Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-30 / 202. szám
1962. augusztus 30. 2 Csütörtök Miről tárgyal a marxista közgazdászok moszkvai értekezlete? Az MTI moszkvai tudósítója írja: Moszkva. Szerdán már harmadik napja tárgyal az európai, ázsd. ai és amerikai országok marxista közgazdászainak értekezlete, amelyet a 81 kommunista és munkáspárt határozatainak szellemében a Szovjet Tudományos Akadémia világgazdasági intézete, valamint a Béke és Szocializmus című folyóirat szerkesztősége hívott össze. Az értekezleten sokoldalúan, elvtársi légkörben vitatják meg 23 ország marxista tudósai az állammonopódista kapitalizmus és a jelenkori imperializmus kérdéseit, a tőkés integráció, az Európai Közös Piac problémáit, a munkásosztály harcának új feltételeit a kapitalista fejlődés mai szakaszán. Európai Közös Piac Az eddigi felszólalások közül a legnagyobb hatást Arzumanjan szovjet professzor, a Világgazda, sági Intézet igazgatójának előadása keltette. Beszédében részletesen foglalkozott az Európai Közös Piaccal, amelynek politikai, gazdasági és szociális vonatkozásairól igen alapos képet adott a Pravda vasárnapi számában közzétett dokumentum. Ugyanakkor azonban a szovjet tudós felvetette a jelenkori kapitalizmus számos Az idő Az aktívaülésen több mint százan vettek részt. Az előadó az MSZMP Központi Bizottságának pártkongresszusi irányelveit ismertette. Utána egy elvtárs szólalt fel. Érdeklődött, mikor jelenik meg a Pártélet, mely a módosított Szervezeti Szabályzatot tartalmazza. A többiek hallgattak... Vannak tanácskozások, melyek gyenge szervezés miatt nem sike-í rülnek. Máskor a beszámoló szín-1 vonalával van baj. Ezen az aktíva-1 ülésen az említett hibák közül egyik J sem fordult elő, még sem mondható I teljesen sikerültnek a gyűlés. Ha j csak kizárólag a tájékoztatás lett 1 volna a cél, akkor rendben volna! a dolog, hiszen a meghívottak közül { mindenki ott volt és az előadó ala- j pos felkészültségről tett tanúságot. De nemcsak tájékoztatásra hívták össze az aktívákat. A vezetők szerették volna hallani a véleményeket, kíváncsiak voltak a megjegyzésekre, a hangulatra. Biztatták is a megjelenteket, azonban ők, min'ha csak összebeszéltek volna, hallgattak. Miért? A válasz egyszerű: Az idő miatt... Egyes előadók nem számolnak az emberek természetével, képességeikkel. Vannak vezetők, akik úgy gondolják, hogy ha minden kérdésről órákon keresztül beszélnek, akkor van a szónak foganatja. Vannak elvtársak, akik nem mérik fel saját képességeiket és nem számolnak például olyan mindennapi tényezővel, mint a meleg ... Azt hiszik, hogy a gyűlésezőknek vég nélküli a türelmük, nem éheznek meg, vagy nem sietnek más elfoglaltságaik után. Nem gondolnak arra, hogy az eleven, érző ember nem gép, nem valamiféle regisztráló készülék, az emberi agy nem magnetofon, mely képes órákon keresztül mindent „feljegyezni”.... Az említett aktivaülésen reggel nyolc órától délig az előadó beszélt. Csaknem egy őrá hosszat pedig az elnökségből egyik vezető elvtárs fejtette ki a véleményét. Mindketten kiválóan felkészültek, csak egyről feledkeztek meg: az időről. Mire észbe kaptak, már késő volt... B. Z. olyan kérdését is, amely túlnő a közös piac témakörének határain. Arzumanjan beszélt a nemzeti felszabadító harc és az állammonopólista kapitalizmus összefüggéseiről, új módon vetette fel a tőkés országokban folyó államosítások problémáját. Rámutatott, hogy az állammonopólista kapitalizmus feltételei között az államosítás jelszava bizonyos esetekben megfelelhet a munkásosztály érdekeinek, s helytelen lenne, ha a marxista közgazdászok kereken elvetnék a tőkés viszonyok között végbemenő államosítás jelszavát. Arzumanjannak ezt a véleményét saját országának példájával világosította meg Pierre Joy belga közgazdász. Tim Buck, a Kanadai Kommunista Párt elnöke hangoztatta: a Közös Piac újabb eszköz az erősebb tőkés országok monopóliumai számára arra, hogy behatoljanak a gyengébb országok gazdasági életébe. Az angol Eaton kijelentette: A tőkések a munkásosztállyal és a demokratikus tömegmozgalommal találják magukat szemben, ezért arra törekszenek, hogy elejét vegyék a munkásosztály harcát támogató demokratikus erők egyesülésének. Ipari tőke és a pénz-tőke Több felszólaló beszélt az ipari töke és a pénz-töke Marx kora óta megváltozott viszonyáról, nevezetesen arról, hogy megszűnt a két tőkecsoport különállása, s a modem monopólkapitalizmus viszonyai között az ipari töke és a bank-tőke jórészt összefonódott. A lengyel küldött, Sokolow, a tőkés országok gazdasági életének integrációjáról beszélt Részletesen elemezte az integrációnak, különösen a Közös Piacnak a világkereskedelemre, a nemzetközi gazdasági kapcsolatokra gyakorolt befolyását Hangoztatta, hogy a szocialista országok és a Közös Piac tagállamainak kapcsolatában minden jogi érv, minden nemzetközi szerződés a szocialista államok oldalán áll, mert a legnagyobb kedvezmény élve valamennyi eddigi államközi szerződésben érvényesül. A szocialista országok ezután nem a Közös Piaccal, mint egésszel, hanem egyes országokkal, és egyes cégekkel tartanak majd fenn kapcsolatát. Ezért a nemzetközi jog szempontjából is tarthatatlan az a diszkriminációs blokád-kísérlet, amélylyel a Közös Piac vezetői próbálkoznak a szocialista tábor ellen — mondotta. Európai Gazdasági Közösség Nagy érdeklődés fogadta Emilio Sereni olasz kommunista szenátor felszólalását, aki az olasz munkásosztály helyzete, harca és érdekei szempontjából világította meg az imperialista integráció, az Európai Gazdasági Közösség kérdéseit. Mint mondotta, a kapitalizmus és az imperializmus törvényeinek ösztönös működése elleni harcban a munkásosztály élcsapata egybeforraszthatja maga körül a munkások, a dolgozók széles tömegeit, az egész népet a monopóliumok és azok állama elleni harcra. Az olasz kommunisták kidolgozták harcuk alapelveit és módszereit a Közös Piac megalakulása óta létrejött új helyzetben, s az olasz munkásosztály sikeresen folytatja osztályharcát a megváltozott körülmények között A keddi ülésen szólalt fel Gönczöl György magyar közgazdász, a Közgazdaságtudományi Intézet nemzetközi gazdasági osztályának vezetője is. Gönczöl a piacprobléma éleződésének formaváltozásairól beszélt, s hangoztatta, hogy a kapitalizmus piaci nehézségei a második világháború után tovább fokozódtak, de új módon, újabb formákban vetődtek fel. Ezek a problémák jelentkeztek az integrációs törekvésekben is. A magyar felszólaló ezután megmutatta a piac-probléma éleződésének különleges sajátosságait a gazdaságilag elmaradott országokban. (Felszólalását egyébként Magyarországon a Közgazdasági Szemle szeptemberi száma fogja közölni.) Az értekezlet szerdai ülésén folytatják a vitát a Közös Piaccal kapcsolatos kérdéseikről. Egy kicsit hozzáállás kérdése is Az újságolvasásról van szó. — Sok-sok munkásnő és férfi, soksok termelőszövetkezeti dolgozó a napi munka után, a házi és a ház körüli munkák ellenére szakít magának néhány percet az újság átböngészésére. Ezt még az örökmozgó fiatalok is megcselekszik. Hogy így van, arra számtalan egyéni tapasztalat és a szerkesztőségbe érkező napi posta a tanú. A társadalom minden rétegének a hangjával találkozhatunk. Bírálják vagy jó tanácsokkal látják el a sajtót, idéznek cikkeiből, okulnak, épülnek az ország, a megye életét tükröző hírekből, történetekből, élvezik az Ismeretterjesztő és irodalmi anyagot, követik a sporteseményeket. A sajtó nélkülözhetetlenségének a tudata mind szélesebben és mélyebben gyürűződő folyamat, örvendetes, jó dolog, amit például a megyei Népújság olvasótáborának az állandó növekedése is bizonyít. Mind többen és többen ismerik fel, hogy a rádió és a tv egy-egy alkalommal helyettesítheti ugyan, de sosem pótolhatja az újságot, miként ez sem azokat. •*. Annál sajnálatra méltóbb, sőt elítélendő jelenség, hogy éppen azokon a helyeken, ahol a napi sajtó „fogyasztása” — tájékozódás és minden egyéb szempontjából — a jó munka nélkülözhetetlen része, tehát a politika, a gazdaság és a kultúra kisebb-nagyobb „vezérlőpultjainál” —, fogyó számban ugyan — de még 1962-ben is akadnak felelős tevékenykedők, akik — mondhatni — heteken át kezükbe sem veszik az újságot. Hogy így van, ezt abból is tudjuk, hogy amikor útunk során különféle vezetőknek és helyetteseiknek a figyelmét felhívjuk a szakterületükkel foglalkozó egy-egy fontos, jelentős elvi cikkre, elemző tudósításra, bírálatra, módszerismertetésre, vagy pedig kérjük, mondjanak róla véleményt, nem egy közülük pirulva vagy közömbösen közli, hogy sosem olvasta a kérdéses írást, fogalma sincs, mit tartalmazhat. Aki szeret indokolni, az még hozzáfűzi, hogy lemondta (!) a lapot, azért tájékozatlan vagy: még csak ezután (!) fizeti elő. Megtörténik, hogy a felelős beosztásúaknak az újságolvasásra „érzéketlen” eme rétege, a saját üzeme, gazdasága, szövetkezete, intézménye életéről szóló tudósítást, riportot is csak napok, sőt hetek múlva olvassa, mert neki nem jár újság, másoktól meg még „elfeledte” elkérni. Nem átall betelefonálni, vagy beírni a szerkesztőségbe, s a Lapkiadó Vállalathoz, hogy „kérem, küldjék meg nekem azt a példányt”. Esetleg hetek múlva reklamálja a hetekkel előbb megjelent cikket. Nem a mi véleményünk, hanem az élet által már sokszorosan igazolt igazság, Hogy a napi sajtó iránytűje nélkül csak bolyong az ember az események erdejében. Az újságolvasás, ami ma már a munka közkatonáinak a szemében is jelentős segítség, különösen az a hangjelzéseseknél”. Egyesek azonban, úgy látszik, még irtóznak ennek felismerésétől, pedig bizonyára nem egy olyan kedvtelésre áldoznak könnyű szívvel, melynek költségeiből ha lecsippentenének egy keveset, bőven jutna a reggeli mellé szervírozott újságra is. Huszár Rezső A Spanyol Kommunista Párt nyilatkozata az asturiai bányász-sztrájkkal kapcsolatban Párizs (MTI) A Spanyol Kommunista Párt Végrehajtó Bizottsága nyilatkozatot tett közzé az asturiai bányászszitrájkkal kapcsolatban. Az asturiai bányászok sztrájkja, amely már több tízezer dolgozót érint, olyan szakaszba lépett, amikor valamennyi spanyol dolgozó erőteljes támogatására van szükség — hangoztatja a Spanyol Kommunista Párt. Felszólítja a spanyol demokratákat: az ipari üzemekben és falvakon mindenütt rendezzenek tüntetéseket, hogy erőteljesen kifejezésre jusson az asturiai bányászok iránti szolidaritásuk és tiltakozásuk a Franoo-kormány brutális megtorlóintézkedései ellen. A végrehajtó bizottság felszólítja a Spanyol Kommunista Párt szervezeteit és tagjait, lépjenek fel kezdeményezően a spanyol dolgozók széles tömegeit felölelő szolidaritási ihozgalom kibontakozása érdekében. A katonai helyzet Mint ismeretes, az algériai felszabadító hadsereg (FLN) egyes katonai kerületeinek (vilaják) parancsnokai ellentétbe kerültek egymással. A 4-es számú vilaja, amely az algíri katonai kerületet foglalja magába, szembehelyezkedett az FLN Politikai Bizottságával, míg a többiek a bizottságot támogatják. A 4-es vilaja csapatai megszállták magát Algír fővárost, amely eddig az algíri hadsereg autonóm zónájának számított. Térképünk a vilaják területi beosztását mutatja, amelyeket az algériai felszabadító háború kezdetén hadműveleti célok lefolytatására katonai tervezési egységekként hoztak létre. — Terra —
