Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-12 / 161. szám

IMS. július 12. 3 Csütörtök Vetőmagellátásban a magyarok segítségével függetlenítjük magunkat a kapitalistáktól — Beszélgetés kelet-németországi vetőmagtermeltető szakemberekkel — A napokban magas beosztású kelet-németországi vetőmagter­­melbető és nemesítő szakemberek jártak megyénkben, hogy kicse­réljék tapasztalataikat a híres Bé­kés megyei aprómagtermelő gaz­daságok, termelőszövetkezetek ve­zetőivel. Reinhard Kloss, az NDK mezőmagtermeltető vállalatának főosztályvezetője látogatásukról a következőket mondotta el: — Az utóbbi években sok ki­váló minőségű vetőmagot kapunk Magyarországról. Rendkívül nagy jelentőségű ezen a területen a jó együttműködés. Ismeretes, hogy a mi talaj- és éghajlati viszonyunk kertimag termesztésére nem a legalkalmasabb. A korábbi évek­magyaroktól, de szívesen adjuk át a saját tapasztalatainkat is. Őszinte öröm tölt él a szép, tiszta, rohamosan fejlődő magyar falvak láttán. Látom, hogy nagy erőfeszítéseket tesznek a mezőgaz­dasági terméshozamok fokozásá­ért. A földeket szépen művelik, rendben tartják. Megbirkóznak az időjárás okozta nehézségekkel is. — Végül el szeretném mondani, hogy az elmúlt évben kapott sok jó minőségű vetőmagért megjutal­mazzuk a Bánkúti Kertimagter­­melő Gazdaságot, az orosházi Dó­zsa és a nagyszónási Lenin Ter­melőszövetkezetet. Hálánk és megbecsülésünk jeléül korszerű barométert, és az NDK életét, fej­lődését bemutató képgyűjteményt adunk az említett gazdaságoknak, ahol a vezetők és a fizikai dolgo­zók egyaránt elismerést érdemel­nek pontos, lelkiismeretes, jó munkájukért. — Ary — Korszerűsítik, tatarozzák a Medgyesegyházi Bőr- és Textilruházati Ktsz üzemházát ben sok magot vásároltunk drága valutáért, kapitalista államoktól. A tőkés országok vezetői azonban minden erővel igyekeznek akadá­lyozni Kelet-Németország gazda­sági fejlődését. Elmondhatom, hogy vetőmageTlátásban csak a magyarok segítségével függetlenít­hetjük magunkat a kapitalista külföldtől. Máj- nem először járok Ma­gyarországon. Különösen sok jó magot kapunk Orosháza környé­kéről és Bánkúiról. Jelenleg is — a rendkívüli időjárás ellenére — nagyon elégedettek vagyunk a várható terméseredménnyel. Salá­tát, uborkát és egyéb speciális konyhakerti magvakat, virágmag­vakat termesztenek nekünk. Sze­retnénk, ha az említetteken kívül lucernából, vörösheréből és hib­rid kukoricából is az eddiginél töb­bet kaphatnánk Magyarországtól. Azért is jöttünk, hogy kölcsönösen kicseréljük tapasztalatainkat. Mi sóikat tanulunk a magtermesztő Július 5-én elnémult a mun­ka zaja a Medgyesegyházi Bőr­és Textilruházati Ktsz üzemházá­ban, ahol korábban a cipő—kon­fekció- és a javító-részleg munká­sai dolgoztak. Az épületet a Me­zőkovácsházi Építő Ktsz dolgozói vették teljesen birtokukba, akik még július 5-e előtt hozzákezdtek az épület korszerűsítéséhez, tata­rozásához. Farkas József, a ktsz műszaki vezetője elmondta: nagyon is szükség volt az üzemház korsze­rűsítésére és tatarozására. A rak­tárhelyiséget már rendbe hozták. A korszerűsítéssel lehetőség nyí­lik arra, hogy a konfekció-részleg­ben tökéletesítsék majd a szalag­rendszerű termelést, kedvezőbb technológiai és munkafeltételeket teremtsenek az itt dolgozóknak. A cipő—konfekció-részleg dolgozói most szabadságon vannak. A javító-részleget ideiglenes helyre költöztették, hogy az igényeket most is kielégíthessék. Az épület tatarozásának befejezése után a javító-részleg is a korábbinál korszerűbb helyiségbe költözhet. A javítóműhely előtt elkerített vállaló-helyiséget alakítanak ki. fl szövetkezetieknek eddig nem volt kultúrterme, ahol mun­ka után szórakozhattak vagy meg­tarthatták volna a közgyűléseket, megbeszéléseket. Az épület kor­szerűsítésével kultúrtermet is lé­tesítenek, amelyben biliárdasztalt helyeznek el, itt nézhetik majd a szövetkezet tagjai s hozzátartozóik a televízió műsorait. Az üzem­épület korszerűsítésére és tataro­zására a ktsz saját erőből mintegy 80 000 forintot költ. A szövetkeze­tiek ezen túl mintegy 15 000 fo­rint értékű társadalmi munkával járulnak hozzá az épület csinosí­tásához, a parkosításhoz, ezenkí­vül segédkeznek majd a betono­zásnál, a festésnél. II konfekció- részlegen a héten már megkezdik a felsőrészkészí­tést, hogy mire a többiek vissza­térnek, biztosítsák a folyamatos termelés feltételeit. Előrelátható­an két hét múlva befejezik az üzemépület korszerűsítését és ta­tarozását. Rossz az egyedüllét, szokatlan. Seres azt vágta a fejemhez, hogy jelentgető vagyok. Kolthaynak volt igaza: Seres az maradt, aki otthon volt. Nem lehetett soha igazi sza­badságharcos. Pedig eleinte dicse­kedett, hogy fegyveresen harcolt az oroszok ellen. A végén már pár­tolta őket. Hazudott nekünk. A bányász szíve mélyén mind a vö­rösökkel érez. Seres megérdemli a sorsát. Vándor butaságot csinált. Ilyes­mire sose lennék képes. Szegény feje igazi megszállott volt. Mit akart tulajdonképpen? A demok­ráciát, a humanizmust, a szabad­ságot emlegette, s most, amikor mindezért élhetett, harcolhatott volna, gyáván megszökött közü­lünk. Közülünk... Ördögbe is: ketten maradtunk. Sejtettem, éreztem, hogy Valentin és ón ... Mi ketten nem vagyunk se gyávák, se nyavalygó szóplel­­kék. Halljuk a parancsot és enge­delmeskedünk. Elvek, lelkiismeret, hazafias tépelődés... Ezekkel úgy van az ember, ahogy olykor a pok­róccal s egyéb ballaszttal a dzsun­gel-gyakorlaton: ha túlságosan nehezek, ha nyomják a vállunkat, egyszerűen fogjuk és lerázzuk ma­gunkról valamennyit. Elhajigáljuk mindet sorban. Vigye az ördög a sok nyűgöt. De hogy őszinte legyek, ilyen terheket én még nem is igen érez­tem. Vándor Pityu rendszerint ezekkel a lelki terhekkel bajlódott. Egyszer azt mondta: nem lehet eszmények nélkül élni. Neki voltak, s mégse él. Vagy ... Lehetséges, hogy elveszítette az eszményeit? Én egészen jól megvagyok nél­külük. Igaz, nem szoktam hozzá­juk. Sose voltak ilyen kölönceim. Talán akinek voltak, s elveszítette őket, annak nehéz. Bár . .. Pityu is élhetett volna úgy, ahogy én élék. Valentin tíz nap szabadságot kért. Kolthay meglepődött. Nem is támogatta. A főnök óvatos. De Merrick azt mondta: Mehet. Csu­pán írásban kellett adnia, hogy mikor, hol és mennyi ideig tartóz­kodik. Gondolom szemmel tartják. Azt mondta: Tokióba utazik. Ha igaz, négy nap múlva már jön vissza. Nem rajongok érte túlságosan, de most hiányzik, ö az egyetlen és utolsó, aki még a régi otthoni éle­temre emlékeztet, aki valahogy mégis közeláll hozzám. Pedig tu­lajdonképpen gyűlölöm. Remélem, visszajön. Rossz egyedül, majdnem kibír­­hatalan. Ilyen helyzetben az em­ber nem képes elűzni magától a nyomasztó érzéseket. Az érzéseket nem lehet eldobálni, mint a feles­leges terhet. Mi lenne, ha egyedül maradnék? Mikor kerül sor arra? Mire? Arra. No, mi az, nem mered kimonda­ni? Te hős, te kereszteslovag, te szuperkatona, te ejtőernyős beszi­várgó, te... Azt mondogatod magadban, hogy nem félsz. Nem az ördögöt, te átkozott. Mintha egy óriás mor­­zsolgatná a tenyerében a szívedet, a lélegzetedet is részletekben sze­ded. Fúj, gyáva. „Átkozott patkányok”. Donlan egy bölcs, igazi professzor. A leg­nagyobb biológus: csalhatatlanul felismert bennünket. Véres körmű, veszett haramiák meddig kergetőztök? Kergetőztök? De hiszen... Oh, én oktalan állat, akinek ki­szikkadt az agyam is ebben a si­vár vashordóban: egyedül kerge­tőzöm én, önmagámmal! Valentin nem jön vissza. Soha vissza nem jön. A kis fekete fényképét is ki­vette a keretből. Most látom csak, egy filmsztár függ az ágya fölött, a rámában. Észre se vettem. Öh, hogy az a... Sinkó Gábor! Sinkó Gábor, hol vagy? Azt beszélik, hogy leszerel­tél és pincér vagy egy lokálban. Hé, főúr! Gyere ide Gábor, ne félj, csak tréfálok, ne félj. Szólj a nagyapádnak, az öreg csurgói kól­­hozmolnárnak, aki — mint mond­tad — hajdan Festetteknél szol­gált: emelje fel a vashordó tete­jét. Emlékszel? Te mesélted... A malompatkány, az a büdös, ve­szett, förtelmes dög, ez a... nézd, itt van... itt van... én vagyok. Hal­lod? Én vagyok. Engedje útjára, hadd teljesedjen be csúf sorsa. Nézz le: alattad kavarog az ör­vény: a jövőd. Az örvény vissza­néz. Vigyorog a pofádba, röhög. Öh, te szerencsétlen, te malomipat­kány, te... (Vége) Á tanácsokon is múlik Évek óta minden nyáron meg­jelennek a különböző növényein­ket, a gyümölcs- és egyéb fáin­kat pusztító kártevők. S a nö­vényvédő állomásnak nemcsak ezek, többek között az amerikai szövőlepke, az aranka és a kü­lönböző lucerna- és vöröshere­­mag kártevői ellen kell hadakoz­nia, hanem azok ellen a kerttu­lajdonosok, termelőszövetkezeti és intézmény-vezetők ellen is, akik nemtörődömségből, vagy rosszul felfogott takarékosságból nem látnak hozzá a kártevők el­leni védekezéshez, de megállapo­dást sem kötnek erre a növény­védőkkel. A MÁV-val évek óta nincs né­zeteltérés: rendszeiesen perme­tezted a vasút mentén lévő fákat, mert megértette, hogy milyen nagy nemzetgazdasági károk származhatnak abból, ha az ex­portra indított mezőgazdasági termékek megfertőződnek a vasút menti fáktól s emiatt visz­­sza kell küldjék a határállomás­tól a feladónak. Ez a veszély és gyakorlat fennállt az országuta­kon is. Nemegyszer élőfordult, hogy az exportra szánt áru ép­pen a vasútállomásra történt szállítás közben fertőződött meg a közút menti fáktól. Végre hosz. szú évek óta tartó győzködés után az útfenntartó vállalat ve­zetői is belátták ennek az álla­potnak a tarthatatlanságát és azt is, hogy a költségesen elültetett fák fejlődését nagyban gátolja a szövőlepke kártevése. Ezért a múlt héten megállapodást kötött a növényvédő állomással az út menti fák szövőlepke elleni vé­dekezésére. Nagyon jelentős, hogy a MÁV után most már a közutak mentén lévő fák sem lesznek ennek a ki­­pusztíthatatlannak latszó kárte­vőnek a melegágyai. De most már az idevonatkozó törvényes rendelkezések és büntető szank­ciók alkalmazásával oda kell végre hatni, hogy az egyéni, a szövetkezeti és állami gazdasági tulajdonban lévő fák is védeke­zésben részesüljenek. Azzal még úgy-ahogy egyet lehet érteni, hogy a községi és várói tanácsok most már nem akarnak — meg­felelő felszerelésre és költség­­hiányra hivatkozva — olyan per­metezőbrigádokat alkalmazni, amelyek a háztáji gyümölcsösö­ket és egyéb haszonfákat perme­teznék. Ez azonban nem jelenti azt, hogy most már nem is kell törődniök az amerikai szövőlep­ke irtásával. Háton hordozható permetező elég bőven akad min­den községben, vegyszert is kor­látlan mennyiségben lehet kap­ni. Emberek is akadnak minden községben és városban, akik a tulajdonossal való megegyezés alapján megpermetezik a háztáji fákat. Csupán az kell, hogy a he­lyi tanácsok végrehajtó bizottsá­gai megbízzák a tanácstagokat: figyeljék a védekezést, s jelent­sék azokat, akik ezt elmulasztják. A végrehajtó bizottságok termé­szetesen nem elégedhetnek meg azzal, hogy csak felszólítják a mulasztókat, hanem az ismételt felszólítás után permeteztessék meg a fákat, s a költség mellett bírságolják is meg őket. A hathatós intézkedés nagyon sürgős, mert már megjelent az amerikai fehér szövőlepke első nemzedéke. A védekezés fon­tosságáról és az elmulasztásá­ból keletkező nagy károkról már sokat beszéltünk az elmúlt évek­ben. Most már ideje következe­tes intézkedést és törvényes szi­gort alkalmazni, ahol erre szük­ség van. Kukk Imre Téglagyári újítók kirándulása Az ÉM Békés megyei Téglagyá­ri Egyesüléshez tartozó téglagyá­rak újítói és legjobb munkásai, harmincnégyen, autóbusszal du­nántúli téglagyárakban tettek lá­togatást. Megtekintették a pécsi, paksi, szekszárdi téglagyárakat és ellátogattak a világhírű pécsi Ma­jolika és Kerámiai Gyárba is. Figyelem! Figyelem! az 1963. évi sertéshizlalási akcióban az Állatforgalmi Vállalatnál termelőszövetkezetekkel, tsz-tagokkal és egyéni termelők­kel. Az akcióban leköthető minden jó csontozató, hizlalásra al­kalmas süldő. Leadási határidő: A lekötött serifet legkorábban a szerződés­­kötéstől számított 2 hónap elteltével, legkésőbb a szerző­désben kikötött szállítási hónapban kell átadni. (Hús- és húsjellegű sertést legalább 100 kg, zsír- és zsírjéllegű sertést legalább 120 kg, tenyésztésbe fogott koca és kanlott sertést legalább 171 kg súlyban.) Termelőszövetkezeteknek rövid lejáratú hitel! Tsz-tagoknak és egyéni termelőknek 400.— Ft előleg. S VÉTELARAK: 100—120 kg súlyú fehér hússertés 15,70 Ft/kg 121 kg feletti súlyú fehér hússertés 16,50 Ft/kg 100—130 kg súlyú hús- és húsjellegű sertés 15,30 Ft/kg 131 kg feletti súlyú hús- és húsjellegű sert. 16,20 Ft/kg 120—140 kg súlyú zsír- és zsírjellegű sertés 15,20 Ft/kg 141 kg feletti súlyú zsír- és zsírjel. sertés 16,— Ft/kg 170 kg és ezen felüli tenyésztésbe fogott koca, kanlott sertés 14,50 Ft/kg Háztáji, egyéni állattartók szerz. sertés-darabonként 150 kg abraktakarmányt kaphatnak állami eladási áron! Mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek, termelőszövetke­zeti csoportoknak, a szerződésben foglalt feltételek teljesí­tése esetén, a hízott sertések után mennyiségi felárat fizet a vállalat! 391

Next

/
Oldalképek
Tartalom