Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-14 / 189. szám
1962. augusztus 14. 2 Kedd Az algériai Politikai Bizottság tagjainak és a vilaják vezetőinek tanácskozása Algír (AFP, Reuter) Az algériai Politikai Bizottság tagjai és a hat algériai vilaja vezetői hosszas tanácskozásokat folytattak. A tárgyalásokon részt vett Ben Bella, valamint Szltmen őrnagy, az ALN helyettes vezérkari főnöke is. Mint ismeretes, Szliman őrnagyot Ben Khedda felmentette beosztásából, azonban az őrnagy vasárnap újságírók előtt kijelentette, hogy felmentését sohasem fogadta el. Az őrnagy Ben Bella támogatását élvezi. Az ALN helyettes vezérkari főnöke közölte az újságírókkal, hogy a most folyó tárgyalások jól haladnak. A Politikai Bizottság és a vilaják vezetőinek tanácskozásáról egyébként kevés hír szivárgott ki. Jelentések szerint a katonai vezetők általában egyetértenek a Politikai Bizottság javaslataival, amelyek értelmében a gerililacsapatokat át kell szervezni egy egységes parancsnokság alatt állé nemzeti hadsereggé, mindazokat a harcosokat le kell szerelni, akik nem választják végső hivatásuknak a katonai szolgálatot, végül az új nemzeti hadsereg kötelékeit a francia csapatok által kiürített kaszárnyákban és táborokban kell elhelyezni. Algíri politikai körökben úgy tudják, hogy a megbeszélések folytatódnak. (MTI) 750 millió forint kölcsönnel 15 600 lakás Az állam ebben az évben 1,1 milliárd forint kölcsönt ad azoknak, akik saját erőből építenek maguknak lakást. A kölcsönök iránt már az első félévben nagy érdeklődés nyilvánult meg. Hat hónap alatt az Országos Takarékpénztár 750 millió forint hitelt adott, amelyből 15 600 lakás építését kezdték meg. A családiház-építők körében egyre kedveltebb a csoportos építkezés. A KISZ szervezésében például Pécsett hetven lakás, Kiskun, halason 30 ikerház, Zalaegerszegen 72 lakás épül ilymódon. Kisipari szövetkezetek -és sporttalálkozója Mezőberényben Augusztus 12-én, vasárnap Mezőberényben rendezték meg a kisipari szövetkezetek megyei kulturális- és sporttalálkozóját. Eljöttek a találkozóra Békés megye ktszeinek képviselői, elküldték a szövetkeztek legjobb öntevékeny kultúrcsoportjalkat, szerepeltek sportolóik. Már reggel 7 órakor vonaton és gépkocsikon érkeztek a vendégek és 9 óráig több százan gyűltek össze a község főterén, ahonnan a ligetbe mentek. Rózsavölgyi Márton elvtársnak, a Mezőberényi Cipész Ktsz elnökének megnyitó szavai után Goldberger János elvtárs, a Békés megyei KISZÖV elnöke mondott ünnepi beszédet. Elmondotta, hogy a már ötödszörre megrendezett szövetkezeti kulturális- és sporttalálkozó jelentősége túlnő a szervezett szórakozáson, hiszen a szövetkezetek kultúrcsoportjainak és legjobb sportolóinak erőpróbája ez a hagyományos találkozó. Hangsúlyozta, hogy a szövetkezeti mozgalomban örvendetesen fejlődik a szocialista brigádmozgalom, megyénk szövetkezeteiben 27 brigád küzd a kitüntető cím elnyeréséért. E brigádok hatására fellendült a szövetkezetek kulturális tevékenysége is és ezzel is magyarázható, hogy a megyében 25 olyan öntevékeny művészeti csoport, színjátszó- és tánccsoport van, amelyek rendszeresen készülnek előadásokra. Elismeréssel szólt a Spartakusz sportkörök munkájáról. Említette, .hogy a labdarúgó szakosztályok mellett más szakosztályok is jól működnek, mint például a Békéscsabai Spartakusz teke, és az Orosházi Spartakusz birkózó szakosztálya, mely utóbbi sikere-Tanácskoznak a mezőgazdaság szocialista brigádjainak vezetői Ma délelőtt 9 órai kezdettel a Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházában kezdik meg tanácskozásukat a békéscsabai és környéki állami gazdaságok, gépállomások, erdő- és vízügyi gazdaságok szocialista brigádjainak vezetői. A tanácskozáson, ahol a helyi szakszervezeti bizottságok termelési felelősei is részt vesznek, a mozgalom eddigi tapasztalatait vitatják meg, melyek az egyre fokozódó követelmények nyomán a szocialista brigád címmel kitüntetett kollektívákra vár. A békéscsabai tanácskozást szerdán követik majd a gyulai, csütörtökön a mezőhegyesi és az orosházi, pénteken pedig a szarvasi tanácskozások. sen harcolta ki a jogot az országos bajnokság első osztályában való szereplésre. A megnyitó után 10 órakor a sportpályán megkezdődött a sportprogram. Itt tartották meg a női kézilabda-villámtomát Békés, Békéscsaba, Endrőd, Szarvas Spartakusz csapatai között, a ligetben pedig az endrődi és a mezőberényi birkózók mérték össze erejüket. Ebéd után a szabadtéri színpadon a megye legjobb szövetkezeti színjátszói mutatták be tudásukat. Közöttük a mező herényi szövetkezetek vegyeskórusa, a tótkomlós! szövetkezeti bizottság tánccsoportja, az Orosházi Cipész Ktsz, a Szarvasi Vas- és Fémipari Ktsz, a békéscsabai szövetkezeti bizottság színjátszói és más együttesek szerepeltek sikerrel. Felléptek a békéscsabai KIOSZ színjátszói, akik Móricz Zsigmond: Dinnyés című darabját mutatták be. A találkozóra összegyűlt vendégek a ligetben, a községi strandon, az étteremben szórakoztak ezután. Este a ligeti pavilonban sokáig táncoltak. A találkozónak mégis volt szépséghibája, ugyanis a Mezőberényi Földművesszövetkezet, amely a vendéglátást vállalta, nem szervezte meg kellően a vendégek fogadását és ezért a résztvevők közül többen otthagyták az ünnepséget. Kár volt a kedves találkozót ilyen szervezési hiba miatt értékében kisebbíteni. — kis — VIDÁM HISTÓRIÁK ® egy szellemi expedícióról Irta: Kiss István Egy kijelentés — két anekdotát szül Ez is a Fészekben hangzott el Móricz Zsigmond a Szépaszszony kocsisa c. darabjának bemutatója után az ő kedvesen ravaszkás hunyorgatásával így szólt Nagy Endréhez: — Hát most megmutattam, hogy ha „olyan” darab kell nekik, tudok és olyant is. Mire a magyar kabaré megteremtője, a híres konferanszié az alábbi két anekdotával válaszolt: ELMARADT SZIMFÓNIA Szép őszi este volt, fiatal voltam, a vacsorához szekszárdi bort ittam, úgy éreztem, hogy nekem áll a világ. Az egyik kávéház terraszán megláttam Kálmán Imrét, és melléje telepedtem. Két lábát előrenyújtotta, fejét hátraszegte, tömzsi trabuccoját jóízűen rágcsálta. Az imént jött a Vígszínházból, ahol végignézte a „Tatárjárás” sikerét, még most is mámoros volt egy kicsit tőle és boldogan mondta: — Micsoda siker!... Sose mertem volna hinni! Ez a tüntetőén kilobbanfott nagy boldogság az én szerény mécsesemet fenyegette, tehát féltékenyen válaszoltam: — Hmm! Operett? Emlékezzék csak, Kálmán Imre! Mi lett a szimfóniákkal? Mert a zeneakadémián ezt várták tőle a tanárai, és erről beszélt ő is ifjúkori sétáinkon, amikor a lélek millió mérfölddel nyargal a test előtt. Fölényesen válaszolta: — Meglesz az is, csak éppen taktikát változtattam. Előbb pénzt szerzek operettekkel, sok pénzt, aztán jöhetnek a szimfóniák. — Pénzt? Mire? — A pénz jó. Fölszabadítja a főt és szívet. Ha az ember gazdag, akkor csinálhat csak igazi szimfóniákat! — Nézze, Kálmán Imre... A múlt héten a redakcióbán lelkendezve mesélte Gerő Ödön, hogy van a zeneakadémián egy csodálatos ifjú. Tizenkilenc éves. Bartók Bélának hívják. A tanárai azt jósolgatják, hogy ő lesz az új zene prófétája. És az az ifjú nyomorog. Kenyéren és szalonnán él. Nógatott bennünket, hajszoljuk föl gazdagabb ismerőseinket, próbáljunk segíteni rajta. Nyomban néki is láttunk az embermentésnek, és sikerült néhány gazdag bankárral megértetnünk, micsoda dicsőség lesz számára, ha valaha elmondhatja, hogy a nagy Bartók Béla tanította a lányát zongorázni. összeverbuváltunk neki néhány 'leckeórát, fejedelmi honoráriumot, harminc koronát alkudtunk ki érte óránként, és Gerő Ödön jóságos örömmel rohant el Bartók Bélához a jó hírrel. Bar-Trónvita A közelmúltban két esemény is felhívta Spanyolországra a közvélemény figyelmet. Az egyik: a Franco által is utódjaként elismert Bourbon-sarj, Don Juan monstroesküvöje Sophia görög hercegnővel. F-zzel csodálatosképpen sokkal többet foglalkoztak a nagy nyugati lapok, mint a másik, összehasonlíthatatlanul fontosabb eseménnyel, a Franco-rezsim legnagyobb sztrájkhullámával. A Newsweek című amerikai magazin most levelet közöl — egy olvasó válaszát a fényes mennyegzőről szóló riportra. A szöveg kissé váratlan. Spanyolország trónjára — írja Madridból Don Javier Astrain Baquenado — nem Don Juan illetékes, hanem egy másik Bourbon-iva-dék, Don Xavier. Don Javier ostorozza a Franco által kiszemelt trónörököst, mert az valamiféle szentségtörő „liberális monarchiát” akar, ellentétben Don Xavierral, aki visszaállítja a „hagyományos katolikus királyságot, annak minden velejáróval együtt”. (Talán az Inkvizícióról is szó lehetne?). — Csak Don Xavier lehet az, aki Spanyolország trónjára lép — írja befejezésül a Newsweek illusztris levelezője. Az a gyanúnk, Don Javier kissé korán iszik a medve bőrére. Bármilyen mélységesen gyűlölik is egymást a két táborra szakadt monarchisták. a trónkérdést az asturiai bányászok, a spanyol dolgozók milliói a maguk módján rendezik majd... (harmat) Repül a Sirály I. a Dunán Szerdán tette meg első próbaútját a Dunán a Szovjetuniótól vásárolt hordszárnyas személyszállító kishajó. A 27 méter hosszú szárnyashajó óránként 70—75 km sebességgel is halad. Átlagos utazósebesség 60 km. Az új hajótípus forradalmasítja a vízi-közlekedést, nemcsak a Dunán, hanem a Balatonon is használható. A Sirály I. vasárnap kapcsolódik be a rendszeres közlekedésbe, egyelőre mint séta- és kirándulóhajó. A képen: szárnyashajó a Dunán. (MTI-Foto — Marosi László felv.) tők Béla fölháborodva utasította vissza. Hogy 6 elkényeztetett kísasszonykákat tanítson pötyögtetni? Soha! Gerő Ödön dadogva magyarázta neki, hogy csak néhány óráról van szó, ez semmi esetre se zavarhatja művészi munkájában, és sok pénz forog kockán. Legalább nem kell ezután nyomorognia. Bartók Béla tágra meresztette a szemét. Hogy 6 nyomorog? Hát ezt ki találta ki? Kinyitotta a szekrényét, kivett belőle egy pohos kenyeret, és egy hosszú rúd szalonnát. Megmutatta, hogy legalább két hétre való ennivalója van még. Hogy ő nyomorog? Nevetséges! Mindene megvan, ami a szimfóniacsináláshoz kell! ... Mostanában megint láttam Kálmán Imrét Bécsben. Azt mondják, egyike ott a legnagyobb jövedelmű embereknek. Sajnos, nem tudtam beszólni vele, mert nagyon el volt foglalva legújabb operettjének előkészületeivel. HAT TÉNYLEG LEPIPÁLTA Másik anekdotába kezdett Nagy Endre: — Ady Endre nem hagyott békén ... Az ő furcsa, cigányosan alázkodó, önkínzó modorával folyton gyötört, hogy ő röstelii azokat a pénzeket, amiket havonta Párizsba küldözgetek neki. Hiába írtam neki vissza, hogy azokat a pénzeket nem ingyen küldöm, bőségesen megszolgál érte, hiszen az új verseit magam szoktam esténként fölolvasni a kabaréban, és nagy sikerem van vele. Csaknem akart belenyugodni. Folyton azzal fenyegetett, hogy tud ő olyan kuplékat írni, mint a Zerkovitz! Komolyan megijedtem ettől a fenyegetésétől. Elég bajom volt nekem magammal is azon a süppedős talajon: még csak az kell, hogy Ady, az a gránit-tuskó ránehezedjék és időtlen időkre megbélyegezzenek, hogy én csábítottam oda! Komolyan megintettem, hogy nekem bizony kupiét ne írjon: maradjon csak az, ami volt... a magyar kabarénak örök dicsősége lesz, ha ő változatlan lelki öltözékével jelent meg ott néhanapján. Nem használt az intésem. Néhány nap múlva levelet kaptam tőle Párizsból, és büszkén közölte, hogy sikerült két kupiét írnia, legközelebb be is' küldi, és azt hiszi, hogy ezúttal még Zerkovitzot is lepipálta. Aztán megjött a két „kupié”. Az egyik volt: „Kató a misén”, a másik: „A párizsi lány”. Két kis remekmű, a legszebb, a legmélyebbre markoló versei közül való. És még kacér dicsekvéssel odaírta hozzá: — No mit szólsz hozzá? Ugye, hogy lepipáltam Zerkovitzot? — Hát istenem — tényleg lepipálta ... ERRÖI. JUT ESZEMBE A Fészekben a Nyírségről beszélgettek, Móricz Zsigmond aranysárga, sivó akácos homokjáról, ahol a legnagyobb téli zúzmarák és a legszebb virágos fehér május terem. Az ötödik mondatnál már Krúdynál tartott az emlékezés. Hunyady Sándor szokása szerint a még égő szivarról rágyújtva az újra, betette a garast és mindig fátyolózott, rekedtes hangján beszélni kezdett elvarázsolt világok Szindbádjáról. Kedves, derűs, jellemző történetet buggyantott fel az emlékezés: — Erről jut eszembe — kezdte —, hogy valaha régen, együtt mentünk ki Krúdy Gyulával Me-