Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-26 / 225. szám
1962. szeptember 26, 3 Szerda ZKj&fuek a csehszlovák szövetkezeti gazdák kondorosi látogatásáról A Dolgozók Tsz főagronótnusa részletesen elsorolta a vendégeknek, hogy az idén milyen jövedelmet hozott az állattenyésztés, hogyan akarnak újabb és újabb férőhelyekkel mind több állatot felnevelni és mcgitizlalni egészséges körülmények között. Gondos betakarítással is növelhető a tsz-ek bevétele A tavalyihoz képest 21 millió forinttal több munkaegység-előleget osztottak megyénkben Hétfőn délelőtt tartotta első ülését a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztálya mellett létrehozott, s főleg a termelőszövetkezetek üzemszervezési és beruházási problémájával foglalkozó alosztály. Első napirendi pontként Szabó Lajos elvtárs) a megyei tanács mezőgazdasági osztályának oktatási felelőse tartott tájékoztatót a termelőszövetkezeteikbe kihelyezett elnökök, agronómusok és könyvelők eddigi munkájáról. Szóba került az ülésen az is, hogy megyénk termelőszövetkezetei közül eddig csak néhány részesít ösztöndíjban mezőgazdasági főiskolán, egyetemen tanuló fiatalt. Ezért történt meg, hogy mintegy hat Békés megyei fiatal más megyék termelőszövetkezeteitől vett igénybe ösztöndíjat, s oda kötelezte el magát. Második napirendi pontként Krattinger Márton elvtárs, a Nemzeti Bank megyei fiókjának vezetője számolt be a termelőszövetkezetek hitelgazdálkodásáról, egyes szövetkezetek várható mérleghiányáról. A beszámolóban többek között szó volt arról, hogy eddig mintegy 20 termelőszövetkezetnél mutatkozik mérleghiány a kedvezőtlen időjárás okozta terméskiesések miatt. A vártnál lényegesen alacsonyabb termésátlagok ellenére, megyénk termelőszövetkezetei az idén szeptember 20- ig kereken 21 millió forinttal osztottak többet munkaegységelőleg címén, mint az elmúlt év azonos időszakáig. Szóba került az is, hogy egyes termelőszövetkezetekben túlzásba vitték a részesművelést és a természetbeni osztást a közös gazdálkodás, a közös vagyon rovásámost is veszteségmentes betakarítással, anyagtakarékossággal és a munkaegységhígítás meggátlásával. Nagyon indokolt, hogy valamennyi termelőszövetkezetben, de különösen az eddig gyengébben gazdálkodókban a lehető legjobban előkészített talajba és ideiében vessék el az őszieket, hogy ezáltal- is megalapozzák a jövő évi jó termést és bevételt. Nagyon fontos, hogy termelőszövetkezeteink a rendelkezésre álló növényféleségekből, többek között cukorrépafejből, kükoricaszárból készített silóval is igyekezzenek növelni a szálas takarmánybázist. Befejezésül Kovács György elvtárs, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának főkönyvelője adott tájékoztatást az 1963. évi üzemi és beruházási tervkészítésről, s az ez évi zárszámadási előkészületekről. Elmondotta, hogy a jövő évi tervek lebontásánál figyelembe vették a gyengébb adottságokkal rendelkező járásokat, s főleg az ottani szövetkezeteknek igyekeztek több talajjavítást, több öntözőberendezést juttatni, amennyiben azok rendelkeznek megfelelő állatsűrűséggel, hogy a javított és az öntözött földeken megfelelően tudják biztosítani a talajerő-utánpótlást. Hibaként említette meg Kovács elvtárs, hogy a termelőszövetkezetek jó része még nem látott hozzá a jövő évi termelési terv elkészítéséhez, úgy látszik, hogy a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan, most is az utolsó napokra hagyják, s akkor különösebb megfontolások nélkül csak összecsapják a tervet, amely pedig a gazdálkodás egyik fontos iránytűje kellene legyen. A zárszámadás előkészítésével kapcsolatban elmondotta Kovács elvtárs: nagyon fontos, hogy minden termelőszövetkezetben naprakészen legyen a könyvelés, ne történjen meg az, mint más években több helyütt, hogy akkor kezdték naprakésszé tenni a nagyon elhanyagolt könyvelést, amikor a zárszámadáshoz szükséges leltározást kellett vodna készíteni. A továbbiakban hangsúlyozta: a zárszámadást úgy is elő kell készíteni, hogy a termelőszövetkezetek párt- és gazdasági vezetői ismertetik a szövetkezeti gazdákkal a bevételi kiesések okait, azt, hogy a mostoha időjárás mellett mennyiben gátolta az eredményesebb gazdálkodást a vezetés hibája, a korszerű agrotechnikai eljárások alkalmazásának elmulasztása, a rossz munkaszervezés és a munkafegyelem megsértése. Hetven mázsás többlettermés öntözött cukorrépából részletesen magyarázta el a szövetkezeti gazdáknak, milyen állategészségügyi védelmi intézkedéseket tettek, s hogy többek között ac ellető istálló létesítése óta alig számottevő a tehenek kényszerellése, a tavalyi 56 idő előtti elléssel szemben. ra. Megállapították, hogy valamennyi termelőszövetkezetben, de különösen azokban, amelyekben mérleghiány mutatkozik lényegiesen növelhetik a bevételt még „Csak az hiányzik, hogy ne legyen itthon az asszony” — villant át az agyán . és még egyszer kopogott. Léptek hallatszottak az ajtó mögött. — Ki az? — kérdezte egy hang. — Vendég. Az ajtó kinyílt. Egy idősebb nő állt a küszöb mögött, pongyolában. — Itthon ran az albérlője? — érdeklődött az öreg szívélyesen mosolyogva. — Nincs. — S az asszony máris be akarta csukni az ajtót. — Egy pillanat! Nekem tulajdonképpen nem is szükséges ő maga ... Tudja, mi barátok vagyunk, s kérte, hogy hozzak neki egy kis... Itt van ni! — Egy kis csomagot mutatott az öreg. — Adja ide nekem. — Az aszszony kinyújtotta a kezét, amely csupa piszok volt. — Adja, majd én átadom. — Tessék — mondta az öreg, egyet előbbre lépve, de közben nem adta ki kezéből a csomagot. — Csak egy pár sort is szerettem volna neki hagyni... Hol írhatnám meg? Be lehetne menni az ő szobájába? Az asszony hangtalanul mutatott az ajtóra. Az öreg kinyitotta, s belépett rajta. Parányi kis szobában találta magát, amelynek egyetlen ablaka az udvarra nézett. A fal mellett vaságy állt, koffer látszott ki alóla. Az ablaknál egy kis asztalka volt hokedlivel. Az öreg leült az asztalhoz. Jegyzettömböt és ceruzát vett elő. Ráérősen csinálta mindezt, hosszasan nyálazta a tintaceruzát, akkurátusán rajzolta egymás mellé a betűket. Az asszony az ajtóban állt, s nézte. A szomszédos helyiségben valami rotyogni, sisteregni kezdett. — Mintha égett szagot éreznék — szólalt meg az öreg, a levegőbe szagolva. — Nem a konyhában? Az asszony kétségbeesetten rohant a konyhába, ahonnan csakhamar csörömpölés hallatszott. Valami leesett, s gurult egy darabig a kövön ... Egy perccel később, amikor az asszony ismét megjelent a szobában, az öreg ugyanabban a pózban ült az asztalnál, de nem írt. Ügy tűnt, mintha nagy gondban lenne. — Attól tartok, a barátom összekeveri majd a dolgokat, nem érti meg pontosan, miről van szó — mondta határozatlanul. — Mitévő legyek? ... Tudja mit? Legjobb lesz, ha később visszajövök, s mindent megmagyarázok neki szóban ... Igen, igen, ez lesz a legokosabb. Mikor jön haza? — Ki tudja? — Az asszony vállat rántott. — Este szokott hazajönni, későn ... — Akkor jó. Este majd eljövök. S az öreg visszadugta a csomagot a zsebébe. Az asszony kikísérte, becsukta utána az ajtót. Még hallotta, amint csattant a retesz, a kvrlcs kétszer fordult a zárban. Estefelé kiment az állomásra az öreg. Egy jó óra múlva pedig egy kis állomáson szállt le a helyiérdekűről. Innen már csak hajításnyira volt a tengerparti falu, ahová igyekezett. — Hála neked mindenható! — suttogta magában, miközben nyitotta a faluvégi házikó ajtajúk Bement, gondosan bezárta maga után kulcsra az ajtót, s egy megkönnyebbült nagy sóhajtással vetette rá magát az ágyra. Enni kívánt, az éhség kínozta, de nem volt annyi ereje, hogy felkeljen, meggyújtsa a lámpát, teát főzzön, meg valami kis vacsorát készítsen. Besötétedett. Feljött a hold. Az ablakból halvány, sárgás fénypászták vetődtek a padlóra. Az utcáról tehénbőgés, birkák és kecskék bégetése hallatszott be. Kapuk csapódtak, s a zajba emberi hangok vegyültek. Az istállók körül szorgoskodtak, a jószágot tették rendbe éjszakára a falubeliek. Minden háznak megvolt a maga öröme és bánata, dolga és reményed Itt is, akárcsak másutt, az egész országban, a fronthírek lázában éltek az emberek. 1944 tavasza volt, s aszerint, ahogy a szovjet csapatok nyomultak mind messzibb előre, úgy fokozódott az emberekben a türelmetlen várakozás: csak lenne már vége a háborúnak, s újságolhatnák egymásnak a győzelem áhított hírét. Csak az öreg nem várta ezt. (Folytatjuk) A békési Október 6 Tsz határában sokrétű őszi munka foglalkoztatja a tagságot: szedik a cukorrépát, törik a kukoricát, szántanak, vetnek. A cukorrépa- és kukoricatermés iránt gyakran érdeklődnek a tagok, mert nagyon kíváncsiak, hogy mennyire hálálta meg a föld az öntözést. Az őszi betakarítás azt bizonyítja, hogy minden növényféleséget érdemes volt öntözni. Az Október 6 Tsz ez évben 450 holdat öntözött. A lucernaföld például holdanként 15 mázsával több szénát adott, cukorrépából 70 mázsa a terméstöbblet, kukoricából legalább 7—8 mázsa. Olyan cukorrépaföldjük is van, ahol csak egyszer tudtak öntözni, de itt is legalább 20 mázsával emelkedett a terméshozam. Az öntözött kertészet szintén sok szép árut adott. Elhatározták azt is, hogyha nagyon száraz lenne az ősz, kelesztő öntözésre hasznosítják a rendelkezésre álló vizet. Ügy tervezik, hogy jövőre legalább 520 holdon öntöznek, s a kertészeten kívül főleg takarmánytermesztésre hasznosítják a vizet. Hatszáz szövetkezeti gazda készül szakmunkásvizsgára Megyénk termelőszövetkezetedben az utóbbi években több ezren végezték el az ezüstkalászos gazdatanfolyamot. A tanulást sokan, főleg a brigádvezetők és a munka. csapatvezetők megkedvelték s tovább akarják gyarapítani tudásukat. Megyeszerte több mint hatszázam készülnek szakmunkásvizsgára. Gyulai Vas-, Fém- és Gépipari Kisipari Termelőszövetkezet, Gyula a lakosság szolgálatában. Vállaljuk a lakosság részére mindennemű vaskapuk és vasajtók, valamint vaskerítések a megrendelő kívánsága szerinti készítését. Továbbá villany- és vízvezeték-szerelési részlegünk bármilyen új és javítási munkát gyorsan és pontosan végez. Győződjön meg szövetkezetünk szakszerű, gyors és pontos munkájáról Rendelések felvétele; Gyula, Thezarovits u. 4. Tel.: 248. 519
