Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-29 / 201. szám

1962. augusztus 29.

4

Szerda

Apró pimaszkodások

Augusztus 20-án, hétfőn Békéscsabán négy furcsa eset történt.

Az első:

a Szabadság Filmszínház négy órai előadásán, a Legenda a vonaton című film előadása alatt, egy mély mondanivalójú, drámai résznél néhány kamasz nem is kacagni, hanem ahogy „huligán-nyelven” mondják, állatian röhögni kezdett. Az egyébként tiszteletre méltó kamaszkorúalknak ahhoz az elenyésző részéhez tartozhattak, amely az iskolai irodalom- és művészettörténeti órákat, s a kollektív mozilátogatások utáni osztályfőnöki órák vitáit a filmművészetről kutyába sem veszik. Ez elsősorban rájuk nézve tragikus, mert ilyen alkalmakkor mint a hétfői eset is, egy mozira való ember előtt válik nyilvánvalóvá pucér tudatlanságuk. A közönség elmélyült figyelését zavaró viselkedésük felháborodott tiltakozást váltott ki. Erre az lenne a logikus, hogy a csend- és a rendbontó kamaszok meghúzzák magukat. Ezzel szemben még néhány társuk belekapcsolódott a röhejkoncertbe, elárulva, hogy ők sem állnak még a műveltség illő fokán.

A második:

az első csabai szabadtéri „Ki mit tud” vetélkedő nemcsak hatalmas közönséget, de temérdek szereplőt is vonzott. Nem hivatásos művészek adtak ott találkát, hanem diákok, ipari tanulók, felnőtt dolgozók, a munka minden területéről. Jó szívvel elhozták a közönségnek tehetségük kisebb-nagyobb értékeit, közös gyönyörűségre. A nézők így is fogták fel az egészet és még azoknak is bátorítóan tapsoltak, akik lámpalázzal küzdve, el-elakadtak vagy a színpadon éb. redtek tudatára, hogy amit tudnak dalban vagy bármiben, még nem érett meg a nyilvánosság előtti mutogatásra. Ellenben a leghátsó sorokban, a „kakasülőn” ült néhány sornyi magáról megfeledkezett ünneprontó „ifjú titán”, akiknek semmi sem tetszett és hangosan kifütyültek, kiröhögtek tiszteletre méltó idősebb szereplőket. Sőt még a zsűri döntésével is szembeszállva, éktelen füttykoncertet rendeztek, ha nem a szájuk íze szerinti pontozás történt.

Végül is néhány erélyes felnőttnek kellett hátramenni hozzájuk (és mivel szép szóra nem hallgattak), radikális módon szétszórni őket. De még a kerítésen túlról is vissza-vissza füttyögtek, a közönség nagy felháborodására.

A harmadik:

Erzsébethelyen, közkeletűbb néven Jaminában, aznap este nagyon-nagyon éretlen egyének olyasmit követtek el, amiről bizonyára úgy vélték, hogy igen szellemes akció, a valóságban azonban ostoba cselekedetnél is ostobább valami volt. Sorra kiemelték, kitépték állványukból a lakosság költségén, tehát az ő szüleik, hozzátartozóik költségén is felszerelt és kifestett, s a közegészségügyet szolgáló szeméttartó ládákat, s szétszórták a földön, sőt egyiket a Kedvenc presszó lezárt ajtajába gyömöszölték. Ezzel az utcaseprőknek is — legtöbbjük idős ember —» keserves pluszmunkát adtak.

A negyedik:

a fentinél is károsabbat követtek azonban el a jaminai 6. számú iskolánál. Az ugyancsak a lakosság

kárára — hiszen ebben az országban minden érték, a legkisebbtől a legnagyobbig, mindnyájunk erejéből termelődik, mindegyikünk zsebe megérzi, még a kártevőé is az eddig felsoroltakhoz hasonló értelmű és érzelmű egyének ledöntötték az új kerítést és kitördelték a fiatal fákat. Barbarizmus? A mi világunkban, a mi szemünkben több annál!

Anélkül, hogy a szocialista együttélés legelemibb szabályait durván taposok felelősségét a legkisebb mértékben is csökkenteni kívánnám, szeretnék megjegyezni valamit: a moziközönség kárára röhögök, a szabadtérin pimaszul füttykoncertezők, a jaminai szemetesláda-rongálók, kerítésdöntögetők és fakitördelők valahová tartoznak: szülőkhöz, családhoz, iskolához, munkahelyhez, olyan közösségekhez, ahol az efféle cselekedeteknek nem lehet talajuk. Anyák, apák, testvérek, barátok, nevelők, felettesek, munkatársak, kommunisták és nem kommunisták, miért nem vesszük észre az ilyen bicsaklott magatartásúakat? S ha észrevesszük, miért nem hatunk oda, hogy megváltozzanak? Miért?

Huszár Rezső

Néhány szó a becsületről

Nagynak valaki a szemébe mondja, hogy a felesége felszarvazza. Nagy sírva kesereg:

— Nem élem túl, ezt a szégyent nem lehet túlélni. Oda a becsületem.

— De Nagy szaki — mondja neki Kiss —, hiszen maga eddig is tudta, hogy a felesége megcsalja.

— Én tudtam — felel Nagy megtört hangon —, de nem gondoltam, hogy mások is tudják.

Ha valaki ellopja a szomszédja libáját, azt megbüntetik. Ha valaki a szomszédja feleségét lopja el, azt nem büntetik meg. Minek? Előbbutóbb úgyis megbűnhődik.

— Lé-ca

Rádió- és televízió-műsor

CSÜTÖRTÖK, 1962. AUGUSZTUS 30. KOSSUTH RÁDIÓ: 8.10 Tánczene

8.55 Édes anyanyelvűnk. 9.00 Miss Emily rádiójáték. 9.45 Fúvószene. 10.10 Napirendn. 10.15 Richard Strauss: Simfonia domestica. 11.00 Rádió-szabadegyetem. A földkéreg mozgásai. 11.25 Könnyűzene háziasszonyoknak; 12.15 Operarészletek. 13.00 La Fontaine fabuláiból. 10.10 Egy falu — egy nóta. 13.45 Zenei műsor. 14.15 Gazdasági fórum. 14.25 Kamarazene. ilo.lO Magvetés. 15.35 Népi zene. 16.05 Lányok, asszonyok. 16.20 Balettzene. 17.10 Moszkvai tudósítónk jegyzete. 17.20 Szív küldi. 18.15 Az ipari rovat műsora. 18.35 Könynyűzene. 19.00 Ifjú Figyelő. 19.20 Chris Barber együttese játszik. 20.20 Haydn: Or land ó lovag, opera. 22.20 Könnyűzene. 22.40 Népi muzsika. 23.15 A Lope z-lá nyak. Elbeszélés. 23.30 Zongoramuzsika.

PETŐFI RÁDIÓ: 14.15 Népi együttesek műsorából. 14.30 Az Ifjúsági Rádió műsora. 15.00 Tánczene. 15.05 Lírai önéletrajz. 15.45 A Vasutas Szakszervezet Központi Kórusa énekel. 16.05 Operettrészletek. 16.50 A külföldi sajtó hasábjairól. 17.00 Brahms: Zongoraötös. 17.45 Kollektív cél — egyéni cél. Előadás. 19.05 Népi zene. 19.18 Martin Amerikában. Epizód Dickens regényéből. 19.45 Zenekari muzsika. 20.20 Beszélgetés dr. Csillag István kandidátussal. 20.32' Élőszóval-muzsikáva 1. 21.05 A kelenföldi kultúrkombinát. 22.15 Hangversenynaptár. 22.30 A világirodalom humora»

A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 16.55 Bélyegkiállítás. Közvetítés Prágából. 18.30 Látogatás a budapesti „eszkimóknál.” 19.00 A jövő hét műsora» 19.05 Telesport. 19.30 TV-Hiradó. 19.45 A Magyar Hirdető műsora. 20.00 összeállítás Dénes Margit dalaiból. 20.40 A szerző ma meghal. TV-játék. 21.50 TVHiradó ismétlése, hírek;

műsora

Augusztus 2S-én este 8 órakor Székkutason

FÜREDI KOMÉDIÁSOK

Augusztus 29-én este 8 órakor Zsadányban

APJA LANYA

Mezőgazdasági gépszerelő tanfolyamra

pótjelentkezéseket elfogad a Mezőgazdasági Gépészképző Szakiskola, Kétegyháza. Jelentkezhetnek mindazok, akiknek életkoruk 22—45 és a mezőgazdaságban dolgoznak.

ELŐKÉPZETTSÉGÜK: mezőgazdasági gépész, vagy traktorosgépész-szakmunkás bizonyítvány, vagy ezzel egyenértékű más bizonyítvány. Jelentkezéseket csak személyesen fogad el augusztus 31-ig az igazgatóság.

50570

AUGUSZTUS 29.

Békéscsabai Brigád: Gábor diák. Békéscsabai Szabadság: Carmen Jones. Békéscsabai Terv: Halászlegény frakkban. Gyulai Erkel: Horgász a pácban. Orosházi Béke: Mesterdetektív.

Szarvasi Táncsics: Egy év kilenc napja.

Súlyos döntés

Malecki doktor éppen befejezi aznap bejelentett utolsó betegének vizsgálatát. Még egy fiatalember várakozik rendelőjében, azonban neki nem az orvos hozzáértésére van szüksége, hanem valami egészen másra. Egy lányt követel az orvoson, Dorottyát, akivel — mint mondja — össze akarnak házasodni__így kezdődik ez az érdekes lengyel film, mely végig nagyfeszültségű, izgalmas szórakozást biztosit. (A dombegyházi Dózsa mozi mutatja be augusztus 30—31-ig.)

Knézich tábornok kettétört kardja a gyulai múzeumban

— 113 éve Gyulán ért véget a világosi fegyverletétel —

Kevesen tudják, hogy 113 évvel ezelőtt — augusztus 22-ón — Gyulán ért véget a világosi fegyverletétel. Az évfordulóra Borpataki Ernő, a gyulai vár búvárkodó idegenvezetője feledésbe merült történelmi dokumentumra hívta fel a figyelmet. Az egyik leszerelt honvéd fia: Kohn Dávid, a város egyik neves krónikása édesapja és hiteles szemtanúk elbeszéléséből a múlt század hetvenes éveiben feljegyezte, majd később megírta a 48-as honvédtfeztek gyulai fegyverletételét. Az addig ismeretlen történelmi tényeket köizlő leírás elmondja, hogy a Görgey parancsnoksága alatt volt 40 ezer főnyi honvédseregnek csupán a legénysége tette le Világosnál a cári csapatok előtt a fegyvert, a tisztek megtartották kardjukat. A mintegy 1400 főnyi tisztikart Gyulára vitték, magánházaknál szállásolták el a tiszteket. A későbbi aradi 13 vértanúból 9-en voltak Gyulán,

VIDÁM HISTÓRIÁK E egy szellemi expedícióról

írta: Kiss István

Morzsák

Nézegetjük a humorgyűjtemény hatalmas kötetekre terjedő dossziéit.

Lapozgat a terjedelmes anyagban és a gyűjtött anyag egyes alfajait ismerteti velünk ezután Csabai L. Ernő.

Ilyen például az egyidőben annyira felkapott cigányviccek sorozata. Talán mutatóba néhányat:

A CIGANYHUMOR

Szilva cigány kiér a frontra és nemsokára kezdetét veszi a lövöldözés. Csudálkozva néz körül:

— Hová hoztak engem?

Ugyancsak ő már a második napon megkéri őrmesterét:

— Tessék megmutatni nekem, melyik azoktul az én ellenségeim?

— Miért?

— Mert ki alkarok vele békülni, aztán hazamenni.

Vele történt még az első órákban, hogy amikor a lövegek hulldogálni kezdtek, bevágódni a hadállásra, gesztikulálva, felháborodva kiabált az ellenség irányába.

— Hé, marhák, mit csináltok? Ide ne lőjetek, mert itt emberek vannak.

Már az első napon nyúzta egyik

A krónika nagyon érdekes tényeket közöl az orosz — főleg cserkesz származású — tiszteknek a honvédtisztek iránti tüntető rokonszenvé-1 ről és barátságáról, ellentétben az Ugyancsak a városban állomásozó Habsburig-tisztekkel, akiket megvetettek. A lefegyverzés megtörténtének idejére sem engedték be az osztrákokat a várkertbe, az esemény szomorú színhelyére. Szemtanúk szerint a leszerelésnél Knézich Károly honvédtábornok — a későbbi aradi vértanúk egyike — kardját egy közeliben lévő szekér kerekével kettétörte. A megcsonkult kardot az átvevő tiszt eldobta, de Czégóny István, Knézich gyulai házigazdája felvette, hazavitte és sokáig rejtegette. Ö adományozta később Id. Mogyoróssy Jánosnak, a gyulai múzeum alapítójának. A kardot ma ereklyeként őrzik a gyulai múzeumban.

bajtársát Szilva, aki hadilábon állt a betűvetés tudományával, hogy segítsen levelet írni az aszszonynak, mert megígérte, hogy megérkezve beszámol a helyzetről. A fedezékben aztán kiteríti a bajtárs a levélpapírt, megcímezi a borítékot: Szilva Ernőné, Püspökladány. Cigánytelep... Aztán biztatja Szilvát:

— No, most mondd a szöveget.

— Csak annyit tessék írni, hogy: „jáj” — mondta tollba Szilva.

tást. Tsz-ekben, disznótoros estéken, lakodalmakon, amikor a fehér asztal mellett szikrázni kezd a kedély, remek történetek sora kerekedett ki és került papírra... Ebből a humorfajtából is kapunk egy-két Ízelítőt:

András bácsit annak idején kegyetlenül becsapták a lóvásáron két kimustrált, rossz gebével. Útközben találkozik komájával, s megkérdi, mit szól a lovakhoz.

A koma meghányja-veti a dolgot. Ha őszintét mond, András rosszkedvű lesz, elmarad az áldomás. Ezért így fogalmazza meg szakértői véleményét:

— Ha az egyik lu olyan véna, mint amilyennek a másiknak kéne lönni, ilyen két lu nem lönne az egész határba.

NÉPHUMORGYUJTÉS

ORSZÁGSZERTE

A legízesebb, legmélyebbről fakadt humort természetesen a nép körében találjuk. Eddig három vármegyében, Zalában, Győr és Hajdú megyében végeztünk kutaA modem táncok divatja behatolt a faluba is. Erről beszélt két legény:

— Mondd, nehéz megtanulni a mambót?

— Dehogy... Az embernek mindig csak azt kell gondolnia, hogy egy bolha ugrál a két válla között és hogy le akar esni a nadrágja.

Ez már az újabb időkben történt. Pontosan az 1954-es labdarúgó-világbajnokság fináléjában, amikor balszerencsés vereséget szenvedtünk a döntőben a nyu-