Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-13 / 162. szám
1962. Július 13. 3 Péntek Hétmillió liter víz egy óra alatt — Befejezéshez tart a szanazugi vízkiemelőmű építése — Már szóltunk arról az öntöző csatornáról, amely a Körösök vizét van hivatva átvezetni a szeregyházi határon. A csatornaépítés munkálatai tervszerűen haladnak, sőt egy kicsit máris „megelőzték” az időt. A szanazugi vízkiemelőmű augusztus 10-re elkészül. A vastag ikercsövek másodpercenként két köbméter vizet „lopnak” el a Körösből. A CSŐVEZETÉK ÖSSZESZERELÉSE Már a betonozási munkák, is előrehaladott állapotban vannak. Készül az úgynevezett vízlassító lépcső, amely a parton átemelt és lezúduló víz rombolómunkáját akadályozza meg. A csatorna induló-szakaszát ugyanilyen okokból kővel borítják be. A vízkiemelőmű, valamint a dobozi műút, továbbá a dűlőutak alatti átereszek készítése egymillió forintos költséggel valósul meg. A SZERELÖMUNKA BEFEJEZŐDÖTT A csatorna földmunkálatai is jó ütemben haladnak. A markológépek már a földmunka nagy részét befejezték a csatorna kezdeti szakaszán. A 700 ezer forint értékű földmunkát is határidő előtt, valószínű november végére befejezik és megindulhat a víz. A csatorna több mint hétmillió liter vizet fog szállítani a szomjas földeknek, továbbá a békéscsabai ipari üzemeknek, elsősorban a most épülő konzervgyárnak. (K—k) Áss élüxem-cím ... Határjáráson a Mezőberényi Gépállomás főmezőgazdászával Szántják-vetik a tarlót Kondoroson Jókora esőt kaptak a múlt héten a széjjelszórt árpakévék a kondorosi Dolgozók Tsz egyik tábláján. Űgyannyira, hogy hétfőn és kedden sem merték keresztbe rakni, hanem hatosával felállogatták, hogy jól megszáradjon. A kévék egy része még a földön hever, de ott, ahol felállogatták, még a kaparékot kötözgették kedden reggel, amikor egy régi típusú Hoffer-traktorral és ekével megérkezett Danadai György, a tsz traktorosa. Néhány pillanatig tanácstalanul nézett széjjel, de aztán határozott: amíg felszedik a kaparékot, addig fordul néhány rövidet a tábla szélén és beállítja az ekét. így is tett, s a négy ekefej csakhamar a kívánt 26—30 cm mélységig forgatta a földet, s aztán egy jókora fogáshoz kezdett. Délelőtt II óra tájban már elég széles, puhára ázott, süppedő szántáson gázoltunk át, hogy szót váltsunk Danadai Györggyel. Csak annyit tudott mondani, hogy másodnövény alá szánt. A kévéket állítgató szövetkezeti gazdák teljesítményét mérő munkacsapat-vezető is csak annyit, hogy tudomása szerint 30 mázsa somkóró-magjuk is van, amit zöldtrágyának vetnek el a tarlóba. Arról is tudott, hogy a háztáji tehenek számára kukoricát vetnek, s meg is magyarázta, merre menjünk. Nem kellett messze mennünk, s régen látott látvány tárult szemünk elé: két lófogat szántotta a tarlót, s az ekék után egy-egy szövetkezeti gazda pergette a kukoricát. Régi kisparaszti szokás ez. Juhos György, Borka Mihály, Mravik János és Kozsuch János azt állítják, jobb így vetni a csalamádét, mert legalább nem kell a vetőgépet és a fogast vontató lovakkal is tapostatni a puha talajt. Nem vitatkoztunk velük, most az a lényeg, hogy minél több legyen a tarlóvetés. A szövetkezeti gazdák is ezen vannak. Ki tíz, ki húsz kiló kukoricát vitt be a háztáji készletből, hogy majd zölden vagy silózva 300—500 négyszögölnyi területről csalamádé álljon rendelkezésükre. K. I. ÍWWWWVWVWWWWWWVWWN Befejeződött az iskolai oktatás. A diákok egy része ki-ki a maga terve szerint tölti a szünidőt. Többen a Balatont vagy éppen a hegyes vidéket keresik fel, hogy kipihenjék egész évi tanulásuk fáradalmait. Azonban nem minden diák pihen. A vizsgák befejezése után két vagy három hétre, esetleg továbbra is dolgozni mentek. A Szegedi Felsőfokú Tanítóképző 34 diákja Békéscsabára, a Barneválba és a Forgácsolóba jött kéthetes társadalmi munkára, Pálmai Miklós, Pataj Mihály és Monoki Lajos tanárok vezetésével. A Barneválban 17 leány dolgozik. Pálmai Miklós tanár és Horos Pál üzemi párttitkár kíséretével látogattuk meg a lányokat. A kopasztóban a vidámság és jókedv áradt. A fehérköpenyes, bóbitás lányok már megszokták a munkát. Ügyesen dolgoznak, aki nem ismeri őket, nem JÚLIUS 10. A nap szikrázva szórja sugarait. A gépállomás épülete előtt, s az udvaron motorkerékpárok várakoznak gazdáikra. A kis kultúrteremben együtt van a gépállomás „vezérkara”. Bursán Sándor főmezőgazdász, Uhrin Béla főkönyvelő, a brigádvezetők,' a műhelyfőnökök. — Második napja, hogy aratnak gépjeink a körzetünkhöz tartozó termelőszövetkezetekben — töri meg a csendet Bursán Sándor. — Tapasztalataink szerint általában jónak mondható az aratás-cséplés beindulása. Elbizakodottságra azonban nincs okunk... S az elismerő szavak után máris azokat a sürgős tennivalókat említi, ahol szorít a cipő: — Tegnap reggel óta 23 kombájn és 21 aratógép dolgozik,, de csak a mezőberényi Aranykalász Tsz-ben kezdte meg az egyik brigád a szalmalehúzást. Tarthatatlan az is, hogy a műhelyben még mindig javítás alatt áll néhány erőgép, emiatt a szalmalehúzást, a tarlóhántást nem mindenütt tudjuk megkezdeni az aratást követő 24 órán belül... A brigádvezetők is elmondják véleményüket. Az egyik arról panaszkodik, hogy vannak termelőszövetkezeti vezetők, akik csak később akarják engedni a kombájnszalma lehúzását. Helyenként pedig a szövetkezetiek vállalták ezt a munkát, s ezzel akarva, akaratlanul késleltetik a tarlóhántás megkezdését és a másodvetés földbe kerülését. A RÖPGYÜLÉS a végéhez ért. A főmezőgazdász és a főkönyvelő utasításai után felbúgnak az udvar fái alatt pihenő motorkerékpárok, s néhály perc múlva a szélrózsa minden irányába új tennivalókkal, halasztást nem tűrő feladatokkal indul körzetébe a kis parancsnoki gárda. Braun Márton gépkocsivezető is a volán mellett ül, hogy Bursán Sándor főmezőgazdász kalauzolásával útnak induljunk' a termelőszövetkezetekbe, ahol a munka dandárja már második napja tart. — A Tréziába megyünk — adja az utasítást a főmezőgazdász, amint határozott mozdulattal becsapja maga mögött a Gaz ajtaját. Menetközben tudjuk meg, hogy a tréziai részen, a köröstarcsai Búzakalász Tsz 50 holdas Sanpastore-búzatáblájában a szocialista munkabrigád címet nyert Bányász-brigád kombájnol. — Hát ezek meg hol vannak? — hajol ki a gépkocsi ablakán Bursán Sándor, amint a learatott táblához közeledünk. — Innen máris mehetünk tovább, ezzel végeztek. A brigádvezető át is csoportosította őket egy másik területre... MIKÖZBEN a dűlőutakon a mezőberényi Petőfi Tsz feketeugari határrésze felé fordul velünk a gépkocsi, tudjuk meg a főmezőgazdásztól, hogy a Mezőberényi Gépállomás körzetéhez 12 termelőszövetkezet tartozik, amelyekben hatezer holdon kombájnnal, háromezer holdon pedig aratógéppel vállalták a kalászosok betakarítását. — Itt két SZK—3-as szovjet gyártmányú kombájn vágja a gyorsan pergő olasz búzát — tájékoztat Bursán Sándor, miközben a távolból a rozsdabarna színt játszó nagy táblában porfelhőt hagyva maguk után feltűnnek a „masinák”. Az út mellett találjuk a múlt év augusztusában Munkaérdemrenddel kitüntetett Szugyiczki Pált és a megyei KISZ-bizottság által a múlt évben meghirdetett kombájnolási versenyben első helyezést elért Zsíros Györgyöt. — Ök a gépállomás legjobb kombájnosai — mondja nem kis büszkeséggel a főmezőgazdász. — És akik jelenleg a kombájnokat vezetik? — A helyetteseink — adják a választ a kombájnosok, akiktől az idén is sokat vár a gépállomás vezetősége. — Az ón gépemen — mutat a felénk közelgő kombájnra Szugyiczki Pál — Benyovszki János gimnazista a helyettes vezető. A Zsíros barátom „oszlopos” munkatársa pedig Gilicz Péter, ö is gimnazista. Mindketten velünk lesznek a nyáron. Egyrészt gyakorlatra, másrészt nem lebecsü-A szünidő alatt mondaná meg, hogy mindössze pár napja sajátították el a baromfifeldolgozás tudományának apróbb részleteit. Kotormán Zsófia és Domokos Mária a csirkezúzát pucolták. — Panaszt hallottunk magukra — léptünk hozzájuk. Ijedt pillantás, majd kedves mosoly. — Ránk? Nem hiszem. Szívesen dolgozunk itt — mondta a kis fekete Kotormán Zsófia. — Megbecsülnek bennünket. — De csak ha továbbra is ilyen jól dolgoznak — szólt mosolyogva Pálmai Miklós. — Hamar megszokták a lányok a munkát? — a kérdést hallották a lányok is, és várakozva néztek a tanárra, hogy vajon mit mond róluk. — Eleinte volt nehézség, bizony előfordult, hogy egyik-másik lánynak a könnye is majd kicsordult. — Idegesített bennünket — szólt közbe az egyik lány —, hogy nem ment mindjárt úgy a munka, ahogy akartuk. De most már nincs semmi baj, a lányok megnyugodtak. A szalag túlsó végén Sinkovics Mária, Hegedűs Sarolta és Huszár Vera szorgoskodott, ök nemcsak a tantárgyakból vizsgáztak jelesen, a munkából is ötöst érdemelnek. — Elégedettek vagyunk a lányokkal — mondotta a párttitkár elvtárs. — Tavaly is voltak nálunk diákok, de a mostaniak valahogy masabbak. Fegyelmezettebbek, jobban dolgoznak. Úgy gondolom, ez a tanár elvtársak érdeme is. — Ezek a lányok az iskolában is fegyelmezettebbek — mondotta Pálmai elvtárs. — És ami a fő, jó tanulók. Pálmai Miklóstól megtudtuk, hogy a lányok 4 órát dolgoznak naponta, és négy órát kutatómunkával töltenek. — Az a tervünk — mondotta Pálmai Miklós —, hogy a három év alatt a diákok megismerjék a fizikai munkát, és közelebb kerüljenek a munkásokhoz. Minden tanulónak szakdolgozatot kell majd írni, milyen a kapcsolat a vállalat vezetői és a munkások között. Ezenkívül tanúim,ányozzák, milyen volt a dolgozók helyzete, munkakörülménye az üzem államosítása előtt, és jelenleg. Közben véget ért a sétánk. A más megyéből itt lévő lányok ezt üzenik haza: — Kedves Anyukák, Apukák! Ne aggódjanak értünk, jó helyen vagyunk, és mondanunk sem kell, a' koszt kitűnő! Jantyik Tibor lendő keresetre is szert tesznek. Ügyes gyerekek (persze nehogy elbízzák magukat), két nap alatt igen jól elsajátították a kombájnolás mesterségét. Közben megérkezik Szűcs Gyula, a Petőfi Tsz elnöke. Érdeklődésére ismét a két kiváló kombájnos válaszol: — Ezt a száz hold olasz búzát holnap „eltüntetjük”. De úgy véljük, a 260 hold őszi árpából is szépkevés marad vasárnapra. Csak az a baj, hogy néha várni kell a szemet szállító vontatókra... AZ ELNÖK motorjára pattan, s intézkedni indul, mi pedig a kettőskúti részre „startolunk”. A mezőberényi Előre Tsz szérűjén, s a közeli * ősziárpa-táblában nagy a sürgés-forgás. Borgula János körmöstraktorával cséplőt hajtat. Mellette szorgos kezű tsz-asszonyok és férfiak merik gépbe a tisztításra váró olasz búzát. A szérű melletti 113 holdas ősziárpa-táblában Gottschiek Vilmos érkezik kombájnjával a szérű közelébe. Kissé távolabb, a tábla másik szélénél Csipke József és Komlódi József „nyírja” a beérett takarmánygabonát. Közben Frankó György, a tsz főagronómusa tájékoztat bennünket: — Szövetkezetünkben 360 hold őszi, 40 hold tavaszi árpa és 900 hold őszi búza — melyből 250 hold külföldi — vár learatásra. No persze tagságunk sem tétlenkedik. Hogy az aratást-cséplést minél hamarább befejezzük, s a szemveszteséget a minimálisra csökkentsük, több munkacsapatunk már második napja arat kiskaszákkal az egyik búzatáblában... SÜRGET AZ IDŐ. Búcsúzunk, és a mezőberényi Aranykalász Tsz rókási határrészébe igyekszünk. A község mellett elterülő 70 hold ősziárpa-tarlón éppen együtt találjuk a szövetkezet „vezérkarát”: Kürti Lászlónét, a tsz elnökét, Vécsei főagronómust, a járási tanács mezőgazdasági osztálya egyik munkatársát, s az üzemegység vezetőjét. Mint a többi termelőszövetkezetben, itt sem lehet panaszt hallani a gépállomás kombájnosaira. Sashalmi József és Sinka Albert szerelők az Aranykalász tábláin nagyszerű kombájnosoknak bizonyulnak. — Ezt a munkaszervezést nézd meg gépállomási főmezőgazdász — Jcsap Vécsei főagronómus Bursán Sándor vállára és hunyorít huncútkásan jobb szemével. — A kombájnolással egy időben húzzák le a tarlóról a szalmát, amoda szórja a gép a műtrágyát. A tanyaudvarban Guba Pista bácsi körmöstraktor-meghajtással tisztítja a beszállítót őszi árpát, egy külön brigád pedig a tisztított magot hordja a magtárba... Besötétedés után pedig DT-vel a tarlóhántást is megkezdik... A NAP az ég pereméhez közeledik. A községbe menet úgy összegezzük tapasztalatainkat, hogy a gépállomás egész kollektívája jól felkészült az idei aratás-cséplésre. S ha az első két napot követően nég lesznek is zökkenők, minden feltétel adva van, hogy teljesíti e kollektíva mindazt, amit a körzetükhöz tartozó termelőszövetkezetek gazdái, vezetői a nyári betakarítás ideje alatt elvárnak az Élüzem címmel kitüntetett Mezőberényi Gépállomástól. Balkus Imre
