Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-07 / 157. szám
1962. július Z 4 Szombat A munkára nevelésért jól összefogtak a csabai VI.számú általános iskola pedagógusai a szülőkkel F EL JEGYEZTEM Divat Sokfelé és sokszor hangzik el naponta lelkes fogadkozás egyének, embercsoportok, hivatalos szervek részéről, hogy ezt meg azt, így meg úgy, ilyen és ilyen határidőre megvalósítják a köz ér. dekében. Aztán valahogy elmarad a dolog, a lelkesedés kialszik, s vége. Hasonló nekibuzdulással tették magukévá a csabai hatos számú általános iskola pedagógusai és a szülök az egyik nevelőnek, Kés j ár Jánosnénak az ötletét, hogy az oly fontos munkára nevelést nemcsak tanítani és gyakoroltatni kellene, hanem valamiképpen szemléltetni is a gyerekek előtt, munka folytatása; elvégzi napi iskolai feladatát. A tökéletesen berendezett szoba falán a parányi órarend mellett ott, az iskolában közösen elkészített „napi terv”, mely eligazítja kis gazdáját, hogy mikor mit csináljon; mikor tanuljon, játsszék, segítsen a szülőnek, Nem fecsérli el idejét, megszokja a rendes napi tevékenységeit. Odébb emberkénket az üzletben találjuk, amint szépen sorára várva áll, karján a kosárral. „Légy előzékeny a felnőttekkel szemben. Ne tülekedj és tolakodj” — ez ennek a szemléltető vitrinkónek a tanítása. Aztán az élet sok más területéről merített témákat „elezenekara műsorral szórakoztatta a dolgozókat. Ám, hogy az így kiesett munkaidőt pótolják, a gyerekek összefogtak a munkásokkal és segítettek nekik, amiben tudtak. A vízi örömöket idéző vitrin kivételével — mély egy gimnazistának, Bándi Margitnak remek kis „besegítése” — minden, de minden szemléltető eszköz az itteni nevelők és szülők ezernyi ötletét, buz7 góságát, kézügyességét, szabad idejük önkéntes feláldozását hirdeti. Huszár Rezső Ötnapos tanulmányút a dunántúli üzemekbe A Gépipari Tudományos Egyesület békéscsabai helyi csoportja augusztus második felében ötnapos tanulmányutat rendez a dunántúli üzemek megtekintésére. A mintegy 45 résztvevő különautóbusszal utazik a tapasztalatcserére. A programban többek között szerepel Dunaújváros, Székesfehérvár, Inota, Veszprém, Győr, Esztergom üzemeinek tanulmányozása. Ezenkívül a részvevők ellátogatnak a balatonfüredi ha-A kiállítás Ideje alatt állandóan nagy közönsége volt a pedagógusok és a szülők által közösen készített remek szemléltető vitrineknek. jógyárba is. Zene, csinos manekenek, szép ruhák, énekművészek vendégfellépte, azaz műsoros divatbemutató. Latolgatom a várható látni- és hallanivalókat, és máris indulok oda. Ott közlik velem, hogy a rossz időre való tekintettel amott tartják. Egyrészt örülök, hogy amott tartják, mert ott kevesebb a szúnyog. Másrészt nem örülök, mert ha szúnyog nincs is amott, de legyük annál inkább több van. Még kapok ülőhelyet. Leülök az egyik asztalhoz, és sört rendelek. Állítólag nyolckor kezdődik a műsor... Nyolckor tényleg mozgolódás támad. Megjelenik egy overálos ember és egy kecskebak’’szerű, durva faalkotmányt rak az asztalom elé. Igyekszem nem a „kecskebak”-ra nézni. Tekingetek jobbra-balra. Jöhetnének a manekenek... Az overálos kopácsol valamit. Ketten egy hosszú pallót cipelnek. Rádobják a „kecskebak”ra... Vajon kik lesznek a vendégszereplők?... Az overálos nagy szegeket ver a deszkába. Egyszer sem üt meU lé. A hátam mögött valaki egy nehéz reflektorállványt egyensúlyoz. Lehet, hogy nem ejti a fejemre. Nézem az órát. Fél kilenc elmúlt, jöhetnének a szereplők... Tagbaszakadt, erős emberek jönnek. Bordó pokrócot cipelnek. Végiggurítják a deszkákon. Ami kimaradt, azt lábbal berúgják a sufni alá. Szemem fölé tartom a kezem és tengerészmódra a távolba kémlelek. A látóhatáron nincs maneken, viszont a munkások rövid röpgyűlést tartanak, aztán elmennek. Mindjárt kilenc, óra. Jöhetne valaki... Milyen ügyesen lehet szegelni olyan apró kalapáccsal... Még mindig nem jön senki... Legalább jöjjön vissza az overálos és szegeljen még valamit a közönségnek. Kilenc elmúlt. Sokat sejtetőn megszólal a zene. Kezdődik a bemutató... A hajtóka nélküli nadrág a divat. A többi nem érdekes. Már kiszórakoztam magam. Különben is sietnem kell. Le kell nyírjam a nadrágjaim száráról a hajtókákat. Eltart vagy reggelig, a fene a divatját— b. z. Bontogatja szárnyait a dévaványai Aranykalász Tsz ifjúsága fgy hamarább értenék meg jelentőségét, fontosságát, mikéntjét. Am hogyan lehetne ezt megvalósítani? És megvalósították. A nekibuzdulásból cselekedet lett! Most pedig itt állunk az iskola egyik tantermében és szó szerint egyik ámulatból a másikba esve haladunk el az asztalokra állított harminc üvegházikó előtt, mely a nevelők és a szülők önzetlen együttműködésének kézzelfogható, tapintható eredménye. Íme, a mamák és papák nemcsak alkalmi rendezvényeknél, iskoi atakar ítások alkalmával jók, hanem a nevelés, a tanítás kiváló segéderőinek is bizonyulnak. Mert mit is látunk itt? Azt, hogy milyen szellemi és fizikai munkával töltik iskolásaink a hétköznapokat. Az első „üvegház’’ felirata a következő: „Iskolába megyünk.’’ Élethűen öltöztetett babák, iskolás lánykák és fiúk tisztán, szépen, rendben vonulnak tanulásuk színhelyére. A vitrinke tartalmi mondanivalója a tisztaság, a rend és fegyelmezettség. „A mi munkánk a tanulás” című szemléltetésnél a gyermekek már a padham ülnek. (De milyen tökéletes aprólékossággal megalkotva minden!) Egy kislány a táblánál éppen egy szép, kerek „ó” betűt rajzol, de munkáját és a többiek figyelését megzavarja egy későn jövő. Tehát a későn jövés a tanulótársaik elleni vétek, munkájuk akadályozása. Egyetlen gyereknek az elkésése, lustasága, felelőtlensége 30—40 társának a kára. A harmadik üvegcsodáoskában otthon segít a gyermek az édesanyjának a terítésben, tálalásban, nem pedig egyszerűen odaül a készhez. Ezt követi a délelőtti Kamuion tartja ülését a megyei egészségügyi állandó bizottság Július 10-én Kamuban ülésezik a megyei tanács egészségügyi áilandó bizottsága. A tanácskozást megelőzően sokoldalúan tanulmányozza a bizottság a községbeli több ezer holdas Béke Termelőszövetkezet szociális és egészségügyi helyzetét. Majd ezt követően kerül sor a gyakorlati tapasztalatok megvitatására. A kamuti tanácskozáson részt vesznek a békési járás községeinek egészségügyi állandó bizottságai is. venítenek” meg az üvegházikók: segítés a veteményeskertben, libalegeltetés, baromfietetés és az is, hogy mivel és mi módon lehet szakszerűen etetni az aprójószágot. Vannak tanítás nélküli munkanapok. Ezeket is szemléltetik az élethű bábuk. Faültetés, kukoricatörés és csupa olyan munka, amit a VI. számú iskola tanulói valóban csináltak is. Az egyik tsz-ben hatvan mázsa kukoricát törtek lé a harmadikosok és negyedikesek közösen. Nagyon szépen illusztrálja az üvegház — az élet valóságát tükrözve —, hogy sok ember, közös munkával, gyorsan milyen nagy eredményekre képes! Ez a tanulság. Mesélik, hogy egyszer Ancsin Pálné nevelő üzemlátogatásra vitte az osztályát a közeli téglagyárba. Félköszöntötték a munkásokat és az osztály úttörő-Tizennégyezer hold földön gazdálkodnak csaknem másfél ezren. Közöttük sok fiatal, hozzájuk tartozik a község ifjúságának majdnem fele. A múlt évben még csak negyvenhárom tagja volt a KISZ- alapszervezetnek. A legutóbbi taggyűlésen felvett tizenegy fiatallal azonban a taglétszám már a százhoz közeledik... Körülbelül ennyit tudtam meg a beszélgetésünk elején Győrfi Ferenc elvtárstól, a dévaványai Aranykalász Termelőszövetkezet KlSZ-t’itkárától. Egyébként Győrfi elvtárs 32 éves, nős. Tehát korát tekintve nem mindennapi ember a KISZ- titkári poszton. Mindössze egy hónapja választották meg, nem sokkal azután, hogy az előző titkár bevonult katonának. Mint mondotta, szívesen vállalta ezt a feladatot. Tízéves katonai szolgálata alatt sok fiatalt nevelt, szereti őket, és megérti törekvéseiket. A munkáról, terveikről szólva Győrfi elvtárs elújságolta, hogy örömmel tapasztalják, hogy az utóbbi hónapokban megerősödött náluk a tanulási vágy. A szövetkezetből először sikerült fiatalokat küldeni a helybeli mezőgazdasági technikumba, és lesznek, akik a VII.—VIII. osztályt ezután végzik el az esti tagozaton, hárman pedig brdgádvezető-képző szakiskolán tanulnak. A KISZ-vezetőség legutóbbi ülésén elhatározták, hogy a fiatalokat bármilyen iskolára a szervezet küldi él. Támogatják, figyelemmel kísérik a tanulmányi munkájukat. Ami a társadalmi munkát illeti, ott is megteszik a magukét. Eddig 6—700 társadalmi munkaórát dolgoztak a községi fürdő építésénél. Ezen túl elvállalták a gazdaság másodvetésű kukoricájának teljes megművelését. Az első kapálást már elvégezték, s hamarosan sor kerül a másodszori kapálásra. Büszkék a fiatalok arra, hogy 11 ifjúsági munkacsapatuk mindegyike benevezett az ifjúsági munkacsapatok országos versenyébe. Legközelebbi gyűlésükön értékelik a két baromfitenyésztő és a kilenc növénytermelő brigád munkáját. Most van kialakulóban a sportkörük. A napokban vettek két garnitúra labdarúgó-felszerelést, a lányoknak* pedig rop- és kézilabda-sportszert vásároltak. Szeretik a táncos-esteket. Azonban eddig nem kevés bosszúságot és kiadást okozott, hogy néhány fogadott zenészre voltak utalva. Elhatározták, hogy saját zenekari alakítanak. A zenekari felszerelés egy részét már megvették. Egy lány és egy fiú pedig megkezdte a zenetanulást, tanári segédlettel, s van egy vizsgázott dobosuk. Közös kirándulásokat is terveznek. Mindenki nem vehet részt a kiránduláson, mert az Aranykalász-ban ilyenkor „vasárnapi műszak” is van, ahol a kiszistákra, a fiatalokra elsősorban számítanak. B. Z. „Mezítláb nem illik gyászolni” (Ellesett beszélgetések) 5 Nyári délután, úgy öt óra 2 felé. Csabán is most van a • csúcsforgalom. Gyárak, iro• dák dolgozói jönnek a mun• kából, a két mozi felé hosz• szú folyamban árad a tö• meg. A ma is „talponálló• nak” becézett büféből, má- 2 morító sültolajszag árad, • készül a friss sült krumpli. S A púit előtt, mintha csak 2 futószalag vinné őket, las• san haladnak előre a „ro• sejbnit” imádó szekta tag- 2 jai. A kiszolgálónő gépies • mozdulatokkal méri a kis- 2 tányérba az adagokat. A • pénztár blokkol, a gépek • zúgnak, a neonlámpák kü• lönös színekre festik az ar- 2 cokat, a ruhákat. 2 Nagyvárosi hangulat le- 2 beg a nemrég még álmos • alföldi falunak tartott szülő- 2 városom felett. 2 =5- Kérek egy kétforintos • fagylaltot mondom a • pénztárnál. • =-= Egy kettes fagyi — is- Z métli rendreutasítóan, bil• lentyűzörgetés közben a 2 pénztárosnő, s én azon töp• rengek, hogy feltétlenül 2 csokifagyit fogok kérni. 2 E gyermeteg elnevezést ma • már úgy látszik hivatalo• san is elismerték, hiszen a • fagyialtos kocsi oldalán is 2 csak így szerepel: ..fagyi”. • — Sorban állok. Könyököm 2 alatt élelmes kisfiúk és £ kisleányok törekszenek a cél felé. Mellettem bociszemű süldőlány várakozik: w Szevasz — köszön előre egy nagy hajú legénynek. Szevasz ^ fogadja az kegyesen. Mi zujs? ?h Már nem járok a barátoddal! ?-i Tudom, látod, ott ül 6 is a sarokban. Miért szakítottatok? Nem tudom, csak otthagyott. — Így a bociszemű, a nagy hajú pedig viszi a fagyit a barátjának, hogy aztán együtt nevessenek a buta kislányon. Végre elcsípek egy üres asztalt, gyorsan odatelepszem. Az eltávozottak csak halszálkás tányért és némi kocsonyából visszamaradt porcogókat hagytak maguk után. Szerencsére csak néhány percig merengek a realista csendéleten, mert egy gyorskezű leány eltünteti az asztalról a maradékot és szivaccsal letörli a zöld műanyaglapot. Eehet nyugodtan nézgelődni, figyelni a város kora esti életét. Mellettem egy merev arcú, idősebb nő uzsonnázik és a melegről panaszkodik barátnőjének. === Ilyenkor nem kellene harisnyát hordanod — mondja az, a sült krumplit fujdogálva. — Mezítláb nem illik gyászolni válaszolja gőgösen a feketeruhás, és aranykeretes, sokdioptriás szemüvege hidegen csillan felém. A mondat megragad. ízlelgetem. Tetszik. Olyan, mint egy mostanában divatos színdarabcím; nincs semmi értelme, de szép. Szeretnék a címhez darabot írni, a gombhoz kabátot venni, de semmi sem jut az eszembe. =5 Anyu vegyél fagyit! —i Nem veszek, mert beteg leszel! rH Anyu vegyél! — Nem, mert fájni fog a kis torkod! r-r Anyú...l —Nem! A fiatal mama színtelen hangon tiltakozik, de közben már a táskájában kotorászik pénzért. Ügy is tudja, hogy hároméves fiának lesz igaza, megveszi neki a fagyit, de neki is igaza lesz, mert a gyermek megint megbetegszik. A gyermeknevelési tudomány másik csődje egy asztalnál zajlik le, ahol apa, anya közös erővel kínál ételt, italt egy vézna, nyolcéves forma kislánynak. A gyerek összeszorított szájjal tiltakozik, a szeme könnyes, de majdnem sírnak a szülők is... Vörösre van festve az egyik lány haja, a másiké fehérre. Ruhájuk szűk, rövid és kivágott, ök magük csinosak és fiatalok. Ahogy belépnek, egy asztaltól máris megindul a szemezés, három fiú is próbálkozik az ismerkedéssel. De a két lány viselkedése meghazudtolja külsejüket. Valami munkaproblémáról beszélgetnek halkan és rá se néznek a fiúkra. Esznek, szélgeínék, aztán elsietnek. A három legény ,,savanyú a szőlő” arccal né» utánuk. Az óramutató a hatos felé halad. Asztalok ürülnek és telnek meg. „Mit isztok fiúk...” „És akkor azt mondtam, nem bánom, megbocsátok...” „Rettentő undok pók...” „Mama siess, mert még más dolgunk is van...” — Mondatfoszlányok színek kavarodnak egybe. Huszár Istvánná v.
