Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-18 / 166. szám
1582. Pius 1& Széria Értelem és érzelem J^z esztétikád kérdések mind általánosabb érdeklődést keltenek, és mivel a művészet az a legmagasabb forma, melyben testet ölt az embereknek a valósághoz való esztétikai viszonya, éppen ezért az érdeklődés reflektortüzében a művészetek állnak. Furcsa talán, hogy nyáron ilyen aránylag nehéznek tűnő elmefutta, tásra vállalkozunk, de tesszük ezt azért, mert nem osztjuk azt a nézetet, hogy nyáron csak szórakozni kell, gondolkodni majd csak ősszel, ha a népművelési főszezon kezdődik, és pontosan: mivel van '-gy kis időnk még a „feladatok nagyobb sorának” kezdetéig, nem árt egy kicsit töprengeni. Mert ugyebár az tény, hogy jól élünk és ez a kultúrálódásban is megmutatkozik. Persze az is tény, hogy sokkal jobban megmutatkozhatna, sokkal több anyagi áldozatot hozhatnánk (és tudnánk is hozni valamennyien! személyes továbbművelődésünk érdekében, mint azt tesszük, — egyszóval gazdagodunk anyagiakban, de még nem egyformán érzi szükségét mindenki annak, hogy szellemiekben is ugyanúgy gazdagodjon. Szinte hallom a kedves olvasó •óhajtását: — Ez bizony így van, és ez olyan bonyolult, sokoldalú probléma, egy egész problémakör, amelybe fejszét vágni csak nagy alapossággal lehet. Igaza van, de ha 'kiragadunk egy kisebb részt (mely jellemző az egészre is), már elérhetünk annyit, hogy a kérdés „fel van vetve” és elgondolkoztat. mn hazánkban mindenki élvezheti a művészi kultúra összes javait. Ez törvény, a lenini eszme nagyszerű hajtása. A könyv, mozi, színház, rádió, televízió, a múzeumok a nép tulajdonai, és mint a művészetek terjesztésének eszközei, a nép javát (művészeti nevelését is!) szolgálják. Itt, ezen a ponton jutunk el ahhoz a részletkérdéshez, mely a nagy problémakör egészét is híven bevilágítja és tükrözi. A lenini eszme: a művészet a népé — elsősorban a lehetőséget mondja ki; emberek, a tiétek, élvezzétek és tanuljatok általa, belőle. Viszont az emberek igénye a művészetek élvezetére, befogadására — már némiképpen más kérdés. És nem is csak az igénye, hanem érettsége! Ezért jelenti a lenini eszme azt is, hogy fejlesztenünk kell a tömegek esztétikai kultúráját, ízlését és a nép művészi szükségleteit. Ez a felemelő és a nehéz népművelő feladat, végeredményben minden kulturális munka ezt a célt szolgálja. Ezért hoztuk létre kulturális életünk új objektumait, ezért korszerűsítjük a régieket és telítjük meg — néhol több. másutt kevesebb sikerrel — új tartalommal. Csak azért, hogy fejlődjön, gazdagodjon a néptömegek kultúrája, műveltsége, tisztuljon az emberek ízlése, és minden nappal növekedjen az igény a még több tudásra, a még nemesebb és nemesítőbb szórakozásra. [VT ennyi nyűgöt kell még lerázni! Hányféle ósdi nézetet megtörni (és nem úgy, ahogy régebben tették: elhallgatással, mondván, hogy amiről nem beszélünk, az nincs is, vagy durva, adminisztratív tollvonással), mert hatnak, mert úgy rajzanak elő rejtekhelyeikről, mint a vadméhek a fa odvából. Példákkal illusztráljam ennek igazát? Sajnos, még nem nehéz. Láttam már képzett embert, aki az értelmével tudja, hogy az igazi művészet, a maradandóbb művészi élmény hol terem; még» képes „sírva-vigadmi”, fia valahol meghallja „felzengeni a húrokon”: az Akácos út, ha végigmegyek rajtad én... kezdetű abszolút giccset. Más. Ismertem egy falusi könyvtárost, aki rettentő nagy meggyőződéssel tudta ajánlani Gorkij és Móricz Zsigmond műveit, ő maga azonban — a fiókból — az Egy éjszaka Kairóban című „utóléfhetetlen” regényes történetet habzsolta.... Bor és víz, plusz prédikálás? Nemcsak az. Az értelmi fejlődés és az érzelmi közötti szakadék, úgyis mondhatnánk, hogy az érzelmi lemaradása ez. A könnyen idézhető példák erdejének két szerény kis vadhajtása csak ez a kettő, oldalakon sorolhatnánk, hogy a felszínes, giccsre hajló és értéktelenséget „fogyasztó” szórakozás, ndűvészietlenség még mennyire arat a közízlésben. És a lenini intelem: fejleszteni a tömegek esztétikai kultúráját, ízlését, igényét — ezért szükségszerűen a legfontosabb kulturális feladatunk. A művészet elsősorban az érzelmekre hat, fontos tehát, hogy ezt a hatást az igazi művészet fejtse ki, olyan művészet, mely formálni, szebbé, jobbá tenni képes a ma emberének érzelem- és gondolatvilágát. Plehanov helyesen rögzíti: „A művészet az embereknek nemcsak érzéseit, hanem a gondolatait is kifejezi.” Ilyen művészetre van hát szükség. Művészeinknek ezt kell szolgálniuk, meg kell találniuk a kapcsolatot a nép életével. Ha ez a kapcsolat erős, akkor a művészet hatása is erős és foirnálni képes az ember értelmi és nem utolsósorban érzelmi fejlődését. Meg kell tanulni szemlélődni, hogy a szépséget megismerjük — mondja Plehanov — és a szemlélődni tudás megtanítása is célunk, mert aki szemlélődni tud, az a művészeti alkotások közül egyre biztosabban tudja kirostálni a talmit, az értéktelent, a giccset. M indezek, amit most elmondtunk, bizonyára egy újabb vonással húzzák alá a feladatot, annak fontosságát még jobban hangsúlyozva: az emberek esztétikai kultúráját, szemléletét, ízlését fejleszteni napjaink egyik legégetőbb kulturális, népművelő feladata, és ezért sokat tenni is kevés, soha nem elegendő. Sass Ervin Nyári premierre készülnek a szeghalmi színjátszók — A művelődési házban nem csendesedtek el a termek — Szeghalmon a Móricz Zsigmond művelődési ház a kulturális élet egyik központja, és nyáron sem csendesednek el a termei, a szakköri szobák, nyáron is éppen olyan forgalom van itt, mint a téli hónapokban. Ügyes, ízlésesen nyomtatott plakátokon hirdették meg nyári programjukat, melyben nagy esemény lesz augusztusban a színjátszók bemutatkozása, amikor a „Feleség férj nélkül” című zenés vígjátékot játsszák a művelődési otthon színháztermében. A bemutatót augusztus 19-re hirdeti a plakát, augusztus 26-án a gyermekszínjátszók szerepelnek mesejátékokkal, ifjúsági színdarabokkal, augusztus elején, 5-én pedig „Tókerti randevú” címmel vidám, zenés esztrád-műsor lesz a művelődési ház valamennyi művészeti csoportjának részvételével. A terv azt mutatja, hogy augusztusban rendezik a legtöbb előadást, de azért júliusban is lesz két szellemi vetélkedő, vasárnaponként pedig gyermekfoglalkozás. A programot közlő plakáton még annak is jutott hely, hogy hívják a fiatalokat: „Lépj be a művelődési otthon művészeti csoportjaiba!” Közük a próbák időpontjait, a színjátszók — nyáron is! — kedden, pénteken, a gyermekszínjátszók minden vasárnap, a népi tánccsoport csütörtökönként, a kórus hétfőn, a zenekar pedig szerdai napokon próbál. Nincs tehát uborkaszezon Szeghalmon, és hogy ezt el tudták érni, az elsősorban annak eredménye, hogy a művelődési ház tömegkapcsolata mind jobb, mind eredményesebb, és a községbeliek szívesen járnak oda. Nicolas Guillén: BALLADA a moszkvai béke-világkongresszushoz — 0, szánjatok, galambok, szálljatok, osszátok meg vélem a könnyeket! — Két férfiút láttam fegyveresen, és zászló lengett a fejük felett; egyik hollófekete ménen ült, a másik sötétszőrű kancán. És idegen országba mentek, házat, asszonyt messzire hagyván, egy sorban ment velük a gyűlölet, ók a kezükben halált vittek. — Hová mentek? — kérdeztem tőlük, válaszuk megtörte a csendet: — Megyünk, látod, galambocska, a háborúba, s te menj innét — szóltak, aztán mentek, mentek és fegyverüket maguk előtt vitték, ruhájukon por volt, s nap fénye, és zászló lengett a fejük felett, fekete ménen ült az egyik, a másik sötét kancán ügetett. — Ö, szálljatok, galambok, szálljatok, osztozzatok meg bánatomban! — Két özvegyasszony ment előttem, amilyeneket még sosem láttam, és azt mondják, hogy e szobor megkövesedett könnyekből van... — Hová, hová, asszonyaim? — a csendben halkan rájuk szóltam. — Megyünk a férjeink után — feleltek nékem szomorúan, olyan keservesek a hírek, amik róluk hozzánk jutottak, fűben feküsznek, széttárt karral, mert már halottak ők, halottak. A testükben férgek nyüzsögnek, és a szemükből falatoznak... Fejük felett nem leng a zászló, fegyverük ragyogása hol van? Ijedten megugrik a kancay a másik fut, iszonyodottan. — Szálljatok le, galambok, szálljatok, osztozzatok meg bánatomban! Fordította: Antalfy István (Megjelent az Izvesztyija 1962. július 11-i számában.) Nyaralni ment a gyerek Kikísértük *az állomásra. Még egy-két csokit kapott a búcsúcsók mellé. Nagymama még a vonat lépcsőjén is segítette, nehogy baja legyen a tolongásban. Integetés. Elmentek. Nagymami közben elvegyült a tömegben, annyira, hogy a nagyapi is alig talált rá. Persze sírni volt oda, hogy a család ne lássa azokat a buta könnyeket, hiszen ml' van azon símivaló, hogy nyaralni ment az unoka. A fiatal apuka ugyanis nem szereti a könnyeket, mert attól ő is könnyen eiórzéke-Miért nem KISZ-tag Keni Pista? Mozgalmas élet zajlott a Lőkösiházi Május 1. Termelőszövetkezet központjának udvarán. Tömött zsákokkal megrakott szekerek hordták a kombájnoktól az árpát. Itt ismerkedtem meg Keni Istvánnál, az alig 18 éves fiúval, akit a fogatosok és a gépek körül serénykedő emberek egyszerűen csak Pistának szólítottak, de a zsákok emelgetésénél épp olyan közömbösen dobták vállára a súlyos terheket, mint akármelyiküknek. — Egyik legaktívabb tagja a tsz-nek — mondta Durák Ferenc, a szövetkezet KISZ-titkéra, aki szintén ott dolgozott a gépeknél. — Naponta két-három munkaegységet is megkeresek, épp úgy, mint szüleim és a testvérem — mondta Pista bemutatkozásul. Aztán amíg a zsákok fogytak a szekérről, addig azt is megtudtam, hogy a tsz-ben ő azok közé a fiatalok közé tartozik, akik még nem KISZ-tagok. Szabó József, a szövetkezet elnöke sok dicsérő dolgot elmondott a fiatalokról. Többek közt azt, hogy a kertészetben dolgozók beneveztek a megyei kertészeti versenybe és, hogy nem egy közülük havonta 6—700 forintot is felvesz előlegként. — De vajon miért nem KISZ- tag még? — ezt kérdeztem elsőnek Keni Pistától. Ö egyszerűen válaszolt. — Magam sem tudom. Lehettem volna, de... A többit már nem tőle, hanem a vele dolgozo kiszes fiataloktól tudtam meg. Még nem KISZ-tag, mert senki sem hívta a kiszesek közé. Mint ahogy a KISZ-titkár is mentegetőzött: egyelőre csak a nagyon sürgető szövetkezeti probléma megoldásával foglalkozik. — Miért csak...? — Próbáltunk közös megmozdulásokat szervezni, de valahogy mindig csak az elhatározásig jutottunk — mondta Kelemen Júlia, a KISZ-szervezet egyik tagja. — Nagyon sok a munkánk a közös gazdaságban, többször változott a KISZ-szervezet vezetősége, és egyelőre olyan problémák kötik le a kiszeseket, mint az örökös viták arról, szervezzenek-e társadalmi munkát, szervezzenek-e kirándulásokat. És itt megint jöhetne a miért? Ezekkel kapcsolatban Szabó József elnök röviden annyit mondott: — A társadalmi munkákhoz hiányzott a fiatalok hozzáállása. Nem voltak kirándulások sem és egyéb kiszes megmozdulások sem és ezéirt a tsz vezetősége is felelős... — Majdnem mozdulatlan a KISZ-élet, mert hiányzik a határozott támogatás — mondta a KISZ-titkár. Kicsit zavarosnak látszó helyzetet ismertem meg a nyilatkozatok után. A lőkösházi Május 1. Tsz KISZ-szervezetében olyan problémák vannak, amelyekért azok is felelősek, akiknek feladata lenne figyelemmel kísérni a kiszesek munkáját. A tsz-ben mintegy 80 fiatal közül csupán 30 tagja a KISZ-szervezetnék. A többi ötven, közöttük Keni Pista is, menne a KISZ-be, de a hívő szó késik. Ami pedig vonzamá őket a szervezeti életbe, az hiányzik! Wegroszta Sándor nyülhet, és akkor hova lesz a férfiúi tekintély, no meg a logikus gondolkodás. Nyaralni ment, ás kész. Ez egy természetes dolog. Nem kell annyira odálenni, hogy két hétig nem hallani majd a kacagását, veszekedést a rendetlenségért meg a hoszszúra nyúlt játszásért. Mi lesz, ha férjhez megy és végleg búcsút mond a szülői háznak, s majd csak látogatóba jár el! Akkor ml lesz? Az életnek ez a rendje. A gyerekek először rövid időre mennek el( aztán mindig hosszabbodik a távoliét, míg egyezer csak magukra maradnak a szülők. Ez a dőlgoik rendje, és ezen nincs mit sírni. Hogy furcsa este lefeküdni, mert valaki hiányzik? Tulajdonképpen a szomszéd szobában aludt, tehát nem annyira veszélyes a dolog, rosszabb lenne, ha itt aludt volna ebben a szobában, ahol az apuka ;. . No nézd csak, nem is ment el olyan sokáig, hisz máris itt van, visszajött. De miért jött vissza? Természetes mozdulatokká'! vetkőzik. Átveti feje felett a szoknyát, készül lefeküdni. — Már megjöttél?! — állunk elé csodálkozva. — Persze — mondja és megvonja a 'vállát. — Csaík felvertük a sátrakat és berendeztük. Majd holnap költözünk be véglegesen. Addig hazajöttem. — Jó, hogy itthon vagy — mondja apuka —, de nem butaság annyit utazni oda-vissza, csak azért, hogy egy éjjé! itthon aludj? Nagyvisnyó nagyon messze van. — Messze, messze — mondja és húzza fel a hálóingét. Apuka meg akarja csókolni, de a kép eltűnik. Apuka rádöbben, hogy álmodott. Felgyújtja a villanyt, 11 óra. A szomszéd szobában nagymamiáknál még ég a villany. Virrasztanak. A gyerek még itazik. A gyerek sem alszik, fő a szolidaritás. Vajon most éppen hol lehet? Talán Szolnokon. Még eoká' érkeznek még. .. Boda Zoltáa 4
