Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-19 / 194. szám

1963. augusztus 19.

6

Vasárnap

HÁROM NAP MŰSORA

Rádió és televízió

HÉTFŐ, 1962. AUGUSZTUS 20.

KOSSUTH RÁDIÓ: 8.00 Hírek; 8.10 Operarészletek. 9.00 „Ml is voltunk fiatalok.” 9.50 Vióám nap. Könnyűzene.

10.20 A Naphoz. Versek. 10.25 Térzene. Közvetítés Bajáról. 10.50 A kultúr rovat műsora. 11.05 Fischer Annie zongorázik. 12.10 Népi zene. 12.45 Üj művével jelentkezik Urbán Ernő. 13.15

AUGUSZTUS 18;

Békési Bástya: Amíg holnap lesz. Békéscsabai Brigád: Micsoda éjszaka Békéscsabai Szabadság: Legenda a vonaton. Békéscsabai Terv: A torpedó visszalő.Gyomai Szabadság: Májusi fagy. Gyulai Erkel: Napfény a jégen. Gyulai Petőfi: Keresztesek I—n. r.

Mezökovácsházi Vörös Október: Mindenki ártatlan? Orosházi Partizán: Rákóczi hadnagya. Orosházi Béke: Gerolstein! kaland. Sarkadi Petőfi: Nevessünk. Szarvasi Táncsics: Éjszakai vonat. Szeghalmi Ady: A három testőr.

AUGUSZTUS 20.

Békési Bástya: Amig holnap lesz. Békéscsabai Brigád: Micsoda éjszaka Békéscsabai Szabadság: Legenda a vonaton. Békéscsabai Terv: A megszökött falu. Gyomai Szabadság: Májusi fagy. Gyulai Petőfi: Keresztesek I—H rész. Gyulai Erkel: Napfény a jégen Mezökovácsházi Vörös Október: Mindenki ártatlan? Orosházi Partizán: Rákóczi hadnagya. Orosházi Béke: Gerolsteini kaland. Sarkadi Petőfi: Húsz évre egymástól. Szarvasi Táncsics: Megszállottak. Szeghalmi Ady: Csigalépcső;

AUGUSZTUS 21:

Békési Bástya: Amig holnap lesz. Békéscsabai Brigád: Francis. Békéscsabai Szabadság: Az Inguri partján. Békéscsabai Terv: A megszökött falu. Gyomai Szabadság: Májusi fagy. Gyulai Petőfi: Keresztesek ; I—H. rész.

Gyulai Erkel: Matróz a rakétában. Mezőkovácsházi Vörös Október: Mindenki ártatlan? Orosházi Partizán: Rákóczi hadnagya. Orosházi Béke: Nevetés a paradicsomban. Sarkadi Petőfi: Húsz évre egymástól. Szarvasi Táncsics: Megszállottak. Szeghalmi Ady: Csigalépcső;

AUGUSZTUS 22:

Békéscsabai Brigád: Francis. Békéscsabai Szabadság: Az Inguri partján. Békéscsabai Terv: A megszökött falu. Gyulai Erkel: Matróz a rakétában. Orosházi Béke: Nevetés a paradicsomban. Szarvasi Táncsics: Megszállottaki

Hangszerek mögött. 83.40 Szív küldi.

14.10 Vallomások a muzsikáról. 15.00 Operett-belépők. 85.30 Munkás-hétköznapok. 16.00 Könnyűzene. Közben: Közvetítés az úszó EiB-ről, Lipcséből.

17.10 Uj kenyér. Népdaljáték. 17.45 A Rádió esztrádzenekara játszik; 18.15 Petőfi Sándor versei. 18.20 Bemutatjuk új felvételeinket. 18.10 Feltételes megálló. 19.20 Tánczene. 20.10 A Rádiószínház bemutatja: ördögdomb. Rádiójáték. 21.10 Ki mit szeret? 21.40 Minden asszony — asszony, Mikszáth K. elbeszélése. 22.10 Közvetítés a vízilabda EB-ről, Lipcséből: 22.25 Bartő(k-hangverseny. 23.30 Könnyűzenei

PETŐFI RADIO: 8.00 Miska bácsi lemezesládája. 8.50 Teehnikumos Julika. Karcolat. 9.00 Szív küldi... 9.50 Zenei műsor. 10.00 Emlékek, élmények. 10.50 Tánczene. 12.10 Nyári tragédia: Csehov jelenete, 12.30 Kamarazene. 13.15 Változatok Magyarországról. 14.15 Könnyűzene. 15.00 Falusi gondok — gondolatok. 85.10 Haydn: C-dur „Ustdob”-szimfónia. 15.35 Egy mezei pacsirtához. Shelley verse. 15.40 A népi együttes műsorából. 16.00 Közvetítés a Vígszínházból. A 11. parancsolat (ismétlés): 18.10 A színházi közv. folyt. 18.50 Népzene, 19.13 Világhírű vendégművészek a pesti operaszínpadon.

20.00 Hanglemezparádé. 21.00 Zenekari hangverseny. 22.20 Tánezene.

TELEVÍZIÓ: 10.00 öreg Bakony. Országjáró úttörők a Bakonyban: TV- film. 11.00 Egy falu jubilál. Közvetítés Nagyhegyesről. 15.55 Úszó EB, közvetítés Lipcséből. 19.00 Heini virágszála. Lírai tv-játék. 19.30 TV-Híradó. 20.00 Csodapest. TV-revü. 21.30 Telesport. 21.45 TV-Híradó ismétlése és hírek;

KEDD, 1962. AUGUSZTUS 21.

KOSSUTH RADIO: 8.10 Könnyűzene.

9.00 A jégvilág Robinsonja. Elbeszélés. 9.21 Baráti országok gyermekei énekelnek. 9.30 Fúvószene. 10.10 Az álarcosbál. Operarészlet. 11.09 Játék a bíróságon, vagy a Molnár-ügy, 12.15 Tánczene. 13.00 Otthon. Madách Imre verse. 13.05 Népi zene. 13.40 Munkában a riporterőrs. 14.00 Heti zenés kalendárium. 15.10 Lukácsi Margit énekel, a Clubegyüttes játszik. 15.30 Törvénykönyv. 15.45 A Rádió énekkara énekel. 16.00 Könnyűzene. Közben: Közvetítés az úszó EB-ml. Lipcséből. 17.15 Egy híres hegedűművész a XX. századból. 17.55 Horizont. 18.15 Egy kis frissítő. Könnyűzene. 19.05 A Szabócsalád. 19.35 Szórakoztató magyar muzsika. 20.20 Zenés történetek a bécsi operett fénykorából. 21.15 Rousseau boldog órái. 22.20 Mai szemmel. 22.130 Közvetítés a vízilabda EB-ről, Lipcséből. 22.40 A Római Zenei Hét megnyitó hangversenye. 23.30 Zenei műsor.

PETŐFI RADIO: 14.15 Könnyűzene,

15.10 A szovjet rakétatechnika egyik úttörője. 15.25 Zenekari muzsika. 16.05 Részletek a Vidróczky c. zenés balladából. 16.40 Botrány a fedélzeten. Könyvrészlet. 16.55 Mezei csokor. 17.15 Tánczene. 18.05 A nürnbergi mesterdalnokok. Operarészletek. 10.05 Hernádi Lajos (zongora) és Lorenz Kornélia (ének) hangversenye. 19.40 Az F-vitamin históriája. 19.50 Könnyű dalok.

20.00 Hangversenyközvetítés Lipcséből. 20.45 Gyermeknevelés. 21.05 A hangversenyközvetítés folytatása. 22.05 Magyar nóták. 22.25 Somerset Maugham: Négy holland hajós, Elbeszélés. 22.40 Könnyű melódiák.

TELEVÍZIÓ: 16,25 Úszó EB, közvetítés Lipcséből.

SZERDA, 1962. AUGUSZTUS 22. KOSSUTH RADIO: 8.10 Zenekari muzsika. 9.00 A jégvilág Robinsonja.

9.20 Tánczene. 10.10 Napirenden. 10.15 Egy híres hegedűművész a XX. századból. 10.55 Lírai önéletrajz. Sípos Gyula versel. 11.05 Petress Zsuzsa és Uosfalvy Róbert operettdalokat énekel. 11.25 A Szabó család. 12.15 Verbunkosok. 12.50 Válaszolunk: 13.05 Csajicovszkij-művek. 14.00 örvényes Csőri. Regényrészlet. 14.20 Szív küldi. 15.10 Vers. 15.14 Franck: f-moll zongoraötös. 15.50 A barátság hullámhosszán. 16.00 Könnyűzene. Közben: Közvetítés az üsző EB-ről, Lipcséből. 17.15 Kathleen Ferrier és Giorgio Tozzi énekel. 18.05 A Román Népköztársaság nemzeti ünnepén. 19.05 MunkásMub. 19.25 Táncdalok. 20.25 Egy délután a Ligetben.

21.25 Vers. 21.30 Vízirózsa. A rádió Dalszínházának bemutatója. Opera.

22.20 Közvetítés a vízilabda EB-ről, Lipcséből, 23.22 Csillaghullás, Könnyűzene,

PETŐFI RADIO: 14.20 Mozart: D-dur szonáta. 14.35 Futurusz kapitány kalandjai. 15.00 Könnyűzene. 16.05 Bordalok. 16.15 Első szerelem. Verses, zenés irodalmi összeállítás. 16.55 Román Zenei Hét. 17.15 Kulturális krónika.

17.35 Népi zene közvetítés a Nemzeti Szálló étterméből. 18.05 Jones operettjeiből. 18.40 Vándor Sándor dalok. 18.55 Orvosi tanácsok. 19.05 Kis szvitek ...

19.25 Rádió-szabadegyetem. A kamerától a képernyőig. 19.53 Hanglemez. 19.55 Fúvószene. A XVH. század táncaiból. 20.15 Az opera útja. A fiatal Mozart operái. 21.10 Szimfonikus zene.

21.35 Tánczene. 22.35 Irodalmi műsor. TELEVÍZIÓ: 15.55 Úszó EB közvetítés Lipcséből. 18.10 Ifjúsági műsor. Lányok a kirakatban. 19.30 TV-Világhíradó. 19.50 Utazzunk együtt! Hl. Nyári rejtvényműsor. 20.20 Apát keresünk. Magyarul beszélő csehszlovák film. Kb. 21.40 TV-Világhíradó ismétlés és hírek.

VIDÁM HISTÓRIÁK ©

egy szellemi expedícióról

írta: Kiss István

Az inas és a félcipő

Kanyarodjunk vissza ezután ismét a Fészek nagy anekdótázójóhoz, Hunyadi Sándorhoz. Ezt mesélte:

— Tudjátok milyen nagyszerű

ez a mi népünk? — kezdte. — Egyszerű inasok, napszámosok, mindenesek között olyan emberekkel találkozunk, akik tele vannak finom ösztönnel, természetes ésszel. Most elmondom nektek, hogy találkoztam született diplomatával egy inas személyében a múltkor , egy unalmas vacsorán aminek egyetlen szívderítő pillanata volt a megismerkedés ezzel az egyszerű emberrel, aki többet ért, mint a vacsorán részt vevő egész szmokingos, estélyiruhás úrinép.

— Nem tudom, más hogy van vele, én unom azokat a nagy vacsorákat, ahová szmokingba kell öltözni és ahol az ember helye egy kis kartonlappal van megjelölve a tányér mellett. Sokan vannak az ember nem ismer mindenkit, néha a közvetlen szomszédjáról sem sejti, hogy kicsodák? Unalom, meleg, kényelmetlenség. És mégis el kell menni, vannak társadalmi kötelezettségek, amelyek elháríthatatlanok. Az a vacsora, amelyről beszélni akarok szintén ilyen volt. Ott ültem feketébe öltözve, huszonnegyedmagammal az ezüsttel, kristállyal, porcelánnal terített virágdíszes asztalnál. A jobb szomszédom egy molett hölgy volt, aki folyton Porkainak szólított, holott nem így hívnak. Nyílván nem ismert. Ha tíz kilóval kevesebb, megmagyaráztam volna neki, hogy ki vagyok? így hagytam, higgyen engem élete végéig Porkainak. A baloldalamra helyezett úrról konstantáltam, hogy dadog. Ha beszélgetést kezdek vele, azt hitte volna, hogy bosszantani akarom.

— így ültem mélységes unalomban és vártam a vacsora végét, amely hosszúnak Ígérkezett. Huszonnégy személyt kiszolgálni akkor is lassú dolog, ha a gépezet jól működik.

— Szinte örültem, amikor viszketni kezdett a talpam. Végre valami, amivel szórakozhatom. Szeretem a kényelmet és nem törődöm a divattal. Szmokinghoz mindig eszkarpent húzok. Bemek találmány, olyan, mint a papucs, az ember csak belédugja a lábát...

... Hát most kihúztam belőle a lábamat. Előbb a balt, aztán a jobbat. Játszottam, mozgattam a harisnyában a lábujjaimat. A jobb hüvelykemmel megvakartam a bal talpamat ,aztán a ballal jobbot. Ezzel a szórakozással elég jól telt az idő. Ugyanolyan volt, mint mikor valaki kenyérgalacsint csinál az abroszon. Még az az érzés is jól esett, hogy az asztalnál ülő gálába öltözött huszonnégy ember között van egy titkom.

■— Hát ahogy így játszadozom, egyszerre észreveszem, hogy valami mozog az asztal alatt, a lábamnál. Kutya vagy macska. Persze, hogy kutya, éreztem, hogy szaglászik. Próbáltam a talpammal megsímogatni a láthatatlan állatot, amely erre elmozdult a közelből és magával sodorta az egyik cipőmet. Hiába nyújtóztam és tornáztam a lábammal az asztal alatt, nem találtam, csak az egyik cipőt.

Legenda a vonaton

Mindenki ismeri, mit jelent, amikor a kritikusok azt írják valamely alkotásról, hogy „sokat markol, de keveset fog”. Sajnos, nagyon gyakori a művészeti életünkben — s ez alól a filmjeink egy része sem kivétel —, hogy megpróbálunk egyetlen alkotásban minden fontosat elmondani a mai életünkről, eszmevilágunkról. Az ilyesmi rendszerint nem sikerül; a „világmegváltói’ nekirugaszkodások végül is hiányérzetet hagynak maguk után.

Most pedig egy olyan film született a Hunniában, amelyre paradox módon az iménti meghatározás ellenkezője érvényes. A Legenda a vonaton „keveset markol és sokat fog”. Azt hiszem, nem kell részletesen megmagyarázni, miért nem hátránya, miért éppen előnye ez a filmnek. Rényi Tamás fiatal rendezőnk, öleinek ez az első alkotása, látszólag csak arra vállalkozott, hogy felvillantsa a mai munkásélet néhány jellemző, kedves epizódját. Látszólag nem is kívánt vonzó hősöket teremteni, csupán néhány fiatal munkásfigura eredetiségét kutatta fel és ábrázolta megértő, együttérző nyíltsággal. Látszólag csak arra törekedett hogy kellemes perceket szerezzen a nézőknek. Látszólag meg is elégszik néhány harsány kacagással és meghatott mosollyal a nézők arcán.

Igen, „látszólag”. Mert amikor arra próbálunk választ kapni, hogy ez a film „mennyit markolt”, akkor csak ezeket a szerény igényeket tudjuk felsorakoztatni. De ha azt nézzük, hogy „mennyit fogott”, akkor azt kell mondanunk, hogy túl a munkásélet szerencsésen megragadott epizódjain, túl a jól jellemzett vonzó figurákon, túl a nézőtér önfeledt nevetésén és együttérző izgalmán, a fiatal Rényi Tamásnak sikerült mélyebb és átfogóbb gondolatokat is ébresztenie. Mert anélkül, hogy erről a filmben szó lenne, a néző a mai élet újszerű lehetőségeire, emberformáló erejére, az emberek között születő új viszonyok tisztaságára, közéleti légkör őszinteségére is gondol. Ezzel a filmmel sikerült egy sajátos oldaláról megragadni a mai ember életérzését, a mai munkás habitusát, látásmódját. S ez már művészi teljesítmény, még akkor is, ha nem tart igényt az eszmei sokatmondás babérkoszorújára.

(Bemutatja a békéscsabai Szabadság mozi augusztus 16—20-ig.)

Diszkréten leejtettem a szalvétámat és utánahajoltam, hogy ennek a mozdulatnak az ürügye alatt megkeressem a másikat is... És a hideg veríték kiütött a homlokomon. Láttam, hogy a kutya — egy kávébarna, dülledtszemü, hisztériás kis pincsi — éppen kisétál az asztal alól, szájában az én félcipőmmel. Nemcsak én játszottam, hanem a kis dög is. Néztem, hogy keresztülmegy az ebédlőn és eltűnik egy ajtóban. Még jó, hogy más nem vette észre.

— Ott ültem tehát az asztalnál, félig cipőben, félig harisnyában. A desszertnél tartottunk. Tíz perc múlva a háziasszony asztalt bont és a társaság kivonul a szalonba feketét inni. Vigyorogtam kínomban, hogy mit fogok én akkor csinálni? Ha megmagyarázom a dolgot, neveletlen fráternek fognak tartani, ha nem magyarázom meg, rajtam maradhat, hogy bolond vagyok.

— Ebben a nehéz percben hozzám lépett az inas, a fülemhez hajolt, suttogva kérdezte: —öné a cipő? — „Az enyém’ — suttogtam vissza. És már meg is kaptam a cipőt. Az inas egy szalvétába burkolva az ölembe csúsztatta. Nem törtem rajta a fejemet, hogy miféle hatalmak őrködnek felettem? Gyorsan belébújtam az eszkarpenbe. De később, amikor a társaság

átalakult bridzsező és fecsegő csoportokká, egy pillanatra félrekacsintottam az inast. „Hogy van az — kérdeztem kíváncsian — hogy maga rámtalált a cipővel? Egyáltalán, hogy sütötte ki, hogy mi történt?”

— Az inas mosolygott. „Nem volt nehéz. Láttam, hogy Dzsipp egy eszkarpennel játszik a tálalóban. A cipő nem volt az úré. Hol szerezhette? Egy kicsit gondolkoztam és kitaláltam. Aztán végignéztem az asztalon, láttam, hogy bántja valami. Erre odavittem a cipőt.”

— Maga egyszemélyben nagy lélekbúvár, detektív és diplomata — mondtam melegen. — Magának itt kellene ülni az asztalnál, s nekünk kellene kiszolgálni magát. Az inas egy kicsit félrehúzta a száját, mintha lesajnálná és visszautasítaná ezt a karriert. „Köszönöm, meg vagyok elégedve a helyzetemmel!” — mondta egyszerűen. Csakugyan, talán rossz cserét kínáltam neki. Nyugodtan, szilárdan állt előttem. Zöld parolinján csillogott az ezüst makk. Bizonyosan nincs adóssága. Mi, asztalnál ülők pedig majdnem valamennyien olyan zavarosan vagyunk, mintha örökké lábujjhegyen kellene ágaskodnunk.

*

Következik: Disznóölés a Margit-szigeten.