Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-01 / 178. szám

1962. augusztus 1. 2 Szerda Gazdag program a VIT keddi napján Annak az alapelvnek szüksé­gességét és természetességét, amely szerint „hazánkban — párt­tisztség kivételével — minden közfunkciót, legyen az társadalmi vagy állami, legyen az a legala­csonyabb vagy legmagasabb — pártonkívüli is betölthet”, ma már egyre kevesebben vitatják, s mind több azoknak a száma, akik éppen e határozat gyakorlati meg­valósulása nyomán ismerik fel en. nek jelentőségét. E politikai irányvonalnak a kádermunkában is tükröződnie kell. Ha a párton­­kívüiiek vállvetve harcolnak ve­lünk céljaink valóra váltásáért, ha odaadóan, lelkesen végzik a rájuk háruló feladatokat — ez a vezetőket, a személyzeti osztályo­kat parancsolóan kötelezi arra, hogy velük is foglalkozzanak, ne­veljék őket, és teremtsék meg a kommunista és pártonkívüli ká­derek erős, egységes, vezetésre képes kollektíváját. A kádermunka alapvető feltéte­le, hogy minden gazdasági vezető a maga területén is hatékony se­gítője, részese legyen a káderek­kel való foglalkozásnak. Látni kell, hogy gazdasági terveink telje­sítése és a vezetők irányítására bí­zott szerv vagy vállalat előtt álló káderfeladatok megoldása szoros összefüggésben vannak egymás­sal. Építőmunkánk lendülete, si­kere jórészt attól függ, megfelelő káderek kerülnek-e kiválasztás­ra, funkcióba-állításra. A veze­tés színvonalának jó vagy rossz voltából biztonsággal lehet követ­keztetni a vállalatoknál folyó kádermunkára is. Elavult és káros az a szemlélet, hogy a káderekkel kapcsolatos elképzelések, tervek végrehajtá­sa, a káderek nevelése kizárólag a személyzeti osztályok feladatát képezik. E kérdés — mai viszo­nyaink között — túlnőtt a szűk­re szabott kereteken és olyan igénnyel jelentkezik, amely min­den egyes gazdasági vezető — legyen az párttag vagy párton kivüli — fontos kötelességévé te­szi, hogy beosztottaival nagy türe­lemmel és gonddal folyamatosan és tervszerűen foglalkozzon, meg­ismerje azok jó tulajdonságait és gyengéit, nevelőmunkája eredmé­nyeképpen alkalmassá tegye őket munkakörük jobb ellátására vagy magasabb beosztás betöltésére. Az eredményes foglalkozás az eddigieknél színvonalasabb, tar­talmasabb módszerek alkalmazá­sát követeli meg a vezetőktől. A módszerek helyes felhasználásá­nak első és legfontosabb feladata a párt- és tömegszervezetek, vala­mint a gazdasági vezetők haté­kony együttműködése ahhoz, hogy a kádermunka ne váljon ön­célúvá, ne torzulhasson el, men­tes legyen a szubjektivitás, a libe­ralizmus elítélendő vonásaitól. A káderekkel való fog­lalkozásnak igen fontos eszköze a korábbi évekhez viszonyít­va ma már merőben más alapo-Oszlályvezetök és állandó bizottsági elnökök értekezlete A napokban közös tanácskozást tartottak a békési járási tanács osztályvezetői, és az állandó bi­zottságok elnökei. Az ülésen ér­tékelték az eddig végzett munkát, és megbeszélték a jövő feladatait. Különösen arról esett sok szó, hogy az állandó bizottságok ho­gyan tudják segíteni az igazgatási szervek munkáját. kon nyugvó minősítési rend­szer, amely a káderek fejlődését, hibáinak kijavítását van hivat­va szolgálni. Ahol a minősítések őszinte hangnemben, a legmesz­­szebbmenő tárgyilagossággal ké­szültek el, ahol a kádereit meg­ítélése nem a korábban elkövetett hibák örökös felszínen való tartá­sa alapján történt, ott ez a munka jótékonyan érezteti hatását gaz­dasági terveink tejesítésében is. Ha a káderekkel szemben támasz­tott követelmények mércéjét — amely feladataink nagyságához mérten egyre magasabb lesz — kizárólag az egyén lényeges tu­lajdonsága, emberi magatartása és a szocializmus ügyéért vég­zett lelkiismeretes munka alap­ján állítjuk fel, törvényszerűen bontakozik ki a káderek tehetsé­ge, alkotó kedve, munkaszerete­te. A káderképzés nélkülözhetetlen feltétele a káderek, a dolgozók munka közben való megismerése, mert anélkül nincs tervszerűség a kádermunkában, nem tudjuk biz­tosítani azt az élvet, hogy min­denki olyan munkakörben dolgoz­zon, amelyre képességei, ráter­mettsége érdemessé teszi, leszű­kítjük a káderutánpótlást és a véletlenre bízzuk érdekeink sike­reit vagy éppen bukását. E tények figyelmen kívül hagyása, a ká­dermunkában is egyre inkább meghonosodó helyes elvek sem­mibevevését, súlyos megsértését jelentik. A nevelés elhanyagolása együtt jár a vezetők munkájában megnyilvánuló céltudatlansággal, kapkodással és felületességgel, károsan érezteti hatását a protek­ció, a „baráti” szellem eivtelen­­ségig kialakuló formájában, a szűk látókörű és dogmatikus né­zetek eluralkodásában. A vezetők kádermunkával kapcsolatos feladataiknak csak akkor tudnak eleget tenni, ha elsősorban saját magukkal szem­ben lesznek igényesek. Magas színvonalon vezetni és nevelni csak az képes, aki maga is kellő politikai-szakmai felkészültség­gel rendelkezik. A marxizmus­leninizmus elméletének ismerete, alkotó módon való alkalmazása, valamint a széles látókör és álta­lános műveltség hiánya egyénies­kedő, bürokratikus szemlélethez vezet, vagy éppen ahhoz, hogy a vezető tevékenysége csupán papí­rok aláírására korlátozódik. Jó szervező- és irányítókészséggel kell rendelkeznie, fogékonynak kell lennie az új iránt, mert a régi, rossz módszerekhez való csökönyös ragaszkodás gátjává válik fejlődésünknek. A jó ve­zetés fontos követelménye a tö­megekkel való eleven, nyílt kap­csolat, az őszinteség, bizalom je­gyében. Ha végezetül is szólunk róla, a legfontosabb eszközök egyiké­nek tartjuk a vezetők egyéni pél­damutatását, amely mágnesként vonzza a tömegeket a párt cél­jainak végrehajtására. Szerény, a munkában, a családi és közösségi életben egyaránt példamutató, erkölcsileg tiszta és kifogástalan vezetőkre van szükség. Az elbi­zakodottság, a kritikátlanság, a dolgozók sorsa feletti közöny, az elvtelen összefonódás, az iszákos­­ság, a társadalmi tulajdonnal szembeni vétség, az erkölcstelen magatartás a néptől való elszaka­dáshoz vezet és szükségszerűen a vezető funkcióból való leváltással jár. A vezetők részvétele a káder­munkában nem jelenti a személy­zeti apparátus felelősségének áthárítását, de még csak csökken­tését sem. Feladatainkat azonban csak a vezetők és a személyzeti osztályok elvi engedmények nél­küli, egészséges, gyümölcsöző együttműködésével oldhatjuk meg. Nem könnyű e célokat elér­ni, egyetlen rohammal nem vált­hatók valóra. A munka sikereinek alapvető feltétélei adva vannak és csak a vezetőkön múlik, meny­nyire képesek betölteni az embe­rek nevelésének, a szocialista em­bertípus jellemvonásai kialakítá­sának nehéz, de megtisztelő sze­repét. Helsinki Patak Károly, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: A Világifjúsági Találkozó har­madik napja, amelyet a vendég­látó Finnország napjának nyilvá­nítottak, nagyszabású találkozóval zárult. Este a Helsinkivel szemben fekvő festői Seura-sziget tenger­parti fenyvesében meggyújtották a Barátság tábortüzét. A termé­szetvédelmi területen a sok or­szágból érkezett VIT-küldöttek ez­rei találkoztak. A magyar művé­szek itt nagy sikerű hangversenyt adtak, majd a külföldiek a tábor­tűz mellett vidám hangulatban elbeszélgettek és együtt szórakoz­tak a finn VIT-küldöttekkel és az összesereglett környékbeli kíván­csiskodókkal. A VIT művészeti versenyeinek hétfői első fordulóján több magyar művész szerepelt, köz­tük Barlai Zsuzsa (hegedű), Gyarmati Vera (ének), Antal Im­re (zongora) és Kovács Lóránt (fu. vola). A művészeti versenyek ked­den is folytatódtak. A magyar de­legáció többi művészei a város hét különböző helyén adtak műsort. Ellátogattak a szállásuktól nem messze lévő hajógyárba is és az acéllemezekből rögtönzött színpa­don programmal kedveskedtek. Hétfőn este a Finn—Magyar Társaság rendezésében a népzene finn és magyar szakértői ültek össze tanácskozásra. Hétfőn dél­után megnyílt még a VIT rendez­vényei között a IV. filmtudományi szeminárium is, amely az ifjúság-Bogota (MTI) Újabb jelentések érkeztek a ko­lumbiai földrengésről. Hétfőn há­rom órán belül három súlyos föld. lökés rázkódtatta meg Kolumbia területének nagy részét. A har­madik földlökés kilences erősségű volt. (A legerősebb földlökés a 12- es). A földrengések epicentruma Bogotától mintegy 260 km-re nyugatra volt, de a földlökéseket még Ecuadorban is érezni lehe­tett. Bogotában a földrengés in­gái kapcsolatos művészeti problé­mákat boncolgatja. A fesztivál hétfői napján egyéb­ként a bélyegkedvelők részére megnyitották a filatelista klubot, és Itt a legjobb alkalom nyílik a bélyeggyűjtőknek a hiányzó kül­földi ritkaságok csere útján törté­nő beszerzésére. A magyar küldöt­tek közül néhányan megtekintet­ték a finn postamúzeumot is. A Magyar Posta erre a reprezenta­tív és érdekes kiállításra külön bélyegkiállítási anyagot küldött. Kedden a fesztivál-bizottság elő­készítésében folytatódik az oktatás demokratizálásának kérdéseiről indított szeminárium. A VIT di­ákprogramja legfontosabb ese­ményeinek egyikeként többnapos kollokvium kezdődik a béke és a nemzeti függetlenség kérdéseiről a Munkás Kultúrházban. A tudo­mányos értekezleten magyar rész­ről is várható előadás. Megnyílik kedden délelőtt a UNESCO égisze alatt a VIT to­vábbi diák-programpontjaként rendezett értekezlet is a nemzet­közi önkéntes munkatáborok kér­déseiről. Helsinki városa a kül­földi városi tanácstagok tiszteleté­re fogadást rendez. A városi ve­zetők Helsinkiben tartózkodó kép­viselőinek megmutatják a város nevezetességeit. A magyar szálláson a délelőtt folyamán a nyugat-európai orszá­gok VIT-delegátusainak mintegy hatvan főnyi csoportja tesz láto­gatást. kább csak pánikot okozott, Caldas tartományban azonban emberélet, ben és anyagiakban nagyok a veszteségek. A legnagyobb káro­kat a földrengés Perefrea városá­ban okozta. Itt egy textilüzem épülete omlott össze, mintegy 200 munkásnőt temetve maga alá. Negyven szövőnő életét vesztette, 150 személyt súlyos sérülésekkel mentettek ki a romok alól. Az anyagi károkat hárommillió pe­­sora becsülik. (MTI) Gyebnár András DÁV személyzeti vezető Te már nem ismerted Bossá­­nyit, ugye? Persze, decemberben helyeztek el, ő meg januárban került a vállalathoz. Magas, sző­ke, mackómozgású férfi; az a fajta, akit észre se veszel, vagy megbolondulsz érte. Ha kopaszo­dik, rendszerint észre se veszed: de ha megőrizte a haját, köny­­nyen megbolondulsz érte. Nem tudom, észrevetted-e már, ezek a szőkék negyvenévesen is olyanok, mint a kisfiúk. A sze­mük kéksége... S a mosolyuk' Még abban is van valami az örök kisfiúból. Nekem nem sok kellett, hidd el. Palit én nagyon megszenved­tem; fél esztendő sem volt elég, hogy kiheverjem. Az ember vég­eredményben az életét teszi fel arra a férfira, akivel összeköti a sorsát; s nincs olyan sok élete... Az a gazember hat évet rabolt el az életemből. Tavaly váltunk el. Huszonhárom voltam, amikor el­vett, most harminc vagyok. Iga­zán csak hat év múlt el a válá- I sunkig? Dehogy, fiam. A fiatal- I sógom is! Ö most harminckét éves. Fiatalember. Én meg? Nem, hagyd, ne is beszéljünk ró­la! Így fest az a híres egyenlőség a két nem közt... Szóval, esztendeje, hogy elvál­tunk. És akkor jött ez a Bossá­­nyi. Nem mindjárt; fél év múl­va. Addig, hidd el nekem, rá sem tudtam nézni a férfiakra. De ez az ember — nevess ki, úgy be­szélek, mint valami bakfis! — ez más volt, mint a többi. Ez nem azzal kezdte, hogy mikor me­gyünk egyszer vacsorázni, vagy hogy utazzunk együtt kiszállás­ra ... Ez csak sóhajtozott és mély, tűnődő pillantásokat vetett rám; de hosszú hetek teltek el, s egy árva szót sem szólt. Azt sem tudtam, nős-e? Gyű­rűt viselt ugyan; de azt mostaná­ban az elvált emberek is hord­ják, hajadon-riasztónak. Egyszer bent maradtam estig, mert sok volt a restanciám. Elfelé, a por­tán már, belébotoltam Bossányi­­ba. A vezértől jött; értekeztek. Fáradtnak látszott, szeme ár­kos volt, arca szürke; szinte meg. ijedtem tőle. — Egy kávét — azt mondja —, igyunk meg egy kávét, Lili, mert összeesem, — Jó — mondom —, igyunk. — Én is fáradt voltam, gondol­hatod. Fél nyolc felé járt. Elég az, reggel óta! Hát így kezdődött, szívem. Ilyen ostobán, ilyen hétközna­­pian. Egy fekete, az Aeróban. Il­letve ott még nem; de nyolckor zárnak, és kidobtak bennünket. — Sétáljunk még egy kicsit — könyörgött. — Millió hangya mászkál a fejemben, nem tudok így hazamenni! Istenem, gondoltam, mit veszí­tek? Rám is csak az üres lakás vár, meg a hideg ágyam... Át­vágtunk a Belvároson, s ki vé­gig, az egyes busz mellett, a Hő­sök teréig. A Köröndnél már az egész életét ismertem. Nős volt, igen, két gyermek apja. De már a Jókai térnél tudtam, hogy bol­dogtalan. Te, ha egy férfi boldogtalan! Szárnyakat kap tőle, s valóság­gal úgy tud panaszkodni, akár egy költő... Még nem voltunk az út végén, de én már tudtam, hogy meg fogom vigasztalni. Megérdemli. Ha most így visszagondolok rá, azt kell hogy mondjam: nagyon szép volt ez a hat hónap. Majd minden szabad időnket együtt töltöttük. A hét minden napja az enyém volt, hétfőtől péntekig. Szombaton és vasárnap sosem láttam. Péntek este zavartan el­köszönt, a hétfői viszontlátásig. Tudod, hogy van az ember ilyen­kor: a férfi otthoni életéről nem beszél. Feszélyező is, tapintatlan is... Első kitárulkozása óta én se hoztam szóba; s észrevettem, hogy ő is kínos gonddal kerüli ezt a témát. De nem is bántam; maradt éppen elég, amiről be­szélhettünk. Én még így nem voL tam soha, senkivel! Valósággal lenyűgözött. Mindenhez értett, minden érdekelte. S mindenről valami nagyon egyéni, roppant eredeti véleménye volt; élvezet­tel hallgattam. S az energiája, te, a fiatalsá­ga! Engem valósággal felrázott abból a tompultságból, amely­ben a Pali utáni hónapokban él. tem. Ügy éreztem, éveket fiata­lodom mellette. Mint egy ka­masz, néha valósággal olyan volt. Csupa lendület, friss kedv, csillapíthatatlan életerő. Azt a szót, hogy fáradtság, akkor hal­lottam tőle utoljára, ott a porta előtt, a legelső napon. No, de nem szaporítom. Szó­val, szaladtak a hónapok, s én Súlyos károkat okoztak a kolumbiai földrengések Wezetőii szeregie a kádermunkában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom