Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-15 / 164. szám
19S*. július 15. 2 Vasárnap Egységes irányítás, sokrétű pártmunka Ecsegialván A termeiAszSvetkezetek egyesülése előtt, tavaly négy pártalapezervezet működött Ecsegialván. Ebből három tsz-ben, és egy a községben. A szövetkezetek fúziójával egységes lett szervezetileg Is a község pártszervezete. Kónya András elvtársat választották meg párttitkárnak. Ö régi mozgalmi harcos, aki korábban is a községi pártaiapszervezet titkára volt. — Az egyesülés óta kiszélesedett a „műhelyünk” — mondja mosolyogva az őisz hajú titkár. A pártmunka „műhelyére” gondol, hiszen most miár csaknem hétezer holdon gazdálkodik a termelőszövetkezet, ezen túl pedig a tanácsnál, s a föld^ művesszövetíkezetben, a vasútnál, s a lakóhelyeken élő párttagok irányítása Is „egy műhelyben” történik. Hogyan oldják meg ezt a feladatot Kónya elvtárreék, hiszen a más-más területen dolgozó kommunisták feladata sajátosan eltér egymástól. — Úgy, hogy külön-külön megbeszéljük a nem szövetkezetben dolgozó kommunistákkal Is sajátos feladataikat — mondja Kónya elvtárs. A községben nyolc pártcsoport működik. Ezek közül öt az üzem egyséül zí mondta Virágos Imre, az Orosházi 1-es számú Téglagyár munkása, hogy menjen csak be nyugodtan a kemencébe, most hideg, jó „ájer” van odabenn. Mondhatom, furcsa fogalmaik lehetnek a hidegről, mert én bizony néhány másodperces kemencelátogatás után csuromvizesen hőköltem vissza. Nevetnek. Kinevetnek, s az erős ember nyugalmával vállon vereget a szó. — Nem meleg ez, elvtárs! Amikor nyolcvan fok van, akkor igen, akkor már nehezebb benn lenni. Muszáj elképedni. Száz fokon már forr a viz, s ők csak 20 fokkal alább dolgoznak? — De hát miért mennek be? Miért nem várják meg, amíg jobban kihűl? Néznek rám furcsán. Virágos Imre meg Pajkó László és a többiek is. Furcsa szerzet lettem hirtelen szemükben, nem értenek. Aztán türelmesen elmagyarázzák, a szókat egymástól veszik át, és megértem őket, csodálom őket. Bizony csodálom Boros Sándor brigádjának 12 tagját. Őket, akik kitartóan készülnek a szocialista cím átvételére. Nem illenek hozzájuk a nagy szavak. A téglaportól rézbőrű, agyagtól szürke emberek csendesek, elizzadták a szavakat. Aztán így mesélik el, komótosan ízlelve a szót, hogy miért is izzasztják magukat a 80 fokos pokolban. Először is a vállalásuk kötelezi. A kongresszusi munkaversenyben részt vesznek az égetők is, elsősorban rajtuk múlik, hogy teljesítsék a vállalást. A terv végrehajtásához pedig az kell, hogy hetente másfélszer forduljanak a kemencében. Kicsi gyár az övéké. Rövid a kemence, nem ér rá kihűlni. A magas kéményt pedig nemrégiben lebontották, mert már düledezett és így nincs meg a kellő huzat, nem forog a levegő. Próbálkoznak. A műhelyben már készítik a légelszívóberendezést. Az ő újításuk. Minden segítséget megkapnak a készítői. A pártszervezet is, a vállalatvezetőség is ott van, körülötte van az új gépnek, hogy minél hamarább elzavarják a pokolt. No de most még nincs. Szürcsölik a feketekávét, hogy az tartsa bennük a lelket, ne kelljen liter fiámra izzadni a vizet. A téglagekben, s a tsz apparátusában. Két üzemegység és egy önálló brigád van az eosegfalvi szövetkezetben. A párt csoportok tagjai a szükségleteknek megfelelően jól vannak elosztva a munkacsapatokban, s Ilyen módon a taggyűlés Irányelveit szánté minden egyes szövetkezeti gazdával meg tudják beszélni. A pártvezetőség legsűrűbben a tsz-ben dolgozó kommunista csoportok vezetőivel találkozik programszerűen. Velük beszélte meg legelőször a tavaszi szántás-vetési nehézségeket, melyeket a hosszú esőzés okozott. A pártcsoportvezetők utána minden egyes üzemegységben megvitatták a tennivalókat a kommunistákkal, akik az ezt követő brigádértekezleteken már egységesen szóltak a feladatokhoz. Az ő egységük segített megteremteni azt a lendületet, amely a késői kezdés ellenére jellemezte a szövetkezet egész tagságát. Ennek eredménye, hogy noha áprilisban még „meg voltak rőkönyödtve” (ahogy Kónya elvtárs mondotta), hogy ml lesz az idén?? — néhány hét alatt teljes egészében elvégezték a tavaszi munkákat. S ez a lendület most is eleven. gyári tizenkettő meg a szocialista címért küzd. Járják a „poklot." Kijönnek néha a levegőre, de hát a kánikula csak nekik jelent húst. Halk szavú emberek. A téglaporban térképet ír az izzadság a testükön. Aztán, ha leteszik a műszakot, megtisztálkodnak a fürdőben, horgászni mennek vagy oktatásra járnak. Most éppen Virágos Imre kislányának névadó ünnepségére készülnek. A szocialista brigád címért küzdők lesznek a névadók. December 31-én eldől, megkapják-e a szocialista címet. Számítanak rá. Tesznek érte, szorgalmas egyszerűséggel készülnek is a cím átvételére. Pokoljáró téglagyáriak, akiket nem a 80 fokos meleg, hanem a munka hozott együvé. fiz utóbbi esztendőkben rendkívül meggyorsult a tudomány és a technika fejlődése. Üj kezdeményezések, rövid idő alatt új, a réginél jóval termelékenyebb és gazdaságosabb gyártási eljárásokat alkalmaznak megyénk üzemeiben. De különösen a párt VII. kongresszusa határozatainak alapján, a műszaki propagandának, mint eszköznek, fokozottabb igénybevételével szélesedett a tudományos eredmények alkalmazása, a tömeggyártás gyakorlatban való gyors felhasználása. Több vonatkozásban viszonylag tervszerűbb volt a műszaki tájékoztatás, a műszaki könyvek propagálása, a munkások közötti előadásos propagandamunka. 1961-ben például még csak 202 műszaki előadás hangzott el, az idén pedig csak az első félévben már 190 műszaki előadást tartottak. A munkásokat és a középirányító munkakörben dolgozókat érdeklő filmvetítések száma is növekedett. Szakszervezeti bizottságaink fokozták a munkavédelmi propagandát, szélesebb körűvé vált a Gépipari Tudományos Egyesület tevékenysége. A kezdeti eredmények ellenére azonban azt is meg kell állapítani, hogy a határozat végrehajtása Eceegfailván nem is emlékeznek, hogy július elejére ezelőtt melyik évben kapálták meg háromszor a kukoricát, kétszer a répát. Most ugyanis itt tartanak, és így kezdték el az aratást. A más területen működő pártcsoportokat hogyan irányítják? — Az általános elvi iránymutatásokat ők ie a pártesopcrtvezetők rendszeresen megtartott értekezletein kapják. De a pedagógus, a föidművesszövetkezeti s a lakóhelyi pártcsoport-vezetőkkel külön is beszélgettünk konkrét tennivalóikról — felei Kónya elvtárs. Így volt ez a KB márciusi határozata után. amely felszólította a kommunistákat, hogy teljes képességükkel segítsék elő a mezőgazdaságban a több árutermelést. Megbeszéltük a földművesszövetkezetnél dolgozó pártcsoportvezetővel, hogy ebből eredően az ottani kommunisták feladata: a boltban naponta százával megforduló asszonyok meggyőzése a háztáji termés és állati termékek menynylségének növeléséről. Más szóval azért agitáltak, hogy minél többen kössenek a háztájiból is sertéshizlalásra, baromfinevelésre, tojásértékesítésre szerződiést. Elmondhatom, hogy jól teljesítették ezt a feladatot, mert községünkben mindenből túl vagyunk a száz százalékon. Ebbe a munkába bevontuk a lakóterületi pártcsoport tagjait, de még a pedagógus pártcsoport tagjait i6. Hiszen a tanítók családlátogatásuk során sokat segíthetnek ebben is. Tíz tagunk van a pedagógusok között. Sokan vállaltak eddig is munkát önkéntesen a tsz-ben, főleg a nyári szünidő alatt. Segítenek az irodában, az amtás-cséplésben mint ellenőrök, szervezik a diákokat a széthulló kalászok összeszedésére, vagy kukoricatörósre. Fő feladatuk azonban a tanulók munkára, egész emberré nevelése. Hogy ebben segítsünk nekik, ezt kérte Bozóki János pártcsoportvezető a pártvezetőségtől. Segítettünk. Néhány hold földet adtunk a megalakult ifjúsági szövetkezetüknek, valamint egy holdat gyakorlókertnek, amelyben a kertészeti vagy más növénytermesztési munka csínyjára-bínjára tanítják meg a gyerekeket. . . Szükséges ez, hiiisz ezek a tanulók váltanak fel majd minket... lassan indult meg és egyenlőtlen ütemű volt. Az ütem egyenlőtlenségének oka, hogy párt- és szakszervezeteink, de a gazdasági vezetés sem foglalkozott kellő alapossággal a határozat teljes végrehajtásának megszervezésével. Miből adódik e fogyatékosság? Készben abból a helytelen szemléletből, hogy az irányító szervek és a vállalatok vezetői közül számosán a műszaki propagandát még nem tekintik a termelési tevékenység, a műszaki fejlesztés szerves részének. Elfelejtik, hogy az iparvezetésnek minden szinten — akár minisztériumi, akár helyiipari — szüksége van arra, hogy részletesen tájékozódjék az irányítása alatt álló termelőegységek belső és külső eredményeiről. Nem kísérik figyelemmel, hogy a szakkönyvekben, folyóiratokban és egyéb .szakirodalmi forrásokban milyen eljárásokról és eredményekről adnak tájékoztatást. Nem veszik észre, hogy a termelési tapasztalatok megszerzése, a munkamódszerek és tudományos eredmények átvételének és átadásának következtében mennyi felesleges erőfeszítést, munkát és költséget kímélhetnek meg azáltal, ha feladataiknak megoldásában mások széles körű Pokoljáró téglagyáriak Kiss Máté V. D. A műszaki propaganda helyzete üzemeinkben Üdvös dolog Az év első felében a mezőkovácsházi járási tanácshoz a községekből, falvakból 500 panaszos levelet küldtek. Ez arról beszél, hogy az emberek bíznak a járási szervekben, bíznak abban, hogy nemcsak „nagy dolgokban” szolgálják őket, hanem az élet hétköznapjaiban felbukkanó „apró” dolgaikban is. A bizalom testesül meg abban is, hogy nem név nélkül küldik a leveleket, s megírják, elmondják bennük, mit fájlalnak és tanácsot kérnek: mitévők legyenek. És az nagy dolog. amikor nem pusmognak az emberek, hai.em elmondják, amit úgy gondolnak, hogy el kell mondaniok. Örül az ember szíve. így van ez jól, ne gyötrődjön senki olyan bajjal, amit gyógyítani lehet. Vagy pedig, ha valaki csak úgy véli, hogy sérelem érte, akkor eligazítják és nem dohog olyasmi miatt, amire nincs oka. Van mégis ennek az 500 levélnek árnyékos oldala. Sok olyan panasz van. amelynek nem kellene bejárnia ilyen nagy utat, amelyet ott helyben a községekben. falvakban elintézhetnének, választ adhatnának rá. Igaz, a járáshoz az is „húzza” a leveleket, hogy az emberek elmondják egymásnak, hogyan orvosolták ott a bajukat, s ha valaki valami sérelmet megemlít, biztatják: irj csak a járásnak, ott elintézik. És éppen ez ad árnyékos oldalt a leveleknek, mert ma még ritkábban fordul elő, hogy a községi, falusi szervekről beszélnének a sérelmezők így: menj csak a tanácshoz — vagy éppen, amelyik szervre tartozik az ügy —, ott elintézik. Ennek oka pedig az, hogy a nagy célokért vivott küzdelem „zajában” elég sűrűn elsiklanak az „apró” emberi gondok mellett. Valahogy úgy vannak egyes helyeken, mint az a gépkocsivezető, aki a motor kitapasztalataira is támaszkodhatnak. Nem gondoltak arra — mint ahogy ez a megyei pártbizottság június 21-én megtartott értekezletének beszámolójában is elhangzott —, hogy a jövőt a jelenben kell megalapozni. Vagyis a VII. kongresszuson meghatározott feladatok végrehajtása csakis a műszaki propagandamunka javításával, az üzem dolgozóinak képzésével érhető el. Mi tehát a feladat? Ahhoz, hogy a fent említett határozat realizálódjék, szervezettebbé és tervszerűbbé kell tenni a műszaki propagandamunkát. Annál is inkább, mert a műszaki tájékoztatásnak változatos formái és módszerei vannak. így például meg kell szervezni az írott és nyomtatott dokumentumok rendszeres olvasását, szervezettebbé kell tenni a szakmai oktatást, az előadások, konferenciák és tanfolyamok megtartását. Végül nagyobb gondot kell fordítani a műszaki propagandán belül az újítási tapasztalatok közvetlen szemléltetését szolgáló műszaki filmek, kiállítások, tapasztalatcserék,. bemutatók szervezésére. A műszaki dokumentáció keretében két fő feladat van. Először: meg kell szervezni, hogy a műszaki propaganda-bizottság szerezze be mindazokat a kiadványokat, amelyek az iparággal kapcsolatosak. Másodszor: gondoskodni kell ä beszerzett kiadványok nyilvántartásba vételéről. Rövid leírást sebb zörejeire nem figyel, csak az útra ügyel. Előfordul olyan eset, hogy valamelyik szövetkezeti vezetőt kér meg a tanács, hogy az aratási munkák megszervezéséről tájékoztassa a tanácsülést. És nagyon hasznosan meg is vitatják, hogyan, miként kell csinálni azt. De közben néhányan egyes személyeket érintő ügyekről is szólnak. A szövetkezeti vezető ezekre nem figyel, hiszen nem tőle kértek választ, s a jelenlevő tanácsi ember szintén csak az aratásra gondol, s úgy jár, mint az a gépkocsivezető, aki a kisebb zörejekre nem figyel és az „apróbb” emberi gondok mellett elsiklik. És azután mi történik? Szaporodnak a járási szerveknél a levelek. Pedig szinte azon nyomban elintézhetnék az ügyet. Ezért van, hogy a járási tanácshoz ilyesmivel is fordulnak: vajon abban az esetben, ha a féri az állami gazdaságban dolgozik, s az asszony szövetkezeti tag. kaphat-e a férj is kenyérnekvalót a szövetkezettől. Ebben többek között a brigádvezető is eligazította volna a levélírót, hogy nem lehet és elkerülhettek volna egy felesleges utat. Nem arról van szó, hogy ne forduljon valaki a felsőbb szervekhez, ha úgy kívánja. Csupán arról, minek járjunk kerülő utakon, ha vannak rövidebbek is. Az emberek pedig úgy szokják meg a rövidebb utakat, ha a kisebb „zörejekre” is jobban ügyelnek községi, falusi szerveink, mert az emberek szolgálata nemcsak az, hogy küzdünk a nagy célokért, hanem ha az „apró” emberi ügyeket is elintézzük. Ez pedig azért is nagyon üdvös, mert így tovább erősödik a helyi szervek iránt a bizalom, s ezzel terebélyesedik az az erő, ami a nagy célhoz visz bennünket. Cserei Pál kell készíteni róluk abból a célból, hogy tájékozódni tudjunk a meghatározott munka témakörébe vágó tennivalókról. Kettős feladatot kell megoldani a szakmai oktatásban is, amely szintén a műszaki propagandamunka egyik legfontosabb területe. A fejlődés, az új gyártási ágak kialakítása ugyanis a munka egyre fokozódó differenciálódását és a termelésnek ezzel összefüggő nagyfokú specializálódását eredményezi, részletesebb munkamegosztást igényel. Ez azt jelenti, hogy több szakismerettel rendelkező szakmunkást kell nevelni. A munkásállomány összetételét a nagyobb szakismerettel rendelkező szakmunkások javára kell megváltoztatni. De a műszaki, szakmai ismeretterjesztés helyes megszervezésén belül arra is nagy figyelmet kell fordítani, hogy a szervezett továbbképzésben részt nem vevő dolgozókat is bevonjuk az oktatásba, hogy ők is megismerjék a saját munkaterületük korszerű technológiáját. Másrészt pedig a szakmunkásoknak és a termelést irányító és ellenőrző szervek dolgozóinak szakmai felkészültségét is javítani kell, mert mind a tudományos kutatás, mind a termelés terén, elkerülhetetlenül bekövetkezik a legfontosabb termelőerőt alkotó emberi munka nagyfokú specializálódása. A fent említettek azzal az előnnyel is járnak, hogy rövidebb idő alatt magasabb eredmé-
