Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-26 / 173. szám
1962. július 26, 4 Csütörtök Táborlakók Az ismeretierjesztés kulcsa Rádió- és televízió-műsor 1962. JÚLIUS 27., PÉNTEK KOSSUTH RADIO: 4.30 Híreik. 4.40 Vidáman — frissen! 8.00 Műsorismertetés.. 8.10 Tánczene. 9.00 Tüskevár. 9.20 Huszka-hangverseny. 10.00 Hírek. 10.10 Napirenden... 10.15 Zenekari muzsika. 10.59 Lottóeredmények. 11.00 Igazak ivadéka. 11.20 Népdalcsokor. 12.00 Hírek. 12.15 Operarészletek. 13.00 GazdaszemmeL a nagyvilág mezőgazdaságátról. 13.15 Könnyűzene. 14.00 Házkutatás. 14.20 Haydn: D-moll vonósnégyes. 14.40 Játszani jó. 15.00 Hírek. 15.10 Tóth Ferenc A Duna mentén. 15.30 Petőfi és Bem. 15.50 Szív küldi... 16.20 Az R—62-es riporttekercs. 16.40 A munkásmozgalom régi dalaiból. 17.00 Hírek. 17.15 ötórai tea. 18.05 A hidegháború történetéből IV. 18.20 Könnyű lovasság. 19.10 Takarodó előtt. 19.28 Bartók: Mikrokozmosz. 19.54 Jó estét, gyerekek! 20.00 Esti krónika. 20.25 Kint vagyunk a vízből. Vígjáték. 21.10 A Kossak-nővérek énekelnek, Horst Wende és zenekara játszik. 21.25 Mai emberek. 21.ft5 A zeneirodalom remekműveiből. 22.00 Hírek. 22.30 Sporthíradó. 22.35 Járóka Sándor népi zenekara játszik, Zala Tóth Erzsébet és Dóry József énekel. 23.15 Gázálom. 23.25 Kórusok. Hangsze.nszólók. 24.00 Hírek. 0.10 Részletek Nedbál Lengyelvér c. operettjéből. 0.30 Himnusz. PETŐFI RADIO: 8.10 Hírek. 14.15 Tánczene. 14.35 A bűvészinas. 14.40 hogy az ismeretterjesztés sikerének kulcsa a járási szervezetek, és elsősorban a szakcsoportok kezében van! Hogy aztán ezek a csoportok bizony sok helyén még gyerekcipőben járnak, hogy névlegesek, mindez mélyen elgondolkoztató. Ahhoz, hogy az 1962/63-as ismeretterjesztési évre szóló feladatok ne maradjanak megvalósulatlanok, feltétlenül szükséges, hogy a járási elnökségek sokkal határozottabban, mint eddig, gazdái legyenek járásuk ismeretterjesztő munkájának, és felrázzák a csak „megalakult” csoportokat a Csipkerózsika-álomból, mindinkább olajozottabb, színvonalt emelő munkára serkentve azokat. Jó példák is adódnak, nem árt, ha ezeket tanulmányozzák a gyengébben funkcionáló csoportok; Orosházán és Gyomán az egyes szakcsoportok vezetői rendszeresen biztosították az előadókat, és figyelmük még arra is kiterjedt, hogy az előadások színvonal-emelését segítsék. Az orosházi szakcsoportoknak arra is volt erejük és szívük, hogy két nagyobb módszertani konferenciát tartsanak. Az egyik Csorváson volt, és azon a szemléltetés módszereit, Tótkomlóson pedig a felnőtt-oktatás elveit vitatták meg. A gyomai járásban viszont az agrár-szakcsoport rendezett konferenciákat — sikerrel. A kezdeti eredmények még nem nagyok tehát, annál több a negatívum. A szakcsoportok tevékenysége mégis biztató, és még több támogatással, több, a tagok sorából induló kezdeményezéssel, jé ötletek megvalósításával ősztől annak a haszonnak többszörösét várhatjuk már tőlük, mint amelyet az elmúlt évadban elértek. Kezükben az ismeretterjesztés kulcsa, ne veszítsék él, hanem használják, minél többször, mert olyan kapukat nyithatnak ki vele, amelyeken átlépve az emberek tömegei gyarapodnak tudásban, műveltségben, és válnak igazabb, tisztábban látó emberekké. Sass Ervin Didó és Aeneas. 15.10 A kocsma, 15,31 Katonadalok. 15.45 Hach: Kromatikus fantázia és fuga. 16.00 Hírek. 16.95 Vivaldi: Három hegedűverseny a La Stravaganza-sorozatbéd. 16.40 A porcelán. 16.55 Francia sanzonok. 17.15 A Ganges mentén. 19.00 Hírek. 19.10 Részlet Kürthy Éva dalestjéből. 19.25 A Battonya felé vezető úton lobogunk Mezőhegyes határában, s már messziről emberáradatra leszünk figyelmesek az út két oldalán. — Itt egy kukoricát címerező if_ júsági tábor van, menjünk be s kapjunk fel néhány újságba való képet és hozzávaló szöveget — szól fotósunk. — Az rendiben van, hogy te képekéi készítesz, de mit tudok én írni minden előzetes elgondolás nélkül — feleltem, de ezt már akkor nyomban, s később még jobban megbántam, hiszen egy ifjúsági tábor olyan, mint egy távlati terv: a jelen mellett a jövőt is megpillanthatja benne az ember. A tábor lakói nemcsak egyszerűen középiskolás diákok, akik két hé. tig táborban élnek és dolgoznak, hanem a holnap tanárai, technikusai, mérnökei, orvosai... — Irány a tábor — lelkesedtem fel s mindjárt lefényképeztünk egy csoport üldögélő, bő overálos, szalmakalapos és sátorlappal felszerelt tereferélő leányt — Nem fárasztó ez a „munka”? — kérdeztem tréfásan, de ők komolyan magyarázni kezdték, hogy már vége a napi munkának, azt várják, hogy a gazdaság egyik szakembere ellenőrizze, s átvegye a délelőtti címerezést, s aztán indulnák a táborba, ebédelni. Mikor „becsszóra” megfogadtuk, hogy nem csúfolkodni, csak éppen beszélgetést akartunk kezdeményezm, elmondták, hogy Debrecenből, •Vz énekverseny egyik győztese: Ondók Márta. a Csokonai Gimnáziumból jötték. A tábor közelében lévő kukoricásban sikerült „lekapni” néhány „harci díszbe”, azaz sátorlapba, vagy ahogyan ők nevezik, „báli belépőbe” öltözött csabai gimnazistát. Név szerint: Kapuvári Katalint, Lovas Rozáliát, Garai Juliannát és Várhalmi Magdolnát. Aztán megkérdeztük tőlük, hogyan Mtk a tábori élet? ■— Nekünk már nem újság, tavaly is itt voltunk Mezőhegyesen — válaszolt egyszerre Garai Julianna és Lovas Rozália. — Volt sok élményük? — Rengeteg. Többek között voltunk barackot lopni, amit aztán gyakori riadó követett. Esténként nagyon sokat sikoltoztunk, mert temérdek volt az egér. Most nincs egy sem. Kénytelenek vagyunk egy félig sikerült műegérrel megsikoltatni egymást. Már bent jártunk a táborban, anélkül, hogy engedélyt kértünk volna rá. De Csomós Katalin, a tábor parancsnoka most az egyszer megbocsátotta ezt és olyan szeretettel magyarázott a tábor több mint 800 lakójáról, mintha valamennyi az ő édeslánya lenne. — Nagyon meg vagyok elégedve velük — jelentette ki. — Csomós Katalin szavait a bejáratnál felhangzó pattogó induló hangjai szakították félbe. Az orosháziak énekelték úgy, hogy zengett bele a tábor: „Éhes vagyok, dübörög a gyomrom, de szeretnék enni. De szeretnék a szaki bácsi mellett konyha-kukta lenni .. ” _Hogy-hogy szaki bácsi? Talán csak nem férfiszakács van a lánytáborban? — kérdeztem Csomós Katalintól. _De igen. Nagyon kedvelik a kislányok, mert kifogástalanul jó a ko6zt, meg aztán igen kedves fiatalember. A táncdal-versenyről Szász Ilona kultúrfelelős tájékoztat bennünket. Elmondta, hogy kezdetben nagyon lámpalázasak voltak a lányok, de a debreceniek néhány tréfás dallal olyan hangulatot teremtettek, hogy két szakácsnőnek: Jeszenyi Jánosnénak és Pomucz Györgynének is kedve kerekedett fellépni és énekelni. Olyan nagy volt a sikerük, hogy addig nem engedték le őket a színpadról, amíg azt nem mondták: Jó, énekelünk, de akkor senki se kérjen ma vacsorát. A dalverseny három díját, egy-egy tábla csokit csabai lányok nyerték: Ondók Márta, Vajó Éva és Garai Zsuzsa. Reggelenként egy igényes bizottság értékeli a sátor belsejének és környékének rendjét és tisztaságát s a legpéldásabb sátor lakói egyegy csokit kapnak jutalmul. A szeghalmi lániok: Bögre Erzsébet, A báli belépés csabai lányok. Farkas Katalin, Bíró Piroska, Kertész Ilona, Petri Zsuzsa, Rábai Irma, Pardi Anna, Kiss Erzsébet és Makra Magdolna egymás után kétszer is nyertek tisztasági versenyt. Mikor ezzel eldicsekedtek, telkemre kötötték: meg ne írjam, hogy csak egy-egy forintos csoki volt a jutalom... Az egyik sátor mellett bukkantunk rá egy könyvbe mélyedve Mészáros Piroska, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium tanulójára. — Szeret olvasni? — És milyen tárgyú könyveket? — Főleg romantikus és történelmi tárgyijaikat. — Talán történelem-szakos tanárnak készül? — Orvosnak és falun szeretnék majd gyógyítani. — Ezt mondja majd a diploma birtokában is? — Igen, mert falun, Gyomán lakom. Lám mennyi téma akadt. Alig A sokat olvasó Mészáros Piroska. írtam és már nincs hely. No, majd írunk jövőre is, hiszen például Pa_ goni Irén már leérettségizett, és mégis eljött az idén is táborozni, azazhogy dolgozni. Szöveg: Kukk Imre Foto: Kocziszky László Pontos statisztikai adatok nélkül is — tehát minden különösebb bizonyítást mellőzve — köztudott, hogy a TIT ismeretterjesztő előadásai mind nagyobb népszerűséget vívnak ki maguknak. Az emberek tömegei akarnak ma már többet tudni, jobban és megalapozottabban megismerni a világ dolgait, állást foglalni azokban. Ez az akarat, ez a művelődni vágyás találkozik a TIT célkitűzéseivel, azzal, hogy előadásaikon formálni kívánják a dolgozók világnézetét, bővíteni szakmai ismereteiket, és emelni általános műveltségüket. Megyénkben különös súllyal jelentkezik a falusi ismeretterjesztés állandó javításának, hatásosabbá tételének kérdése, ezzel egy időben pedig a TIT járási elnökségeinek és a szakcsoportoknak mind szervezettebb, célratörőbb munkája. Az elmúlt ismeretterjesztési főszezont vizsgálva a szemlélő azonnal megállapíthatja, hogy ahol az évi programot a járási elnökségek széles látókörűen vitatták meg és dolgozták ki, ott eredmények születtek, ugyanakkor a különböző szakcsoportok életre hívásával e programok egyre színvonalasabb megvalósítását szándékoztak elérni. Sajnos — és ez az új főszezon kezdete előtt nagyon figyelmeztető —, jó néhány szakcsoport csak megalakult, és azóta sem fejt ki tevékenységet, sőt több járási szervezetnél még névleg sem alakultak meg. Nagy hiba, hogy — például — a gyulai járásban nincs kémiai, a szarvasiban kémiai, csillagászati, műszaki, a gyomaiban művészeti, csillagászati, a békésiben többek között filozófiai, az orosháziban közgazdasági, a mezőkovácsháziban műszaki, a sarkadiban pedig kémiai és csillagászati szakcsoport. A tapasztalat azt mutatja, hogy leginkább a természettudományi és a műszaki szakcsoportok hiányoznak, pedig ezek munkája nem . nélkülözhető. Nyugodtan megállapíthatjuk, A tihanyi ekhóhoz. 19.30 Szovjet népek zenéjéből. 19.50 Schubert: D-dur szonáta. 20.05 Pénteken este t: 23.90 Hírek. 23.15 Műsorzárás, JÜLIUS 26. Békési Bástya: Emberek és faj-kasok. Békéscsabai Brigád: Ha velem tartanál. Békéscsabai Szabadság: A nagyvároÉ örömei. Békéscsabai Terv: Vadállatok a fedélzeten. Gyomai Szabadság: Apát keresünk. Gyulai Petőfi: Az utolsó tanú. Mezökovácsházi Vörös Október: Nevessünk. Orosházi Partizán: Az éjszakai vonat. Sarkadi Petőfi: Amerika egy francia szemével. Szarvasi Táncsics: Egy asszony meg a lánya. Szeghalmi Ady: Húsz évre egymástól, Tereferélő debreceni lányok. — Nagyon. A szaki bácsi és a két énekes szakácsnő.
