Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-06 / 156. szám

1962. július 6.

4

Péntek

A RÁTERMETTSÉG

Társadalmunk embere

A hhoz, hogy űrhajós legyen az

” ember, feltétlenül szükség van rátermettségre. De kell rátermettség a pincérszakmához, a kereskedéshez, a gyógyászathoz, a festészethez és az élet adta valamennyi foglalkozáshoz, hivatáshoz is.

Mondják ezt sokan úgy, hogy kell valami veleszületettség. Nem akarom eldönteni, hogy emberek születnek-e kész tehetséggel vagy csupán az élet adja meg minden embernek azt, amivé fejlődött. Tudós emberek dolga ez. Valami igazság azonban biztosan van abban, hogy öröklődhet a tulajdonság, ami lehet alapja ennek vagy annak a „rátermettségnek”. (Bár volt már a „prófétának is gyilkos fia”.)

A különböző jó vagy rossz tulajdonságot általában, és elsősorban a környezet neveli ki az emberben. Amilyen életsorson keresztülment, amilyen szülői, baráti közösségiben élt, aszerint lett ilyenné vagy olyanná az ember. Ha a becsületre intés és a jó példa volt a több, akkor a „neveltben” is a nemesebb tulajdonságok forrták ki magukat; ha pedig a kapzsiság, az önzés, a rosszindulat, a közömbösség volt a példa, akkor a z kerekedett felül.

A rátermettségnél is így lehet a dolog. Nem mindig születnek kész adottsággal az emberek, sőt csak nagyon ritkán. Az élet, a környezet és önmaga teszi rátermetté, tehetségessé az embert. Éppen ezért többet kell nekünk ezzel az utóbbival törődni, különösen most, amikor az élet szinte naponta tartja elénk a kérdőjeles tükröt: „rátermettség? képesség?” Mert ha jól akarjuk megalkotni művünket, ha abban eredményt akarunk elérni, akkor ez azon múlik, hogy milyen képességeket gyűjtöttünk össze magunkban, rátermetté váltunk-e arra a munkára. Ha nem, akkor silány lesz az eredmény, ami aztán a társadalom haragjával jár. A háziasszony a

Filmhír

KUBÁBAN játszódó filmet készít Vladimir Cecb, az ismert csehszlovák rendező. A csehszlovákiai stúdiókban még számos film készül, fgy például a „Deportálás”, „A Xeenemünde-i bolond”, „Egy égő szív”, „Hány szó elég a szerelemhez”, ,,A megzavart víz”, „Rosita”, „Az aranypáfrány”.

bádogos fejéhez dobja a lyukas lábast a vendég visszaküldi az elfuserált töltöttkáposztát, de a gazdasági vezető sem ússza meg szárazon, ha ügyetlenül bánik a népgazdaság vagyonával. A pártmunkásra is ez vonatkozik. Ha képtelen a társadalom fejlődését irányítani, vezetni, megharagszik rá a munkásosztály, s visszahívja.

Ezért, beszél mostanában sokat a párt a rátermettségről. Az emberek kiválasztásánál is ezt tartja alapelvnek. Ha megvan annak az embernek a képessége, akkor függetlenül pártonkívüliségére vagy pártonbelüliségére, párttagságának keltére; csak legyen becsületes híve és harcosa a szocialista építésnek — rá kell bízni a munkát! Most, a kongresszus előtti választások elve is ez. Ne protokolláris alapon történjék az emberek kiválasztása, „ennek az üzemnek az igazgatója is jó ha bekerül” alapon vagy, hogy „jól fessen a származási statisztika”, hanem azt kell megválasztani, aiki abban a munkában a legtöbbet tudja nyújtani a társadalomnak. Szavakkal, protokoll helyfog. lalásokkal — lehetünk akármilyen rendesek is önmagunkban — nem hozunk túl sokat az asztalra. Tegyük szívünkre a kezünket: hányszor sikkadt már el az emberek kiválasztásánál az az igazi alapkérdés, hogy képes-e jól csinálni a dolgot? Sőt, még ma is előfordul, hogy húz bennünket a régi szokás, s hajlamosak vagyunk a „hát mégiscsak egy fontos vállalat vezetője” figyelmeskedő indokra. És az eredmény sajnos sokszor az, hogy a megválasztott ember — nem is beszélve sok elfoglaltságáról — mérsékelt hasznot tud csak nyújtani, bár beosztásában megfelelően dolgozik. Ne legyen alapvető szempont sem a statisztika, sem a protokoll, sem más, hanem az ember rátermettsége, képessége, akarata, szíve —, s akkor megfeleltünk a követelményeknek, gyorsítani tudjuk társadalomépítésünket. Az esztergagép mellett jó esztergályos álljon, a műtőasztal mellett jó orvos, az üzem élén jó gazdasági vezető, a társadalom ólén jó szervező, jó agitátor, jó propagandista.

Szemünk előtt peregnek fejlődésünk filmkockái. Mindennap egy-egy új születik, egy-egy ugrást teszünk társadalmi fejlődésünkben. A ma filmkockáján látjuk az élet szinte minden

»•••••••• •• •• • i H » • • • • • • • • ••••••••

Az első „fecskék“ elindultak a VIT-re

Helsinki — a „fehér város”, a kikötőbe érkező hajóról nézve.

Néhány hét múlva, július 29-én a helsinki olimpiai stadionban kezdetét veszi a VII. Világifjúsági és Diáktalálkozó.

Az első küldöttek Ausztráliából, Japánból, Argentínából,

Madagaszkárból máris útra keltek, hogy hajóval idejében a finn fővárosba érkezzenek. A portugál gyarmatosítók terrorjától szenvedő Angolából pedig már Európában vannak a delegátusok.

területének társadalmasítását, ami azt jelenti, hogy egyre több feladatot, irányító munkát vesz kezébe a társadalmi bizottság, a társadalmi aktívahálózat. Ha a kiválasztásnál nem tartjuk alapvetőnek a rátermettséget, a képességet gyenge lesz a társadalmi vezetés alatt álló munka, magunk, az egész ügyünk érzi meg ennek kárát.

^ rátermettség azonban nem jön létre magától. Önmagunkban kell kifejleszteni képességeinket, okosodásunkat, magyarán mondva: tanulni kell, gyarapítani ismereteinket, hogy mondhassuk egymásra: rátermettéi arra, amivel megbízott a néped.

Varga Tibor

Az „Uborkaszezon? Nem!” című cikk a csabai szabadtéri színpad nyári terveit említi és helyesen állapítja meg, hogy a szabadtéri színpad kihasználása nem megfelelő. Valóban így van. Pedig igen sok város örülhetne, ha ilyen szép környezetű szabadtéri színpadja volna. Hol van hát a hiba? Mi az oka a csabai szabadtéri színpad kihasználatlanságának?

A hiba egyik oka véleményem szerint az illetékesek passzív magatartása és helytelen állásfoglalása a szabadtéri színpaddal kapcsolatban. Mondjuk meg őszintén és kertelés nélkül: nincs gazdája. Mert vajon megengedhető-e, hogy a város egyik kulturális nyári centruma ilyen elhanyagolt állapotban legyen? A kerítések düledeznek, az ülőhelyek deszkái lehulltak, szögek állnak ki belőle, a színpad deszkái elkorhadtak, a nézőtér gyomos és gondozatlan, az öltözők piszkosak és berendezettének. Sehol egy kis virág, sehol egy kis harmónia. Ki a felelős ezért az állapotért?

Lehet, hogy a város költségvetésébe a szabadtéri színpad javítása és karbantartása nincs betervezve. Ez viszont még korántsem jelenti azt, hogy egy kis jóakarattal ne lehetne a fennálló helyzeten változtatni. Úgy érzem, hogy a társadalmi szervek összefogásával, társadalmi munkában sok mindent lehetne tenni a szabadtéri színpad érdekében. Természetesen nem télen, hanem kora tavasszal vagy nyáron.

Másik probléma: kevés a színvonalas és jó műsor.

A fegyveres erők klubja bizottsága rendezvények tekintetében már több kísérletet tett a csabai szabadtéri színpad kihasználása érdekében. 1961-ben hat rendezvényt szervezett a szabadtéri színpadon, a hat rendezvényen összesen 15 ezer ember gyönyörködött a honvéd művészegyüttes, a Csehszlovák Néphadsereg Művészegyüttese, a Magyar Néphadsereg öntevékeny művészeti együtteseinek műsorában. Voltak filmvetítések és zenekari estek telt ház előtt. (Ez egyben válasz arra, hogy hangversenyt is kell és érdemes rendezni a szabadtéri színpadon, csak meg kell jól szervezni.)

1962-ben a szabadtéri színpadon került megrendezésre a katonafilmek fesztiválja négy estét betöltő műsorral, melyet 8000-en tekintették meg. Júniusban ismét a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Művészegyüttese adott műsort a váro6 dol— Pillanat1 — kiált fel, s ellépve ismerősétől — lát előbb még olyan elmélyülten hallgatott —, a folyosóablakhoz siet, hogy az odacsípett ablakfüggönyt kiszabadítsa. Még simít is rajta egyet, mint ha kiengesztelné a „szenvedésért”, s már lép is vissza partneréhez:

— Bántotta a szememet, hát azért... Bocsáss meg. Folytasd, nagyon érdekel... Azzal, mintha mi sem történt volna, ismerőse oldalán tovább ballag.

Máskor, másutt szó nélkül adja át helyét a rászorulóknak, vagy lelépve a járdáról, segít, ha látja, hogy valaki csomaggal teli kerékpárral, vagy egyébbel küszködik. így tesz, ahol csak tud. Kérés nélkül. Ha életünk

gozóinak, ezen az esten 2500 ember vett részt. Egy alkalommal a néphadsereg mezőtúri alakulatának fúvószenekara szerepelt telt ház előtt, nagy sikerrel.

További terveink is vannak: július 7-én é» 8-án a honvédelmi sportnapok keretében sportbemutató és műsoros est lesz a szabadtéri színpadon. Július második felében a város dolgozói részére a szabadtéri színpadon bemutatjuk az „Egységben az erő” és az „Őrség a hóban” című katonaitémájú filmeket.

Az igaz, hogy a fegyveres erők klubja közönségszervezés tekintetében abban az előnyös helyzetben volt és van, hogy a felsorolt rendezvények belépődíj nélküliek voltak, annak ellenére, hogy a rendezvények kiadási díjai több ezer Ft-ot tettek ki (plakátnyomtatás és kiragasztási díj, étkezési költség, utazási költség, a szabadtéri színpad bérleti költsége stb.)

A fegyveres erők klubja parancsnoksága tehát az első kísérleti lépéseket megtette, hogy a csabai szabadtéri színpad megfelelően ki legyen használva. Biztos vagyok benne, ha a Balassi művelődési otthon vezetősége nemcsak a társadalmi szervek programjaira támaszkodik, hanem keresi a módját és lehetőségét annak, hogy a társadalmi szervek rendezvényei mellett önállóan, még esetleges anyagi ráfizetés veszélye mellett is a nyári hónapok alatt 2—3 rendezvényt szervez a szabadtéri színpadon, akkor nem lesz uborkaszezon. Mindezekhez azonban az is szükséges, hogy előre és reálisan tervezzék meg a szabadtéri színpad felhasználásának lehetőségeit és a tervek megvalósításához ragaszkodjanak is.

Herczmann Jenő százados, a fegyveres erők klubja parancsnoka

együttese a helybeli Viharsarok Termelőszövetkezettel együtt részt vesz szeptemberben az Országos Mezőgazdasági Kiállításon. A tér. melőszóvetkezet alföldi lacikonyhát nyit a kiállításon, a táncosok pedig többször fellépnek színes műsorukkal a szabadtéri színpadon.

A fiatalok a Tótkomlós! lakodalmast és két szlovákiai népi tánjóbb megértéséhez kaput táró írás kerül a kezébe, vagy ilyen filmre, előadásra, rádió-, TV- műsorra lel, képtelen magában tartani, miként nem tud hallgatni életünk egyetlen helyi vagy világraszóló eseményéről sem. Túlcsordult szívvel, s ha kell, magával ragadó tűzzel a bántottak mellett, s mély felhábororodással a bajhozók ellen, közli érzéseit. '

Amerre megfordul, s beszél, szavát úgy irányítja, témáit akként válogatja, hogy mindebből gyermek és felnőtt épülhet, okosodhat. Mélynek látszó, s emiatt viharos összetűzéseknél bátran közbelép és miközben bölcs figyelemfelkeltéssel maga felé fordítja a veszekedők érdeklődését, az okos szó varázsával megérteti velük, hogy nem is olyan rettentő a baj, s a tüzes összecsapás kézfogással is eloltható.

Igen... Ö már csak ilyen; magát mindenben helyes módon is kellő időben beleártó ember. Mintha körülötte az egész világ az ő családi fészke, embertársai pedig édes testvérei volnának. Minden érdekli, ha jó, ha rossz. Bántja a rendetlenség, a por, piszok; házban, utcán, munkahelyen, a társadalom minden zegzugában, fizikai és erkölcsi értelemben egyaránt. És — mérhet tétlen a boldogsága, ha bárhol, bármiben tapasztalhatja embervilágának tisztulását, szépülését az új társadalmat teremtés nemes hevületében való megfiatalodást. Boldog, hogy e roppant igyekezethez ő is hozzájárulhat a nap bármely órájában, percében egy-egy gondolattal, mozdulattal, segítő cselekedettel. Életünk minden rezdülésében felelősséget érez és vállal. Etámul, mikor azt látja, hogy némelyek, akik eszüket vesztve izgulnak azért, hogy kedvenc labdarúgó-csapatuk két pontot szerez-e vagy sem, képesek hidegeny ridegen elmenni milliószorta izgalmasabb, fontosabb események sora mellett. Képesek közönyösen szemlélni az ö emberi segítségükre is számottartó — s ha úgy fordul, őket is segítő — bajbajutottakat. Érdektelenek tudnak lenni minden meccsnél és „bajnokságnál” izgalmasabb mérkőzés, a háború és béke viadala iránt, melyben pedig az ö bőrükre is megy a „játék”. Nem érti ezeket a szenvteleneket, de az ő merevségük, értetlenségük felengedéséért is küzd, annyi mással együtt. Ö már ilyen...

(Ez a „neve sincs” és mégis mindenütt egyre több „példányban” fellelhető embertársunk egyébként mindnyájunknak jó ismerőse. Köznyelven — társadalmunk embere.)

Huszár Rezső

dar-táncot mutatják be a pestieknek, s az ország minden tájáról összegyűlő közönségnek, Medovarszky Györgyné pedagógus, az együttes vezetőjének hazai és szlovákiai folklórgyűjtéséből. A szereplőket tíz tagú pengetés zenekar kíséri, melynek bendzsó-szerű, sajátos népi hangszereit karnagya. Kárász Pál, a tótkomlósi szlovák tannyelvű általános iskola igazga. tó-helyettese készítette.

Miért nem tölti be hivatását a csabai szabadtéri színpad?

Hozzászólás a Népújság 1962. június 28-i számában megjelent „UBORKASZEZON? NEM!” című cikkhez

Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás szabadtéri színpadán szerepel a tótkomlósi népi együttes

A tókomlósi művelődési otthon 34 tagú szlovák nemzetiségű népi

cot: a Sasinai farsangot és a Ká-