide, szóval, ha baj, van, akkor hová kell menni... Mert itt már nincs dajka néni, itt már felnőtt, komoly iskolások vannak csak, akik ilyen csekélységet is maguk intéznek él... Ismerkednék. Már nyolc óra. Marika tanító néni felolvassa a névsort, később pedig — úgy, ahogy ülnek — mindenki feláll, és megmondja, mi a neve. — Figyeljetek, gyerekek! Feláll az első fiúcska, és közli, hogy ő bizony Sitz Jani. A tanító néni megcsóválja a fejét, és azt mondja; Néprajzi pályázatot hirdetett a megyei tanács A Békés megyei tanács végrehajtó bizottsága a megye néprajzi hagyományainak és nyelvjárási értékeinek összegyűjtésére pályázatot hirdetett a XI. Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat keretében. A pályázaton részt vehetnek önkéntes gyűjtők és gyűjtőcsoportök (szakkörök, munkaközösségek, úttörőcsapatok stb.) bármilyen néprajzi és nyelvjárási tárgyú, nyomtatásban még meg nem jelent, eredeti helyszíni gyűjtést tartalmazó pályamunkákkal. Pályadíjak; I. díj: 800 forint, TI. díj: 600 forint, III. díj: 400 forint és IV. díj: 200 forint. Az egyes díjfokozatokat többszörösen is kiadják. A pályamunkák beküldési határideje felnőttek számára 1962. november 1, a mezőgazdaságban dolgozó pályázók számára 1963. április 1, az ifjúsági pályázók számára pedig 1963. ápilis 30. A pályamunkákat két példányban kell elkészíteni és beküldeni a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumba, Széchenyi u. 9. Bővebb felvilágosítást a megye múzeumai nyújtanak. Rádió- és televízió-műsor PÉNTEK, 1968. SZEPTEMBER 7. KOSSUTH RÁDIÓ: 8.1« Tánczene. 8:00 verseik, 9.15 Kamarazene: 10.10 Az óvodások műsora. 10.30 Fúvószene. 11.00 Kártyások. Rádiójáték. 12.15 Mindenki kedvére. 14.00 A nagy eset. Elbeszélés. 14.20 Régi magyar dalok és táncok. 14.45 Gazdaszemmel. 15.10 Muműsora Szeptember 6-án este 8 órakor Mezöberényben Bartos—Barótt: MINDENT A MAMÁÉRT zsikáló fiatalok. 16.85 A hosszú nyelvű Hv^szka. Ukrán népmese. 15.50 Operarészletek. 16.20 Mezőgépek seregszemléje. 16.40 Tömegdalok. 17.15 Tánczene. 18.00 A hidegháború történetéből: Berlin. 1948. 18.15 „Zenéjét szerezte Dunajevszkij!’* 19.05 Illik — nem illik? 19.25 Előadás közben. 20.20 Két marék aprópénz. Színmű két részben. 22.32 Operarészletek. 23.20 Könnyűzene: PETŐFI RADIO: 14.20 Két zongöramű. 15.10 Az unoka. Elbeszélés. 15.30 Fúvószene. 16.50 1000 szó franciául. 17.00 Waldemar Kmentt énekel. 17.25 Fűben, fában orvosság van. 18.10 Kantáta-hangverseny. 19.05 Az Állami Népi Együttes műsorából. 19.40 Láttuk, hallottuk. 20.00 Muszorgszkij öszszes dalai. 20.25 A kék angyal. Zenés műsor. Marlene Dietrichröl. 24.10 Tánczene. 22.00 Sporthíradó. 22.12 Bolgár zenei hét. 22.32 Népi zene. TV: Adásszünet. — Nem, kisfiam, aki iskolás, az már nem Jani, hanem János! Sikerül. — Sitz János... — egy kicsit később: Jani is azért. Sorban felállnak mind: Szabó Mária, Sztankó László, Krátki Erzsébet, Kmács Judit... Aztán megint egy fiú és harsányan kivágja: — Mojdisz Pityu ka! Űjabb magyarázat, és egy-két perc múlva Pityukéból is István lesz. Még Zelenyánszky Kati állítja, hogy ő Kati és nem Katalin, de aztán már neki is jobban tetszik, hogy Katalin és akkor Kati, ha játszanak, vagy egymást szólítják... — Tripa Károly, Náfrádi Zoltán, Dorogi Katalin, Lóié István ... Az első padban ülók felfedezik, hogy a tanító néni asztalán egy egész zacskó cukor lapul. Nyújtogatják a nyakukat, susognak, vesztükre, mert az első szemeket azok kapják, akik a legszebben ülnek: Sztankó László és Weisz György. Szóval a Laci meg a Gyurka. Negyed kilenc is elmúlt már, amikor Eisner Tibi mutatkozik be, és a tanító néni kérésére még verset is szaval, azt, amit a hétfői évnyitón mondott él, és úgy megtapsolták a papák, mamák meg a gyerekek. Most is ügyes, segíteni sem kell neki, és boldog, hogy szerepelhetett. Még alig iskolás, és máris!... Fél kilenckor már énekelnek, az óvodából hozott Bociboci tarkát, egy kicsit hamisan, egy kicsit félénken, de azért csak ének az, tessék elhinni bácsik, nénik! ... . .. Milyen szép szeptemberi reggel; kedves, megható. Iskolás lett 35 kislány és kisfiú, és szinte hallom, hogy nemsokára már kórusban olvassák; ó-ra, ol-ló, Ot-tó... És számolnak majd: egy meg egy az kettő, kettő meg kettő az négy... Mi meg felnőttek arra gondolunk: vajon milyen tanuló lesz az a sok kis elsős, akik szeptember negyedikén odaálltak a tanító nénik, tanító bácsik elé, és bemutatkoztak az osztálynak, jó hangosan: — Mojdisz Pityuka vagyok!... Bizony, bizony — milyen István lesz belőlük?.,. Sass Ervin A francia nő és a szerelem Sziporkázóim szellemes francia filmet vetít szeptember 6—12-ig a békéscsabai Szabadság mozi. A film tulajdonképpen hét fejezetre, hét érdelces történetkére osztható. Az egyes fejezetek címe sokat elárul: az első A gyermek, a második A serdülő lány, és sorban a többi: A hajadon, Nászutasok, Házasságtörés, Válás, A magános nő. — Jó szórakozásnak, érdekes filmélménynek is ígérkezik A francia nő és a szerelem című film. Több községben vendégszerepel a Napsugár bábszínház A KPVDSZ Szocialista kultúráért-jelvénnyel kitüntetett békéscsabai Napsugár bábszínháza megkezdte az 1962—63. évadi munkáját. Miként eddig, most is kiterjeszti tevékenységét az egész megyére. Előadássorozatának keretében, előreláthatólag szeptember 23-án Muronyban, Mezőmegyeren és Kétsoprony ban mutatkozik be a nyári szünet után először. Békéscsabán szeptember 30- án a Balassi művelődési otthonban Kés Lajos: Három jótanács és Alena Tomasova: Egér mondja, macska bánja című bábjátékkal szerepel. A bábcsoport tervei közt található az is, hogy Csaba valamenynyi kerületét felkeres} és a kerületi pártszervezetek székházában minden gyermek részére előadásokat tart. Emelni kívánják bábjátszóik létszámát is, ezért felkérik mindazokat az ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik osztályos általános iskolás lányokat és fiúkat* akik kedvet éreznek a bábjátszás művészetéhez, jelentkezzenek a Balassi művelődési otthonban (Békéscsaba, Luther utca 6.) reggel kilenctől délután hat óráig, bármely napon. ÚJ NADRÁG Tehát egy könnyű, nyári nadrágra volt szükségem. Vékony kelméből valóra vagy egy másik vászonpantallóra. Ha nem tudnám: amikor az egyiket kimossák, ott a másik... Az ügy elég egyszerűnek látszott: egyik oldalon a szocialista kereskedelmi bolthálózatunk egyik üzlete, a másik oldalon ott vagyok én... De már a gondolat megriasztott: mi vagyok én, a másik oldalon? Milyen hálózatnak egyik része? Mert ez a hálózat-kifejezés kezd már kétségbeejteni. Van a vendéglátóiparnak vendéglátóiparegységhálózata, van a Vöröskeresztnek hálózata, van a lottónak ügynöki hálózata, jaj istenem. Én a hálót, amiből a hálózatot szülték, vékony valaminek hiszem és gondolom. A bolthálózatban azonban vaskos üzletek vannak, a vendéglátóipari hálózatban például nagy kert-helyiségek, ahol a szórakoztatóipar-hálózat népi zenekarai játszanak és ahol — a hálózat egyikében — leöntöttem pörköltszafttal az új nadrágomat... De erről majd később. Most még ott tartok, hogy az emberiség két részre oszlik. Ügymint kiskorúakra, akiket állandóan tanítani kell és felnőtt pedagógusokra, akik minket, kiskorúakat, állandóan oktatnak. Vagyis nadrágvásárlás előtt mindennap közölte velem a feleségem: a nadrágok előbb mennek tönkre, mint a zakók, ezért vegyél magadnak egy nyári nadrágot. Kérdeztem: a téli zakókkal mi a helyzet? Azt mondta — mert türelmes pedagógus —, majd té. len veszel magadnak téli pótnadrágot, most azonban nyár van ha nem tudnád. Tudtam, 3 hogy most nyár van, de nem mondtam meg, az ember ne stéberkedjék. Tehát elindulok a hálózatba, SZEPTEMBER 6« Békési Bástya: Legenda a vomatonj Békéscsabai Brigád: ERűnt egy aszszony. Békéscsabai Szabadság: A frans cia nő és a szerelem: Békéscsabai Terv: Amíg holnap lesz. Gyomai Szabadság: A fekete Orfeusz. Gyulai tőfi: Túl fiatal a szerelemre. Mezőkovácsházi Vörös Október: Afrikai kés peskönyv. Orosházi Partizán: Aki átmegy a falon. Sarkad! Petőfi: A rendőr. Szarvasi Táncsics: Szerelmi levelezés. Szeghalmi Ady: A mi édesanyánk; kérek egy nyári nadrágot, mert mindenki tudja, hogy nyár van, csak a feleségem hitte rólam, hogy én nem tudom. — Jó napot kívánok. — Jó napot. Vagyis visszaköszöntek. Ügy látszik a nadrágvásárlás kellemes kalandnak ígérkezik. (Ha tréfaíró lennék, most azt állítanám, hogy mögöttem érkező boltellenőrnek szólt a „jónapot”. De ez csak félig igaz, mert lehet, hogy a jónapot nekem szólt, a vevőnek és nem az ellenőrnek. Lehet. Lehet? Ki tudja? A dolgok olyan kifürkészhetetlenék.) Ügyes, rendes fiatalember lép elém. Mi a kívánságom? Ó, milyen szépen hangzik. Mi az én személyes kívánságom? Erősen ver a szívem, a képzelet játszik velem (ezért rossz, ha valaki író), azt gondolom, a tündérek bolthálózatába tévedtem. Vagyis ez a fiatalember népmeséi tündér, éppen mesehangon arra szólított fel, mondjam el a kívánságomat. Ugye hármat szabad, s nyomban teljesíti, mert egyízben jót tettem az öreganyjával, aki nem más, mint a tündérkirály-
