Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-20 / 168. szám

W02. július 20. I Péntek Az állami gazdaságokban végzett pártmunkáról Mutasd a tervedet!... A párt megyei végrehajtó bízott, sága június 9-én rendes ülésén ér­tékelte az állami gazdaságokban működő párt- é® tömegszervezetek munkáját és fontos határozatokat hozott. A határozatok végrehajtásáról a napokban tanácskozást tartottak az állami gazdaságok vezetői. Az értekezleten Lestyán István elvtárs, a párt megyei bizottsága mezőgazdasági osztályának vezető, je ismertette a párt megyei vb ha­tározatát. Beszámolójának első részében az állami gazdaságok gazdálkodá­sának néhány jellemző adatát is­mertette, majd elmondotta, hogy tovább javul az állami gazdaságok gazdálkodása A kedvezőtlen időjárás ellené­re túlnyomó többségük a beterve­zett nyereséget az előzetes felmé­rés alapján az intézkedési tervek szerint biztosítani tudja. Növény­­termelési eredményeik, terveik lé­nyegesen magasabbak a megyei átlagnál. 1961-ben holdanként át­lagosan 17,90 friázsa búzát, az idén előreláthatólag körülbelül 15 má­zsát, 1961-ben takarmánygaboná­ból 14,61 mázsát termeltek, az'idén ennél jobb lesz a termésátlaguk takarmánygabonából. Hasonlóan kedvező a helyzet a gazdálkodás más területein is. A határozat szerint azonban a vég­rehajtó bizottság nem látja kielé­gítőnek a tejhozam növekedését és az itatásos borjúnevelésnél, a nö­­vendéküsző- és tinónevelésnél, a süldónevelésnél, a malacszaporu­­latnál és a sertéságazatoknál az önköltség alakulását, jóllehet eze­ken a területeken is van javulás. A végrehajtó bizottság határoza­tában hangsúlyozza, hogy az ál­lami gazdaságok a még meglévő fogyatékosságok ellenére Is évről évre igazolják a nagyüzem elő­nyét, bár a gazdaságosság tekinte­tében még nem használják ki ősz. szes adottságaikat. Lestyán elvtárs a határozat alapján részletesen foglalkozott az állami gazdaságok szervezeti kér­déseivel, majd a pártpolitikai munkáról beszélt. Többek között elmondotta'', hogy az állami gazda. Ságokban működő pártalapszerve­­zetekben ma már mindenütt ki­alakult pártcsoport-vendszer, ál­talában szervezett, rendszeres pártélet folyik. A párt állami gaz. dasági szervezetei falusi viszony-Császári! Julius Caesar, a hajdani római császár sokat megélt, sokat látott. Jött, látott, győzött, s a végén tőr­döfésektől csúfított teste bevonult az istenek galériájába. Halála után írlak róla regényt, drámát, humoreszket, glosszát, tanulmányt, értekezést, indulót, nótát. Reklám­anyagnak azonban csak most lé­pett elő a londoni Times című lap jóvoltából. Egy plakátkiállításra hirdettek pályázatot, s a legjobbak közé bekerült a Caesart ábrázoló is. A derűs arcú császár, fején az elmaradhatatlan babérkoszorúval olvas — természetesen egy Ti­­mes-t. A lepedő nagyságú újságba csomagolt római férfiú feje felett a szöveg: „Minden művelt ember Times-t olvas”. Sic transit gloria mundi. vagyis így múlik el a világ dicsősége. A jó Caesar is elmondhatja, hogy Non omnis moriar. vagyis nem ha­lok meg egészen. Ha máshol nem. hat egy plakáton csak tovább él az emlékezés. Az ötlet előtt — le a babérkoszorút! (búr—) latban a legerősebb szervezetek közé tartoznak, a legnagyobb te­kintéllyel rendelkeznek. A párt­végrehajtó bizottság határozatá­ban bírált egyes alapszervezete. ket, amiért taggyűléseik beszámo­lója felszínes és nem hoznak kőnk. rét határozatokat. Kétségtelen, hogy az állami gazdaságokban dől. gozó kommunisták többsége be­csületesen, szorgalmasan végzi munkáját. Vannak azonban olyan tapasztalatok, hogy a párttagok egy része közömbös a pártmunka és a termelési ered­mények iránt. Egyes területeken nemegyszer tapasztalni, hogy a pártonkívüliek fegyelmezettebben dolgoznak, hamarabb észreveszik és szóvá teszik a hanyagságokat, mint egyia-másik ott dolgozó párt­tag. Lestyán elvtárs ezután részlete­sen ismertette a termelés pártel­lenőrzésére vonatkozó határozato. kát és a pártmunka színvonalának emeléséről beszélt. A tanácskozáson mind a beszá. mólóban, mind pedig a felszólaló, sok során kialakult vitában igen sok szó esett a párt-, a gazdasági, valamint a tömegszervezeti veze­tők tájékozódásának fontosságáról és a pártonkívüliek állandó tájé­koztatásának szükségességéről. A végrehajtó bizottság ugyanis kö­vetkezetesen bírálta azokat a gaz­daságokat, ahol a vezetők nem for­dítanak kellő figyelmet a közgaz­dasági elemzésre és a termelési ágak összefüggéseire. Nem figye-Július 21-én van nyolcadik évfor­­dulója annak, hogy Genfben aláírták a Vietnamra, Laossra és Kambod­zsára vonatkozó fegyverszüneti egyezményt. Ebből az alkalomból a Magyar Jogász Szövetség elnöksége baráti üdvözletét küldi a Vietnami Demok­ratikus Jogászok Szövetségének és a Vietnami Demokratikus köztársa­ság népének. Az 1954. évi genfi egyezmény év-Virág bácsi, a szomszédom, elhatározta, estig nem megy haza. Utóvégre nem gyerek már, hogy Virág néni csak úgy komandirozza. A vasárnap pedig mindig úgy volt szép, ahogy egyfolytában évek óta. Virág néni főz, Virág bácsi ül a kony­hában, fabrikál. Mindig van valami csinálnivaló a háznál, ezen a vasárnapon a konyha­­kredenc zsanirját kellett meg­csavarozni. Ha készen lesz, Vi­rág néni azzal a mosolyával köszöni, amely most már rán­cok közé búvik, de amelyért el­vette annak idején. Bizony ak­kor nem járt olyan sebesen a nyelve Virág néninek. — Fényes nagy lakodalom volt a mienk — magyarázta Virág bácsi ne­kem —, rendeltem a ligeti ven­déglőben egy egész pohár sört: felét kiitta a Mariska, felét meg én, de a kiflit, amit a lag­­zira vettem, mind ő ette meg... Ha tréfált is Virág bácsi, nem voltak azok mórikás idők. Konyhabútort valójában csak jó­val a felszabadulás után vettek. Aztán mi módon készítik az lik az egyes ágazatok önköltség­alakulását, a munkatermelékeny­ség mutatóit. A párt megyei végrehajtó bízott, sága az állami gazdaságokban most a pártmunka fő célkitűzését a termelést segítő munkában, a terméskiesések pótlásában, az ál­talános költségekkel való takaré­kosságban, valamint a rendelke­zésre álló eszközök szakszerű fel­­használásában határozta meg. Ép­pen ezért nagyon fontos feladat­ként említi a határozat, hogy a pártszervezetek és vezetőségeik rendszeresen ismerjék meg és ta­nulmányozzák a gazdaságok táv­lati terveit, legyenek tisztában a termelés valamennyi oldalával. Érdeklődjenek a közgazdasági mu. tatöszémok iránt. Észrevételeiket mindenkor tegyék meg, tartsák ezt. fontos pártkötelességnek. Moszkva D. Pantius, az Egyesült Álla­mokbeli Koosevelt Egyetem pro. fesszora a moszkvai béke-világ­kongresszuson elhangzott beszédé­ben azt fejtegette, hogy „nem le­het egyik kormányra (értsd az amerikait) mindent ráfogni, a másikat pedig (vagyis a szovjetet) csupa nemes fény­ben feltüntetni”. A jelen­fordulója alkalmából a Magyar Jo­gász Szövetség elnöksége sikereket kíván mindazoknak, akik síkraszáll­­nak a genfi egyezmény maradékta­­len érvényesítéséért, Délkelel-Azsiá­­ban az Egyesült Államok beava'ko­­zása következtében kialakult hábo­rús feszültség felszámolásáért, Viet­namban a demokratikus emberi sza­badságjogok érvényesüléséért, Viet­nam békés egyesítéséért és ezzel Délkelet-Azsiában a béke és a biz­tonság megteremtéséért. (MTI) ilyen konyhabútort, alig tíz­éves, máris kiesik a zsanírcsa­­var!... Itt ül a szomszédos eszpresz­­szóban Virág bácsi és már a második rumos feketét rendeli. A fusizók, a selejtgyártók az okai az egésznek. Igaz, a csa­varhúzó is elugrott és zsupsz, betörött a konyhakredenc abla­ka, mert az ablakot is úgy csi­nálták, hogy az első szélre... Hanem Virág néninek nem kellett volna tüstént rákezde­nie. így, meg úgy, nem tudsz te semmire se vigyázni, itt van ni, az a szép kredencab­­lak... Aminek az üvegje nem csörömpölt Manyit, mint Virág néni egyhuzamban. Úgy ki tudja kerekíteni, toldani-folda­­ni, egy vérszegény szúnyogból kövér elefántot csinál. Hát Vi­rág bácsi is tudja a módját... „Hát amikor te tányért tör­tél!...” Ez a tányértörés ugyan öt évvel ezelőtt történt és Vi­rág néni ki is iktatta emlékeze­téből. mint ahogy a szégyenle­tes dolgokat szokták az embe­rek, hogy most Virág bácsi szó-Franciaországban elkészítették az első tízéves tervet. Ne tessék félreérteni, nem gazdaságfejlesz­tési elképzelésekről van szó, nem is iskolaépítésről, vagy folyó-sza­­bályozásról: ez az önálló francia atomhaderő megteremtésének tíz­éves terve. A hadügyminisztéri­um legnagyobb sajnálatára ennél rövidebb idő alatt nem tudják el­készíteni a szükségesnek vélt fegyvermennyiséget, sem kiképez­ni a személyzetet. Közük egyéb­ként, hogy az első szakasz 12 mil­liárd új frankba kerül, ennek el­lenértékeként ennyi és ennyi hid­­rogénbombét, annyi meg annyi repülőgépet gyártanak majd. 1967- re remélik az első atom-tenger­alattjáró elindítását, s a teljes megvalósulás 1970-re várható, lé­vén a terv első esztendeje 1960. A mi fülünk kissé elszokott az effajta tervszámoktól. Igaz, a szükség a szocialista tábort is rá­legi feszült helyzetért — mondotta — mindkettő felelős. Beszéde vé­gén pedig a kongresszusi küldöt­tekhez fordulva, így szólt: „önök­től függ, hogy az amerikai küldött­ség lelkesen, vagy pedig szárnya­­szegetten tér-e haza Moszkvából.” Nos, valóban érdekes és érde­mes megtudni: vajon Pantius pro­fesszor „lelkesen”, avagy „szar. nyaszegetten” hagyja-e el a Szov­jetuniót. íme, így vélekedik a kongresszusról ő maga: — Teljes bizonyossággal mond­hatjuk, hogy a leszerelési és béke­­világkongresszus nagy sikerrel végződött — hangzik az APN tu­dósítójának adott nyilatkozat első mondata, aztán így folytatódik: — a kongresszus eredményei remé­nyekre jogosítanak, hiszen a kül­döttek — tekintet nélkül az egyé­ni szemléletükben megmutatkozó különbségekre, megtalálták a kö­zös nyelvet. Pantius a szovjet népről és a kormányáról most, miután módjá­ban volt első forrásból megismer­kedni a szovjet külpoütika célki­tűzéseivel, a következőket mon­dotta : — Először vagyok a Szovjet­ba hozta, egészen megdermedt. De csak azért, hogy megint ne­kiiramodjék. Zengett bizony a vasárnap, Na, ha zeng, zengjen a konyhaajtó is, Virág bácsi úgy bevágta maga után, hogy az már dörrenetes válasz volt. Hozzák a rumos feketét az asztalhoz, mármint a másodi­kat. A pincér rátekint Virág bácsi ősz bajuszára. Akik egész nap viszik a kávét, kiismerik a vendégeiket. Ez a bácsi nyil­ván nem rumozó, kapatos sem volt, amikor bejött ebben a délelőtti napsütéses időben, hogy itt folytatná, amit valahol elkezdett. — Jó a kávénk? — kérdezi a pinC&r. — Jó a fenét! — válaszolja daccal Virág bácsi —, csak ép­pen iszom, mert... A felszolgáló nem szívesen hallja, hogy a kávét szidják, a maga posztját mindenki védel­mezi. De ez az öreg bácsi tiszta őszinteség, ha le is nézi a ká­vét. — Pedig a mi kávénk jó — folytatja a pincér. Virág bácsi máris a szavába kap; — Hát akkor hozzon méf egyet, de jól rumozza!... A pincér bólint. Aztán ism< viszi arra, hogy fegyvert gyárt­son, de nálunk a nemzet terve, amelyet célul kitűzünk, melyet az államférfiak ismertetnek, amely szívünkhöz nőtt, s amire büszkék vagyunk, nem a fegyverkezés. Nálunk 1964-re ennyi és ennyi fo­gyasztási cikk gyártása van előír­va. 1967-re annyi meg annyi la­kás, s 1970-re is egészen más vágyak teljesülését reméljük, mint De Gaulle. Ezzel szemben Párizs­ban az elnök is, a külügyminisz­ter is arról a tízéves tervről be­szél. abban látja az ország célját, hatalmának megtestesülését. A szocialista tábor 1970-re túl akarja szárnyalni a kapitalista világot a békés termelésben — Franciaország vezetői rakétákra és bombákra vágynak. Lám csak, átalakítható a közmondás: mu­tasd a tervedet — megmondom ki vagy. ti. unióban, természetei, hogy ez alatt a néhány nap alatt lem sokat lát­hattam — mégis sót mindent meg­értettem. Megértetem, hogy a szovjet emberek bakét akarnak és barátságban akanak együttélni más népekkel. És íiszek Hruscsov miniszterelnök szivarnak is: igen, önök oroszok bélét akarnak. Ma­gam győződtem neg erről. — Meg kell a-'onban mondani, hogy nálunk, az Egyesült Álla­mokban még nen mindenki látja ezt. A sajtó rreglehetösen sokat fáradozik azon, hogy hazug fény­ben tüntesse ti a „kommunista atheizmust”, anely állítólag meg akarja sem műteni a „keresztény világot”. Pedí; ahhoz, hogy valaki békét akarjon egyáltalán nem kö­telező hívő lereszténynek lennie. Thomas Jeftrson és Abraham Lincoln, az gyesült Államok egy­kori elnökei nem sorolták magu­kat semmilen valláshoz, mégis hatalmas é: haladó szerepet ját­szottak haank történelmében. — Ha met visszatérek az'Egye. sült Államkba, minden tőlem tel­hetőt megsszek majd azért, hogy mielőbb kialakuljon a kölcsönös megértés •rszágaink között. (MTI) rátekir az öreg bajuszára, amelyek hószínét barnási'a színez^ a dupla. — ’em lesz nagyon hirtelen, kér er? Vi»g bácsi végigmustrálja a pincrt. Kék kabát, fekete nadag, kis szőke bajusz, szal­véta» kézben. Virág bácsi eüga­­zítj; kétoldalt a n,aga bajuszát, kölnt egyet.- Magának, kartárs, van fe­lese? l felszolgáló elmosolyodik. Kt ember néha olyan, mint a leió- meg a felvevő-állomás. Ey mondat a gombnyomás, tárás megtalálják lelkűk közös lillámliosszát. A pincér öröm­­lel felel: — Vőlegény vagyok én, ké­­em... — Az már baj — szól Virág bácsi. Nem szokta a rumozást, kicsit nehéz már a feje. — Miért lenne baj? — a pincér ott áll az asztalnál —, miért lenne baj, kérem? Hiszen ez a legszebb... — Nono — magyarázza Vi­rág bácsi —, én is azt hittem valamikor... A pincérnek sugárzik a sze­me. „Megértettem, hogy a szovjet emberek békét akarnak és barátságban akarnak élni más népekkel“ — mondotta Pantius professzor — II Magyar Jogász Szövetség elnökségének nyilatkozata a Vietnamra, Laoszra és Kambodzsára vonatkozó 1954. évi genfi egyezmény aláírásának évfordulója alkalmából

Next

/
Oldalképek
Tartalom