Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-03 / 153. szám
r *562. július 3. 4 Kedd Varsóban rendezték meg az UNIMA VIII. kongresszusát és a Bábszínházak Nemzetközi Fesztiválját 1962. június 17—26. között Varsóban tartotta az UNIMA (Bábművészek Nemzetközi Szervezete) VIII. kongresszusát, és a Bábszínházak Nemzetközi Fesztiválját. A kongresszus résztvevői számos szakmai kérdést vitattak meg. Előadások hangzottak el többek között a bábszínház és az élőszínház kapcsolatáról, a bábjáték pedagógiai és képzőművészeti vonatkozásairól. A Bábjátékosok Nemzetközi Szervezete tagállamainak képviselői beszámoltak arról, milyen fokon áll hazájukban a bábjáték, melyek a jövőre vonatkozó terveik. Itt tudtuk meg, hogy a Szovjetunióban 1963-tól — hasonlóan az iskolai oktatáshoz — ingyenessé teszik a bábszínházakat. A kapitalista államok képviselői beszámolták arról, hogy mi 'lyen sok nehézséggel küzdenek az ottani bábjátékosok. A nyugati ál lamokban igen elenyésző az olyan bábszínház, amely állami szubvenciót élvez. A népi demokratikus országokban viszont igen sok állami bábszínház működik. Varsóban például két hivatásos bábszínház van, s igen jelentős a vi-Szív is kell hozzá! déki lengyel állami bábszínházak száma. De elmondhatnák mindezt a többi demokratikus országokról is, kivéve Magyarországot, ugyanis hazánkban szám szerint több az amatőr bábszínház, azonban ezek is jelentős támogatást kapnak az államtól. Hazánkban az UNIMA Magyar Tagozata ez évben alakult meg. A varsói VIII. UNIMA- kongresszus felvette a magyar tagozatot, melynek soraiban ott látjuk a Budapesti Állami Bábszínházát, valamint az ország jelentősebb amatőr bábszínházait, így a békéscsabai KPVDSZ „Napsugár” Bábszínházát is. A kongresszus és a színházi előadások szüneteiben alkalmunk volt egy-egy ország képviselőivel elbeszélgetni, tapasztalatainkat kicserélni. Bár a nyelvi nehézségek bizonyos mértékig korlátokat szabtak, mindannyian — keletiek nyugatiak, északiak és déliek — megértettük egymás céljait, vágyait, törekvéseit. A kongresszus és a fesztivál maga helyett beszélt: az emberek szerte a világon dolgozni, építeni, élni akarnak. Lenkefi Konrád a békéscsabai KPVDSZ „Napsugár” bábszínház vezetője Nyári táborba készülnek az eleki úttörők Egyszer megpróbálta a sertéshizlalda felé; a síneken át... Majdnem egy óráig tekergett a csatornázáshoz felásott utcák, téglagyári kubikgödrök és nádasok között, mire hazavergődött. Akkor megfogadta, hogy inkább továbbra is az a veszekedett piagas repülőhíd, mint ez az időpocsékolás. De két hosszú esztendeig? — riadt fel - benne a gondolat. Két évig építenek egy ötven méteres vasúti felüljárót, mikor másutt ezalatt gyárakat, vízierőműveket létesítenek? Ennyi ideig cipelje le s föl azon a számtalan lépcsőn a biciklijét és a kerülővel raboljon el a két esztendő alatt 24 napot a szabad idejéből? Legalább a hídhoz vezető mellékutak ne lennének ilyen kriminálisán rossz állapotban. Mennyire ígérte a tanács, hogy rendbe hozatja. Már régen, a felüljáró építésének a megkezdése előtt kellett volna, de még most sincs semmi... Ezeket gondolta végig, miközben ki tudja hányadszor leszállt a repülőhídnál, s kerékpárját felragadta, hogy a vállán a magasba cipelje. És most is, mint már anynyiszor, egy tanácstalan mamát látott a híd lábánál, aki nem tudta, hogy a babakocsit vigye-e fel előbb — ha tudja — vagy a kisbabát? S ő, mint már annyiszor, most is udvariasan megszólalt: — Tessék csak felmenni, a kocsit majd viszem. A híd végén lesz szíves megvárni, ott meg lesegítem. — Így is történt. Mikor visszatért kerékpárjához, éppen egy kislány birkózott egy női biciklivel. Sehogy sem bírta felcipelni. Segített neki is, aztán egy csomagot vivő öregembernek, majd újabb gyerekkocsi érkezett. Mikor végre a híd túlsó lépcsőihez ért, ott hasonlóképpen gyakorolhatta jószívét, mígnem hirtelen hasító fájdalmat érzett az oldalában. Egy rossz, helytelen mozdulata közben húzódás érte. Majdnem összerogyott a fájdalomtól. Alig bírt kerékpárjára kapaszkodni és munkahelyére pedálozni. Az orvos egy hétre kiírta. Így lett Készséges János a jaminai felüljáró-építkezés • első — és remélhetőleg utolsó — „rokkantja”. Az a végtelenül jó szíve tette! Ilyen szivet kívánunk a tanácsnak, s az építkezés minden szervének, s akkor a felüljáró sokkal rövidebb idő alatt lesz kész. — húr — Olvassuk el, amit leírtunk Orosházán járva, figyelemmel olvasgattam a színes plakátokat, hirdetéseket. Sok mindent megtud az ember ezekből, hiszen a cél: tudatni az érdekeltekkel, mi kapható, mikor, hol és milyen szórakozásban, művelődésben lehet része. A Petőfi művelődési ház egyik rajzolt plakátja azt közli, hogy tánctanfolyam indul s lehet jelentkezni. Ez rendben is lenne, ha... A Cipész Ktsz 2. számú javítórészlegének kirakatában a plakáton ez olvasható: ...,,Tánctaníojam indul”... Nem tévedés, „j”-vel írták a tánctanfolyamot, s még néhány helyen ugyanígy. Aláírás: Petőfi Művelődési Ház Igazgatósága. Ha hirdetünk valamit, méghozzá a művelődés egyik centruma, akkor legalább olvassuk él, hogy mit írtunk arra a plakátra és hogyan. (Kasnyik) Magda Virgil, az eleki román tannyelvű általános iskola igazgatója gondterhelt arccal fogadott, amikor közvetlenül a tanév vége előtt egy délután felkerestem. Borongása onnan eredt, hogy év vége előtt megsokasodtak a tennivalók, és iskolája tanulmányi átlagával sehogyan sincs kibékülve. Három egész körül mozog ez az átlag és félévkor bizony még ennél is gyengébb volt. Sokféle magyarázatot találnak erre, ezek kőiül a legnyomósabb az, hogy a iok nemzetiségű községben nagyszámú cigánycsalád is él, és a kis urkók majdnem mindannyian a ■omán iskolába járnak. Idáig nem ,s volna baj, a baj ott kezdődik: .Tanulnak és tudnának is ezek a gyerekek, hiszen nem egy jó tanuló van közöttük, de a legtöbbje rendszertelenül jár iskolába, és a szülők ezzel — nyíltan meg kell mondanom — nem sokat törődnek.” Magda Virgil igazgató a tanács segítségét is kérte már, de úgy látszik, hogy az idei tanév még nem hozott különösebb változást. „Mi csak azt tehetjük, hogy megsokszorozzuk a családlátogatásokat, és megmagyarázzuk a szülőknek: gyermekeik érdeke, ha rendszeresen járnak iskolába és elsajátítják a ma már mindenki számára szükséges és elérhető műveltség alapismereteit.” Ezért volt hát borongós az igazgató arca, de amikor az iskola úttörőinek életéről érdeklődtem, felderült, és máris kérette be az irodába Somi Sándorné pedagógust, az úttörőcsapat vezetőjét. — Majd az elvtársnő mindent elmond, amire kíváncsi. Elöljáróban én is mondhatók annyit, hogy a gyerekek nagyon lelkesek, ha az úttörőről van szó, szeretik az úttörő-foglalkozásokat és nagy izgalommal készülnek a nyári táborozásokra. Somi Sándorné a IV. osztályt tanítja az eleki román iskolában, és fél éve vette át az úttörőcsapat vezetését. Tevékenységét úgy kezdte, hogy tizenhat tagú népi tánccsoportot szervezett. Ez a csoport benevezett a járási úttörőszemlére is, és örömükre a harmadik helyen végeztek. Szép oklevelet kaptak. A sikeren felbuzdulva nemcsak az iskola ünnepségein, hanem a magyar tannyelvű iskolával közösen rendezett anyák napján is szerepeltek. Nagy tapsot kaptak! — Így kezdtük — emlékezik vissza Somi Sándorné. Az iskola 147 tanulója közül 33 úttörő és 50 kisdobos. Pénteken délután tartottuk a foglalkozásokat, és ezek az év vége felé olyan jól sikerültek, hogy a nem úttörők közül is sokan eljöttek és együtt szórakoztak, tanultak az úttörőkkel. Rotyis Zsófia és Ottlakán Katalin volt a legsűrűbb vendég. Sokszor megkerüljük az időrendi sorrendet, ahogy a csapat életéről beszélgetünk. Így mondja el a vezető, hogy néhány nappal ezelőtt kedves ünnepség keretében adták át (közösen a magyar iskolával) a Kiváló Úttörő jelvényt három eleki pajtásnak. Közülük egy: Vigyikán János, a román iskola VII-es tanulója, őrsvezetőhelyettes, és nemcsak kitüntető jelvényt, hanem pénzjutalmat is kapott olyan formában, hogy a nyári táborozás 150 forintja helyett neki csak 75 forintot kell majd fi zetnie. Később, amikor újra a foglalkozásokra terelődik a szó, a csapatvezető egymás után említi meg legjobb, legaktívabb segítőit: Simonka Margit rajvezető-helyettest, Rácz Zoltán őrsvezetőt, Sípos Péter őrsvezető-helyettest és Móga Annát. „Azt is írja .meg — mondja még —, hogy ebben az évben a VlII.-osok közül kilenc úttörőt adtunk át a KISZ-nek: Pilisi Este azzal a gondolattal aludtam el, hogy másnap csinálok egy jó kis kánikulai riportot. Reggel arra ébredtem, hogy fózom. Na tessék. Oda a kánikulai riport. Mindegy. Elindultam. Ha nincs kánikula, majd lesz más, a téma állítólag az utcán hever, s mivel nincs isiászom, megpróbálok lehajolni érte. Tehát a járdát nézve, kerestem a témát. Persze, cigarettacsikknél, papírhulladéknál egyebet nem találtam. (Jószágot az utcán legeltetni tilos!) Na meg hatalmas lapuleveleket az orosházi Táncsics Mihály utcai általános iskola tövében. Már-már letettem minden reményről, amikor a református templom előtti kis parknál csengő gyerekhang ütötte meg a fülemet: — Te, ne rázd már, ráesik a nylon-ingemre!... Felnéztem. Három 12—14 éves körüli fiú állt a csenevész, szomorú eperfa alatt, negyedik a fa lombjai között üldögélt. Eprésztek. A számban régen ízlelt ízek futottak össze. Szerettem volna felnyúlni a fára és legalább egy szem epret megenni. Hát igent szégyelltem. Pedig valamikor nem szégyelltem. Sem én, sem a többi hasonlókorú társam, akiknek a gyümölcsöt egyedül az eper jelentette. Országút menti, piszkos, porlepte eper. Ropogott a fogunk alatt az országút pora. Május végétől július közepéig nem volt éhes a szegény falusi gyerek. Volt eper, édes volt, s mindig jól lehetett lakni belőle. Az a kis hasmenés... ki gondolt vele? Arcunk, kezünk olyan fekete volt, hogy szinte már le sem lehetett mosni. Eper. Ódát kellene írni róla! Nem nyúltam fel egy szem eperért, s nem szólítottam meg az eprészö fiúkat. Minek, ha elmondanám nekik ezeket, csak a vállukat vonogatnák. Ezek az öregek egyebet sem tudnak: csak a múlt, mindig csak a múlt... Leírni is csak azért írtam le, hogy bizonyítsam: a téma sem mindig a földön hever. Van, amikor fent ül az eperfán. Lehner Ica Arankát. Botás Verát, Móga Annát, Sípos Pétert, Rácz Zoltánt és még öt pajtást. Ezek a fiúk, lányok olyan jól érzik magukat a KISZ- ben. hogy már egytől egyig letették az „If júság a szocializmusért” próba első követelményét és már a másodikra készülnek. flz úttörök életéhez természetesen hozzátartozik a nyári táborozás. Az egész évi úttörőmunka alatt erre is készültek az elekiek, és a tervek szerint tizenöten vesznek majd részt nyári táborban, Aszófőn. „Július 8-án este indulunk. együtt a magyar tannyelvű iskola 65 és az újkígyósi iskola 35 úttörőjével. A táborozás kéthetes lesz és a pajtások már előre örülnek a hajókirándulásoknak, szám. csatáknak — a megérdemelt pihenésnek. Az aszófői táborozás előtt hárman, Lukács Ilona, Kassai István és Simonka Ilona részt vesznek a mezőhegyesi őrsvezetőképző táborban is.” Magda Virgil igazgató megjegyzi, hogy Somi Sándorné, az úttörőcsapat vezetője nincs egyedül munkájában. Kartársai szívesen segítik, ellátogatnak az úttörőfoglalkozásokra, sőt Szandira János tanár már be is jelentette, hogy részt vesz az aszófői táborban. Mire e sorok napvilágot látnak, az eleki román tannyelvű iskola úttörői egyre izgatottabbam szám. lálgatják a napokat, hogy mikor jön már el július 8-a, amikor táborba szállhatnak. Megérdemlik, mert úttörő-becsülettel, úttörőszívvel dolgoztak, tanultak egész éven át. Sass Ervin Az orvos írja: A BOVIN-TBC-ről A gümőkór, vagy tudományos nevén tuberkulózis fertőző betegség, amely különösen gyermekeinket fenyegeti. A fertőzésnek egyik legveszedelmesebb forrása maga a tüdővészes ember. De nem kévésbé terjesztője a gümőkóros háziállat, hiszen a szabad szemmel láthatatlan, parányi pálcika formájú gümőbaktériumok az embert éis az állatokat egyaránt megtámadják, sőt az ember s az állat egymást kölcsönösen is fertőzheti. Hogyan fertőződik az ember ? Háziállataink közül a szarvasmarhák között terjedt el leginkább a gümőkór, ezért a szar vasmarha-gümökómak — tudományos nevén: Bovin tbc-nek — van a legnagyobb jelentősége. A gümőkópos állat különböző fertőzött váladékaival '(felköhögött hörgőváladék stb.) s főleg tejével a baktériumok milliói kerülnek ki a külvilágba, melyek hoszszabb-rövidebb ideig fertőzőkőpes állapotban maradnak, főleg a nedves, piszkos, sötét helyiségekben, istállókban. Még akkor is, ha a fertőzött váladék beszárad és szétporlik. A porrészecskékhez tapadó baktériumok a levegőbe juthatnak és a porral együtt az ember és az állat azokat belélegezheti. Ezért ne aludjunk gümőkóros állatok istállójában. de még feleslegesen se tartózkodjunk ott. Az ilyen helyen dolgozók a tisztaságra különös gondot fordítsanak. Ne söpörjék szárazon az istállót vagy környékét: veszedelmes port verhetnek fel. Csat-; a nedves söprés a helyes! Munka után tisztítsák meg ruháikat és ala posan mossák meg kezüket. Fertő zött istállóban leghelyesebb munaküpenybem és gumicsizmában dolgozni. Az istállóban használt ruháinkban és lábbelinkben otthonunkba ne menjünk. A gümőkóros tehén nyers tejével megbetegíti a fogyasztókat is. Sőt a fertőzött tejből készült tejtermékek is veszedelmesek. Különösen gyermekek között okoz gyakran súlyos, sőt halálos gümőkórt a fertőzött nyers tej fogyasztása. Sokan azt hiszik, hogy a vajban, sajtban, de még inkább az aludttejben hamar elpusztul a gümőbaktérium. Sajnos, ez nem így van. Ezek a tejtermékek is veszedelmesek lehetnek, ha megfelelő hőkezelés, forralás nélküli nyers tejből készülnek. Ezért nem szabad íörralatlan tejet inni. a gümöbaktórium ugyanis a forralás hőmérsékletén perceken belül elpusztul. Ezért gondosan forraljuk fel a tejet. A pasztőrözés sem szünteti meg teljesen a fertőzés veszélyét, ezért a pasztőrözött tejet is fel kell forralni fogyasztás előtt. Dr. Kertay Nándor az orvostudományok kandidátusa Büfést keres a színház klubjába a szakszervezeti bizottság Jelentkezés július 5-én délelőtt 10—12 óráig a szakszervezeti irodában. 376
