Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-04 / 181. szám

1962. augusztus 4. 4 Szombat Külföldi filmek útja a filmszínházakig Miért nem vetítünk Chaplin-filmeket ? — Sok a gyenge külföldi alkotás — Mit látunk legközelebb? a nézet, hogy „szolidaritásból’ — Elfogadjuk? — Igen. Műfajilag is újdonság és jobb a szokásos kalandfilmek­nél. — Szerintem is. Pergő és len­dületes az egész film. A Filmfőigazgatóság Báthori utcai épületének házivetítőjében vagyunk. Mindössze 10—12 nézője van a most vetített filmnek. He­lyesebben inkább bírálója, mint nézője. Filmművészek, pedagógu­sok, kritikusok: a Filmátvételi Bi­zottság tagjai. Egy-egy film levetí­­fcése után rövid időre vitapartne­rekké vagy egyetértő társakká vál. nak. Gk döntik el, hogy érdemes-e megvételre javasolni a filmet vagy sem. Ha a megvásárlás mellett döntenek, akkor a filmet a Film­­főigazgatóság vezetője is megnézi és ő mondja ki az utolsó szót. Ezen az úton jutnak él a külföldi filmék a közönséghez, a vetítő­vászonra. A Báthori utcai házívetítőben hetenként két-három alkalommal kerülnek az úgynevezett bemuta­tó kópiák az átvételi bizottság elé. Néhány délelőttön az újságíró is végignézte a filmeket, részt vett a bizottság vitáiban. Ez a néhány délelőtt is elég volt ahhoz, hogy megállapíthassuk: nem könnyű az átvételi bizottság' dolga, mert na­gyon kevés jó filmet találni. A mozilátogató közönség köré­ben elterjedt az a nézet, hogy sok nagyszerű nyugati filmalkotás a magyar filmátvevő szervek miatt nem kerül a mozik vetítővászná­ra. Egy hét statisztikája nem lehet eléggé meggyőző, de a bizottság tagjai több éves gyakorlatukra hi. vatkozva állítják: sok nagyszerű filmről nem tudnak... — Van úgy, hogy három-négy hét alatt egyetlen megvételre al­kalmas filmet sem látunk — hall­juk a filmkritikustól. Tehát nem olyan irigylésre méltó a bizottság munkája, mint gondolnánk. Kivé­ve az olyan eseteket, mikor a nyu­gati filmgyártás valóban klasz­­szákus alkotásait nézhetik meg. Mert a Chaplin-filmeket például — és néhány már haladó szel­lemű amerikai filmalkotást — csak a házivetítőben lehet látni. Ezeket a filmeket ugyanis a nyu­gati gyártó, illetve forgalmazó cé­gek megveszik a baráti országok gyen­ge filmjeit is, hogy a mieinket is eladhassuk. A jelenleg műsoron lévő filmek arról tanúskodhatnak, hogy ez a gyakorlat a múlté: eb­ben az évben már csak az alapos kritikát elbíró filmeket mutatjuk be. Végezetül néhány közeljövőben bemutatásra kerülő filmről szá­molunk be. Augusztus hónapban Romm: ,,Egy év kilenc napja” cí­mű alkotását vetítik a mozik, a „Bekerítve” című nagydíjas fran­cia filmet szeptemberben, az ugyancsak francia „Gróf Monte- Christó”-t és Rajzmann: „Hátha mégis szerelem” című alkotását novemberben láthatják nézőink. Búcsúzóul még azt hallottuk az egyik filmszakembertől: „Mi iga­zán szeretnénk csupa jó filmmel ellátni a közönséget, de ez nem­csak rajtunk múlik, elsősorban a film készítőin. Tőlük várunk jobb alkotásokat.” Ezzel valamennyien egyetértettünk. Győri Zsuzsa nem adják el a szocialista országoknak A bűnügyi filmek kedvelői a Szombat esti tánc című új NDK-film megtekintésekor bizonyára remekül szórakoznak majd. A film ar­ról szól, hogy mi játszódik le 1960 február jártak egyik napján, éj­szaka Mühlbachban, egy kis falucskában, az Érchegység lábánál... Késő éjszaka vészes hír fut végig a falun: Tűz van! Gablerék csűr­je ég!... A tűzoltók Gäblert holtan találják az égő csűrben. Fel­akasztotta magát. A kérdés: gyilkosság vagy öngyilkosság történt? És megindul az izgalmas nyomozás... Mindenre választ kaphat, ha megnézi a filmet, melyet augusztus 4-től 6-ig a gyulai Petőfi mozi vetít. — Ezeknek a filmeknek csak egy kópiája jut hozzánk csere útján. De a közönség elé nem tudjuk vinni őket — halljuk a filmeszté­tától. — A Chaplin-művek sorsá­ról például a filmek jogtulajdo­nosa döntött így, a „Porgy and Bess”-t, vagy a „Híd a Qüai fo­­lyón”-t az amerikai külügyminisz­térium nem engedi eladni a szo­cialista országoknak. Ez taláp azért történik így, mert maguk a nyugatiak félnek attól, hogy a szo­cializmus országaiba küldjenek olyan filmeket, amelyekben a sa­ját művészeik leplezik le a kapita­lizmust, néha döbbenetes erővel. — Ezekért a filmekért pedig még az eredeti eladási áruknál többet is ajánlottunk fel — hiá­ba... — Viszont kérés nélkül is adnák azokat a szirupos szerelmi törté­neteket, amikből huszonnégy fér egy tucatba. De a korlátlanul gyártott gengszterfilmjeiket is megvehetnénk. — Milyen élvek érvényesülnek a nyugati filmek átvételénél? — kérdezi az újságíró. — Természetesen nem várunk szocialista-realista alkotásokat. Olyanokat sem várhatunk, ame­lyek a kapitalizmust befeketítik. Az egyetlen követelményünk a nyugati filmektől, hogy olyan al­kotások legyenek, amelyekben szépség, emberség, művészet van Amiket megnézve, egy kicsit jobb ember lesz a néző — mondja az átvételi bizottság egyik vezetője. Évente átlagosan 40—45 nyugati filmet láthatunk, s ezek természe­tesen a termés legjavából kerül­nek ki. A közönség egy részének az a téves elképzelése, hogy „nyu­gaton csak jó film készül” abból származik, hogy a nálunk bemu­tatott filmek nagy része valóban jó. De a választék óriási: nyugaton évente átlagosan 2000 film készül. Magyarország 4500 mozijának másik ellátási területe a szocialis­ta országok „filmtermése”. Évente átlagosan 300 film készül a népi demokráciákban. Ez a szám az előbbi 2000 mellé állítva mutatja: mennyivel kisebb e területen a választók. Megtudjuk, hogy évente körül­belül 100, szocialista országokban készült filmet mutatunk be. Arról is szó esett, hogy még néhány év­vel ezelőtt nem volt alaptalan az Javul a dohányáru-ellátás GONDOLATOK „A serdüld szívének kulcsa: a bizalom és megértés” című cikk olvasása közben Az utóbbi időben panaszok hang­zottak el, hogy időnként nem kap­ható a dohányboltokban Club pipa­dohány, s nem zavartalan az ellátás más cigaretta- és pipadohányokból sem. Ezzel kapcsolatban az Élelme­zésügyi Minisztérium dohányipari igazgatóságán tájékoztatásul el­mondták, hogy a második negyed­évi átmeneti ellátási zavarok a ren­delés és a termelés növelésével megszűntek. A harmadik negyedév­ben megfelelő mennyiségű cigaret­tapapír is készül. Közölték a do­hányipari igazgatóságon azt is, hogy az igen jó minőségű kínai pi­padohányt ezentúl újfajta, ízléses bádogcsomagolásban árusítják. (MTI) TJogy közel kerüljünk a serdü­­^ ^ lő lelkivilágához, megis­merjük annak problémáit, el kell látogatnunk „Kamaszországba”. Ez egy különös ország, mely tele van szokaüanságokkal, s furcsasá­gokkal. Határai elmosódottak, bi­zonytalanok, még lakói sem tud­ják, mikor lépik át azokat. E külö­nös országban nincsenek sem gyer­mekek, sem felnőttek, lakói sokszor nem rokonszenvesek a felnőttek előtt. Meggondolatlan cselekedete­ikért sokszor szidják őket, s ők mégis várják a felnőttek segítsé­gét, megértését. A serdülés ideje alatt a gyer­mekből felnőtt lesz. Lelkivilága összeütközésbe kerül eddigi gyer­meki múltjával, és kibontakozó új egyéniségével. Nem találja meg mindjárt a helyét a „két világ” között, s így lépten-nyomon össze­ütközésbe kerül környezetével. Jelleme, hangulata, érzelmi élete feltűnően nagy ingadozásokat mu­tat. Egyszer tele vannak tervekkel, máskor zárkózottak, kétkedők. Minden homályos dolog izgatja képzeletüket. Telítve vannak duz­zadó energiával, jövőjükről szőtt álmaik nem hagyják nyugodni őket. A legnagyobb dolgokra is képesek vállalkozni, hisz meg vannak győződve róla, hogy ők már kész felnőttek, s igénylik, hogy ezt el is ismerjék mások. Hogy egy szintre emeljék magukat a felnőttekkel, gyakran isznak, do­hányoznak, botrányokat csinál­Gyermekruházati boltjaink n a g y választókból biztosítják gyermekeink iskolaruha-, cipő-, iskolaköpeny-, fehémemű-sz ükségleteit. BÉKÉSCSABA: Tanácsköztársaság út 17. OROSHÁZA: Dózsa György tér 2. GYULA: Városház u 4.. Hétvezér u. 2. SZARVAS: Kossuth Lajos u. 25., Rákóczi u. 2. BÉKÉS: Széchenyi tér 2.. Széchenyi tér 5. Csak szaküzletben vásároljon! 50344 nak. S ha még így sem veszik őket tudomásul, felébred bennük a vágy, hogy akár az egész világ­gal dacolva is megvédjék a maguk „felnőtti” méltóságát és becsüle­tét. A legtöbb serdülő okosnak, ügyesnek mutatja magát, s lelké­ben az ügyetlenség és bizonytalan­ság érzése tombol. Ezért makacs, engedetlen. Néha úgy érzi, hogy szeretne más lenni, de nem tud, nem elég erős még ahhoz. Ilyen­kor szitkozódik, gúnyolódik — pe­dig zavargó természete önmagán is nyűg Máskor úgy érzi, hogy a felnőttek igazságtalanul hibáztat­ják. Ilyenkor elcsügged, bizalmat­lan lesz. Nem éleződnek ki annyi­ra a serdülőkor konfliktusai a lá­nyoknál, mint a fiúknál. Bennük inkább több a színpadias kacér­­ság, az álomlovagok képzeletbeli meghódítása. A házasság, a szere­lem, a gyermeknevelés problémái foglalkoztatják. A serdülő lányok nagy többsége az anyai hivatást tekinti végső céljának. A lányok többet érdeklődnek a serdülőkor­ban a fiúk iránt, mint viszont. Ennek megnyilvánulása, hogy sze. relmd levelezést folytatnak, gyak­ran járnak titkos találkákra, ami igen sok veszedelmet hordoz magában. Ezért nagyon fontos ebben a korban a gyermekek ne­mi kérdésekben történő felvilágo­sítása. Ez azonban nem történhet durván, nem magyarázhatunk meg egyszerre mindent. Vigyázni kell arra, hogy felvilágosítás köz­ben szeméremérzetüket ne sért­sük meg. A helyes felvilágosítás­nak elő kell segíteni a két nem kö­zötti helyes kapcsolat kialakulá­sát, mély csupán baráti kapcsolat lehet. M em lehet eléggé hangsúlyoz­­ni, hogy a serdülő-nevelés erőszakkal, a kiábrándításra való törekvéssel nem lehet eredmé­nyes. Sokkal több eredményt érünk el, ha a serdülő bizalmába férkőzünk. Néha beszélünk vele olyan kérdésekről is, amikor mél­tán láthatja, hogy mi már őt nagy fiúnak tartjuk. Sajnos, na­gyon sokszor nem véletlen az, hogy a serdülő jobban ragaszko­dik egy idegenhez, mint a szülei­hez. Ennek elkerülése érdekében te­gyük lehetővé a serdülő számára, hogy ezt a bizalmas légkört ott­hon találja meg, szülőben, egy jó barátban, nevelőiben. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a serdülő otthon érezze ma­gát szabadon, nem pedig egy rosszindulatú társaságban. Hisz a serdülőre talán semmi sem jel­lemző jobban, mint a szabadság­­vágy. Adjunk légkört ennek a szárnyait bontogató embernek. Ne legyünk állandóan a sarkában, ne korholjuk minden kis hibájáért, adjunk neki önálló feladatokat, amit a maga erejéből oldjon meg, ne pedig a mi utasításainkra. Nem baj, ha először talán nem is sikerül ez úgy, mint ahogy ezt mi elképzeltük. Bármilyen rossz is lesz, dicsérjük meg érte, ne ve­gyük el rögtön a kedvét minden­től. Hisz nem közömbös számunk, ra, hogy milyen ember alapvető jellemvonásai rakódnak le eb­ben a korban. A mi életünk, magatartásunk, cselekedeteink otthon, és az élet bármely területén szolgáljanak mintául a serdülőnek, hisz ő a felnőtteket figyeli, utánozza, olyan akar lenni mint ők, s azzá is lesz. T egyen a szülői ház vonzó, ne pedig az attól való szaba­dulni vágyás szimbóluma. Bárhol is járjon a serdülő, és bárkivel is érintkezzék, érezze mindig azt, hogy otthon azért mindig — ha csak egy kicsivel is talán —, de többet kap. Szeretetet, megértést, segíteni akarást, példamutató em­beri életet. Ha mindezt megtalálja otthon, sokkal könnyebben vészeli át ezt a szükségszerű lelki hullámzást, mely folyamatnak végén megtisz­tulva, megedzve áll az ifjúkor rá váró feladatai előtt. Ifj. Szilárd Ádám tanár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom