Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-02 / 205. szám

Hogy a mozikban mindig telt ház legyen — A jó tömegkapcsolat útjairól, módszereiről nyilatkozik a megyei moziüzemi vállalat igazgatója — A megyei moziüzemi vállalatnak egyik legnagyobb gondja ez időben a mozik látogatottságának növelése. Az elmúlt évben, hónapokban ugyanis a filmszínházak előadá­sai Iránti érdeklődés általánosan csökkenő tendenciát mu­tatott a községekben és a városokban is. Van tehát ten­nivaló. Üj módszerek, elgondolások keresése állandó probléma a vállalat berkeiben. Mit tegyenek filmszínhá­zaink, hogy hatásosabb propagandamunkával, a műsorra tűzött filmek megismertetésével, a mozielőadások vonzób­bá tételével mind nagyobb tömegeket mozgassanak meg? Ezekről a kérdésekről ■kértünk tájékoztatót Borka Józseftől, a Békés megyei Moziüzemi Vállalat igazga­tójától. — A megyei művelődési bizottság határozata értel­mében — mondotta az igaz­gató —* a közelmúltban fe­jeződtek be a mozivezetők járási,- városi értekezletei. Sok hasznos javaslat és munkamódszer hangzott el, melyek fő kérdése a színvo­nalasabb, tartalmasabb filmszínház-vezetés mód­szereinek kimunkálásában alakult ki. Az előző évek spontán vezetési módszere helyett — amikor a film­színházak kinyitottak, majd előadás után bezártak — ma már fokozottabb társa­dalmi segítséggel érhetünk el eredményeket. A nap­jainkban előtérbe került esztétikai-ízlésformáló neve­lés és a tv országos térhó­dítása is arra ösztönzi a filmszínházak dolgozóit, vál­lalatunkat, hogy mindent megtegyünk az eredménye­sebb tömegkapcsolatért. A vita során többen kör­vonalazták a filmszínházve­zetők munkájának stílusát, módszerét. Mi a legfonto­sabb? Elsősorban az, hogy „Jenő, Gyula, Arad, Szeged, meddig futhat vitézséged?...66 — Adalékok a Rákóczi-szabadságharc Kőrös—Maros közi történetéhez — KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Mesterdetektív a tsz-ben Atig kelt át Rákóczi sere­gének első magvával a vá­­sárosnammyi réven, a Nagy várad körűi gyülekezett gya­logos és lovas kuruc csapat, Boné András és Gödény Pál diószegi kurucok vezetésé­vel harcba kezdtek. Mélyen az ellenségtől még urait te­rületen rátörtek a bihardló­­szeg.i uradalmi kastélyra, és többedmagával megölték gróf Gironsfeld császári tábor­nok uradalmi tiszttartóját, aki a gyűlölt Hahsburg-elnyo­­mást testesítette meg. A Rá­kóczinak utat törő bihari ku­rucok hőstette szárnyra kólt „Az nyúl az vetemények kö­zött” dallamára énekelt his­­tóriás énekben. A kuruc gúnydal dióhéjban ismerteti a szabadságharc délkelet-ma­gyarországi történetének 1703—4. évi szakaszát. A ko­rabeli rímfaragó egyben jó stratéga is, aki világosan lát­ja a Habsburgok katonai erődvonalát a Körös—Maros­­közben. íme néhány részlet a dalból: Károlyi Is megunta Bécset, Ausztriáiban gyújta sok mécset; Tűzzel próbálja ezüstit. Alig állja Bécs is füstit, Mert sűrű s keserű. Hallgatja ezt Laport Váradon, Hiheti, hogy búsul károdon, Jené, Gyula, Arad, Szeged, Meddig futhat vitézséged, Jól értjük, most kérjük. ^ A bihari népfelkelés adott jelt a zarámdl és Hunyad' me­gyei nép robbanásszerű kitö­résére a feudális kötöttség fizikai és a Habsburgok áltál sugallt unió (vallási centrali­záció) érzelmi 'terhei alól. „Mind szolgáim, lovasaim kurucbőrben öltözének” — panaszkodik az egyik leg­nagyobb erdélyi űr. A sereg előtt járt kuruc hadgyűjtö tisztek szavára a jobbágyok vagy személyesen. siettek a zászló alá, vágy 5—6 maga helyett küldött egyet tábor­ba. A szabadságharc éveiben folyamatosan összeírták a kuruc sereg kompániáit a hadbiztosok. Rákóczi 1704. évi szegedi hadjárata Idején pi. Nagylakon került zsold­­jegyzékbe a Vay László ve­zette ezred: Károlyi Sán­dor Várad1 és Belényes vidé­kén 1706-ban összeírt seregé­nek" mustrakönyvét (190 lap) lapozva lépten-nyomon ta­lálkozunk Békés és Csong­rádi megyei kurucokkal. Szen­tesről Hajdú Mihály, Szilasy János, Kertimegi Miklós, Po­tya Gergely, Szllasv Istók, Pataki Mihály, Vásárhelyről Porosy János, Puttyás Istók, Vásárhelyi Pap István, Békés­ről Békésy János, Békésy Ist­ván (főhadnagy), Békésy Já­nos (40 éves), Szőcs Mihály, Medes István, Kökényes! Pé­ter, Borsi Tamás, Forró And­rás (50 éves vicehadnagy), Gyuláról Mészáros István, Szeredi János (18 éves); Bé­­késszentandrásról' Nagy Már­ton, Dévaványáról Szíjgyártó János stb. szolgáltak a Káro­lyi-féle sereg ezredéiben. Sok Körös—Maros közi menekült állt be Bakó Jászkunkapitány mezei hadába is, amelyből évről évre fogytak a környék­beli kunok s helyüket a me­nekültek — köztük számos szegedi — foglalták el. A harcokban ejtett kuruc foglyokat többek közt Szege­den és Aradon őrizték. Sze­gedien raboskodott pl. Szege­di Bálint, aki 1705 nyarán robbantással megrongálta a gyulai várat. (E robbantás nyomait a restaurálok a pa­lota épületén 1959-ben tün­tették el. (Arad várában csör­gette rabláncát 1705-ben Szu­­nyogh György ezer es kapi­tány is. 'Noha a pétervárad—sze­ged1—arad—szebeni ellensé­ges katonai vonal miatt csak átmeneti sikereket érhettek el a kurucok a Körösök vo­nalától délre, Dél-Magyaror­­szág népe szívébe zárta a sza­badságharc emlékét. A meg­nehezülő jobbágysors elkö­vetkező éveiben az ő nevé­ben fogtak fegyvert, amikor a földesúri elnyomást nem birták elviselni. 1732-ben a hódmezővásárhelyi Suba Ist­ván büszkén említi végrende­letében: „Erős János kereszt­­atyám a kuruc világban ka­pitányviselt ember volt.” A hazából „kitiltódott Rákóczi” halálát sem vette tudomásul a nép. Bálint Sándortól olvas­suk, hogy egy Szeged-alsó­­tanyai 80 éves agg még 1849-ben le Rákóczi vissza­tértét várta. Virágh Ferenc politikai, szakmai és általá­nos műveltség dolgában mindenki előrelépjen, mert enélkül jó kultúrpolitikai, filmpropagandamunkát nem lehet végezni. Az üzemek­ben, tsz-ekben más munka­helyeken közönségszervező propagandista-hálózatot kí­vánunk szervezni, a legjobb régebbi szervezőket, film­­kedvelőket nyerve meg erre a munkára. Elhatároztuk, hogy a filmszínházak veze­tői propagandistáikat az új filmekről havonta tájékoz­tatják. Sokat várunk a. tö­megszervezetektől — foly­tatta Borka elvtárs. Hogy csak egy példát említsek: ifjúsági témájú filmek 'is­mertetésében, propagálásá­ban szinte beláthatatlan, hogy a KISZ-szervezetek és az iskolák milyen sokat te­hetnek. Még jobban kiter­jedne a filmek iránti ér­deklődés köre, ha eseten­kénti csoportos látogatások után ankétokat is rendez­nének. Itt említem meg, hogy egyik fő feladatunk­nak tartjuk az ifjúság film­ellátását, a vasárnapi mati­nék és majd a tanév teljes időszakára vonatkozó ifjú­sági mozielőadások jó meg­szervezését, közösen az is­kolákkal. A KISZ-fiatalok számára viszont minden alapszervezetben biztosít­juk, hogy a kulturális szem­lén belül csoportos mozilá­togatásokat szervezhesse­nek. Elhatároztuk azt is, hogy az üzemek és a tsz-ek legjobb dolgozóinak juta­lombérletet biztosítunk. Re­méljük, az üzemek és a ter­melőszövetkezeti vezetők helyeslik elképzelésünket és szociális-kulturális alapból vásárolnak ilyen jutalom­bérleteket. Ezek a bérletek filmszínházainkban egy tel­jes hónapra biztosítják a bérlettulajdonosok számára az ingyenes mozilátogatást. Jó, ha tudjuk, hogy a váro­sok, községek lakóinak 10— 14 százaléka jár csak rend­szeresen moziba, mintegy kialakult törzsközönség. Van tehát feladatunk olyan szempontból is, hogy ú^j kö­zönséget szerezzünk, mind többekkel és többekkel kedveltessük meg a rend­szeres moziba járást és ez­zel a művelődésnek ezt az igen hatásos formáját. Apróság, de erről az érte­kezleteken mindig szó esett, hogy a mozik kulturált kör­nyezetét, tisztaságát is fej­leszteni, ápolni kell. Visszatérve tehát a fő kérdésre, a filmszínház­vezetők munkamódszerére, a mozik vezetési stílusára, ezt a néhány gondolatot tar­tottam hasznosnak elmon­dani. Ha majd a községek, városok művelődési bizott­ságai is mind többet és tar­talmasabban — nem me­chanikusan — foglalkoznak a filmszínházakkal, ugyan­akkor azok vezetőinek mun­kája fokról fokra megjavul, legégetőbb problémánkat, a látogatottság növelését könnyebben és hamarabb tudjuk megoldani. Sass Ervin Elhatároztam, hogy de­­tektívregónyt írok a Hamegfogtad Neengeddel Tsz-ben történt titokzatos bűnesetről. Ilyen könyv még úgysem jelent meg. De attól tartok, nem is fog, mert a szőrszálhasogatók azt mondják majd: „E tör­ténet nem tipikus”. Ezért a vérfagyasztó históriámat ezúton igyekszem mihama­rabb közölni olvasóinkkal, íme: Hajnalodik. Döglött a ta­nyaőrző kutya. Körülötte gyanús nyomok. A környék lakói éjszaka sikoltozást hallottak, lehet, éppen ak­kor hordták el a tsz közös szénakazalját. (A hallatlan eset óriási megdöbbenést vált ki a tsz közvéleményé­ben, mert korábban éjjelen­ként mindig csak fél kazal­­nyi széna szokott eltűnni.) Az izgalom csak fokozódik, amikor jelentik a tsz elnö­kének, Kacagó Mártonnak, hogy ezen az éjjelen tűnt el még a közös kukoricagóré is, kukoricástól. A tett hely­színére kiszállt Elnéző Ele­mér, a tsz ellenőrző bizott­ságának elnöke is, aki azt mondta Kacagónak: „Elég­gé sajátos esettel állunk szemben. De vajon miért volt szüksége a tettesnek a kukoricagóréra is? 1/ acagó erre legyint. Piti ügy, nem érdemes ve. le foglalkozni. Közben je­lentik, hogy a közös tehe­nészetben valaki kicserélt 6 tehenet, mely közül reg­gelre 4 végelgyengülésben kilehelte marha-leikét. Erre Kacagó és Elnéző is csak jóindulatúan mosolyog. Még az sem rendíti meg őket, hogy többen jelentik: a kukoricaszemek (és a szé­naszálak egészen' Bubor Vendel házáig vezetnek. Ké­sőbb arról is befut az érte­sülés, hogy, a kukoricasze­mek és a szénaszálak to­vább vezetnek Bubor házá­tól a piacig. Sőt a piacon látták Bubort a saját ruhá­jában és a saját bajuszával egy kukoricagóré tengeri és egy kocsi szé|\a mellett ácsorogni. De mire rászól­tak volna, eladta a tengerit és a szénát, megnyiratko­­zott, levágatta a bajuszát és új ruhát vásárolt magának. Kacagó és Elnéző ezen még fölényesebben mosolygott, s Kacagó meg is jegyezte: „No és ha nem Bubor volt az illető? Hátha csak a testvére volt? Hátha nem is a testvére volt, s az ál­­szakáll és az álruha alatt Zsák Áron, a raktáros la­pult meg, aki tavaly foltot ejtett a becsületén azzal, hogy a tsz bankettjéről el­emeit egy doboz fogpiszká­lót? Nem szabad senkit ár­tatlanul bemocskolni!” Á kristálytiszta érvelés " hatott. Az el sem kez­dődött nyomozás máris kátyúba jutott. Az esemé­nyek azonban gyorsan pe­regnek tovább. Időközben ismeretlen tettes kilopta Kacagó Márton motorke­rékpárgumijából a levegőt! Ekkor kezdett a dolog gya­nússá válni. Elnéző, vizs­gálva a puha gumikat meg­jegyezte: ,,Hátha mégis Bu­bor a tettes? Tavaly ő mon­dott valami olyasfélét egy közgyűlésen, hogy jóformán a levegőből éL” Ez már Ka­cagónak is szöget ütött a fe. jébe. Azt feleli: „Ezt meg kell beszélnünk a székház­ban.” Ekkor csap be a villám! Ellopták a székházat! Az eset most már hallatlan izgalomban tart mindenkit, mert a székházat a fenn­állása óta még senki sem lopta el. Ez a vakmerőség felingerelte Kacagót és El­­nézőt is. Elnéző ekkor kiál­tott fel először: „Zseniális lopással állunk szemben! Most már van értelme a nyomozásnak, mert kezd nagyszabású lenni a bűn­eset.” A téglanyomok egé­szen Bubor Vendel házáig vezetnek. De Kacagó és El­néző is igen óvatos. Hátha csak csapda az egész? Igaz ugyan, hogy a székház ott áll Bubor kertjében az újabban lopott közös széná. val letakarva, de ez félreve­zető nyom is lehet. Elnéző megnyugtatja a kedélyeket és bejelenti: „Ide a bűnös­nek vissza kell térni. A tett színhelyére visszahozza a vakmerőt a bűn!” Hold­fény... titokzatosság... Egy­szer csak megjelenik Zsák Áron, s a kerítés mellett a kisdolgát végzi. Kacagó rá­vetné magát, de Elnéző visszarántja. Zsák nem le­het bűnös. Pár pillanat múlva megjelenik Bubor, csákánnyal a kezében és bontani kezdi az ellopott székházat. „Ördögi terv — suttogja sápadtan Kacagó —, el akarja tüntetni a bűnjelt!” Abban a pillanat­ban rávetik magukat Bu­­borra és a közgyűlés elé cipelik... * £zóval ez lenne az iz­galmas történet sze­rény váza. De miként jött rá Kacagó Márton és El­néző Elemér ilyen zseniáli­san arra, hogy ki a tettes? És mi lesz a bűnössel? En­nek megmagyarázására a készülő regényem utolsó ol­dalát szentelem, amelyben Elnéző tárja majd a közgyű. lés elé, hogy Bubor e szá­zad legnagyobb bűnözője, aki zseniálisan oldotta meg a bűntényeit. Egy hajszál, pontosabban egy bajusz nélkül követte el, s így könnyű volt felismerni benne az igazi Bubort. Kacagó a fényes leleplezés után meghívást kapott, hogy előadást tartson a já­ráson ilyen címmel: „Ho­gyan védhetj ük meg idejé­ben a közös tulajdont?” Óriási sikere volt. És mi lesz a bűnössel? Nem hamisítok a valósá­gon t de regényemben sza­kítok a szokvány detektív­­törtónetekkel. Az én tolva­jom nem kerül sem a bíró­ság elé, sem a börtönbe. Ez rossz fényt vetne a Hamegfogtad Neengeddel Tsz-re. Éppen ezért Bubor Vendel az elérzékenyülés­­től zokogó közgyűlés előtt térdre ereszkedik az áldás­ra kinyújtott karú Elnéző Elemér elé, aki elcsukló hangon azt mondja a tol­vajról az egész közgyűlés­nek: — Nem büntetjük meg Bubor Mártont. Ami vele megtörtént — nézzünk ön­magunkba —, az bármelyi­künkkel is megeshet... Ugye megható? Griff Sándor Katona Judit: A látókhoz Emberek, az úton vak megy át. Fehér botja, jelene, s a világ mi nekünk szép, neki ismeretlen. Nézzétek, az úton vak megy át, segítsétek, bízik szívetekben. Házfalakat tapogat, s ha vét, fehér botja koppan. Nehezét rabságának sötétben leélte. Nyitott szemekkel messzeségbe néz, nem lát csak néz, hunyorgat a fénybe■ Melletted megy vagy mellettem itt. Fehér botja jelen és az álom: mit ösztönébe rejt, s mit véd a hit: hite, hogy nagy rend van a világon s fölötte is béke uralkodik. Emberek, oá, úton vak megy át. Vezessen hat vakokat aki lát szépséghez, s ahhoz mi ismeretlen. Az vezessen vakot, ki a mát megértette már és nem hitetlen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom