Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-01 / 152. szám

A. n. ÉÉKÉS MEGYEI * Ara 60 tillér * Világ proletárjai, egyesüljetek I 1862. .IV MUS 1., VASÁRNAP AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM Teremtsék meg szövetkezeteink a népgazdasági és egyéni érdek jelen összhangját Megkezdődött az aratás A jó gazdák mindig előrelátő­­an dolgoznak, felbecsülnek mindent a gazdaságban, ugyanúgy számolnak az időjárással, mint az­zal, hogy hányszor tudják mag-ka­­pá'lni a kukoricát. A szorgos időben nem kapkodnak, mert előre beosz­tották idejüket, elkészítették a szer­számokat. Nem úgy, mint most egyes szövetkezetekben azon sirán­koznak, hogy a gabonából nem lesz annyi termés, amennyit terveztek. Ami igaz is, hiszen az időjárás mos­toha volt, nem kedvezett a gabona­féléknek. Az jó dolog, hogy hozzá­vetőlegesen felbecsülik, mennyivel várhatnak kevesebb termést, mert osak így _ tudtok számot vetni: mennyit kell a gazdaságnak pótol­nia, hogy a kevesebb gabonater­més ne okozzon nagy gondot, a gazdálkodás eredményessége minél kisebb hátrányt szenvedjen. De az már nem jó dolog, hogy egyes he­lyeken a becslésnél nem mennek to­vább, becsülgetik a várható termést és sopánkodtok, hogy csak ennyi meg annyi lesz. S ezzel akarva­­akanatlanul olyan hangulatot te­remtenek, hogy ez az esztendősem siker-ült, kevesebb lesz, mint amennyit vártunk. Közben itt van­nak a nagy munkák, hogy többet ne mondjunk: a gabonabetakarítás küszöbén vagyunk. És éppen itt említhetjük meg, az egyik dolgot, amivel pótolni «utgák a tervben hi­ányzó részt. Mégpedig: úgy szer­vezzék meg a betakarítást, cséplás-t. hogy minél kevesebb szem pereg­­jen-hulljom a földre, hogy minél több a zsákba kerüljön. Minden gaz­da tudja azt, hogy a gondatlan ara­tás, oséplés mennyi szemet tud a vakvilágba szórni. Nem az a jó kormányos, aki csak jó időben tudja a hajót a célba irá­nyítani, hanem az, aki a. viharban sem veszti ©1 a fejét, és kitérőkkel ugyan, de célhoz ér. Ez bizony na­gyobb fejtörést,, nagy óbb f jgyeimet igényel tőle. Ezt követeli mog a je­lenlegi helyzet a mezőgazdaság irá­nyítóitól Is. A hajót a viharban bi­zonyos kitérőkkel lehet a célba ve­zetni, a mezőgazdaságban pedig most a célt, a tervezett eredményes­séget elérni a tartalékok felkutatásá­val és azok felhasználásával 'ehet. Gondoljunk csak arra: soha nem fordult elő mezőgazdasági történel­münkben, hogy kevés híjával vala­mennyi kultúrnövényünket őszi mélyszántott talajba vetettük. Ezért minden lehetőség adiva van, hogy nem csupán a betervezett átlagter­mést takarítsuk be ősszel a kapá­sokból, hanem annál többet is. Mi tette ezt lehetővé? Egyedül csak az, hogy a mezőgazdaságban is uralko­dóvá vált a nagyüzemi gazdálkodás, melyben egyesült a szövetkezeti gazda és az állam ereje. Ha ez ma nem így lenne, akkor reménytelenül nézhetnénk a kukorica, a cukorré­pa sárgulását, pusztulását, mint az a gazdáknál nemegyszer előfor­dult, amíg kisparcellán gazdálkod­tak. Ma pedig a mostoha időjárás ellenére is, a kapásnövények bizta­tóak, mert mélyszántott talajba ke­rült a vetőmag. Ahhoz pedig az szükséges, hogy a tervezett ered­ményességet azzal is pótoljuk, hogy a kapásokból a tervnél is töb­bet takarítsunk be, hogy az aratás előtt egy hold se maradjon kétszeri kapálás nélkül. Takarítsuk meg a gyomtól kapásainkat, ne szívják el az éltető nedvet, hiszen az időjá­rástól úgyis sokat szenvednek. Szövetkezeti vezetőink az ilyen tartalékokat becsüljék fel, keressék azokat a lehetőségeket, melyek, pótolják- a hiányokat. Ve­gyük a takarmányt. A mos-toha idő­járás miatt sok szövetkezetben gon­dot okoz, hogy az állatállomány ne szenvedjen hiányt. Ebben a dolog­ban feltétlenül gondolni kell arra a lehetőségre is, ami az aratással nyílik meg. Mégpedig: mihelyt le­vágják a kalászosokat, rögvest ves­senek másodnövényt. Mert ha csak egy kicsit is kedvez az idő, sok szá­lastakarmányt nyerünk ezzel. Itt nincs helye semmiféle mérlegelés­nek, vetni kell, és minél többet. Csak nyerhetünk vele. Inkább vál­laljuk az időjárás okozta kevés koc­kázatot, semhogy később sopánkod­junk: miért csak 100 holdat vetet­tünk, miért nem kétszázat. A takar Hiánnyal kapcsolatban még annyit jegyeznénk meg: takarékoakodja. nak nagyon az abrakkal. Vessék el azt a nézetet: amikor szüret van, bővebben is adhatunk, nem baj, ha kicsi pocsékba is megy. Egy szem­mel sem többet, mint amennyi szük­séges! Ez :s rejtett tartalék, ez Is pótlás az. eredményes gazdálkodás­hoz. Különben megjegyeznénk, az a helyes, hogy amilyen arányban a tervezettnél csökken a takarmány­termés, olyan arányban legyen he­vesebb a munkaegységre jutó ter­mészetbeni takarmányjuttatás is. Nevezetesen, ha a tervezett takar­­két. sebb, az egy munkaegységre terve­zett természetbeni takarmányjutta­tás is két százalékkal csökken. Még­pedig azért, hogy biztosítani tudják szövetkezeteink a közös állatállo­mány szükségleteit. Nyilvánvaló, hogy a szövetkeze­tek vezetői, gazdái a legkülönbö­zőbb tehetőségeket tárhatják fel, amennyiben felbecsülnek mindent. Jelenleg szükséges a fogyóeszkö­zökkel, b az üzemviteli költségekkel is takarékoskodni: vizsgálják felül a tervben szereplő ilyen irányú, ki­adásokat, s csak a legszükségeseb­beket használják fel. Azokban a szövetkezetekben, ahol a tervhez viszonyítva a kiesések nagyok, ott vizsgálják felül a saját erejű beru­házásokat is, lehetőleg az osztható alap ne csorbuljon ezzel. Z"1 supán néhány dolgot tettünk ^ szóvá, mellyel szövetkezete­ink a rendkívüli időjárás okozta károkat pótolhatják. Ez pedig azért szükséges, hogy gazdaságilag eb­ben az esztendőben is tovább szi­lárduljanak, hiszen a nagyüzemi gazdaságok kialakítását pártunk, kormányunk éppen azért támogatta és támogatja, hogy erősödjenek, hogy minél több árut — gabonát, húst, tejet — tudjon adni a mező­gazdaság. Ennek van alárendelve minden mezőgazdasággal összefüg­gő intézkedés, ez vezérli a pártot, a kormányt, és ez vezérelje a szö­vetkezetek vezetőinek, gazdáinak mindig minden cselekedetét. Csak vegyük azt a tényt, hogy az állam most is különböző módon, hosszú lejáratú hitelekkel is támo­gatja azokat a szövetkezeteket, hogy ne akadjanak meg, melyek gazdálkodása saját hibájukon kívül, az aszály, a vihar vagy más hason­ló okok miatt törést szenvedett. A cél nem más, mint hogy rend.be tudják hozni gazdaságaikat, és mind több mezőgazdasági terményt és terméket tudjanak adni a nép­gazdaságnak. Ezért van az. hogy az állam különböző módon, különböző kedvezményekkel, gépekkel, műtrá­gyával támogatja azokat a szövet­kezeteket, melyek több terményt & terméket adnak a népgazdaságnak. S csak nyilvánvaló, ho| SN^Äjfe&Csje szövetkezeteket ilyen mOcfaft wmir “ támogatja az állam, ahol a vezetők,. a gazdiák hibái miatt a gazdálkodás gyenge, a népgazdaságnak Víg®* tudnak megfelelő mennyiségű ver- j menyi és terméket adni. Hiszen ^Lz , üyen szövetkezetekben a gazd'álwL dás alapvető feltételeit sem teremj ^ tik meg, nem szervezik meg jól^a: | munkát, hanyagul dolgoznak. JIJ a már ilyen szövetkezet nem sok van. Legtöbb helyein rá­jöttek: a nagyüzemi gazdaság jó, csak ez az egyedüli gazdálkodási forma alkalmas ahhoz, hogy a me­zőgazdasági termelést növelni tud­juk. versenyképesek lehessünk bár­mely ország mezőgazdaságával. Rá­jöttek arra. hogy ehhez nem szük­séges más, csak lelkiismeretes mun­ka, e hogy csak ök tehetik jobbá gazdaságukat. Természetesen ennek keli áthatnia a kapást, a baromfi­­gondozót. a fejőt, a mezőgazdászt, az ellenőrző bizottsági és az igaz­gatóságii tagot, az elnököt és min­denkit. Csak így válhat szervezetté, átgondolttá az egész gazdálkodás. Es ez hatja át ma már a szövetke­zetek gazdáinak nagy részét. Ezért érvényesítik legtöbb helyen az anyagi érdekeltség elvét, adnak prémiumot azoknaik akik jobban c.ótguznak'. 'Iím vad még! ana» nem" helyesen értik azt az alápelvet, hogy prémiumot csak az kapjon, aki a tervezettnél többet ad. többet termel, több tejet fej, <va,gy például most a betakarítási időt megrövi­díti, s ezzel csökkenti a azemvesz­­teséget is. Az semmiképpen nem he­lyes és nem hasznos, hogy azért ad­janak prémiumot, mert a tervben előírtakat teljesítette, hiszen ez kö­telesség. Ha már ae aratást említet­tük, szóvá tesszük: tekintve, hogy a, betervezett gabonatermés-átlagot az időjárás miatt nem érjük el, szük­séges a szövetkezeteik gazdáinak azon gondolkozni, miként tudják az állami felvásárlásira tervezett gabo­namennyiséget úgy biztosítani, hogy az osak az elért termés ará­nyában csökkenjen. Itt ’ feltétlenül! gondolkozzanak azon: a munkaegy­ségre tervezett mennyiséget úgy módosítsák, hogy az ne haladja meg a házi szükségletet. Nem más­ról van szó, mint hogy jó gazdák módiján előrelátóak legyenek. Je­len esetben abban, hogy a népgaz­daság szükségleteit feltétlenül ve­gyék figyelembe, hiszen ez minden egyes ember érdeke, a szövetkezeti gazdáké is, mert a népgazdaság te­herbíró képességén múlik, hagy mennyire tudja a nagyüzemi gaz­daságok erősítését segíteni, több­termelésüket előmozdítani. S az or­szág kenyérgabona-ellátása nagyon is szorosan összefügg ezzel, hiszen a gépek és más mezőgazdaságii esz­közök gyártóinak, a munkásoknak kenyerét is biztosítani kell. Békés megyének pedig az ország gabona­­ellátásban jelentős szerepe van, az országos szükséglet 11 százalé­kát adja. T J gy véljük, a mezőgazdaság­­ban dolgozó embereknek, a szövetkezeti gazdáknak napjaink­ban ezeken a dolgokon szükséges gondolkodniuk, jó gazdák módiján felbecsülni mindent, egyrészt ho­gyan pótolják az időjárás okozta hiányokat, másrészt pedig, hogy megteremtsék a jelen esetten is a népgazdasági és az egyéni érdekek összhangját. Cseni Pál QOGOCGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOCOOOOOOOOOOC Az algériai népszavazás előestéjén Algír (MTI) Vasárnap hatmillió algériai já­rul a szavazóumákhoz, hogy igen-szavazatával feltegye a ko­ronát az algériai nép függetlensé. gi harcának győzelmes befejezé­sére. Az országban 6500 szavazó­helyiséget állítottak fel és 60 000 főnyi arab rendfenntartó erő ügyel majd a szavazás zavarta­lan lebonyolítására. Az FLN uta­sította az arab teherautó- és gép­kocsitulajdonosokat, hogy szer­vezzék meg a távoli falvak lako­sainak a szavazóhelyiségekhez szállítását. Ügy létszák, hogy lényegében az OAS is beletörődött sorsába és végre tudomásul veszi a reális helyzetet. Susini, az OAS egyik helyszí­nen maradt vezetője a kalózrádió adásában felhívta az európaia­kat jelenjenek meg a szavazáson és leadott szavazatukkal járulja­nak hozzá az új Algéria megszü­letéséhez. „Részt kell vennünk az ország építésében együtt azokkal, akik kezet nyújtottak nekünk” — mondotta Susini. A helyzet Oranban is nyugodt. Az arab negyedeket őrző francia katonaság lassan visszahúzódik az európai városrészbe. Arab-európai vegyes békéltető-bizottságok mun­kálkodnak azon, hogy közelebb hozzák egymáshoz az eddig szem­benálló két felet. A városban meg­szüntették a kijárási tilalmat. (Reuter, AP, AFP) Párizs Valamennyi francia lap vezér­cikkében foglalkozik a vasárnapi népszavazással, az új algériai ál­lam születésével. A polgári sajtó több-kevesebb nyíltsággal az elve­szett gyarmatot siratja, a haladó lapok a franciák többsége nevében őszinte örömmel köszöntik Algé­ria felszabadulását. (MTI) Befejeződött az ügyészi általános törvényességi felügyelet kérdéseivel foglalkozó nemzetközi konferencia A Magyar Tudományos Akadé­mián szombaton véget ért az ügyészi általános törvényesség fe­letti felügyelet kérdéseit megvita­tó nemzetközi konferencia. A konfrencián a részvevő euró­pai szocialista országok valameny­­nyi küldöttsége felszólalt. A ta­nácskozás részvevői mélyrehatóan elemezték a megelőzés főbb kér­déseit az általános felügyeleti munkában; a gazdasági szervek működése feletti ügyészi általános felügyelet határait; és az általá­nos felügyelet körében tehető ügyészi intézkedéseket. A tanács­kozáson megtárgyalták az ügyészi általános felügyeleti munkában eddig szerzett tapasztalatokat is, amelyek szilárd alapot jelentenek valamennyi résztvevő ország ügyészsége számára e munka to­vábbi fejlesztésére. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom