Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-14 / 189. szám
1962. augusztus 11 4 Kedd Lesz-e kulturális élet a csabai konzervgyárban? A békési műút mentién álló gyár még csecsemő a csabai üzemek közt. Mindössze fél esztendős. Ha látogató keres valakit, gyakori a válasz: — Nem ismerem, én is új vagyok itt... Nos, ebiben az új, „ismeretlen” közösségben vár jó megszervezésre a kultúrélet. A szíves szavú kapuőrnél arról értesülünk, hogy az ügyben egyik legilletékesebb, Bagyinka András kultúrfelelős, aki egyébként anyagbeszerző, Pesten van. Varga Gyula, a póstelefci konzervgyár éppen itt tartózkodó dolgozója vállalkozik arra, hogy elkalauzol Marosvári Pál üb-elnökhöz, aki át. fogó tájékoztatást adhatna. A hatalmas és egyre bűvölő üzem épüleflabirintusában sikerül is meglelnünk őt, amint az áruforgalmista, Malatyinszky Pál és a debreceni „fűszert’- anyagbeszerzője, Nagy László társaságában, a nagyraktár borsó- és zöldbabkonzervhegyei közt jár-kel, bemutatva az árut. Fontos foglalatoskodása eile, nére is szakít időt kíváncsiságunk kielégítésére. A sürgő-forgó szállítók és rakodók sokadalmából egy csendesebb zugba — két borsókon. zerv-hegy közé — húzódva, beszélgetni kezdünk. Első lépésként aug. 20-én, vasárnap műsoros ismerkedési estet rendeznek, saját erők közre, működésével. Kultúrtermük még nincs. Az ideiglenesnek számító étteremben próbálgatnak. Ha egy-két éven belül felépül a „szociális részleg”, vagyis a végleges nagy étterem, meg ami velejár, akkor kultúrtermet is emelnek. Másrészről a sportkultúrára is gondoltak. Egyelőre a labdarúgás és a kézilabda iránt mutatkozik érdeklődés. Békési Bástya: Ma éjjel meghal egy város. Békéscsabai Brigád: Csodacsatár. Békéscsabai Szabadság: Matróz a rakétában. Békéscsabai Terv: Lány a viharban. Gyomai Szabadság: Két emelet boldogság. Gyulai Petőfi: K.:sért.etkastély Spessartban. Gyulai Erkel: Embereik vagy őrmesterek. Mezőkovácsházi Vörös Október: Az utoüsó és első nap. Orosházi Partizán: A nagy érettségi. Orosházi Béke: Pedró kapitány vidám hadjárata. Sarkadi Petőfi-: Fiatalok voltunk. Szarvasi Táncsics: Az elmaradt találkozó. Szeghalmi Ady: Északi történet. — Még nagyon az elején vagyunk mindennek. Sokan jóformán nem is ismerjük egymást — jellemzi a helyzetet Marosvári elvtárs. Említi még — és igazat kell adnunk —, hogy most, az eltevési idény közepén, amikor „hajrás időket” élnek, még nem mehet olyan lendülettel a dolog, mint ahogyan szeretnék. A „szezon” vége felé mór jobban „ráfeküdhetnek” a kulturális élet kialakítására. Amit meg akartunk tudni, megtudtuk, azonban még körülnézünk kissé. A raktárban, az udvaron és az irodaépületben megszólítjuk a dolgozókat: — hdányozik-e nekik a társas élet, a munka utáni közös szórakozás és hasonlók? A válasz ebben sommázható: — Jó lenne! Sikerült két olyan fiatalra lelnünk, akik a 26-ára készülődés agilis részvevői. Nagy Éva az egyik, Uhrin Mátyás a másik. Mondják, hogy a kultúrgárda erősen szerveződik. A tagjai fizikai és értelmiségi dolgozók vegyesen. A most verbuválódó zenekar zenészei a kézi meg gépi munkahelyekről kerülnek ki, mindegyikük a saját hangszerével. Még szaxofonos is akad köztük. Alakul a kis közösség. Az ismerkedési esten műsorukkal be akarják bizonyítani, hogy érdemesek a segítésre, a vezetőség és az üzemi kollektíva megbecsülésére. A KISZ és a szakszervezet már nagyban töri a fejét, hogy a születő kultúregyüttest hogyan támogathatná a leghatásosabban! Elmenőben — miközben tekintetünket végighordozzuk a kész és félig kész épületeken, a még helyiségre váró csomagló-anyagok tömegén, s az egymás mellett álló kerékpárok erdején, érdekes és mégis helyén való gondolattársítással megállapíthatjuk, hogy az üzemi kulturális élet jóval tágabb, szélesebb és mélyebb fogalomkör annál, mint amit rendszerint értünk alatta. Nemcsak zenekarral, színjátszókkal, nemcsak műsoros estekkel mérhető. Például az is hozzátartozik, hogy kellő ütemben fedél alá jut, ami még a szabadból oda kívánkozik, még talán valami zöld, valami virág is kerül az udvarra és a kulturált környezet, munkakörülményekben, tisztálkodásban, szórakozásban, szakmai képzésben, művelődésben és mindenben egyre teljesebbé válik. Ez alól nyilván a csabai konzervgyár sem akar kivétel lenni. Éppen ezért, már itt, az elején ilyen átfogó módon kellene látni és szervezni a kulturális feladatokat! A dolgozók nagy része — a munka természetéből eredően — lány és asszony. A fiatalja már kivétel nélkül a „mi nevelésünk”. Az idősebb dolgozók nem is kis részének esetében azonban sokan most kerültek él a „háztájiból”, a tűzhely, s a seprő mellől, olyan szervezett közösségbe, mint amilyen egy üzem. Érthető módon, még meglehetősen szűk körben tájékozódtak. Segíteni kell őket abban, hogy jó munkássá váljanak, szakmailag képzetté, ugyanakkor világnézetileg és kulturálisan is gazdagabbakká. A „fizetésemen kívül semmi sem érdekel” felfogásúakból — jól szervezett, türelmes nevelőmunkával — minden szépre, okosra fogékony embereket kell formálni, a „kell” szónak nem parancsoló, hanem szükségszerű értelmében. Noha a szocialista emberré formálás nem lehet kizárólag egy üzem feladata, hiszen az rengeteg oldalú társadalmi tevékenység és ráhatás következménye — de különféle szervező és nevelő eszközökkel az üzem is elérheti, hogy dolgozóiban felkeltődjék a tudásvágy, s mindenki eltaláljon azokhoz a forrásokhoz, melyekből bőségesen meríthet. A ma még közömbös ember ilyen segítséggel nemcsak a szakmát sajátíthatja jól el, hanem mind elevenebben érdeklődik majd a politika, a kultúra, a közösség minden dolga irán. Kifelé tartva, a kapuban hírlapterjesztőikkel találkozunk. Fel akarják hívni a gyáriák figyelmét arra, hogy mennyi újság és képeslap vár rájuk is. Már készül a szerkesztőségben ez az írás, mikor telefonálnak a gyárból, hogy van könyvtáruk, most még négyszáz kötetes, de egyre bővülő. A beiratkozó is mind több. A kölcsönzést két normás: Takács Judit és Sardus Zsuzsa felváltva végzi. Bizományosoktól is sokan vásárolnak könyveket. — Ki ne hagyjuk mindezt, hallatszik kérőn a vonal túlsó végéről. Nem is hagytuk! No, meg azt a szívbeli biztatást sem; hogyha nagyon akarják, idővel kitűnően vizsgázhatnak országvilág előtt — nemcsak termelésből hanem emberformálásból. Huszár Rezső Előre az újításokért! — Nójártig Jenő beszéde — K edves kollégáim, tisztelt hallgatóság, valamennyi' magyar ember. Eddig elkerülte a figyelmünk :í, de niest be kell látnunk, hogy hibáztunk. (Moraj.) Igen, hibáztunk. Komoly dologban vagyunk vétkesek. Mindnyájan bűntudattal hajthatjuk le fejünket, mert senkinek sincs mentsége. (Nagyobb moraj.) Kedves Ficzek elvtárs! Ön bizonyára ezt mondaná: — Kérem, én nagyon el voltam foglalva. Újításomon dolgoztam, a cséplőgépen, mert rájöttem arra, hogy mezőgazdaságunknak újításokra van szüksége. Kérem, az arató-cséplőgép régi, teljesen elavult találmány. Nincs szükségünk a maradira! Éljen az új! (Közbekiáltások: éljen, éljen!) És sikerült. Az arató-cséplőgépet kiszo»itotta újításom, a szimpla cséplőgép. (Éljen Ficzek stb!) Ezt mondaná ön, de ez nem kifogás, hiszen bűnünk súlya valamennyiünket terhel, válamenynyiünk vállát nyomja, nem lehet kibújni alóla ilyen kifogásokkal sem. (Még nagyobb moraj.) Még Horpács kartársnőnek is el kell ismernie felelősségét, pedig ő már egy év óta éjjel-nappal a rojt nélküli függöny kialakításának a tervén dolgozik. (Legnagyobb moraj.) Igen, kedves magyar nyelven beszélő embertársaim. Nincs kibúvó, mindenki hibás. Több mint másfél évszázad óta senki sem foglalkozott úgy ezzel a problémával, ahogy kellett volna. Súlyos megrovást érdemiünk, és én ezennel önkritikát gyakorolok. (Mély, feszült csend. Egy légy is csak hangtompítóval zümmög.) De én nemcsak önöket és magamat okolom ezért a hibáért. Vádolom azokat a tisztes férfiakat, fiatalembereket és nőket is, akik ezalatt a százötven esztendő alatt születtek, éltek,, illetve haltak meg. (Az előzőnél is nagyobb moraj.) Mentségükre szolgál a többi újítás, de ki gondolt a szikra- és képnélküli távíró mellett erre a problémára. (Itt-ott helyeslés, de senki sem tudja, miről van szó.) Kedves magyar emberek! Egyes mai fiatalok ösztönszerűleg megérezték a hiányt, és pótolni igyekeztek, hiszen ezzel a problémával ha két ismerős találkozik, már akkor is találkozunk. Meg akarták oldani ezt a kérdést, és így született a szia, és a c sao. A fiatalok kezében, illetve szájában nem sikerült a probléma megoldása, éppen ezért tapasztalt szakembereknek kellene próbálkozniuk. Érzem: sikerülni fog. Lesz egy új Kazinczynk, és akkor a „Film nélküli filmszínház, és szín nélküli színház” című újítás is megvalósulhat a II. magyar nyelvújítás mellett. Persze nem szabad megfeledkeznünk az atommag magtalanításáról sem. Előre az újításokért! (Taps, éljenzés: Éljen Nójártig! Tombol a hallgatóság, amelynek fele még most sem tudja, miről volt szó.). Feljegyezte: Vitaszek Zoltán Nehéz és nemes feladatra vállalkozott a román filmgyártás, amikor elhatározta, hogy méltó emléket állít Hariolea Hartulári Dárdáénak, a világhírű énekesnőnek. Ne héz volt a feladat, mert ez az első életrajz-film, melyet román filmstúdióban forgattak, a megoldás pedig méltó ahhoz, akinek emlékére a film készült. A történet egy törékeny fiatalasszony életéről beszél, aki csodálatos hangjával meghódítja a világot, és képes arra, hogy mindent feláldozzon a művészetért, a hazai zenekultúra megteremtéséért... (Dobozon, a Dózsa mozi mutatja be augusztus 13—li-ig.) Aida: felejthetetlen operaszínpadi élmény Az ókori Egyiptom levegője telítette meg vasárnap este a Szegedi Szabadtéri Színpadot az Aida bemutatóján. S a csaknem nyolcezer néző összeolvadt, együtt lé, legzett a színpaddal, ami a nagy művészi élmények forrása. Ez pedig a színpadi összmunkából fakadt. Azt hiszem, az Aida előadásán sikerült legjobban a szabadtéri játékok monumentalitását megvalósítani. Nevezetesen az ókori Egyiptom hatalmas építkezéseit megjelenítő királyi palotával, az áldozati templomig vezető lépcsőkkel. S a játék népi jellege! Csaknem másfél ezren működtek közre: énekesek, táncosok, zenészek, statiszták, műszakiak. Természetesen a népi jelleget a nyolcezer nézővel együttesen fejezi ki. Mitkó András rendező díszletei, kompozíciója legjobban a második felvonás bevonulási jelenetében csúcsosodott ki, amely eszményien adja vissza Verdi szellemét. Ehhez párosult a Vaszy Viktor vezényelte zenekar és a kórus, Barkóczi Sándor fantáziadús balett, kompozíciói, s a balettkar. És az énekesek! Kitűnőek. Margaret Tynes, a Milánói Scala vendégművész Aidája lenyűgözte a közönséget. Hangja, játéka remek művészi élmény. És valamennyi szereplő együttesen felejthetetlen operaszínpadi élménnyel ajándékozta meg a közönséget. Zenaida Pally, a Bukaresti Operaház művésze, Amnerisz, Luigi Ottolini, a Milánód Scala művésze, Radames, Svéd Sándor Kossuth-díjas Amonasro szerepében. —ei Nyaralnak a sarkadi járás úttörői A sarkadi járás községei az elmúlt évben a községfejlesztési alapból 47 ezer forintot biztosítottak egy közös sátortábor felszerelésére az általános iskolai úttörők részére. Ebben az évben pedig 42 ezer forintot kaptak a táborozásra a járás úttörői. Az idén kilenc község általános iskoláinak tanulói vesznek részt és a csoportok két-kéthetes turnusban váltják egymást. A nyári szünidő utolsó táborozói augusztus 14-én indulnak él Sarkadról a börzsönyi Királyréten felállított járási úttörőtáborba. Rádió- és televízió-műsor SZERDA, 1962. AUGUSZTUS 15. KOSSUTH RADIO: 8.10 Operarészletek. 9.00 Tüskevár. 9.20 Tánczene. 10.00 Hírek .10.10 Napirenden... 10.15 Zenekari muzsika. 11.25 A Szabó család. 12.00 Hírek. 12.15 Verbunkosok, magyar nóták. 12.50 Törvénykönyv. 13.05 Könyny üzeme. 14.07 Horgászhattál írtam. 14.20 Norma. 15: Hírek, 15.10 A szarvas fia. 15.35 Szív küldi szívnek szívesen. 16.30 Az Al-Dunától a Keleti-tengerig. 16.40 Negyedóra háromnegyed ütemben. 17.00 Híreik. 17.15 Mario del Monaco énekel. 17.40 Az Állami Népi Együttes műsorából. 18.10 A budai Sándorpalotában történt. Sztójay Döme és kormánya. 18.25 Forog a korong... 19.35 Esti krónika. 20.00 A Luzerni Fesztivál zenekarát Rafael Kubelik vezényli. 20.40 Bemutatjuk Andrej Voznyeszemszkij szovjet költőt. 22.25 Ugetöversenyeredményék ;22.45 A csodatükör. 23.00 Tánczene. 23.20 Ernster Dezső énekel, Henryk Szerymg hegedül. 24.00 Hírek. PETŐFI RADIO: 8.10 Hírek. 14.35 Német és délszáv népi muzsika. 14.40 Futurusz kapitány kalandjai. 15.00 Boci, boci tarka. 15.30 Kamarazene. 16.05 Hegedűszó. 16.55 Spirituálék. 17.20 Vörös és fekete. 18.00 Hírek. 18.05 Tánczene. 18.25 Rádió szabadegyetem. 18.50 Madrigálok. 19.00 Hírek. 19.05 Könyvnap vidéken. 19.20 Századunk zeneszerzői — századunk muzsikájáról II. 20.00 Tárlat- és műteremlátogatás. 20.16 Élőszóval — muzsikával. 23.00 Híreké A TV MŰSORA: 18.35 Észak a Dél ellen. 19.00 Megemlékezés a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepéről. 19.30 TV-világhíradó. 19.45 Utazzunk együtt II. 20.25 Három sárkány. Kb. 21.55 Hírek; TV-világhíradó (ism^
