Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-25 / 224. szám

®6Z. szeptember 25. Kedd Baráti egységben Gazdagok már ők... Azizov az ablakhoz lépett, s kinézett az utcára. — Nem különös ez őrnagy, hanem igen ravasz: hisznek ne­ki, befejezik a nyomozást, elíté­lik valamennyi időre... — Lopásért — tette hozzá Szemin. — Igen, egy jelentéktelen kis lopásért. Leüli azt a kevés időt vagy megszökik köziben. S máris újra szabad és folytathatja a le­tartóztatás miatt abbahagyott akcióját. A legfőbb, amitől fél: egy alapos, hosszú ideig elhúzó­dó nyomozás. Ezért igyekezett a beismeréssel is. Az ezredes visszament az asz­talhoz, s még egyszer átlapozta a dossziéban lévő iratokat. Gon­dolkodott — Engem most más foglalkoz­tat. Hogyan történt, hogy ő a tol­vaj szerepébe került, s a rend­őrségre jutott? Kinek volt erre szüksége? .... Vagy három óra múlva Azizov hivatali szobájában csengett a telefon. A kagylóban Sirokov őr­nagy hangját hallotta. i— Ezredes élvtárs, kérte, hogy jelentsük, ha netán valami újab­bat.« — Igen, igen, csak tessék! — Bejött hozzám egy asszony­ka... Tulajdonképpen nem . Scsukóval kapcsolatban, hanem a másikról, a kárvallottról mon­dott«. — Rendben van. — Azizov fel­állt — Kérje meg az asszonykát, jöjjön el ide hozzám. • — Értem, ezredes elvtárs! Azonnal megy. Jegyezze fel a nevét a belépési engedély végett: Orudzseva Safiga. Nemsokára kopogás hallatszott Azizov ajtaján. A papírjaiba me­rülő ezredes nem vette észre. A kopogás megismétlődött, s nyom­ban utána gyereksírás szűrődött be a szobába. Azizov meglepet­ten emelte fel a fejét, felállt, s kinyitotta az ajtót. Egy asszony állt előtte, karján egyéves forma gyerekkel. — Orudzseva? — kérdezte Azizov. . — Én vagyok az... Hallgass már el, te bőgőmasina! — kiál­tott rá a gyerekre. Az ezredes behívta az asszonyt a szobájába, s szólt Szémin őr­nagynak is. — Akkor hát tessék, hallgat­juk — mondta a nőnek. Az asszony az asztalra tette nagy, kivörösödött kezét, s el­kezdte: — A cirkusz mellett lakom. Az élelmiszerjegyeket abban az üz­letben szoktam beváltani, ame­lyik a házunk közelében van ... Itt ez a papír, ezen rajta a cím. A rendőrkapitánnyal telefonál­tunk is oda, hogy pontosan tud­juk-e a címet. Jókora egy bolt az. — Ismerem — mondta Azizov, miközben a papírszeletre pillan­tott. —Na, szóval ott állok előtte a sorban ... — Mikor? — Ma volt ez, parancsnok elv­társ! Délelőtt tíz órakor. Szóval beálltam a sorba, vártam. Mö­göttem valami öregember állt. Lassan jutottunk élőbbre. Végre már közvetlenül az ajtó előtt álltunk, mi következtünk, hogy bemenjünk a boltba. Ekkor az öregember, aki a hátam megett volt, hirtelen azt mondja: „Ott­hon felejtettem a jegyet”. Hát mitévő lehet ilyenkor az ember? Mondom neki, szaladjon gyorsan él érte. — S elszaladt? — El... Telik az idő, de az öreg még mindig nincs. Én már a cukrot is megkaptam és az öreget nem látom sehol. — Végül nem is ment vissza? — Nem. A fene meg törődik vele, gondoltam aztán. Az ő dol­ga. Lehetséges, nem volt elég pénze vagy valami egyéb... De én nem tudtam tovább, várni, a gyerek á karomon. Elmentem. Megyek a villamoshoz. A piacra indultam. Elérek a megállóig és képzelje, ki mást látok ott, mint őt. — Az öreget? — Öt magát. Oda akartam menni hozzá, hogy megmond­jam: minek teszi bolonddá az embert. Aztán meggondoltam. Nem tudhatom, mi lehet az oka, hogy így tett az öreg. Igazam van? Azizov bólintott. (Folytatjuk) mozgás és nyüzsgés támadt az egyik alapszervezet küldöttvá­lasztó taggyűlésén, amikor a be­számoló az egységes parasztosz­tály kialakulásának feltételeit és e folyamat elősegítését taglalta. A hirtelen támadt mora j értetlenség­ről árulkodott. Egyenlőségi jelet tesz a párt a tsz-ben dolgozó volt nagygazda és volt agrárproletár közé? Egyenlőségi jelet rak a teg­nap még szövetkezettel szemben álló, ma szövetkezeti tag és a tsz­ért küzdő kommunisták közé? A mi nemzedékünk a marxiz­­mus-leninizmus olykor helyesen, de néha- eltorzultan alkalmazott tételem nőtt fel. S bizony, ha egy­szer a helytelent helyesnek tanul­ta, nehéz meggyőzni, a helytelen nézetet felszámolni, újjal pótolni, alkotóbbal, emberségesebbel, mint a korábbi volt. R párt politikai irányvonala helyes és az ország minden pol­gárának javát, emberségét, boldo­gulását biztosítja, kinek-kinek a társadalomért végzett munkája szerint. Ma az egész országban szocializmust építünk. Győzött a párt szövetkezeti politikája, így a falu sokrétű társadalma megindul­hatott az egységes paraszti osztály megteremtésének útján. Ezzel a fordulattal új feladat, a nemzeti egység megteremtése, szilárdítása és fejlesztése lépett a falusi párt­munka előterébe. Ez az egység azonban csak akkor .teremtődik meg és fejlődik gyors ütemben to­vább, ha a párt politikáját falun is még jobban a nép érdekeinek szolgálatába állítjuk. Ma az országban fontos feladat a falusi paraszttársadalom rétege­­ződésének megszüntetése, az egy­séges paraszti osztály kialakítása. Ez nem megy máról holnapra. Ez egy fejlődési folyamat, ez a tudat megváltozásának útja éppúgy, mint a kisárutermelő gondolkodás­­módjában bekövetkezett változás a modern technikával dolgozó szö­vetkezeti gazda tudatának kiala­kulásáig. Ennek a tudatnak a fej­lődését kell most elősegíteni, hogy pártalapszervezeteinlcben de ál­talában a szövetkezetekben, ne a korábbi osztálytagozódás szerint ítéljék meg az embereket, hanem a szövetkezet javára végzett munka legyen a hovatartozás mércéje. Ha ennek alapján ítélik meg az embereket, akkor nem tesznek kü­lönbséget volt nagygazda és volt agrárproletár között. Szövetkeze­ten belül ez így helyes. Így he­lyes, mert a szövetkezetbe lépett emberek új körülményt alakítot­tak iki, s ebben az új helyzetben vétkes könnyelműség lenne bán­tani azokat, akik a szövetkezetért készek anyagi áldozatot hozni és napról napra a legférfiasabb mun­kát is elvégezni. Egyesek mégis a régi mércével akarják mérni, ki. mennyit ér. Figyelmen kívül hagyják a falusi életben végbe­ment változásokat, a körülöttük kialakult helyzetet Vajon megalkuvás-e a szoci­alizmus teljes győzelméért együtt­működni mindazokkal, akik e munkát, becsülettel, tudásuk, ere­jük legjavával támogatják? A párt a nemzeti érdéket, a szoci­alizmus építését, a nép felemelke­désének ügyét szolgálja. S vajon, hová vezetne az a politika, amely nem igazodik a megváltozott bel­politikai helyzethez, amely egy­szerűen közönyt és meg nem értést tanúsítana azokkal szemben, akik ma becsülettel dolgozlak? Ha a párt tizennégy évvel ezelőtti pa­rasztpolitikáját követné, akkor kialakulna-e a nemzeti egység? Kiegyensúlyozottan termel­nének-e szövetkezeteink, ha gaz­daságon belül a torzsalkodás és a bizalmatlanság légkörét táplál­nánk? A párt a józan ész politi­káját hirdeti. Eszerint a dolgozó emberek értékét — bárkiről le­gyen is sző — a közösség javára végzett munka alapján kell" meg­ítélni. Éppen ezért elsőrangú fel­adat alapszervezeteinkben és ter­melőszövetkezeteinkben, de éle­tünk minden területén az alkotó munka kiteljesedésének elősegíté­se. E feladat megvalósításában szorosan együtt dolgozunk mind­azokkal, akik tettekkel bizonyít­ják hűségüket társadalmi rendünk­höz. Helyes ez a politika, mert az emberért érzett felelősségtől mé­lyen átitatódott, mert szocialista módon, munkájuk szerint ítélik meg az embereket. Pártunk mun­kára nevel és a szocialista demok­rácia betartásával tanítja az em­bereket társadalmunkért élni és szívvel-lélekkel dolgozni. j Dupsi Károly Ropják a táncot a KISZ-fiatalok a klubház avatóünnepségén. Belépünk a szép, függönyökkel, asztalokkal, televízióval, lemez­játszós rádióval és rex-asztallal be­rendezett új, avatásra váró klub­házba.Mindenre rátapadt tekinte­tünk egyenként és együttesen is, de gondolataink valahol 10—12 év előtt járnak, amikor a mezőko­vácsházi szövetkezetekben mind­untalan az volt a beszéd tárgya, hogy ez sincs, az sincs, ekék, fo­gasok, lovak, szekerek, gépek s istállók kellenének a gazdálkodás­hoz. De hát nem volt pénz kez­detben még a megélhetésre sem, jóformán csak reménnyel laktak A lemezjátszós rádiót birtokba vett fiatalok egy csoportja. jól nap mint nap az alapító tagok, hogy később majd lesz minden, meggazdagszik a szövetkezet... Most már gazdag, erős, nagy szövetkezet a mezőkovácsházi Üj Alkotmány. Futotta a jövedelem­ből klubházra is. A lemezjátszót és a rex-asztalt a szövetkezetek or­szágos versenyében elért harma­dik helyezéssel nyerték. Hatal­mas a közös vagyon, most már tudtak szórakozóhelyről is gon­doskodni. De nemcsak a szórakozásnak: táncnak, televiziónézésnek, rexe­­zésnek és sakkozásnak lesz ked­venc helye ezután a klubház, ha­nem az idősek és a fiatalok tanu­lásának is, amint azt az avató­ünnepségen Báli István tsz-elnök és Balogh László KISZ-vezetőségi tag mondta. _ Már az avatóünnepségen is csörrentek és huppantak a golyók a rex-asztalon. Nyitva lesz az ajtó napközben is a ráérős, nyug­díjas szövetkezeti gazdáknak is, hogy szórakozással, beszélge­téssel töltsék idejüket. k. I. 1200 méhkeréki termelőszövetkezeti és családtag dolgozik A jó munkájukról híres méh­kerékieket ezekben a napokban számos állami gazdaság, terme­lőszövetkezet vezetősége keresi fel s hívja őket munkára. A sa­ját falujukban,, a Nicolae Bal­­cescu Tsz-ben is sok a tenni­való: szedik a dohányt, törik a kukoricát s vetésre készítik a talajt. Minden munkában sokat segítenek a családtagok, így le­letévé vált, hogy minden idő­szerű munkát idejében elvégez­zenek, de a környékbeli állami gazdaságoknak, termelőszövet­kezeteknek is segítsenek a sür­gős őszi tennivalókban. Méhke­réken ugyanis ezerkétszáz ter­melőszövetkezeti tagot és csa­ládtagot sikerült mozgósítani az őszi betakarításra. Az ÉM. Békés megyei Állami Építőipari Vállalat gyakorlattal rendelkező építészmérnököket, illetve építésztechnikusokat alkalmazna vezető műszaki munkakörben. Jelentkezés a vállalat békéscsabai központjában. Űtiköltséget felvétel esetén térítenek. 50831 WWWWUUWWWHUVUVVWUVWTOWWUtIMWMMW

Next

/
Oldalképek
Tartalom