Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-25 / 198. szám

W6S. augusztus Zi. 2 Szombat Taggyűlésen a kongresszusi irányelvekről R pénteki járási aktívaülés előtt szerdán, mint egy jó „beme­legítő”, úgy hatott a pártalapszer­­vezeti taggyűlés a gyulai járási pártibizottság apparátusában. Az elvtársak egyrészt tolmácsolták a járás területem hallott első véle­ményeket, kérdéseket, másrészt saját kérdéseiket, elgondolásaikat összevetve beszélgettek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kongresszusi irány­elveiről. A taggyűlésen igen sok szó esett a járásban végzett pártmunkáról, az eredményekről, a hibákról és a további feladatokról. A kongresz­­szusi irányelvek varázsa arra késztette a taggyűlést, hogy első­sorban saját munkájukról, tevé­kenységükről szóljanak, az embe­rek a párttagok és pártonkívüliek életét, a pártkongresszus tézisei­nek tükrében vizsgálják. Sajnos, a vita valamennyi oldalát nincs lehetőség egyetlen tudósítás ke­retében bemutatni. így csupán a taggyűlés néhány jellemző voná­sát szemléltethetjük. A taggyűlésen a felszólalók el­mondották, hogy az alapszerveze­tek tagjaival beszélgetve minde­nütt azt tapasztalták, hogy a párt­­kongresszusra szóló irányelveket gazdag programnak tartják. De hangzott el olyan vélemény is, hogy a helyi viszonyok értékelésé­in többet várták. És mindjárt itt nlítették meg, hogy az utóbbi időiben a felsőbb szervektől keve­sen jöttek „le”. A taggyűlés részt­vevői egyetértettek abban, hogy a pártban vannak elvtársak, akik ha nem látják „mindennap” a Központi Bizottság valamelyik tagját a járásban vagy a megyé­ben, azonnal hiányérzetük kereke­dik, és szóvá teszik a dolgot. Ezek az elvtársak csak akkor érzik ma­gukat biztonságban, ha állandóan maguk mögött tudják a megyei és országos vezetőket. Azt szeretnék, ha ilyen vezetők mindennap ke­zet ráznának velük, és állandóan instrukciókkal látnák el őket. Azt szeretnék, hogy a Központi Bi­zottság kongresszusi irányelveiben konkrétan kimondaná, hogy az adott megyében, járásban, község­ben még milyen hibák vannak, kik azok, akiket el kell marasztal­ni. Azt szeretnék, hogy a kong­resszusi irányelvek egy csapásra megoldaná a gondjaikat, elvégez­né a meggyőzés mindennapi mun­káját, azt szeretnék, ha nem kel­lene saját fejükkel is gondolkod­niuk. Azt szeretnék, ha nem kel­lene kockáztatni és felelősséget vállalni saját munkájukért. R kongresszusi téziseknek azonban éppen abban rejlik nagy mozgósító erejük, hogy nem ol­dódnak fel a részletekben, hanem a párt politikájának általános irányelveit rögzítik, arra kénysze­rítenek, hogy az emberek posztja­ikon saját fejükkel gondolkodja­nak, töprengjenek a legjobb meg­oldásokon, és meggyőződésüket megvalósítva oldják meg a helyi feladatokat. — Az irányelvek arra ösztönöz­nek, hogy tanuljunk meg önálló­an gondolkodni, összegezte a véleményt a taggyűlés. Hangsú­lyozták, hogy akik csak állandó­an a részletes információkra vár­nak, nem tudnak megfelelni a kö­vetelményeknek. A vitában felszólalt Jámbor Ist­ván elvtárs, a járási pártbizottság titkára. Többek között hangsú­lyozta, hogy nemzeti egységünk megszilárdult, fejlődésben eljutot­tunk odáig, amikor is például az iskolákban nincs többé szükség a származás szerinti kategorizálásra. Néhány elhangzott kérdésre vála­szolva utalt arra, hogy azok, akik aggódva beszélnek erről a kér­désről, nehezen értik meg, hogy ebben és még néhány dologban nincs többé „mentőöv”. A párt és a munkásosztály előtt megnőttek a követelmények, s akik még nem tudnak, azoknak is meg kell ta­nulniuk a szocializmus mélyebb vizeiben úszni. Elmondotta, hogy egyesek aggódnak azért, hogy a kispolgári, polgári származásúak esetleg jobb összeköttetéseikkel előnyre tehetnek szert. Ezek az elvtársak nem veszik figyelembe, hogy a párt irányelveiben hadat üzent a protekcionizmus minden fajtájának. Az iskolai felvételek­nél a jelöltek felkészültsége, poli­tikai és erkölcsi magatartása a mérce. A párt ezt világosan ki­mondja. Természetesen mint min­den feladatnak, ennek megvalósí­tása is munkát jelent, megnöveke­dett a nevelői és szülői felelősség — mondotta többek között. Igen érdekes volt a vita, mely arról folyt, hogy mi az oka annak a nyugtalanító jelenségnek, mely szerint egyik-másik alapszervezet körzetében elnéptelenedtek a gyű­lések. — Vajon a pártegységgel lenne baj? — kérdezték egyesek. Amikor a kérdésre a taggyűlé­sen megtalálták a választ, kide­rült, hogy a gyűlések elnéptelene­désének jelensége csupán néhány alapszervezet körzetében tapasz­talható, mégpedig ott, ahol eddig nem voltak képesek áttérni az egyhangú, unalmas, sablonos gya­korlatról a helyes, az élettel telí­tett munkastílusra. Az emberek a változatosságot szeretik és az élet félreállítja azokat, akik mereven, élettelenül ismételgetnek bizonyos igazságo­kat, akik nem képesek megszaba­dulni a megmerevedett sablonok­tól — mondotta egyik felszólaló. A vita során kiderült az is,. hogy vannak a járásban, akik csu. pán saját, egyéni példájukból ítél­keznek, egyes esetekből vonnak le általános következtetéseket. Egyes nem jellemző eseteket hajlandók jellemzőnek feltüntetni, és ezzel meghamisítják a valóságot. S mert a kongresszusi irányelvek mente­sek az ilyen hibás általánosítások­tól, az ilyen emberek szemében ellentmondásnak tűnik az, mély másoknak természetes. Ennél a kérdésnél állapította meg a taggyűlés, hogy szektás vagy revizionista talajról a kong­resszusi téziseket nyílván nem lehet megérteni. Az osztályharc kérdéseiről szin­tén megkapó vitát folytattak a taggyűlés résztvevői. A felszóla­lók utaltak arra, hogy amíg az osztályharc markánsabb formában folyt, sokaknál úgy látszott, hogy nincs különösebb probléma a forradalmi szellemmel. Most azon­ban, mikor egészen szoros osztály­szövetségről, nemzeti egységről, a munkában és a vezetésben pedig a hozzáértésről, a rátermettségről, a műveltségről van szó, amikor ar­ról beszélünk, hogy nem bizonyos személyek ellen folyik a harc, ak­kor egyesek megakadnak, tanács­talanná válnak, nem tudnak mi­hez kezdeni. A „sima” gazdasági, kulturális és politikai harcban nem látnak fantáziát, ezt a har­cot nem tekintik osztályharcnak, forradalomnak. Ezek az elvtársak minden áron személyek ellen akarnak küzdeni és csak akkor hevülnek, ha ilyen harcra alkal­mat találnak. Nem értik mit je­lent az osztályharc folytatása, a fejlődés magasabb fokán a szocia­lizmus színvonalán... így és hasonlóképpen vi­tatkoztak, beszélték meg a fel­adatokat, keresték az egyes kérdés, re a válaszokat ezen a pártalap­­szervezeti taggyűlésen. Végső kö­vetkeztetésük pedig az volt, hogy a kongresszusi tézisek további ta­nulmányozása szükségszerű, hi­szen az irányelvek hirdetése és megmagyarázása, mint ahogyan a felvetett különböző kérdések is bizonyítják, igen alapos és ma­gas színvonalú munkát igényel. A Központi Bizottság irányelvei a párt- és a népgazdaság fejlődésé­nek nagyszerű dokumentuma, a jövő tükre, mely sok olyan meg­állapítást és feladatot tartalmaz, melyeknek igazi megismerése és a tömegekkel való mgismertetése nélkülözhetetlen feltétel ahhoz, hogy új, nagyszerű tettek szülesse­nek. Boda Zoltán ISMERKEDÉS Potsdamban a Clara Zetkin bölcsőde kis lakói ismerkednek vá­rosukkal. (MTI — Külföldi Képszolgálat) Röviden HAVANNA A guantanamói amerikai hadi­tengerészeti támaszpontról au­gusztus 21-én tüzet nyitottak ku­bai területre. A provokáció követ­keztében egy kubai határőr meg' sebesült. Ugyanezen a napon két amerikai katonai repülőgép Őrien, te és Las Villas tartományok kör­zetében megsérette Kuba légilerét. (TASZSZ) LONDON Az angol munkaügyi miniszté­rium csütörtökön nyilvánosságra hozott adatai szerint Angliában augusztus közepén 464 191 volt a munkanélküliek száma — 63 773- mal több, mint egy hónappal előbb. (TASZSZ) Aktívaértekezleten tanácskoztak a kongresszusi irányelvekről Békéscsabán Az MSZMP békéscsabai bizott­sága tegnap, pénteken aktíva-ér­tekezletet rendezett. A tanácsko­záson Such János elvtárs, a vá­rosi pártbizottság titkára ismertet­te a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának kong­resszusi irányelveit. Ezzel kapcso­latban több olyan kérdésre is vá­laszt adott, amelyek foglalkoztat­ják az embereket. Such elvtárs tá­jékoztatójában szólt továbbá a pártszervezeteknek az irányelvek­ül adódó feladatairól. A vitában többen felszólaltak, nóhányan pedig kérdéseket intéz­tek az előadóhoz. A tanácskozá­son felszólalt Gyulavári Pál elv­­társ, az MSZMP megyei bizottsá­ga ipari és közlekedési osztályá­nak vezetője. Az aktíva-értekezlet résztvevői elhatározták, hogy az irányelvek szélesebb körű ismertetésére szep­temberben a küldöttválasztó tag­gyűlések előtt pártnapokat ren­deznek. Dajkamese —tudományos köntösben A NEW YORK Mint az AP-hirügynökség je­lenti, augusztus 23-án robbanás történt Salt Lake City-től húsz mérföldnyire, a Hercules Pow­­dor társaság egyik nagy rakéta­üzemében. Romba dőlt az az épü­let, amelyben a rakétaüzemanyag feldolgozása folyt. (TASZSZ) BATTICE (Kelet-Belgium) Belga parasztok csütörtökön tö­megtüntetést rendeztek, tiltakozá­sul a tejtermékek alacsony ára és az olcsó hollandiai vajnak Bel­giumba történő csempészése ellen. A tüntetők és a rendőrség között összetűzésre került sor. Két pa­raszt könnyebben megsebesült. A rendőrség körülbelül 150 tüntetőt letartóztatott. (Reuter) z embereket legközvetle­nebbül érdeklő és érintő kérdés a gazdagság és a szegénység. Ezért a kapi­talizmus ideológiai kozmetikusai elméleteket gyártanak arról, hogy a kapitalizmusban most állítólag olyan átalakulás megy végbe, hogy a nagy jövedelmek csökkennek, a kis jövedelmek viszont növeksze­nek. Ám a tények megcáfolják ezeket az állításokat. Hivatalos adatok szerint az amerikai csalá­dok 14 százalékának az amerikai lakosság összjövedelméből csak mintegy két százalék jut, míg a családok öt százaléka az összjöve­delem 23 százalékát élvezi. Az Egyesült Államok három leggaz­dagabb családja, a Rockefellerek, a Dupontok és Morganok az el­múlt húsz év folyamán megnyolc­­szorozták vagyonukat. Ez jóval többi mint az összes amerikai ipari munkás évi munkabére. A profit összege még az 1958-as válság-év­ben is 134 milliárd dollár volt. Aligha szükséges bővebben bizo nyítani, hogy ez a profit, mint a burzsoázia egész mesés gazdagsága, a munkásosztály kizsákmányolá­sából ered. 1919-ben az összes ipari munkás munkabére a tőkések pro­fitjának még 60 százalékát tette ki, 1956-ban már csak 40 százalé­kát. A burzsoá szociológusok és köz­gazdászok nem ok nélkül azt tart­ják a legnagyobb veszélynek, hogy az emberek rájönnek arra: miben rejlenek a társadalmi igaz­ságtalanság, a gazdagság és a sze­génység igazi okai; miből erednek az osztálykülönbségek és milyen feltételek között megy végbe ezek­nek az okoknak és a különbségek­nek a megszűnése. Erőfeszítései­ket ezért főként arra irányítják, hogy bebizonyítsák: a kapitaliz­musban megszűnőben vannak az osztályok. Ugyanakkor azt is bi­zonygatják, hogy semmilyen tár­sadalmi rend nem szüntetheti meg az emberek származás, foglalkozás és más egyebek szerinti rétegező­­dését. Ez a rétegeződé® — hajto­gatják — örökkévalóvá teszj a szo­ciális egyenlőtlenséget. A marxizmus alapvető megálla­pítása az, hogy az emberek osz­tályhelyzetét a termelőeszközök­höz való viszonyuk határozza meg. A társadalmi osztály megszünteté­se tehát mindenekelőtt annak az egyenlőiden viszonynak megszün­tetését követeli, amely a termelő­­eszközök tekintetéiben a kapitaliz­musban fennáll. Az oszályokat megszüntetni — ez azt jelenti, hogy minden embert egyenlő vi­szonylatba kell hozni a termelő­­eszközökhöz Ez ellen a történdmileg igazolt álláspont ellen vonultatja fd a burzsoázia az ideológusait azzal az elmélextel, hogy a kapitalizmusban eltűnnek az osztályok. A burzsoá­zia — mondják ennek az elmélet­nek a szerzői — prdetarizálódik, míg a munkásosztály polgáriaso­­dik. Ezt állítják az Egyesült Ál­lamok szociológusai és közgazdá­szai. „Az iparosított társadalmak­ban — jelentette ki Bemard pro­fesszor, a pennsilvaniai egyetem tanára, a kapitalista országokról szólva — jövedelem, képzettség, foglalkozás és szükségletek tekin­tetében mindinkább eltűnik az

Next

/
Oldalképek
Tartalom