Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-14 / 189. szám

1962. augusztus 14. 2 Kedd Az algériai Politikai Bizottság tagjainak és a vilaják vezetőinek tanácskozása Algír (AFP, Reuter) Az algériai Politikai Bizottság tagjai és a hat algériai vilaja ve­zetői hosszas tanácskozásokat folytattak. A tárgyalásokon részt vett Ben Bella, valamint Szltmen őrnagy, az ALN helyettes vezér­kari főnöke is. Mint ismeretes, Szliman őrnagyot Ben Khedda fel­mentette beosztásából, azonban az őrnagy vasárnap újságírók előtt kijelentette, hogy felmentését so­hasem fogadta el. Az őrnagy Ben Bella támogatását élvezi. Az ALN helyettes vezérkari főnöke közöl­te az újságírókkal, hogy a most fo­lyó tárgyalások jól haladnak. A Politikai Bizottság és a vila­ják vezetőinek tanácskozásáról egyébként kevés hír szivárgott ki. Jelentések szerint a katonai veze­tők általában egyetértenek a Po­litikai Bizottság javaslataival, amelyek értelmében a gerililacsa­­patokat át kell szervezni egy egy­séges parancsnokság alatt állé nemzeti hadsereggé, mindazokat a harcosokat le kell szerelni, akik nem választják végső hivatásuk­nak a katonai szolgálatot, végül az új nemzeti hadsereg kötelékeit a francia csapatok által kiürített kaszárnyákban és táborokban kell elhelyezni. Algíri politikai körökben úgy tudják, hogy a megbeszélések folytatódnak. (MTI) 750 millió forint kölcsönnel 15 600 lakás Az állam ebben az évben 1,1 milliárd forint kölcsönt ad azok­nak, akik saját erőből építenek maguknak lakást. A kölcsönök iránt már az első félévben nagy érdeklődés nyilvánult meg. Hat hónap alatt az Országos Takarék­­pénztár 750 millió forint hitelt adott, amelyből 15 600 lakás épí­tését kezdték meg. A családiház-építők körében egyre kedveltebb a csoportos épít­kezés. A KISZ szervezésében pél­dául Pécsett hetven lakás, Kiskun, halason 30 ikerház, Zalaegersze­gen 72 lakás épül ilymódon. Kisipari szövetkezetek -és sporttalálkozója Mezőberényben Augusztus 12-én, vasárnap Me­zőberényben rendezték meg a kis­ipari szövetkezetek megyei kultu­rális- és sporttalálkozóját. Eljöttek a találkozóra Békés megye ktsz­­einek képviselői, elküldték a szö­vetkeztek legjobb öntevékeny kultúrcsoportjalkat, szerepeltek sportolóik. Már reggel 7 órakor vonaton és gépkocsikon érkeztek a vendé­gek és 9 óráig több százan gyűltek össze a község főterén, ahonnan a ligetbe mentek. Rózsavölgyi Márton elvtársnak, a Mezőberé­­nyi Cipész Ktsz elnökének meg­nyitó szavai után Goldberger Já­­nos elvtárs, a Békés megyei KI­­SZÖV elnöke mondott ünnepi be­szédet. Elmondotta, hogy a már ötödszörre megrendezett szövetke­zeti kulturális- és sporttalálkozó jelentősége túlnő a szervezett szórakozáson, hiszen a szövetke­zetek kultúrcsoportjainak és leg­jobb sportolóinak erőpróbája ez a hagyományos találkozó. Hangsú­lyozta, hogy a szövetkezeti mozga­lomban örvendetesen fejlődik a szocialista brigádmozgalom, me­gyénk szövetkezeteiben 27 brigád küzd a kitüntető cím elnyeréséért. E brigádok hatására fellendült a szövetkezetek kulturális tevékeny­sége is és ezzel is magyarázható, hogy a megyében 25 olyan öntevé­keny művészeti csoport, színját­szó- és tánccsoport van, amelyek rendszeresen készülnek előadá­sokra. Elismeréssel szólt a Sparta­­kusz sportkörök munkájáról. Em­lítette, .hogy a labdarúgó szakosz­tályok mellett más szakosztályok is jól működnek, mint például a Békéscsabai Spartakusz teke, és az Orosházi Spartakusz birkózó szakosztálya, mely utóbbi sikere-Tanácskoznak a mezőgazdaság szocialista brigádjainak vezetői Ma délelőtt 9 órai kezdettel a Szakszervezetek Megyei Tanácsá­nak székházában kezdik meg ta­nácskozásukat a békéscsabai és környéki állami gazdaságok, gép­állomások, erdő- és vízügyi gaz­daságok szocialista brigádjainak vezetői. A tanácskozáson, ahol a helyi szakszervezeti bizottságok termelési felelősei is részt vesz­nek, a mozgalom eddigi tapaszta­latait vitatják meg, melyek az egyre fokozódó követelmények nyomán a szocialista brigád cím­mel kitüntetett kollektívákra vár. A békéscsabai tanácskozást szerdán követik majd a gyulai, csütörtökön a mezőhegyesi és az orosházi, pénteken pedig a szarvasi tanácskozások. sen harcolta ki a jogot az orszá­gos bajnokság első osztályában való szereplésre. A megnyitó után 10 órakor a sportpályán megkezdődött a sport­­program. Itt tartották meg a női kézilabda-villámtomát Békés, Bé­késcsaba, Endrőd, Szarvas Sparta­kusz csapatai között, a ligetben pedig az endrődi és a mezőberé­­nyi birkózók mérték össze erejü­ket. Ebéd után a szabadtéri színpa­don a megye legjobb szövetkezeti színjátszói mutatták be tudásukat. Közöttük a mező herényi szövetke­zetek vegyeskórusa, a tótkomlós! szövetkezeti bizottság tánccsoport­ja, az Orosházi Cipész Ktsz, a Szarvasi Vas- és Fémipari Ktsz, a békéscsabai szövetkezeti bizottság színjátszói és más együttesek sze­repeltek sikerrel. Felléptek a bé­késcsabai KIOSZ színjátszói, akik Móricz Zsigmond: Dinnyés című darabját mutatták be. A találkozóra összegyűlt vendé­gek a ligetben, a községi strandon, az étteremben szórakoztak ezután. Este a ligeti pavilonban sokáig táncoltak. A találkozónak mégis volt szép­séghibája, ugyanis a Mezőberényi Földművesszövetkezet, amely a vendéglátást vállalta, nem szer­vezte meg kellően a vendégek fo­gadását és ezért a résztvevők kö­zül többen otthagyták az ünnep­séget. Kár volt a kedves találkozót ilyen szervezési hiba miatt értéké­ben kisebbíteni. — kis — VIDÁM HISTÓRIÁK ® egy szellemi expedícióról Irta: Kiss István Egy kijelentés — két anekdotát szül Ez is a Fészekben hangzott el Móricz Zsigmond a Szépasz­szony kocsisa c. darabjának be­mutatója után az ő kedvesen ra­­vaszkás hunyorgatásával így szólt Nagy Endréhez: — Hát most megmutattam, hogy ha „olyan” darab kell nekik, tu­dok és olyant is. Mire a magyar kabaré megte­remtője, a híres konferanszié az alábbi két anekdotával válaszolt: ELMARADT SZIMFÓNIA Szép őszi este volt, fiatal vol­tam, a vacsorához szekszárdi bort ittam, úgy éreztem, hogy nekem áll a világ. Az egyik kávéház ter­­raszán megláttam Kálmán Imrét, és melléje telepedtem. Két lábát előrenyújtotta, fejét hátraszeg­te, tömzsi trabuccoját jóízűen rág­csálta. Az imént jött a Vígszín­házból, ahol végignézte a „Tatár­járás” sikerét, még most is má­moros volt egy kicsit tőle és bol­dogan mondta: — Micsoda siker!... Sose mer­tem volna hinni! Ez a tüntetőén kilobbanfott nagy boldogság az én szerény mé­csesemet fenyegette, tehát félté­kenyen válaszoltam: — Hmm! Operett? Emlékezzék csak, Kálmán Imre! Mi lett a szimfóniákkal? Mert a zeneakadémián ezt vár­ták tőle a tanárai, és erről beszélt ő is ifjúkori sétáinkon, amikor a lélek millió mérfölddel nyargal a test előtt. Fölényesen válaszolta: — Meglesz az is, csak éppen taktikát változtattam. Előbb pénzt szerzek operettekkel, sok pénzt, aztán jöhetnek a szimfóniák. — Pénzt? Mire? — A pénz jó. Fölszabadítja a főt és szívet. Ha az ember gazdag, akkor csinálhat csak igazi szimfó­niákat! — Nézze, Kálmán Imre... A múlt héten a redakcióbán lelken­dezve mesélte Gerő Ödön, hogy van a zeneakadémián egy csodá­latos ifjú. Tizenkilenc éves. Bar­tók Bélának hívják. A tanárai azt jósolgatják, hogy ő lesz az új ze­ne prófétája. És az az ifjú nyomo­rog. Kenyéren és szalonnán él. Nógatott bennünket, hajszoljuk föl gazdagabb ismerőseinket, pró­báljunk segíteni rajta. Nyomban néki is láttunk az embermentés­nek, és sikerült néhány gazdag bankárral megértetnünk, micsoda dicsőség lesz számára, ha valaha elmondhatja, hogy a nagy Bartók Béla tanította a lányát zongoráz­ni. összeverbuváltunk neki né­hány 'leckeórát, fejedelmi honorá­riumot, harminc koronát alkud­tunk ki érte óránként, és Gerő Ödön jóságos örömmel rohant el Bartók Bélához a jó hírrel. Bar-Trónvita A közelmúltban két ese­mény is felhívta Spanyolor­szágra a közvélemény figyel­met. Az egyik: a Franco által is utódjaként elismert Bour­­bon-sarj, Don Juan monstro­­esküvöje Sophia görög her­cegnővel. F-zzel csodálatoskép­pen sokkal többet foglalkoz­tak a nagy nyugati lapok, mint a másik, összehasonlíthatatla­nul fontosabb eseménnyel, a Franco-rezsim legnagyobb sztrájkhullámával. A Newsweek című amerikai magazin most levelet közöl — egy olvasó válaszát a fényes mennyegzőről szóló riportra. A szöveg kissé váratlan. Spanyolország trónjára — írja Madridból Don Javier Astrain Baquenado — nem Don Juan illetékes, hanem egy másik Bourbon-iva-dék, Don Xavier. Don Javier ostorozza a Franco által kiszemelt trónörököst, mert az valamiféle szentségtörő „libe­rális monarchiát” akar, ellen­tétben Don Xavierral, aki visszaállítja a „hagyományos katolikus királyságot, annak minden velejáróval együtt”. (Talán az Inkvizícióról is szó lehetne?). — Csak Don Xavier lehet az, aki Spanyolország trónjá­ra lép — írja befejezésül a Newsweek illusztris levelező­je. Az a gyanúnk, Don Javier kissé korán iszik a medve bő­rére. Bármilyen mélységesen gyűlölik is egymást a két tá­borra szakadt monarchisták. a trónkérdést az asturiai bá­nyászok, a spanyol dolgozók milliói a maguk módján ren­dezik majd... (harmat) Repül a Sirály I. a Dunán Szerdán tette meg első próbaútját a Dunán a Szovjetuniótól vásá­rolt hordszárnyas személyszállító kishajó. A 27 méter hosszú szár­nyashajó óránként 70—75 km sebességgel is halad. Átlagos utazó­sebesség 60 km. Az új hajótípus forradalmasítja a vízi-közlekedést, nemcsak a Dunán, hanem a Balatonon is használható. A Sirály I. vasárnap kapcsolódik be a rendszeres közlekedésbe, egyelőre mint séta- és kirándulóhajó. A képen: szárnyashajó a Dunán. (MTI-Foto — Marosi László felv.) tők Béla fölháborodva utasította vissza. Hogy 6 elkényeztetett kís­­asszonykákat tanítson pötyögtet­­ni? Soha! Gerő Ödön dadogva ma­gyarázta neki, hogy csak néhány óráról van szó, ez semmi esetre se zavarhatja művészi munkájában, és sok pénz forog kockán. Leg­alább nem kell ezután nyomorog­nia. Bartók Béla tágra meresztet­te a szemét. Hogy 6 nyomorog? Hát ezt ki találta ki? Kinyitotta a szekrényét, kivett belőle egy po­hos kenyeret, és egy hosszú rúd szalonnát. Megmutatta, hogy leg­alább két hétre való ennivalója van még. Hogy ő nyomorog? Ne­vetséges! Mindene megvan, ami a szimfóniacsináláshoz kell! ... Mostanában megint láttam Kálmán Imrét Bécsben. Azt mondják, egyike ott a legnagyobb jövedelmű embereknek. Sajnos, nem tudtam beszólni vele, mert nagyon el volt foglalva legújabb operettjének előkészületeivel. HAT TÉNYLEG LEPIPÁLTA Másik anekdotába kezdett Nagy Endre: — Ady Endre nem hagyott bé­kén ... Az ő furcsa, cigányosan alázkodó, önkínzó modorával foly­ton gyötört, hogy ő röstelii azokat a pénzeket, amiket havonta Pá­rizsba küldözgetek neki. Hiába ír­tam neki vissza, hogy azokat a pénzeket nem ingyen küldöm, bő­ségesen megszolgál érte, hiszen az új verseit magam szoktam es­ténként fölolvasni a kabaréban, és nagy sikerem van vele. Csaknem akart belenyugodni. Folyton az­zal fenyegetett, hogy tud ő olyan kuplékat írni, mint a Zerkovitz! Komolyan megijedtem ettől a fenyegetésétől. Elég bajom volt nekem magammal is azon a süp­­pedős talajon: még csak az kell, hogy Ady, az a gránit-tuskó ráne­hezedjék és időtlen időkre megbé­lyegezzenek, hogy én csábítottam oda! Komolyan megintettem, hogy nekem bizony kupiét ne írjon: maradjon csak az, ami volt... a magyar kabarénak örök dicsősé­ge lesz, ha ő változatlan lelki öl­tözékével jelent meg ott néhanap­ján. Nem használt az intésem. Né­hány nap múlva levelet kaptam tőle Párizsból, és büszkén közölte, hogy sikerült két kupiét írnia, leg­közelebb be is' küldi, és azt hiszi, hogy ezúttal még Zerkovitzot is lepipálta. Aztán megjött a két „kupié”. Az egyik volt: „Kató a misén”, a másik: „A párizsi lány”. Két kis remekmű, a legszebb, a legmé­lyebbre markoló versei közül va­ló. És még kacér dicsekvéssel odaírta hozzá: — No mit szólsz hozzá? Ugye, hogy lepipáltam Zerkovitzot? — Hát istenem — tényleg lepi­pálta ... ERRÖI. JUT ESZEMBE A Fészekben a Nyírségről be­szélgettek, Móricz Zsigmond aranysárga, sivó akácos homokjá­ról, ahol a legnagyobb téli zúzma­rák és a legszebb virágos fehér május terem. Az ötödik mondat­nál már Krúdynál tartott az em­lékezés. Hunyady Sándor szokása szerint a még égő szivarról rá­gyújtva az újra, betette a garast és mindig fátyolózott, rekedtes hangján beszélni kezdett elvará­zsolt világok Szindbádjáról. Ked­ves, derűs, jellemző történetet buggyantott fel az emlékezés: — Erről jut eszembe — kezdte —, hogy valaha régen, együtt mentünk ki Krúdy Gyulával Me-

Next

/
Oldalképek
Tartalom